Jézus útja Jeruzsálembe az utolsó Húsvét alkalmával: 12,1-50
A betániai megkenés 12 Húsvét előtt hat nappal Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit Jézus föltámasztott a halálból. Ott vacsorát készítettek neki. Márta felszolgált, Lázár azok között volt, akik vele ültek az asztalnál. Mária pedig fogott egy font igazi, drága nárduszolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölgette azt. A ház megtelt a kenet illatával. Erre tanítványai közül az egyik, az iskarióti Júdás, aki árulója lett, így szólt: »Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és adták oda a szegényeknek?« Ezt pedig nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt, és nála lévén az erszény, az adományokat elsikkasztotta. Jézus ekkor így szólt: »Hagyj békét neki, hogy temetésem napjára teljesítse azt. Mert szegények mindenkor lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.«A zsidók közül sokan megtudták, hogy ott van, és odamentek, nemcsak Jézus miatt, hanem hogy Lázárt is lássák, akit föltámasztott a halálból. A főpapok pedig azon tanakodtak, hogy Lázárt is megölik, mert a zsidók közül sokan mentek oda miatta, és hittek Jézusban.
Bevonulás Jeruzsálembe Másnap, amikor a nagy tömeg, amely az ünnepre jött, meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, pálmaágakat fogott, eléje ment és kiáltozott:
»Hozsanna!
Áldott, aki az Úr nevében jön,
és Izrael királya!«
(Zsolt 118,26)
»Ne félj, Sion leánya!
Íme, királyod jön
szamárcsikón ülve!«
(Zak 9,9)
Jézus utolsó nyilvános beszédei; a döntő órák Azok között, akik fölmentek, hogy imádkozzanak az ünnepen, volt néhány görög is. Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Betszaidából volt, és kérték őt: »Uram, látni szeretnénk Jézust!« Fülöp elment és szólt Andrásnak, mire András és Fülöp elmentek, és szóltak Jézusnak. Jézus ezt felelte nekik: »Eljött az óra, hogy az Emberfia megdicsőüljön. 24Bizony, bizony mondom nektek: ha a földbe hullott gabonaszem meg nem hal, egymaga marad, de ha meghal, sok termést hoz. Aki szereti életét, elveszíti azt, és aki gyűlöli életét ezen a világon, megőrzi azt az örök életre. Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Azt, aki szolgál nekem, meg fogja tisztelni az Atya. Most megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától? De hiszen ezért jöttem, ezért az óráért. Atyám, dicsőítsd meg nevedet!« Erre szózat hangzott az égből: »Már megdicsőítettem, és újra meg fogom dicsőíteni.«
Az ott álló tömeg, amely ezt hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt. Mások így szóltak: »Angyal beszélt hozzá.« Jézus azt felelte: »Nem miattam hangzott el ez a szózat, hanem miattatok. Ítélet van most e világ felett, most fogják kivetni ennek a világnak a fejedelmét. Én pedig, ha majd felmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok.« Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni. A tömeg megjegyezte: »Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad. Miért mondod tehát: ‘Az Emberfiát fel kell magasztalni?’ Ki az az Emberfia?« Jézus azt felelte nekik: »Már csak kevés ideig van nálatok a világosság. Addig járjatok, amíg tiétek a világosság, hogy a sötétség el ne borítson benneteket. Aki sötétben jár, nem tudja, hová megy. Amíg tiétek a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.« Ezeket mondta Jézus, aztán elment és elrejtőzött előlük.
A hitetlenség oka Jóllehet ennyi jelet művelt a szemük láttára, mégsem hittek benne, hogy beteljesedjék Izajás próféta szava, aki ezeket mondta:
»Uram, ki hitt a mi beszédünknek,
és az Úr karja kinek nyilvánult meg?«
(Iz 53,1)
»Vakká tette a szemüket
és megkeményítette szívüket,
hogy ne lássanak a szemükkel
és ne értsenek a szívükkel,
nehogy megtérjenek és meggyógyítsam őket«.
(Iz 6,9-10)
Felszólítás a döntésre Jézus pedig hangját felemelve így szólt: »Aki hisz bennem, nem bennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. Azért jöttem a világba, hogy világosság legyek, hogy mindaz, aki hisz bennem, sötétségben ne maradjon. Ha pedig valaki hallja az én igéimet, de nem tartja meg, azt nem ítélem el. Mert nem azért jöttem, hogy a világot elítéljem, hanem hogy megmentsem a világot. Van, aki megítélje azt, aki megvet engem, és nem fogadja el igéimet: az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon. Mert nem magamtól beszéltem, hanem aki küldött engem, az Atya, ő parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. Tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát én beszélek, úgy mondom el, ahogy az Atya mondta nekem.«
Jegyzetek
12,24 A búzaszem maga Jézus. Neki kell meghalnia és felemeltetnie a földről a keresztrefeszítés által (32. v.), hogy magához vonzhassa a megváltásra váró pogányokat is. Az Atya akarata volt ugyanis, hogy Jézus az emberiség üdvösségét a kereszthalál által valósítsa meg.
12,39 Gyakran mondjuk: „nem tudok”, ahelyett, hogy azt mondanánk, „nem akarok”, például szenvedni. Az evangélista is ilyen értelemben használja a szót. A zsidók nem tudtak hinni, mert felfogásuk elvakult és megrögzött volt, hisz rendre ellenszegültek Isten akaratának, semmibe vették azokat a bizonyítékokat, amelyekkel Jézus szolgált tanításának alátámasztására. Így az ő hitük hiánya vétkes volt.