66 (65). ZSOLTÁR. A NÉP HÁLAÉNEKE
66 (A karvezetőnek – ének, zsoltár.) Ujjongjatok Istenemnek, földek mind, zengjétek nevének dicséretét! Járuljatok eléje dicsőítő énekkel! Mondjátok Istennek: Mily csodálatosak a te műveid! Az ellenség meghajol hatalmas erőd előtt. Imádjon téged az egész föld, és zengje dicséretedet, magasztalja nevedet! Gyertek és lássátok Isten nagy tetteit: csodálatosat művelt az emberek között! A tengert szárazfölddé változtatta, lábukkal lépkedtek át az áron, benne leljük hát örömünk! Hatalmával kormányoz örökké, szeme vigyázza a nemzeteket, nehogy a lázadók elbízzák magukat. Dicsőítsétek Istenünket, ti pogány népek, harsogjátok dicséretét! Ő ad életet lelkünkbe, s nem hagyja, hogy meginogjon lábunk. Igaz, megpróbáltál bennünket, Istenünk, ahogy az ezüstöt szokták, tűzben megvizsgáltál. A vadász hálójába tereltél, s nyomasztó terhet raktál a csípőnkre. Elnézted, hogy az emberek fejünket tapossák, tűzön és vízen kellett áthaladnunk, de végül mégis könnyebbülést adtál. Égőáldozattal lépek hajlékodba, teljesítem, amit megfogadtam: ahogy ajkamra jött s ahogy szám ígérte a szorongatottságban. Kövér juhok és kosok hájából áldozok fel, üszőket, bakokat ajánlok neked. Kik félitek Istent, gyertek ide mind, halljátok s elmondom, mily nagy dolgot tett velem! Még hozzá kiáltottam számmal, amikor nyelvem már zenghette dicséretét. Ha szívemben gonoszság lett volna, nem hallgatott volna meg az Úr. Ámde Isten meghallgatott, felfigyelt könyörgő szavamra. Áldott legyen az Úr, mert kérésem nem vetette el, irgalmasságát nem vonta meg tőlem.67 (66). ZSOLTÁR. ARATÁSI HÁLAÉNEK
67 (A karvezetőnek, húros hangszerre – zsoltár, ének.) Isten legyen irgalmas hozzánk, áldjon meg minket és ragyogtassa fel arcát fölöttünk, hogy megismerjük útját a földön, és minden nép körében üdvösségét! Magasztaljanak a népek, Istenünk, minden nemzet dicsőítsen téged! Minden törzs örüljön és ujjongjon, hisz te igazságosan ítéled meg a földet. Méltányosan ítélkezel a népek fölött, kormányozol minden törzset a földön. Magasztaljanak a népek, Istenünk, minden nép dicsőítsen téged! A föld megadta gyümölcsét, Isten, a mi Istenünk megáldott minket. Isten adja ránk áldását, félje őt a föld minden határa!68 (67). ZSOLTÁR. AZ ÚR DIADALMENETE
68 (A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) Fölkel az Isten, ellenségei szétszóródnak, futnak színe elől, akik gyűlölik. Eloszlanak, mint a füst eloszlik. Ahogy a viasz elolvad a tűznél, úgy semmisülnek meg a bűnösök Isten színe előtt. Az igazak ellenben örülnek, ujjonganak Isten színe előtt, ujjonganak örömükben. Énekeljetek az Úrnak, zengjetek nevének dicséretet, készítsétek neki az utat, amely átvezet a felhők fölött! Örüljetek az Úrban, ujjongjatok színe előtt! Az árvák atyja, özvegyek védelmezője – ez az Isten szent hajlékában. Isten otthont ad a hontalannak, a fogolynak visszaadja szabadságát. Csak a lázadók maradnak a kietlen pusztán. Istenünk, te néped előtt vonultál, amikor a pusztában áthaladtál: megremegett akkor a föld, Isten színe előtt szétfolytak az egek, Istennek, Izrael Istenének színe előtt. Örökségednek bő esőt adtál, Istenünk, amikor elgyengült, erőre kapattad. Itt adtál nyájadnak, Istenünk, hazát, jóságodban szerezted azt a szegénynek. Az Úr üzenetet bíz a hírvivőkre: „A Mindenható elűzött hatalmas sereget.” Királyok menekülnek, seregek futottak, a ház szépe zsákmányt osztott. Amikor ott táboroztak a karámok között, a galamb szárnyát ezüsttel rakták ki, zöldellő arany csillogott szárnyain. Ékszerük, mint hó a Calmonon. Básán hegye Isten hegye, Básán hegye magas csúcs. Miért nézitek irigykedve, ti magas kúpok, azt a hegyet, amit Isten lakóhelyül választott? Igen, az Úr ott lakik örökre. Isten kocsija tömérdek, ezerszer ezer. Így vonul az Úr a Siontól a szentélybe. Felszálltál a magasba, foglyaidat magaddal vitted, embereket tettél magadévá, ó Isten, olyanokat is, akik konokul ellenálltak házadnak, Uram. Áldott legyen az Úr mindennap, ő viseli terhünket. Isten a mi üdvösségünk! Üdvösség Istene a mi Istenünk, az Úr, a Hatalmas megóv a haláltól. Valóban, az Isten szétzúzza ellenségei fejét, az üstökét azoknak, akik bűnben élnek. Így szól az Úr: „Lehozom őket Básánból, kihozom őket a tenger mélyéből, hogy lábadat vérükben fürösszed, s kutyáid is falják fel ellenségeidből részüket.” Látjuk bevonulásodat, Istenünk, királyunk és Istenünk bevonulását a szentélybe. Elöl az énekesek, majd a hárfások következnek, közben a leányok, dobjaikat verve. „Magasztaljátok Istent ünnepi kórusban, magasztaljátok Istent, kik Izraeltől származtok!” Itt van Benjamin, a legfiatalabb – legelöl megy. Itt vannak Júda előkelői csapatostul. Zebulun előkelői, Naftali előkelői. Isten, mutasd meg hatalmadat, Isten, aki értünk munkálkodol! Templomod tiszteletére, amely Jeruzsálemben áll, királyok szentelnek neked áldozatot. Hatalmad mutasd meg a nádas vadjain, a tulkok csordáján s a népek borjain. Hódoljanak neked arany és ezüst ékszerekkel! Szórd szét a népeket, amelyek a harcban lelik örömüket! Jöjjenek Egyiptom nagyjai, Etiópia nyújtsa ki kezét Isten felé, föld birodalmai, énekeljetek Istennek! Zengjetek dicséretet az Úrnak, aki áthalad az egek egein, az ősrégi egeken. Íme, hallatja hangját, szavának erejét. Ismerjétek el Isten hatalmát! Fölsége Izrael fölött tündököl, magasan a felhőkben felragyog hatalma. Félelmetes az Isten az ő szent helyén, Izrael Istene, ő ad népének erőt és hatalmat. Áldott legyen az Isten!69 (68). ZSOLTÁR. SIRALOM
69 (A karvezetőnek a „Liliomok” szerint – Dávidtól.) Ments meg, Istenem, a víz már torkomig ér, belesüllyedtem a mély iszapba, lábam nem talál talajt. A vizek mélyére kerültem, hullámok csapnak át felettem. Elfáradtam a kiáltozásban, a torkom berekedt. Szemem elhomályosul, amíg Istenemre várakozom. Többen vannak, mint fejemen a hajszál, akik ok nélkül gyűlölnek. Akik jogtalanul bántalmaznak, erősebbek, mint tagjaim. Amit el sem vettem, azt kell visszaadnom. Istenem, ismered balgaságomat, vétségeim nincsenek rejtve előtted. De ne miattam valljanak szégyent azok, akik benned remélnek, Seregek Ura! Ne miattam piruljanak, akik téged keresnek, Izrael Istene! Hiszen miattad viseltem az átkot, szégyenpír födte arcomat. Elidegenedtem testvéreimtől, anyám fiai szemében idegen lettem. Mert a buzgóság emésztett házadért, s ha téged gyaláztak, rám hullt a gyalázat. Böjtöléssel aláztam meg lelkem, s az is gyalázatommá változott. Vezeklőruhát öltöttem magamra, s gúny tárgya lettem úgy is nekik. A kapunál ülők ellenem beszélnek, a bor mellett is rólam énekelnek. De én hozzád küldöm fohászomat, Uram, kegyelmed idején, Istenem. Nagy jóságodban hallgass meg, segíts rajtam hűséged szerint! Húzz ki az iszapból, ne hagyj elsüllyedni, ments meg azoktól, kik ártani akarnak! Ments ki a vizek mélyéről engemet, nehogy átcsapjon fölöttem az ár, s a mélység magába temessen, a szakadék szája zárjon be örökre! Hallgass meg, Uram, hisz kegyelmed jóságos, irgalmad bőségében tekints reám! Ne rejtsd el szolgád elől arcodat, bajban vagyok, hallgass meg mihamar! Közeledj lelkemhez és szabadíts meg, ellenségeim miatt ments meg! Ismered gyalázatomat, szemed előtt vannak mind, akik szorongatnak. Szívem megtört a gyalázattól. Zavarom, szégyenem orvosolhatatlan. Vártam, hogy valaki megszán, de nem akadt senki, nem volt, aki megvigasztalt volna. Ételembe epét kevertek, szomjúságomban ecettel itattak. Asztaluk ezért váljék számukra csapdává, barátaiknak pedig szorító hurokká! Homályosodjék el a szemük, ne lássanak, derekuk örökre veszítse erejét! Áraszd ki rájuk méltatlankodásod, s haragodnak tüze eméssze meg őket! Lakóhelyük váljék pusztasággá, senki ne tanyázzék többé sátraikban! Hiszen azt üldözték, akit te vertél meg, akit megsebeztél, annak fokozták fájdalmát. Tetézd meg bűnökkel eddigi vétküket, hogy ne számítsanak igaznak előtted! Töröljék ki őket az élők könyvéből, ne legyenek beírva az igazakkal együtt! Nyomorult vagyok, fájdalommal telve, segítséged oltalmazzon, Istenem! Dicsőítem Isten nevét énekemben, ünnepi hálával magasztalom. Ez jobban tetszik Istennek, mint az áldozati állat, jobban, mint az üsző, amelynek szarva és körme van. A megalázottak látják és örülnek, nektek, kik keresitek az Istent, éledjen szívetek! Mert az Úr meghallgatja a szegényeket, és foglyait nem nézi le. Dicsőítse őt az ég és a föld, a tenger és minden, mi benne mozog! Mert Isten lesz szabadítója Sionnak, újra fölépíti Júda városait. Ott laknak majd és bírják a földet, szolgáinak fiai örökségül kapják. S azok laknak rajta, akik szeretik nevét.Előző nap Olvasási terv Következő nap