2
És harmadnapon menyegző lőn a galileai Kánában; és ott volt a Jézus anyja;
(Ján 6,47)
És Jézus is meghivaték az ő tanítványaival együtt a menyegzőbe.
(Ján 6,14; Luk 7,16)
És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk.
(Ján 1,47)
Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám.
(Mik 5,2; Mát 2,5)
Mond az ő anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek.
(Ján 12,43; Róm 2,29)
Vala pedig ott hat kőveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint, melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala.
(Márk 7,3)
Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig.
(1Móz 3,15;12,3;22,18;49,10.5Móz;18,15.18)
És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek.
(Mát 7,28)
A mint pedig megízlelé a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, a kik a vizet merítik vala), szólítá a násznagy a vőlegényt,
És monda néki: Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad.
(Ján 12,42)
Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az ő dicsőségét; és hivének benne az ő tanítványai.
Azután leméne Kapernaumba, ő és az ő anyja és a testvérei és tanítványai; és ott maradának néhány napig,
(2Móz 12,18.3Móz;23,5.4Móz;28,16.5Móz;16,1)
Mert közel vala a zsidók husvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe.
(2Móz 12,3-6.14-20)
És ott találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árúsait és a pénzváltókat, a mint ülnek vala:
(Mát 27,15; Márk 15,6; Luk 23,17)
És kötélből ostort csinálván, kiűzé mindnyájokat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté;
(Mát 27,21; Márk 15,11; Luk 23,18; Csel 3,14)
És a galambárúsoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává.
(Mát 27,26; Márk 15,15)
Megemlékezének pedig az ő tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem.
(Zsolt 69,10)
Felelének azért a zsidók és mondának néki: Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed?
(Ján 6,30; Mát 12,38;16,1; Márk 8,11; Luk 11,29)
Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt.
(Mát 26,61;27,40; Márk 14,58;15,29)
Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt?
(3Móz 20,10.5Móz;22,22)
Ő pedig az ő testének templomáról szól vala.
(Ján 10,18)
Mikor azért feltámadt a halálból, megemlékezének az ő tanítványai, hogy ezt mondta; és hivének az írásnak, és a beszédnek, a melyet Jézus mondott vala.
(Luk 24,8)
A mint pedig Jeruzsálemben vala husvétkor az ünnepen, sokan hivének az ő nevében, látván az ő jeleit, a melyeket cselekszik vala.
Maga azonban Jézus nem bízza vala magát reájok, a miatt, hogy ő ismeré mindnyájokat,
És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről; mert magától is tudta, mi volt az emberben.
(Ján 6,64; Csel 1,24; Jel 2,23)