109
Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár.
Én dicséretemnek Istene, ne hallgass! (1Krón 25,1) Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem. (Zsolt 27,12.1Sám;24,10) És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül. (1Krón 21,26;22,1.2) Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom. (Zsolt 35,12-25;41,10) Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért. (Zsolt 41,10) Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől. (2Krón 6,41) Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen. (Zsolt,109 11. 12. 1 Kir. 11,36.) Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el. (1Sám 21,7; Csel 1,20) Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé. (Jób 20,10) És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt. (2Móz 30,23-33) Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét. (Én 4,8) Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin! Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök! (Zsolt 21,11) Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék! (Jób 20,11.2Móz;20,5) Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről, A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje. (1Sám 22,9.10) Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle. (Zsolt 118,1) Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj. (2Móz 19,5.6.1Pét;2,9) Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát. (2Móz 15,11; Zsolt 86,8) Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre. (Zsolt 115,3) De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem! (Jer 10,13) Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem. (2Móz 12,29) Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska. (Zsolt 102,12) Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől. (Józs 12,1-24) Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják. (Zsolt 69,13) Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! (Zsolt 22,12.20) Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! (Zsolt 102,13) Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád. (Zsolt 40,15.16) Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! (Zsolt 40,15) Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette! (Zsolt 22,23) Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét. (Zsolt 16,8;110,5) 110 Dávidé; zsoltár.
Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá. (Máté 22,44; Márk 12,36; Luk 20,42; Csel 2,34.35; Zsid 1,13) A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között! A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja. Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint. (Zsid 5,6;6,20;7,17) Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat; (Zsolt 2,9.12) Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt. (Jel 14,14;16,14;20,8) Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét. (Fil 2,9; Zsid 1,3.10.12) 111 Dícsérjétek az Urat.
Dicsérem az Urat teljes szívből: az igazak környezetében és a gyülekezetben. (Zsolt 72,18) Nagyok az Úrnak cselekedetei; kivánatosak mindazoknak, a kik gyönyörködnek azokban. (Jer 10,12) Dicsőség és méltóság az ő cselekedete, és igazsága megmarad mindvégig. (Zsolt 24,2) Emlékezetet szerzett az ő csudálatos dolgainak; kegyelmes és irgalmas az Úr. (1Móz 1,16-18) Eledelt ad az őt félőknek; megemlékezik az ő szövetségéről örökké. (2Móz 16,35) Cselekedeteinek erejét tudtul adta az ő népének, nékik adván a pogányok örökségét. Kezeinek cselekedetei hűség és igazság; minden ő végzése tökéletes. (2Móz 12,29) Megingathatlanok örökké és mindvégig; hívségből és egyenességből származottak. (2Móz 12,31-37) Váltságot küldött az ő népének, elrendelte szövetségét örökre; szent és rettenetes az ő neve. A bölcseség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, a ki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig. (Jób 28,28; Péld 9,10) 112 Dicsérjétek az Urat.
Boldog az ember, a ki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik. (Zsolt 1,1-3) Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik. Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad. (2Móz 15,22) Az igazakra világosság fénylik a sötétben: attól a ki irgalmas, kegyelmes és igaz. (4Móz 21,21-25) Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi. Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz. (4Móz 21,21-25) Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó. (4Móz 21,33-35) Rendületlen az ő szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz. Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az ő szarva felemeltetik dicsőséggel. (2Kor 9,8.9) Látja ezt a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz.
Én dicséretemnek Istene, ne hallgass! (1Krón 25,1) Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem. (Zsolt 27,12.1Sám;24,10) És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül. (1Krón 21,26;22,1.2) Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom. (Zsolt 35,12-25;41,10) Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért. (Zsolt 41,10) Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől. (2Krón 6,41) Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen. (Zsolt,109 11. 12. 1 Kir. 11,36.) Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el. (1Sám 21,7; Csel 1,20) Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé. (Jób 20,10) És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt. (2Móz 30,23-33) Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét. (Én 4,8) Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin! Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök! (Zsolt 21,11) Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék! (Jób 20,11.2Móz;20,5) Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről, A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje. (1Sám 22,9.10) Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle. (Zsolt 118,1) Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj. (2Móz 19,5.6.1Pét;2,9) Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát. (2Móz 15,11; Zsolt 86,8) Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre. (Zsolt 115,3) De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem! (Jer 10,13) Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem. (2Móz 12,29) Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska. (Zsolt 102,12) Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől. (Józs 12,1-24) Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják. (Zsolt 69,13) Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! (Zsolt 22,12.20) Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! (Zsolt 102,13) Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád. (Zsolt 40,15.16) Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! (Zsolt 40,15) Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette! (Zsolt 22,23) Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét. (Zsolt 16,8;110,5) 110 Dávidé; zsoltár.
Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá. (Máté 22,44; Márk 12,36; Luk 20,42; Csel 2,34.35; Zsid 1,13) A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között! A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja. Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint. (Zsid 5,6;6,20;7,17) Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat; (Zsolt 2,9.12) Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt. (Jel 14,14;16,14;20,8) Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét. (Fil 2,9; Zsid 1,3.10.12) 111 Dícsérjétek az Urat.
Dicsérem az Urat teljes szívből: az igazak környezetében és a gyülekezetben. (Zsolt 72,18) Nagyok az Úrnak cselekedetei; kivánatosak mindazoknak, a kik gyönyörködnek azokban. (Jer 10,12) Dicsőség és méltóság az ő cselekedete, és igazsága megmarad mindvégig. (Zsolt 24,2) Emlékezetet szerzett az ő csudálatos dolgainak; kegyelmes és irgalmas az Úr. (1Móz 1,16-18) Eledelt ad az őt félőknek; megemlékezik az ő szövetségéről örökké. (2Móz 16,35) Cselekedeteinek erejét tudtul adta az ő népének, nékik adván a pogányok örökségét. Kezeinek cselekedetei hűség és igazság; minden ő végzése tökéletes. (2Móz 12,29) Megingathatlanok örökké és mindvégig; hívségből és egyenességből származottak. (2Móz 12,31-37) Váltságot küldött az ő népének, elrendelte szövetségét örökre; szent és rettenetes az ő neve. A bölcseség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, a ki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig. (Jób 28,28; Péld 9,10) 112 Dicsérjétek az Urat.
Boldog az ember, a ki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik. (Zsolt 1,1-3) Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik. Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad. (2Móz 15,22) Az igazakra világosság fénylik a sötétben: attól a ki irgalmas, kegyelmes és igaz. (4Móz 21,21-25) Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi. Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz. (4Móz 21,21-25) Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó. (4Móz 21,33-35) Rendületlen az ő szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz. Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az ő szarva felemeltetik dicsőséggel. (2Kor 9,8.9) Látja ezt a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz.