26
Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erős városunk van nékünk, szabadítását adta kőfal és bástya gyanánt!
(Zsolt 46,2;35,22)
Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép, a hűség megőrzője.
(Zsolt 118,19.20; Jel 22,14)
Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik;
(Zsolt 112,7.8;111,8)
Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kőszálunk van.
(Zsolt 62,9;115,11)
Mert meghorgasztá a magasban lakozókat: a magas várost, megalázá azt, megalázá azt a földig, és a porba dobta azt;
(Ésa 25,2.12)
Láb tapodja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai!
(Ezék 28,9; Zak 4,6)
Az igaznak ösvénye egyenes, egyenesen készíted az igaznak útját.
(Péld 3,6;11,6)
Mi is vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! neved és emlékezeted után vágyott a lélek!
(5Móz 32,11.12; Zsolt 91,4; Máté 23,37; Malak 4,2)
Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensőmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai.
(Zsolt 63,7;77,3;119,55.62;139,18)
Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.
(Ésa 2,20;30,22; Ámós 8,10)
Uram! magas a Te kezed, de nem látják! de látni fogják, és megszégyenülnek, néped iránt való buzgó szerelmedet; és tűz emészti meg ellenségeidet.
(5Móz 32,27; Zsolt 69,10;119,139; Ésa 9,18)
Uram! Te adsz nékünk békességet, hisz minden dolgainkat megcselekedted értünk.
(Zsolt 44,5.6)
Uram! mi Istenünk! urak parancsoltak nékünk kívüled; de általad dicsőítjük neved!
(1Sám 9,15;20,2; Zsolt 40,7)
A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért látogatád meg és vesztéd el őket, és eltörléd emlékezetöket.
(Jel 20,5.6)
Megszaporítád e népet, Uram! megszaporítád e népet, magadat megdicsőítéd, kiterjesztetted a földnek minden határait.
(Ésa 49,19-21;54,1-5;62,4-5)
Oh Uram! a szorongásban kerestek Téged, és halk imádságot mondtanak, mikor rajtuk volt ostorod.
(Jer 1,18; Ezék 3,8.9)
Miként a terhes asszony, a ki közel a szűléshez, vajudik, felkiált fájdalmiban, előtted olyanok voltunk, Uram!
(Róm 8,33; Jób 13,19;41,1-20)
Mint terhesek vajudtunk, de csak szelet szűltünk: szabadulása nem lőn e földnek, és nem hulltak el a föld kerekségének lakói.
(Hós 8,7)
Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!
(Ésa 25,8.1Thess;4,16; Jel 20,4.5; Luk 14,14; Dán 12,2)
Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag!
Mert ímé az Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!
(1Móz 4,10.11; Jób 16,18; Ezék 24,7.8)
Minden fejezet...