109 (108). ZSOLTÁR. ÁTOKZSOLTÁR
109 (A karvezetőnek – Dávidtól, zsoltár.) Isten, akit dicsőítek, ne hallgass, hisz az árulók gonosz szája tátog ellenem! Hazug nyelvvel beszélnek hozzám, a gyűlölet szavával vesznek körül, s ok nélkül harcolnak ellenem. Szeretetem jutalmául váddal illetnek, én azonban imádkozom. A jót rosszal viszonozzák, szeretetem gyűlölettel. „Bérelj fel egy gonoszt ellene, vádlóul a jobb oldalára! Bűnösként kerüljön ki az ítéletről, kérése ne találjon meghallgatásra! Csak kevés napot hagyjanak neki osztályrészül, hivatalát nyerje el más, fiai váljanak árvákká, felesége pedig özveggyé! Fiai nyugtalan bolyongjanak és kolduljanak, űzzék ki őket elpusztult házukból! Minden java legyen uzsorások zsákmánya, munkája gyümölcsét vigye el idegen. Senki ne bánjon kímélettel vele, ne akadjon, aki könyörül árváin! Törzse induljon pusztulásnak, a második nemzedékben szűnjék meg a neve! Atyáinak bűnét ne feledjék, ősanyái vétkét le ne vezekeljék, lebegjen az mindig az Úr előtt! Az Úr törölje el emlékét a földön!” Mivel senkin sem könyörült, üldözte a nyomorult és szegény embert, s a szenvedőnek életére tört. Átkot akart, most érje utol őt, megvetette az áldást, most hagyja el. Fedje el az átok, mint a köntös, hatoljon belsejébe, miként a víz, hassa át csontjait, mint az olaj! Igen, úgy borítsa be, mint a ruha, mint az öv, amely mindig átfogja. Ez legyen jutalma az Úrtól azoknak, akik vádolnak engem, akik gonoszul szólnak ellenem! Te pedig, Uram, nevedért állj mellém, ments meg jóságodban és irgalmadban! Hiszen nyomorult vagyok, elhagyatott, szívem bensőmben összeszorul. Mint hanyatló árnyék, úgy fogyatkozom, leráznak engem is, mint a sáskát. Térdem inog a böjtöléstől, húsom sorvad a soványságtól. Gúny tárgya lettem számukra, csóválják fejüket, ha látnak. Segíts rajtam, Uram, Istenem, irgalmadban ments meg engem! Hadd tudják meg: a kezed volt az, te voltál, Uram, aki ezt művelte. Hadd átkozzanak, csak te áldj meg. Valljanak szégyent, akik fölkelnek ellenem, csak a te szolgád vigadozzon. Vádlóim öltözzenek gyalázatba, mint köntös borítsa őket a szégyen. Vidám ajakkal dicsőítem az Urat, a sokaság közepette dicsérem. Mivel melléje áll a szegénynek, hogy megmentse bíráitól.110 (109). ZSOLTÁR. A MESSIÁS FŐPAPSÁGA
110 (Dávid zsoltára.) Azt mondta az Úr az én Uramnak: „Ülj jobbomra, és minden ellenségedet lábad elé teszem zsámolyul!” Az Úr kinyújtja hatalmas jogarod Sionból: uralkodj ellenségeid közepette! Születésed óta tiéd a királyi méltóság a szent hegyen, anyád méhétől kezdve, ifjúságod hajnala óta. Az Úr megesküdött és nem bánja meg: „Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.” Jobbodon áll az Úr: haragja napján királyokat tipor le, a pogányok között ítéletet tart. A halottak halomban feküsznek, szerte a földön fejeket zúz szét. Útközben a patakból iszik, és újra fölemeli a fejét.111 (110). ZSOLTÁR. ISTEN MŰVEINEK DICSÉRETE
111 (Alleluja!) Szívem mélyéből dicsőítem az Urat a szentek tanácsában és a nagy közösségben! Az Úr művei nagyszerűek, emlékezetesek mindazoknak, akik örülnek rajtuk. Tevékenysége fönség és erő, s igazságossága örökké tart. Csodáit örökre emlékezetbe véste, az Úr kegyes és irgalmas. Ételt adott az őt félőknek, szövetségéről mindvégig megemlékezik. Népének megmutatta hatalmas műveit, neki adta a pogányok örökségét. Kezének műve hűség és igazság, parancsai változatlanok, érvényesek mindig és örökké; erőben és igazságosságban születtek. Népének megváltást küldött, szövetségét minden időkre kötötte, szent és magasztos a neve. Az Úr félelme a bölcsesség kezdete, okosak, akik kitartanak benne. Dicsősége megmarad örökké.112 (111). ZSOLTÁR. AZ IGAZ EMBER DICSÉRETE
112 (Alleluja!) Boldog ember, aki féli az Urat, akinek öröme telik törvényében. Törzse hatalmas lesz a földön, áldás van az igazak nemzedékén. Házát bőség és gazdagság tölti el, igazsága megmarad örökre. A jóknak világít, mint fény a sötétben, kegyes, igazságos és irgalmas. Jó annak, aki gyakorolja az irgalmat, aki szívesen ad kölcsön, és tetteit az igazsághoz szabja. Nem tántorodik meg soha, az igaz örökre emlékezetben marad. Rossz hírtől nem kell félnie, bátorsága szilárd, mert az Úrban remél. Szíve nyugodt, nem ismer félelmet; ellenségei szégyenben maradnak. Osztogat a szegénynek és adakozik, igazsága megmarad örökre, ereje dicsőségesen fölemelkedik. A gonosz rettegve látja ezt, fogát csikorgatja és eltűnik, a bűnösök öröme szertefoszlik.Előző nap Olvasási terv Következő nap