70 (69). ZSOLTÁR. IMA SZÜKSÉG IDEJÉRE
70 (A karvezetőnek – Dávidtól, emlékezetül.) Istenem, irgalmadban ments meg, siess, Uram, segítségemre! Valljanak szégyent és piruljanak gyalázatukban, akik életemre törnek! Szégyenkezve hátráljanak, akik örülnek bajomon! Hátráljanak megszégyenülve, akik így gúnyolnak: „Úgy kell neki!” De ujjongjanak és örüljenek benned mind, akik hűségesen keresnek téged! Hirdessék mindig, hogy nagy az Isten, mindnyájan, kik várják az üdvösségedet! De én nyomorult és szegény vagyok. Istenem, siess hozzám! Te vagy segítőm és szabadítóm, ne késsél tovább, Uram!71 (70). ZSOLTÁR. ÖREGEDŐ EMBER IMÁJA
71 Uram, hozzád menekülök, ne hagyj soha szégyent vallanom! Igazságodban ments meg, szabadíts meg! Fordítsd felém füled és siess segítségemre! Légy megmentő sziklám, erős váram! Valóban te vagy sziklám és váram. Istenem, ments meg engem a gonoszok kezétől, a bűnösök és hatalmaskodók öklétől! Mert te vagy, Istenem, bizodalmam, Uram, te vagy reményem ifjúságom óta. Anyám méhétől fogva veled tartottam, anyám ölétől kezdve te voltál osztályrészem, mindig tebenned bizakodtam. Csodálat tárgya lettem sokak szemében, hisz hatalmas gyámolom te vagy. Szám tele volt dicséreteddel, egész nap tele dicsőítéseddel. Öregkoromban se taszíts el magadtól, akkor se hagyj el, ha erőm elfogy! Ellenségeim úgyis megszólnak, szemmel tartanak, ellenem beszélnek. Azt mondják: „Elhagyta az Úr, űzzétek, fogjátok el, hisz senki sincs már, aki pártját fogná!” Istenem, ne maradj távol tőlem, Uram, siess segítségemre! Valljanak szégyent, kik vesztemre törnek, és pusztuljanak el! Akik bajt hoznak rám, azokat érje szégyen és gyalázat! Én azonban mindig reménykedem, és mindennap gyarapítom dicséreted. Szám hirdeti igazságosságodat, naphosszat segítségedet. Eljövök az Úr erejében, és csak a te tetteidet dicsőítem. Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, még ma is csodáidról emlékezem. De öregkoromra, aggságomban se hagyj el, Istenem! Hadd hirdessem e nemzedéknek karodat, és minden utódomnak hatalmadat, és igazságosságodat, Istenem, amely fölér az égig! Nagy dolgokat vittél véghez; ki olyan, mint te, Istenem? Sok kemény terhet raktál rám, de újra életet adsz, és kiemelsz a földnek mélyéből. Állítsd helyre híremet és engedd, hogy újra megvigasztalódjam. S hűségedet, Uram, zeneszóval magasztalom, Izrael Szentje, hárfán játszom neked. Ajkam örül, amikor neked énekelek, s lelkem ujjong, mert megváltottad. Naphosszat áldja nyelvem igazságosságodat, mert szégyen érte s gyalázat azokat, akik vesztemet akarták!72 (71). ZSOLTÁR. A MEGÍGÉRT KIRÁLY
72 (Salamontól.) Ítéletedet, Isten, bízd a királyra, jogaidat ruházd a király fiára: kormányozza igazságosan népedet, méltányosan szegényeidet. A hegyek és halmok hozzanak békét a népnek! Igazságosan ítélkezik az alacsony sorsúak fölött, és segíti a szegények fiait, az erőszakost azonban megtöri. Élni fog minden nemzedéken át, amíg a nap süt és világít a hold. Úgy száll le, mint eső a mezőre, mint a záporeső, amely átitatja a földet. Napjaiban az igazságosság virágzik, a béke teljessége, amíg csak el nem tűnik a hold. Uralkodni fog tengertől tengerig, a nagy folyótól a föld határáig. A puszta lakói leborulnak előtte, ellenségei megcsókolják a földet. Tarsis és a szigetek királyai ajándékokat hoznak, Sába és Séba királyai adományokkal közelednek. A föld minden királya meghódol előtte, és minden nép szolgál neki. Megváltja a szegényt, aki hozzá kiált, az elhagyottat, akin senki sem könyörül. A kicsit és a gyöngét felkarolja, megmenti a szegények életét. Megszabadítja őket az erőszaktól és az igától, vérük drága a szemében. [Éljen hát, Sába aranyát adják oda neki!] Imával köszöntik és áldják mindörökké. Gabona árassza el a földet a hegyek csúcsáig, gyümölcs teremjen bőségben, mint a Libanonon, legyen virág is annyi, mint a gyom a földön! Neve áldott lesz mindörökre, neve fennmarad, ameddig csak világít a nap. Benne áldást nyer minden törzs a földön, boldognak hirdetik mind a népek. Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, aki egyedül vitt véghez csodát; áldott legyen örökre fönséges neve, az egész föld legyen dicsőségével telve! Úgy legyen! Úgy legyen! [Vége Izáj fia, Dávid imájának.]A Számok könyve
I. A SZÁMBAVÉTEL
1 Egyiptom földjéről való kivonulásuk után a második év második hónapjának első napján így szólt az Úr Mózeshez a megnyilatkozás sátorában a Sínai pusztán: „Vegyétek mind számba Izrael fiainak egész közösségét, nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva az összes férfit, egyenként. Húsz évtől fölfelé, te és Áron vegyétek számba mind, aki alkalmas hadi szolgálatra Izraelben, csoportonként. Közben legyen mindig a segítségetekre valaki a törzsből, mégpedig a családoknak a feje.”A törzsek fejei.
Ezek azoknak a férfiaknak a nevei, akiknek mellettetek kell állniuk: Ruben törzséből Elicur, Sedeur fia; Simeon törzséből Selumiel, Curisaddai fia; Júda törzséből Nachson, Amminadab fia; Isszachár törzséből Netaneel, Cuár fia; Zebulun törzséből Eliab, Helon fia; József fiai közül: Efraim törzséből Elisama, Ammihud fia; Manassze törzséből Gamliel, Pedacur fia; Benjamin törzséből Abidan, Gidoni fia; Dán törzséből Achiezer, Ammisaddai fia; Áser törzséből Pagiel, Ochran fia; Gád törzséből Eljazaf, Reuel fia; Naftali törzséből Achira, Enan fia. Ezek a közösségből kiválasztottak, atyáik törzsének vezérei, Izrael ezreinek a fejei. Így hát Mózes és Áron maguk mellé vették ezeket a férfiakat, akiket név szerint kijelöltek nekik, és a második hónap első napján összegyűjtötték az egész közösséget, hogy a családok jegyzékébe való fölvételüket a nemzetségek és családok rendjében megejtsék, név szerint felsorolva őket, húsz évtől fölfelé, egyenként, amint az Úr megparancsolta Mózesnek. Így vették számba őket a Sínai pusztában.A számbavétel.
Rubennek, Izrael elsőszülöttének a fiai, az ő leszármazottaik, nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, egyenként, húsz évtől fölfelé az összes férfi, mind, akik alkalmasak voltak hadba vonulásra, és akiket Ruben törzséből vettek számba, 46 500-at tettek ki. Simeon fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, egyenként, húsz évtől fölfelé valamennyi férfi, mind, akik alkalmasak voltak hadi szolgálatra, és akiket Simeon törzséből vettek számba, 59 300-at tettek ki. Gád fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadi szolgálatra, és akiket Gád törzséből vettek számba, 45 650-et tettek ki. Júda fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadba vonulásra, és akiket Júda törzséből vettek számba, 74 600-at tettek ki. Isszachár fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadi szolgálatra, és akiket Isszachár törzséből vettek számba, 54 400-at tettek ki. Zebulun fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadba vonulásra, és akiket Zebulun törzséből vettek számba, 57 400-at tettek ki. József fiai közül Efraim leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadi szolgálatra, és akiket Efraim törzséből vettek számba, 40 500-at tettek ki. Manassze fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadba vonulásra, és akiket Manassze törzséből vettek számba, 32 200-at tettek ki. Benjamin fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadi szolgálatra, és akiket Benjamin törzséből vettek számba, 35 400-at tettek ki. Dán fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadba vonulásra, és akiket Dán törzséből vettek számba, 62 700-at tettek ki. Áser fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadi szolgálatra, és akiket Áser törzséből vettek számba, 41 500-at tettek ki. Naftali fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadba vonulásra, és akiket Naftali törzséből vettek számba, 53 400-at tettek ki. Ezek voltak a számba vettek, akiket Mózes és Áron és Izrael vezérei – tizenkét férfi, mindegyik törzs és annak családjai számára mindig egy – számba vettek. Izraelnek számba vett fiai összesen, családjaik szerint, húsz évtől fölfelé, mindazok Izraelben, akik alkalmasak voltak hadi szolgálatra, tehát a számba vettek mindnyájan 603 550-et tettek ki. De Lévi fiait nem számították közéjük családjaik szerint.A leviták feladatai.
Így szólt az Úr Mózeshez: „Lévi törzsét ne vedd számba, és számukat ne mérd fel Izrael fiainak sorában. Inkább a tanúság sátrát bízd a levitákra, összes fölszerelésével és minden tartozékával együtt. Ők vigyék a sátort és minden fölszerelését, ők lássák el a szolgálatát, s ezért táborozzanak a sátor körül. Ha föl kell szedni a sátort, Lévi fiai szedjék föl; ha pihenőt kell a sátorral tartani, Lévi fiai állítsák fel. Aki nem Lévi fia és hozzá közelít, halállal bűnhődjék. Míg Izrael fiai a maguk helyén – ki-ki a saját táborában és hadi jelvényeinél – táboroznak, Lévi fiai a tanúság sátra körül üssenek tábort, nehogy rászálljon a harag Izrael fiainak közösségére. Így Lévi fiai lássák el a tanúság sátra körül a szolgálatot.” Izrael fiai így tettek, egészen úgy jártak el, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta.Előző nap Olvasási terv Következő nap