Egyiptom és Izrael: a Vörös-tenger.
19 Az istentelenekre azonban mindvégig könyörtelen harag nehezedett. Előre ismerte ugyanis jövőbeli magatartásukat is, nevezetesen, hogy – bár maguk sürgették kivonulásukat és sebbel-lobbal elengedték őket – hamarosan mást gondolnak, és üldözőbe veszik őket. Amikor még gyászukkal voltak elfoglalva és még jajgattak a halottak sírjánál, máris más, balga elhatározásra jutottak, és mint szökevényeket, üldözőbe vették azokat, akiket kérve-könyörögve elküldtek. A megérdemelt végzet hajtotta őket efelé a vég felé, és feledtette velük a történteket, hogy teljessé tegyék a csapásaikból még hiányzó büntetést, és hogy néped csodálatosan kivonuljon, ők meg szokatlan halált leljenek. Az egész teremtés újjáalakult ugyanis természetében, hogy egészen különös parancsnoknak engedelmeskedjék, hogy gyermekeid sértetlenül megmaradjanak. Felhő jelent meg, és árnyékával beborította táborukat, és szárazföld bukkant elő, ahol azelőtt víz volt – nyitott út a Vörös-tengerből és zöldellő mező az örvénylő áradatból. Ezen vonultak át az egész néppel azok, akiket kezed oltalmazott, és bámulatos csodákat láttak. Legelésztek, mint a paripák, és szökelltek, mint a bárányok, és dicsőítettek téged, Uram, aki megmentetted őket.A természet Izraelt támogatta.
Mert még emlékeztek arra, amit átéltek az idegen földön, hogy a föld termett legyeket, nem állatok nemzettek, és a folyó ontott töméntelen békát, nem víziállatok szültek. Utóbb meg madarak szokatlan keletkezését látták, amikor mohóságukban csemegét kértek. Mert vágyuk kielégítésére fürjek szálltak föl a tenger felől.Egyiptom bűnösebb, mint Szodoma.
De a büntetések sem jöttek a bűnösökre anélkül, hogy heves mennydörgésben jelek ne előzték volna meg őket. Mert méltán szenvedtek gonosz tetteik miatt. Hisz ádáz gyűlöletet tápláltak magukban az idegenekkel szemben. Mások ismeretlen jövevényeket nem fogadtak be, ők azonban érdemekben gazdag vendégeket vetettek szolgaságra. De még egyet! Azért is számadásra vonják őket, mert míg azok az idegeneket rögtön gyűlölködve fogadták, addig ezek ünnepségek közt befogadták őket, s miután már egyazon jogok részesei lettek, súlyos robottal sanyargatták őket. De sújtotta is őket a vakság, úgy mint azokat ott az igaznak ajtaja előtt, amikor a sűrű sötétségben mindegyik kereste a saját ajtajának bejáratát.A természet a kivonuláskor Izrael pártján áll.
Az elemek ugyanis átalakulnak, ahogy a húros hangszerben is a hangoktól függően változik a dallam, noha mindegyik megtartja a maga zengését. Ez világlik ki a történtek tüzetes szemléletéből. A szárazföldi lények ugyanis vízivé változtak, és az úszó állatok kimentek a szárazra. A tűz felfokozta erejét a vízben, a víz pedig megfeledkezett oltó természetéről. A lángok azonban nem emésztették föl a bennük járó mulandó lények testét, és nem olvasztották el a könnyen olvadó égi eledelt, amely jéghez hasonlított.Befejezés.
Mindezekben ugyanis naggyá és dicsővé tetted, Uram, népedet, soha sem feledkeztél meg róla, és mindig és mindenütt vele voltál.ISTEN KIMENT MINDEN VESZÉLYBŐL
107 (Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, mert jó: irgalma örökké megmarad. Így beszéljenek, akiket megváltott az Úr, akiket kiszabadított az ellenség kezéből. Akiket összegyűjtött az országokból, napkeletről és napnyugatról, északról és délről. Kietlen földön bolyongtak a pusztán, nem találtak utat lakható hely felé. Éhség és szomjúság gyötörte őket, életüket pusztulás fenyegette. Szorultságukban az Úrhoz kiáltottak, és ő megmentette őket minden félelmüktől. Egyenes úton vezette őket, hogy lakható helyre jussanak. Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett! Mert az éhezőket jóllakatta, s a nyomorgókat ellátta javakkal. A sötétben és a halál árnyékában ültek, megbilincselve, nyomorban és vasban. Mert ellenszegültek az Isten szavának, és megvetették a Fölséges törvényét. Ezért szívüket bánattal puhította, megtántorodtak s nem jött senki, hogy támogassa őket. Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől. Kivezette őket a sötétségből s a halál árnyékából és széttörte bilincsüket. Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett! Mert bezúzta az érckapukat, és a vaszárakat kettétörte. Bűneik miatt erőtlenek voltak, mulasztásaikért bűnhődniük kellett. Megundorodtak minden ételtől, közel jutottak a halál kapujához. Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől. Elküldte szavát, hogy meggyógyítsa őket, életüket kimentette a veremből. Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét, és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett! Mutassanak be neki hálaáldozatot és boldogan hirdessék tetteit. Akik hajóikon bejárják a tengert, és kereskednek a nagy vizeken: ők is látták az Úr tetteit, a mélyben szemlélték csodáit. Szavával vihart támasztott, magasba emelte a hullámokat. Ezek az égig tornyosultak, aztán lebuktak a mélybe, őket pedig a kín emésztette. Mint a részegek inogtak ide-oda és minden bölcsességüknek vége volt. Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől. A vihart szellővé szelídítette, s a tenger hullámai elcsitultak. Örültek, hogy nagy csendesség lett, s elvezette őket az áhított kikötőbe. Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett! Adjanak hálát neki a nép gyülekezetében! A vének tanácsában dicsőítsék! Folyókat pusztává változtatott, és vízforrásokat szomjas földdé. Termékeny földet szikes mezővé, lakóinak gonoszsága miatt. Aztán a pusztát ismét tóvá változtatta, a kiszáradt földet vizek forrásává. Az éhezőket odatelepítette, hogy otthont teremtsenek rajta. Művelték a földet, szőlőt ültettek, és gazdagon arattak. Megáldotta őket, számuk hatalmas lett, s nyájaikat is megszaporította. Azután újra megfogyatkoztak, baj és szükség emésztette őket. Ám, aki a fejedelmeket is megvetéssel sújtja, s úttalan pusztán hagyja bolyongani: az fölemelte a szegényt a nyomorból, és megsokasította nemzetségüket, miként a nyájakat. Az igazak látják ezt és örülnek, s minden gonosz száj elnémul. Ki a bölcs? Jegyezze ezt meg! Értse meg, milyen az Úr kegyelme!108 (107). ZSOLTÁR. A NÉP REGGELI IMÁJA
108 (Ének, Dávid zsoltára.) A szívem nyugodt, én Istenem, énekelek és zenélek színed előtt. Ébredj, lelkem! Citera, hárfa ébredjetek, fölkeltem a hajnalt. A népek között dicsőítlek, Uram, a pogányok közt énekelek neked. Mivel irgalmad az égig ér és hűséged a felhőket veri. Jelenj meg fönségedben az égen, Istenem, az egész föld felett szárnyaljon dicsőséged. Igen, hogy megmeneküljenek, akiket szeretsz, jobbod küldjön segítséget, hallgass meg minket. Így szólt az Úr szentélyében: „Ujjongva osztom fel Szichemet, felmérem Szukkot völgyét. Az enyém Gileád, az enyém Manassze, és Efraim a fejem sisakja, jogarom pedig Júda. De Moáb legyen a mosdótálam, és Edomra ráteszem sarumat, s diadalmaskodom a filiszteusok földje fölött.” Ki visz el engem az erős városba? Ki vezet el Edomba? Nem vetettél el minket, Istenem? Istenem, miért nem vonulsz ki seregeinkkel? Nyújts segítséget az ellenség ellen, hisz az emberek segítsége hiábavaló. Istennel hősi tetteket viszünk véghez, ő eltiporja ellenségeinket.Előző nap Olvasási terv Következő nap