Segélykérés a gonosz ellenséggel szemben
109 1A karvezetőnek. Dávid zsoltára.Isten, akit dicsérek, ne hallgass,
mert a bűnös szája és az álnok szája felnyílt ellenem.
Hazug nyelvvel beszélnek rólam,
és gyűlölködő szavakkal vesznek körül engem,
ok nélkül támadnak rám.
Szeretetem jutalmául rágalmaznak,
én pedig imádkozom.
Rosszal fizetnek nekem a jóért,
gyűlölettel szeretetemért.
6 Rendelj bűnös embert ellene,
és a vádló álljon jobbja felől.
Peréből ő kerüljön ki vesztesen,
s imádsága is bűnné legyen.
Kevés legyen napjainak száma,
és más foglalja el hivatalát.
Fiai legyenek árvákká
és özveggyé a felesége.
Szanaszéjjel kóborolva kolduljanak fiai,
s űzzék ki őket romos hajlékukból.
Uzsorás kutassa fel minden vagyonát,
idegenek prédálják el munkája gyümölcsét.
Ne akadjon, aki megsegítse,
s árváin ne könyörüljön meg senki sem.
Jussanak pusztulásra utódai,
egyetlen nemzedék alatt töröljék el nevét.
Legyen az Úr emlékezetében atyáinak vétke,
és ne töröltessék el anyjának bűne.
Legyenek ezek szüntelenül az Úr előtt,
hogy emlékezetük is kivesszen a földről,
mivel nem gondolt arra,
hogy irgalmasságot cselekedjék.
Üldözte a nyomorultat, a szegényt,
s a megtört szívűt, hogy megölje őt.
17 Szerette az átkot: érje hát utol!
Nem akarta az áldást: legyen hát távol tőle!
Úgy öltötte magára az átkot, mint a ruhát:
hatoljon tehát belsejébe, mint a víz,
és járja át olajként csontjait!
Legyen rajta úgy, mint a ruha, amely beborítja,
és mint az öv, amely mindenkor övezi.
Ez legyen vádlóim jutalma az Úrtól,
azoké akik rosszat beszélnek ellenem!
Velem azonban Uram, bánj nevedért kegyesen, Uram,
és mivel irgalmad jóságos, szabadíts meg engem.
Mert én nyomorult és szegény vagyok,
és szívem összeszorult bensőmben.
Elenyészem, mint a hanyatló árnyék,
olyan vagyok, mint a lerázott sáska.
Térdem a böjttől gyenge lett,
húsom az olaj híján elsorvadt.
Gúny tárgyává lettem előttük,
ha látnak, fejüket csóválják.
Segíts meg, Uram, én Istenem,
ments meg engem irgalmadban!
Hadd tudják meg, hogy a te kezed műve ez:
ezt, Uram, te művelted.
Átkozzanak ők, de te áldj meg engem,
jussanak szégyenbe, akik ellenem felkelnek,
s örvendezzen szolgád.
Öltözzenek gyalázatba, akik bántanak engem,
és palástként takarja őket a szégyen.
Hangos szóval hálát adok az Úrnak,
és áldom őt sokak előtt,
mert jobbjára áll a szegénynek,
hogy megmentse életét az ítélkezőktől.
A Messiás beiktatása Sion hegyén
110 1Dávid zsoltára. Szólt az Úr az én Uramnak:
»Ülj az én jobbomra,
amíg ellenségeidet
lábad zsámolyává teszem.«
Hatalmas jogarodat kinyújtja az Úr Sionból:
uralkodj ellenségeid között!
Tied lesz az uralom hatalmadnak napján
a szentek fényességében;
A hajnalcsillag előtt,
mint harmatot, nemzettelek téged.
4 Megesküdött az Úr
és nem bánja meg:
»Pap vagy te mindörökké
Melkizedek rendje szerint.«
Jobbod felől az Úr áll,
királyokat tipor össze haragjának napján.
Ítéletet tart a nemzetek között:
halomba rakja a halottakat,
fejeket zúz össze a széles földön.
Patakból iszik útközben,
azért emeli magasra fejét.
Dicsőítő ének az Úr csodatetteiről
111
1 ALLELUJA!
Hálát adok az Úrnak, teljes szívemből,
az igazak tanácsában és a gyülekezetben.
Nagyok az Úr cselekedetei,
kívánatosak mindenkinek, aki vágyik utánuk.
Fönségesség és ékesség az ő műve,
és igazsága megmarad örökkön örökké.
4 Emléket állított csodáinak,
irgalmas és kegyes Úr.
Enni adott az őt félőknek;
Szövetségéről mindenkor megemlékezik.
Megmutatta népének hatalmas művei erejét,
nekik adta a nemzetek örökségét;
Kezének műve igazmondás és igaz ítélet.
Mind megbízhatók az ő rendelkezései;
Örökkön örökké szilárdan állnak,
hűségben és igazságban születtek.
Megváltást küldött népének,
örökre elrendelte szövetségét.
Szent és félelmetes az ő neve.
A bölcsesség kezdete az Úr félelme,
helyesen gondolkodik mindenki, aki aszerint cselekszik;
Dicsérete megmarad örökkön örökké.
Az istenfélőket megáldja az Úr
112
1 ALLELUJA!
Boldog az az ember, aki az Urat féli,
és nagy tetszését leli parancsaiban!
Utóda hatalmas lesz a földön,
áldott lesz az igazak nemzedéke.
Dicsőség és gazdagság lesz házában,
és igazsága mindörökre megmarad.
Világosságként ragyog fel a sötétségben az igazaknak
az irgalmas, a kegyes, az igaz.
Jó annak az embernek, aki könyörül és kölcsönt ad,
aki a törvény szerint intézi dolgait,
mert az soha meg nem inog.
Örökké emlékezetben marad az igaz,
rossz hírtől nem kell félnie.
Erős a szíve, bízik az Úrban,
rendületlen a szíve, nem fél,
amíg le nem nézheti ellenségeit.
Osztogat, adakozik a szegényeknek;
igazsága örökre megmarad,
hatalma dicsőségesen emelkedik.
Látja a bűnös és bosszankodik,
fogát csikorgatja és emészti magát.
A bűnösök kívánsága meghiúsul.
Jegyzetek
109,1 Egyéni kérő ima, feltehetően fogság utáni.
109,6 Itt taláható a sokat vitatott „átokzsoltár”. Feltűnő, hogy ebben a részben – szemben a bevezető és az imát követő versekkel – csak egy peres ellenfelet említ. Ez annak a jele, hogy kész átokformula-szöveget illesztettek a szövegbe.
109,17 A vádak visszautasítása aszerint az alapelv szerint, hogy hasonlót a hasonlóval kell viszonozni (ius talionis; vö. Lev 24,19-20).
110,1 „Ülj az én jobbomra” kifejezés a királyi udvar szertartásából származik, kifejezi a királyi hatalom és méltóság elnyerését. A király trónja nem Isten „színe előtt” áll (vö. 61,8; 89,37), hanem Isten mellett ül a király, ez kifejezi Istennel való egyedülálló kapcsolatát. Lábad zsámolyává: a régi keleti szokás, hogy a győztes király a legyőzött ellenséget szó szerint a lába alá kényszeríti. (vö. Józs 10,24; Bír 1,6)
110,1 A zsoltár a mintája egy jebuzita királyi ének lehetett, amelyet valaki a király trónralépési ünnepére átdolgozott (vö. Zsolt 2). A zsoltár megőrizte eredeti befejező formáját a késő fogság utáni, király nélküli időkben is. Ebben az énekben, meghaladva azt, amit ember elérni képes, a méltóság, a hatalom és az istenközelség a királyt illetik meg. A zsoltár eszkatologikus és egyre inkább messiási értelmet nyert. Az ÚSz ezt a zsoltárt idézi leggyakrabban.
110,4 Isten esküvel tanúsítja, hogy Izrael királya Isten népének nem csak politikai, hanem lelki vezetője is.
111,1 Egyéni hálaének. A zsoltáros Istent a tetteiért dicsőíti. A késő fogság utáni időből származik. Minden egység (félvers) a héber ábécé soron következő betűjével kezdődik. Ez az ún. alfabetikus forma a szöveg megtanulását könnyítette meg.
111,4 Felidézi Isten nagy tetteit az egyiptomi kivonulás idején és a pusztában. „Emléket állított csodáinak”: a pászka ünnep, vö. Kiv 12,1-28. „Enni adott”: utalás a mannára és a fürjekre, vö. Kiv. 16.
112,1 Alfabétikus tanító költemény a késő fogság utáni időkből (vö. 111,1-10). Feltehetően ugyanaz a szerzője, mint a Zsolt 111-nek. A zsoltáros a hívő embert jellemzi: olyan, aki jelen van mind Isten, mind a felebarát számára. Ez az egyetlen zsoltárhely, ahol ez a két követelmény ilyen közvetlenül, egyetlen parancsban fogalmazódik meg (vö. Mt 22,36-39).