113 (112). ZSOLTÁR. ISTEN FÖNSÉGE ÉS IRGALMA
113 (Alleluja!) Magasztaljátok, ti szolgái az Úrnak, magasztaljátok az Úr nevét! Az Úr neve áldott most és mindörökké! Napkeltétől napnyugtáig dicsőítsék az Úr nevét! Fönséges az Úr minden nép fölött, dicsősége felülmúlja az egeket. Ki olyan, mint az Úr, a mi Istenünk, aki a magasságban trónol, aki letekint az égre és a földre? A gyengét fölemeli a porból, a nyomorultat fölsegíti megvetettségéből. Előkelők közt ad neki helyet, népének legjobbjai közt. A magtalannak helyet ad a házban, hogy mint anya örüljön gyermekeinek.114 (113A). ZSOLTÁR. HÚSVÉTI ÉNEK
114 (Alleluja!) Amikor Izrael kivonult Egyiptomból, Jákob törzse az idegen nép közül: Akkor Júda lett a szentélye és Izrael az országa. A tenger meglátta és elfutott, a Jordán visszafelé vette útját. A hegyek ugrándoztak, mint a kosok, a halmok, mint a kis bárányok. Mi lelt, tenger, hogy elfutottál? Jordán, miért vetted visszafelé utad? Hegyek, miért ugrándoztok, mint a kosok, s ti halmok, mint a kis bárányok? Föld, rendülj meg az Úr színe előtt, Jákob Istenének szent arca előtt, aki tóvá változtatta a sziklát, s a követ buzogó forrássá!115 (113B). ZSOLTÁR. AZ EGYETLEN IGAZ ISTEN
115 Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem nevednek szerezz dicsőséget, kegyelmed és hűséged szerint! Miért mondogatják a pogányok: „Hol van hát Istenünk?” Istenünk az égben és a földön mindent végbevitt, amit csak akart. De az ő bálványaik csak arany és ezüst, emberi kéznek művei. Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak, van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem éreznek, van kezük, de nem markolnak, van lábuk, de nem mozdulnak, és torkukon nem jön ki a szó. Ilyenek azok is, akik csinálták őket, s mindnyájan, akik bennük bíznak. De Izrael háza az Úrban bízik, aki gyámola és védőpajzsa. Áron háza az Úrban bízik, aki gyámola és védőpajzsa. Mind, akik félik az Urat, őbenne bíznak, aki gyámoluk és védőpajzsuk. Az Úr gondol velünk – ő adja ránk áldását! Áldja meg Izrael házát, áldja meg Áron házát! Áldja meg azokat, akik félik az Urat, a kicsinyeket és nagyokat egyaránt! Sokasítson meg titeket az Úr, és veletek együtt minden gyermeketek! Áldjon meg benneteket az Úr, aki az eget és a földet teremtette! Az ég az Úr ege, a földet az emberek fiainak adta. Nem a halottak dicsőítik az Urat, nem az, aki leszáll a csendességbe. Hanem mi élők, mi dicsérjük az Urat, ma és mindenkor. 116 (Alleluja!) Szeretet tölt el, mert az Úr meghallotta könyörgő kiáltásomat. Felém fordította fülét azon a napon, amelyen segítségül hívtam. Körülvettek a halál kötelékei s az alvilág csapdái; elmerültem a nyomorban és a félelemben. Akkor segítségül hívtam az Úr nevét: „Ó Uram, mentsd meg életemet!” Jó az Úr és igazságos, a mi Istenünk csupa irgalom. Az Úr megőrzi a kicsinyeket. Nyomorult voltam és szabadulást hozott. Lelkem, nyugodj meg újra, mert az Úr jót tett veled. Megmentette lelkemet a haláltól, szemem a könnyektől, lábam a botlástól. [És újra az Úr színe előtt járhatok az élők földjén.] Telve voltam bizalommal akkor is, amikor így szóltam: „Mély megaláztatásban lett részem.” Kétségbeesésemben ezt mondtam: „Az emberek gonoszak mind.” Mivel viszonozzam az Úrnak, ami jót tett velem? Veszem az üdvösség kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét. [Amit az Úrnak ígértem, feláldozom, egész népének színe előtt.] Az Úr szemében drága dolog az igazak halála. Uram, a te szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálódnak fia. Te oldottad meg bilincseimet, dicsőítő áldozatot mutatok be neked. Segítségül hívom az Úr nevét. Amit az Úrnak ígértem, feláldozom egész népének színe előtt. Az Úr házának udvarában, a te szívedben, Jeruzsálem!Előző nap Olvasási terv Következő nap