12
Jézus azért hat nappal a husvét előtt méne Bethániába, a hol a megholt Lázár vala, a kit feltámasztott a halálból.
(Mát 26,6; Márk 14,3)
Vacsorát készítének azért ott néki, és Mártha szolgál vala fel; Lázár pedig egy vala azok közül, a kik együtt ülnek vala ő vele.
(Zsolt 69,22)
Mária azért elővévén egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával; a ház pedig megtelék a kenet illatával.
(Ján 12,31)
Monda azért egy az ő tanítványai közül, Iskáriótes Júdás, Simonnak fia, a ki őt elárulandó vala:
(Ján 1,3; Luk 24,1; Ján 20,1; Ján 21,1)
Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és miért nem adták a szegényeknek?
(5Móz 21,23)
Ezt pedig nem azért mondá, mintha néki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála vala az erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené.
(Ján 13,29)
Monda azért Jézus: Hagyj békét néki; az én temetésem idejére tartogatta ő ezt.
(Ján 17,10)
Mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok.
(5Móz 15,11; Mát 26,11; Márk 14,7)
A zsidók közül azért nagy sokaság értesült vala arról, hogy ő ott van: és oda menének nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, a kit feltámasztott a halálból.
(Ján 11,43.44)
A papifejedelmek pedig tanácskozának, hogy Lázárt is megöljék;
(2Móz 12,46)
Mivelhogy a zsidók közül sokan ő miatta menének oda és hivének a Jézusban.
(Zak 12,10)
Másnap a nagy sokaság, a mely az ünnepre jött vala, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jő,
(Ján 7,13;9,22;12,42;Mát 27,57; Márk 15,42; Luk 23,50)
Pálmaágakat vőn, és kiméne elébe, és kiált vala: Hozsánna: Áldott, a ki jő az Úrnak nevében, az Izráelnek ama királya!
(Mát 21,9; Márk 11,9; Luk 19,38; Zsolt 118,26)
Találván pedig Jézus egy szamarat, felüle arra, a mint meg van írva:
Ne félj Sionnak leánya: Ímé a te királyod jő, szamárnak vemhén ülve.
(Zak 9,9)
Ezeket pedig nem értették eleinte az ő tanítványai: hanem mikor megdicsőítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek ő felőle vannak megírva, és hogy ezeket mívelték ő vele.
A sokaság azért, a mely ő vele vala, mikor kihívta Lázárt a koporsóból és feltámasztotta őt a halálból, bizonyságot tőn.
(Mát 28,1; Márk 16,1; Luk 24,1)
Azért is méne ő elébe a sokaság, mivel hallá, hogy ezt a csodát mívelte vala.
Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, mind e világ ő utána megy.
(Ján 17,8)
Néhány görög is vala azok között, a kik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen:
Ezek azért a galileai Bethsaidából való Filephez menének, és kérék őt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust.
(Ján 1,45)
Megy vala Filep és szóla Andrásnak, és viszont András és Filep szóla Jézusnak.
(Ján,12 27.)
Jézus pedig felele nékik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az embernek Fia.
(Ján 17,1)
Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.
(Mát 26,31; Márk 14,27)
A ki szereti a maga életét, elveszti azt; és a ki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt.
(Mát 10,39;16,25; Márk 8,35; Luk 9,24;17,33)
A ki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya.
(Ján 14,3;17,24.1Thess;4,17)
Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára.
(Ján 3,35;13,3;Ján 5,21)
Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem.
(1Ján 5,20)
A sokaság azért, a mely ott állt és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt néki.
(Ján 4,34)
Felele Jézus és monda: Nem én érettem lőn e szó, hanem ti érettetek.
(Márk 16,9)
Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme:
(Ján 8,1.4)
És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok.
(Ján 3,14;8,28)
Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia.
(Ján 16,27)
Felele néki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad: hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia?
(2Sám 7,13; Zsolt 72,17;89,29.36; Zsolt 110,4; Ésa 9,6.7; Ezék 37,25; Dán 2,44;7,14.27)
Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, a míg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.
(Ján 1,9;1Ján 2,10)
Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.
(Ján,12 21.;Ján 10,30)
És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének ő benne:
(Ján 6,39;10,28;18,9;Ján 13,18; Zsolt 41,10)
Hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde, a melyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg?
(Ésa 53,1)
Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás:
(Mát 16,19;18,18)
Megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívöket; hogy szemeikkel ne lássanak és szívökkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
(Ésa 6,9; Mát 13,14; Márk 4,12; Luk 8,10; Csel 28,27; Róm 11,8)
Ezeket mondá Ésaiás, a mikor látá az ő dicsőségét; és beszéle ő felőle.
(Ésa 6,1)
Mindazáltal a főemberek közül is sokan hivének ő benne: de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből:
(Ján 7,48)
Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét.
(Ján 5,44)
Jézus pedig kiálta és monda: A ki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, a ki elküldött engem.
(Zsid 9,14)
És a ki engem lát, azt látja, a ki küldött engem.
(Ján 14,9)
Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz.
(Ján 8,12;9,5)
És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot.
(Ján 3,17)
A ki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, a ki őt kárhoztassa: a beszéd, a melyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.
Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, a ki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.
(Ján 14,10)
És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. A miket azért én beszélek, úgy beszélem, a mint az Atya mondotta vala nékem.