66
Az éneklőmesternek; zsoltár, ének.
Örvendezz Istennek, oh te egész föld. (Zsolt 63,6) Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét! (Zsolt 103,17.18;34,11.5Móz;28,1-13) Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid. (Zsolt 18,45) Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. Szela. (1Krón 25,1;26,1) Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain. (Zsolt 46,9;65,12-14) A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne. (2Móz 14,21.22; Józs 3,14-17) A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. Szela. (Ésa 51,22;52,2-12) Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát. A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak. Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt. (Zsolt 71,20) Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat. (Zsolt 50,15) Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre. (Zsolt 60,14) Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat, (Zsolt 116,14;56,13.14) A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban. Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. Szela. (3Móz 3,1-17) Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel! (Zsolt 67,7; Ésa 4,4.5) Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt. (Zsolt 18,4-7) Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram. (Ján 9,31; Jak 4,3) Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára. (Zsolt 18,7.20-25) Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem. (Zsolt 18,50.51) 67 Az éneklőmesternek, hangszerekkel; zsoltár; ének. (Zsolt 50,15) Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket; világosítsa meg az ő orczáját rajtunk. Szela. (Zsolt 4,7.4Móz;6,24-26) Hogy megismerjék e földön a te útadat, minden nép közt a te szabadításodat. Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan. (Zsolt 22,28) Örvendnek és vígadnak a nemzetek, mert igazsággal ítéled a népeket, és a nemzeteket e földön te igazgatod. Szela. (Róm 2,6-11) Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan. (Malak 1,11) A föld megadta az ő gyümölcsét: megáld minket az Isten, a mi Istenünk; (Zsolt 65,12-14) Megáld minket az Isten, és féli őt a földnek minden határa! (Zsolt 25,4;32,8) 68 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára, éneke. Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak előle az ő gyűlölői. (4Móz 10,35) A mint a füst elszéled, úgy széleszted el őket; a mint elolvad a viasz a tűz előtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elől; (Zsolt 58,8.9) Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten előtt, és ujjongnak örömmel. (Zsolt 5,12;33,1) Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az ő nevének; csináljatok útat annak, a ki jön a pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek előtte. (Zsolt 116,16) Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az ő szentséges hajlékában. (Zsolt 146,9) Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen. (1Sám 2,5) Oh Isten, mikor kivonultál a te néped előtt, mikor a pusztába beléptél: Szela. (2Móz 40,36-38) A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten előtt, ez a Sinai hegy is az Isten előtt, az Izráel Istene előtt. (Zsolt 114,4-7.2Móz;19,16-18) Bő záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala. (Ésa 49,6.7; Sof 3,9.10) Benne tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten! Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivő asszonyok nagy csapatának. (2Móz 15,1-21; Bir 5,1-31) A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat. Ha cserények között hevertek is: olyanok lesztek, mint a galambnak szárnyai, a melyeket ezüst borít, vagy mint vitorla-tollai, a melyek színarany fényűek. (1Krón 15,19;25,5) Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, mintha hó esett volna a Salmonon. (Bir 9,48) Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye; Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony ezen lakozik az Úr mindörökké! (Zsolt 87,1.2;132,13.14) Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer; az Úr közöttük van, mint a Sinai hegyen az ő szent hajlékában. (2Móz 19,18;40,34.35) Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütők is ide jönnek lakni, oh Uram Isten! (Eféz 4,8; Kol 2,14.15) Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela. (Zsolt 86,13;141,7) Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, a ki megszabadít a haláltól. (Zsolt 42,8) Csak Isten ronthatja meg az ő ellenségeinek fejét, a bűneiben járónak üstökös koponyáját. (Zsolt 110,6) Azt mondta vala az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységéből is kihozlak, (Zsolt 38,11;Zsolt 143,6) Hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségből lakomázzék. Látták a te bevonulásodat, oh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe. (2Móz 25,17-22) Elől mennek vala az éneklők, utánok a húrpengetők, középen a doboló leányok. (2Sám 6,15.16) A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók! (Zsolt 5,4) Ott a kis Benjámin, a ki uralkodik rajtok, a Júda fejedelmei és az ő gyülekezetök; a Zebulon fejedelmei és a Nafthali fejedelmei. (2Sám 6,1.2) Istened rendelte el a te hatalmadat: erősítsd meg, oh Isten, azt, a mit számunkra készítettél! A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat. (Zsolt 72,10.2Krón;32,23) Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, a kik a háborúban gyönyörködnek. Eljőnek majd a főemberek Égyiptomból; Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez. (Ésa 19,21; Sof 3,10) E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela. (Zsolt 67,4-6) A ki kezdettől fogva az egek egein ül; ímé, onnét szól nagy kemény szóval. (Zsolt 115,3; Csel 7,49) Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsősége az Izráelen és az ő hatalma a felhőkben van. Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erőt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten! (Zsolt 60,11.12.14) 69 Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak. (Zsolt 40,3) Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem. (Zsolt 42,8) Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet. (Zsolt 22,3; Jób 17,6) Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem! (Zsolt,69 4. 35.) Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted: (Jób 9,8) Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene! (Zsolt 40,17) Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat. (Zsolt 24,1.2;50,12) Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé. (Jób 19,13-17) Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám. (Zsolt 119,139; Ján 7,17;Róm 15,3) Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik. (Zsolt,69 9. Zsolt. 97,2.) Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik. (Ésa 2,5) A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek. (Zsolt 105,3) Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel. (Ésa 49,8) Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből; (Zsolt 18,17.18) Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem! (2Sám 3,18;Zsolt 78,70.71.2Sám;7,8.9) Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám; (1Sám 13,14) És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem! (Zsolt 102,3) Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem. (Zsolt 22,12) Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat. (Zsolt 35,21;41,6.9;Zsolt 42,11) A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék. (Zsolt 61,8;Zsolt 132,17.18) Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem. (Máté 27,34) Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá. (Róm 11,19) Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá. (Zsolt 2,7;2Sám 8,12;10,19) Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket. (2Sám 7,16;23,5) Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos; (Csel 1,20) Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg. (Zsolt 109,15.16) Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el. Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak. (Zsolt 109,15) Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed! Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással. (Zsolt,69 4. 9.) És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál. (Zsolt 51,18.19) Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek! (Zsolt 22,27;70,5) Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg. Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban! (Zsolt 148,1; Ésa 49,13) Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt. (Zsolt 51,20) És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.
Örvendezz Istennek, oh te egész föld. (Zsolt 63,6) Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét! (Zsolt 103,17.18;34,11.5Móz;28,1-13) Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid. (Zsolt 18,45) Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. Szela. (1Krón 25,1;26,1) Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain. (Zsolt 46,9;65,12-14) A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne. (2Móz 14,21.22; Józs 3,14-17) A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. Szela. (Ésa 51,22;52,2-12) Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát. A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak. Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt. (Zsolt 71,20) Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat. (Zsolt 50,15) Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre. (Zsolt 60,14) Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat, (Zsolt 116,14;56,13.14) A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban. Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. Szela. (3Móz 3,1-17) Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel! (Zsolt 67,7; Ésa 4,4.5) Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt. (Zsolt 18,4-7) Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram. (Ján 9,31; Jak 4,3) Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára. (Zsolt 18,7.20-25) Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem. (Zsolt 18,50.51) 67 Az éneklőmesternek, hangszerekkel; zsoltár; ének. (Zsolt 50,15) Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket; világosítsa meg az ő orczáját rajtunk. Szela. (Zsolt 4,7.4Móz;6,24-26) Hogy megismerjék e földön a te útadat, minden nép közt a te szabadításodat. Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan. (Zsolt 22,28) Örvendnek és vígadnak a nemzetek, mert igazsággal ítéled a népeket, és a nemzeteket e földön te igazgatod. Szela. (Róm 2,6-11) Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan. (Malak 1,11) A föld megadta az ő gyümölcsét: megáld minket az Isten, a mi Istenünk; (Zsolt 65,12-14) Megáld minket az Isten, és féli őt a földnek minden határa! (Zsolt 25,4;32,8) 68 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára, éneke. Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak előle az ő gyűlölői. (4Móz 10,35) A mint a füst elszéled, úgy széleszted el őket; a mint elolvad a viasz a tűz előtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elől; (Zsolt 58,8.9) Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten előtt, és ujjongnak örömmel. (Zsolt 5,12;33,1) Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az ő nevének; csináljatok útat annak, a ki jön a pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek előtte. (Zsolt 116,16) Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az ő szentséges hajlékában. (Zsolt 146,9) Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen. (1Sám 2,5) Oh Isten, mikor kivonultál a te néped előtt, mikor a pusztába beléptél: Szela. (2Móz 40,36-38) A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten előtt, ez a Sinai hegy is az Isten előtt, az Izráel Istene előtt. (Zsolt 114,4-7.2Móz;19,16-18) Bő záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala. (Ésa 49,6.7; Sof 3,9.10) Benne tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten! Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivő asszonyok nagy csapatának. (2Móz 15,1-21; Bir 5,1-31) A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat. Ha cserények között hevertek is: olyanok lesztek, mint a galambnak szárnyai, a melyeket ezüst borít, vagy mint vitorla-tollai, a melyek színarany fényűek. (1Krón 15,19;25,5) Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, mintha hó esett volna a Salmonon. (Bir 9,48) Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye; Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony ezen lakozik az Úr mindörökké! (Zsolt 87,1.2;132,13.14) Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer; az Úr közöttük van, mint a Sinai hegyen az ő szent hajlékában. (2Móz 19,18;40,34.35) Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütők is ide jönnek lakni, oh Uram Isten! (Eféz 4,8; Kol 2,14.15) Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela. (Zsolt 86,13;141,7) Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, a ki megszabadít a haláltól. (Zsolt 42,8) Csak Isten ronthatja meg az ő ellenségeinek fejét, a bűneiben járónak üstökös koponyáját. (Zsolt 110,6) Azt mondta vala az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységéből is kihozlak, (Zsolt 38,11;Zsolt 143,6) Hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségből lakomázzék. Látták a te bevonulásodat, oh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe. (2Móz 25,17-22) Elől mennek vala az éneklők, utánok a húrpengetők, középen a doboló leányok. (2Sám 6,15.16) A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók! (Zsolt 5,4) Ott a kis Benjámin, a ki uralkodik rajtok, a Júda fejedelmei és az ő gyülekezetök; a Zebulon fejedelmei és a Nafthali fejedelmei. (2Sám 6,1.2) Istened rendelte el a te hatalmadat: erősítsd meg, oh Isten, azt, a mit számunkra készítettél! A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat. (Zsolt 72,10.2Krón;32,23) Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, a kik a háborúban gyönyörködnek. Eljőnek majd a főemberek Égyiptomból; Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez. (Ésa 19,21; Sof 3,10) E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela. (Zsolt 67,4-6) A ki kezdettől fogva az egek egein ül; ímé, onnét szól nagy kemény szóval. (Zsolt 115,3; Csel 7,49) Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsősége az Izráelen és az ő hatalma a felhőkben van. Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erőt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten! (Zsolt 60,11.12.14) 69 Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak. (Zsolt 40,3) Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem. (Zsolt 42,8) Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet. (Zsolt 22,3; Jób 17,6) Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem! (Zsolt,69 4. 35.) Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted: (Jób 9,8) Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene! (Zsolt 40,17) Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat. (Zsolt 24,1.2;50,12) Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé. (Jób 19,13-17) Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám. (Zsolt 119,139; Ján 7,17;Róm 15,3) Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik. (Zsolt,69 9. Zsolt. 97,2.) Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik. (Ésa 2,5) A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek. (Zsolt 105,3) Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel. (Ésa 49,8) Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből; (Zsolt 18,17.18) Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem! (2Sám 3,18;Zsolt 78,70.71.2Sám;7,8.9) Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám; (1Sám 13,14) És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem! (Zsolt 102,3) Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem. (Zsolt 22,12) Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat. (Zsolt 35,21;41,6.9;Zsolt 42,11) A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék. (Zsolt 61,8;Zsolt 132,17.18) Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem. (Máté 27,34) Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá. (Róm 11,19) Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá. (Zsolt 2,7;2Sám 8,12;10,19) Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket. (2Sám 7,16;23,5) Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos; (Csel 1,20) Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg. (Zsolt 109,15.16) Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el. Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak. (Zsolt 109,15) Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed! Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással. (Zsolt,69 4. 9.) És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál. (Zsolt 51,18.19) Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek! (Zsolt 22,27;70,5) Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg. Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban! (Zsolt 148,1; Ésa 49,13) Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt. (Zsolt 51,20) És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.