42
1Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
(Máté 12,17-21;3,16.17)
2Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
(Ésa 52,6; Jer 29,10;44,28)
3Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
(Ésa 69,1;50,4)
4Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
(Ésa 51,5)
5Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
(Csel 17,25)
6Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
(Ésa 49,6; Jer 50,5; Luk 2,32)
7Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
(Luk 4,48; Ésa 47,5;49,9)
8Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
(Ésa 18,11)
9A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek.
(Ésa 43,19)
10Énekeljetek az Úrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói.
(Zsolt 96,1;33,3;40,4;98,1;144,9;149,1)
11Emeljék fel szavokat a puszta és annak városai, a faluk, a melyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kősziklák lakói, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak.
(Zsolt 97,1)
12Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben.
(Zsolt 10,11;94,6.7; Ezék 8,12;9,9; Jób 22,13.14; Ésa 19,11; Ezék 28,4; Jer 50,35;51,57)
13Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg és ellenségein erőt vesz.
(Ésa 59,16; Zsolt 35,1.2.3.2Móz;15,3)
14Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: most mint a szülő nő nyögök, lihegek és fúvok!
(Dán 2,2)
15Elpusztítok hegyeket és halmokat, és megszáraztom minden fűvöket, szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszáraztok.
(Ésa 44,25)
16A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és őket el nem hagyom.
(Jer 2,6.31; Jób 30,3)
17Meghátrálnak és mélyen megszégyenülnek, a kik a bálványban bíznak, a kik ezt mondják az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink!
(Zsolt 97,7)
18Oh, ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok!
(Zsolt 78,34.36; Jer 5,2; Zsolt 68,27)
19Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? és olyan süket, mint az én követem, a kit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája?
(Ezék 12,2.5Móz;32,28)
20Sokat láttál, de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall.
(Ésa 6,9.5Móz;4,32-36;29,3.4; Zsolt 78,1; Zsolt 105,1; Zsolt 106,1; Zsolt 114,1)
21Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé.
(5Móz 4,8.32;5,21.23)
22De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbe verve tömlöczben mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek és nincs szabadító; ragadománynyá lettek és nincsen, a ki mondaná: add vissza!
(Ámós 3,7.5Móz;32,27)
23Ki veszi ezt közületek fülébe? a ki figyelne és hallgatna ezután!
(Ésa,42 19. 25.)
24Ki adta ragadományul Jákóbot és Izráelt a prédálóknak? Avagy nem az Úr-é, a ki ellen vétkezénk, és nem akartak járni útain és nem hallgattak az Ő törvényére?
25Ezért ontá ki reá búsulásának haragját és a had erejét; körülte lángolt az, de ő nem értett; és égett benne, de nem tért eszére!
(Ésa 10,16)
Minden fejezet...