57
Az igaz elvész és nem veszi eszébe senki, és az irgalmasságtevők elragadtatnak és senki nem gondolja fel, hogy a veszedelem elől ragadtatik el az igaz;
(Mik 7,2)
Bemegy békességbe, nyugosznak ágyaikon, a kik egyenes útaikon járának.
(Jób 3,13-15; Zsolt 17,15;73,24)
És ti közelgjetek ide, szemfényvesztő fiai, paráznának magva, a ki paráználkodol.
(Ésa 1,4; Hós 2,1-3)
Ki felett örvendeztek? Ki ellen tátjátok fel szátokat és öltitek ki nyelveteket? nem ti vagytok-é a bűn gyermekei, a hazugságnak magva?
(Ésa 65,5;66,5; Zsolt 35,21;22,8.14; Siral 2,15)
A kik lángoltok a bálványokért minden zöld fa alatt, megöltök gyermekeket a völgyekben, a hegyek hasadékai alatt.
(Ezék 6,13.2Krón;28,3;33,6;Jer 7,32.2Kir;16,3.4)
A folyónak sima köveiben van örökséged; azok, azok a te részed, töltöttél nékik italáldozatot is, vivél ételáldozatot és én jó néven vegyem-é ezeket?
(1Sám 17,40; Zsolt 119,57;16,5)
Magas és felemelkedett hegyen helyezted ágyadat, fel is menél oda áldozni áldozatot.
(Ésa 65,4; Ezék 16,24)
Az ajtó és ajtófél mögé tetted bálványjeleidet, és tőlem eltávozván, fölfedted ágyadat, fölmentél rá, és megszélesítéd, és szövetséget szerzél velök, szeretted ágyukat, a merre csak láttad.
(Ésa 1,4.10.28.30;57,13;59,12.13;17,6; Jób 27,21)
És menél a királyhoz olajjal, és megsokasítád keneteidet, és elküldéd követeidet messze földre, és megaláztad magadat a sírig.
(Ezék 16,36;23,16.40)
Nagy útadon megfáradál, és még sem mondád: mind hasztalan! erőd megújulását érezéd, így nem levél beteg!
(Ésa 29,16;45,9)
Kitől féltél és rettegtél, hogy hazudtál és rólam meg nem emlékezél, szívedre sem vevéd? vagy azért nem félsz engem, hogy hallgatok már régtől fogva?
(Zsolt 79,8)
Én jelentem meg igazságodat, és csinálmányaid nem használnak néked.
(Zsolt 74,3.7)
Ha kiáltasz: szabadítson meg téged bálványid raja; mindnyájokat szél viszi el, lehelet kapja fel, és a ki bennem bízik, örökségül bírja a földet, és örökli szent hegyemet.
(Ésa 56,4.5;49,8; Zsolt 37,11;69,37; Máté 5,5)
És szól egy szó: Töltsétek, töltsétek, készítsétek az útat, vegyetek el minden botránkozást népem útáról.
(Ésa 40,3;62,10)
Mert így szól a magasságos és felséges, a ki örökké lakozik, és a kinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.
(Zsolt 51,19; Hós 6,6; Zsolt 138,6)
Mert nem örökké perlek, és nem mindenha haragszom, mert a lélek előttem megepedne, és a leheletek, a kiket én teremtettem.
(Zsolt 10,3.9;78,38.39.1Móz;2,7)
Mert a telhetetlenségnek vétkéért haragudtam meg, és megvertem őt, elrejtém magamat és megharagudtam; és ő elfordulva, szíve útjában járt.
(Kol 3,5.1Tim;6,10; Zsolt 119,36)
Útait láttam, és meggyógyítom őt; vezetem őt, és vígasztalást nyujtok néki és gyászolóinak,
(Ésa 57,7.3Móz;11,7)
Megteremtem ajkaikon a hálának gyümölcsét. Békesség, békesség a messze és közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom őt!
(Péld 10,31)
És a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, a mely nem nyughatik, és a melynek vize iszapot és sárt hány ki.
(Zsolt 79,12; Jer 32,18)
Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!
(Ésa 48,22)
Minden fejezet...