Isten dicsérete
66 1A karvezetőnek. Ének. Zsoltár.Ujjongjatok az Istennek, minden földek,
mondjatok nevének éneket,
dicsőségét dicsérve zengjétek.
Mondjátok Istennek: »Milyen félelmetesek műveid,
hatalmad nagysága miatt ellenségeid hízelegnek neked.
Az egész föld imádjon és dicsérjen téged,
zengjen nevednek dicséretet.«
Jöjjetek és lássátok az Úr tetteit,
félelmetes, amit végbevitt az emberek fiai közt.
6 Szárazfölddé változtatta a tengert,
gyalog keltek át a folyóvízen;
Örvendeztünk akkor benne.
Uralkodik hatalmával örökre,
szemmel tartja a nemzeteket,
hogy fel ne fuvalkodjanak magukban a lázongók.
Áldjátok Istenünket, ti nemzetek,
hallassátok dicséretének szavát;
Ő adott életet lelkünknek,
és nem hagyta meginogni lábunkat.
10 Mert próbára tettél minket, Isten,
megvizsgáltál minket tűzzel, mint ahogy az ezüstöt vizsgálják.
Tőrbe is vezettél,
nyomorúságot tettél hátunkra.
Engedted, hogy emberek gázoljanak a fejünkön,
tűzön és vízen mentünk keresztül,
de te kivezettél minket az enyhülésre.
Égő áldozatokkal jövök házadba;
Megadom neked, amiket fogadtam,
amit megígért ajkam,
amit szám fogadott nyomorúságomban.
Kövér égőáldozatokat mutatok be neked;
Jóillatú áldozatul kosokat
mutatok be neked, bikákat és kecskebakokat.
Ti mind, akik félitek Istent,
jöjjetek, halljátok, elbeszélem,
milyen nagy dolgokat cselekedett velem!
Számmal hozzá kiáltoztam,
nyelvemmel őt magasztaltam.
Ha gonoszság lett volna szívemben,
az Úr nem hallgatott volna meg.
Ám Isten meghallgatott engem,
figyelembe vette hangos könyörgésemet.
Áldott az Isten, aki nem vetette el imámat,
s nem vonta meg irgalmasságát tőlem.
Köszönet Isten áldásáért
67 1A karvezetőnek. Hárfára. Zsoltár. Ének.
2 Irgalmazzon nekünk Isten
és áldjon meg minket!
Ragyogtassa arcát felettünk,
3 hogy megismerjük utadat a földön,
minden nemzet lássa szabadításodat.
4 Áldjanak téged a népek, Isten,
áldjanak téged a népek valamennyien!
Örvendjenek és ujjongjanak a nemzetek,
mert igazsággal ítéled a népeket,
és kormányozod a földön a nemzeteket.
Áldjanak téged a népek, Isten,
áldjanak téged a népek valamennyien!
A föld megadja gyümölcsét;
Áldjon meg minket Isten, a mi Istenünk,
áldjon meg minket Isten,
a föld minden határa félje őt!
Ének Isten győzelméről és uralmáról
68 1A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Ének.
Fölkel Isten, és elszélednek ellenségei,
elfutnak előle, akik gyűlölik őt.
Ahogyan a füst eloszlik, úgy enyésznek el,
ahogyan a viasz elolvad a tűzön,
Isten előtt a bűnösök úgy vesznek el!
Az igazak azonban örülnek és ujjonganak Isten színe előtt,
s vigadoznak örömükben.
Mondjatok éneket Istennek,
zengjetek zsoltárt nevének,
Készítsetek utat annak, aki a felhőkön érkezik:
Úr az ő neve.
Ujjongjatok őelőtte,
aki az árvák atyja, özvegyek bírája,
Isten az ő szentséges hajlékában.
Isten, aki lakást ad a házban az elhagyottnak,
a foglyokat kivezeti a bőségre,
a lázadókat azonban a sivatagban hagyja.
8 Isten, amikor néped élén kivonultál,
amikor a sivatagon áthaladtál,
9 megremegett a föld,
csepegtek az egek,
a Sínai Istenének színe előtt,
Izrael Istenének színe előtt.
Bőséges esőt adtál örökségednek, Isten,
s ha ellankadt, te felüdítetted.
Nyájad megtelepedett rajta,
jóságodban, Isten, gondját viselted a szegénynek.
Az Úr mondja a szót;
Szüzek serege hozza az örömhírt:
13 »A seregek királyai futva futnak,
a háznak szépe zsákmányt osztogat.
Ti pedig békén pihentek az aklok között,
akárcsak az ezüstszárnyú galambok,
halvány, aranyszínű tollakkal.
15 Amikor a Mindenható szétszórja rajta a királyokat,
hótól fehérlik a Szelmon.«
A Básán hegye Isten hegye,
a Básán hegye sok ormú hegy.
Mit nézitek irigyen, ti sok ormú hegyek,
a hegyet, amelyen Isten tetszéssel lakott?
Bizony, ott fog lakni az Úr örökké!
Tízezernél is több a harci szekere Istennek:
bevonul az Úr a Sínairól szentélyébe.
19 Felvonultál a magaslatra, foglyokat ejtettél;
Hódolati ajándékként embereket fogadtál,
hogy még a pártütők is az Úristennél lakjanak.
Áldott legyen az Úr minden nap!
Üdvösségünk Istene hordoz minket.
A mi Istenünk szabadító Isten,
s az Úr, az Úr a halálból is kivezet minket.
De Isten összezúzza az ő ellenségei fejét,
a bűneikben járók bozontos koponyáját.
Így szól az Úr: »Hazahozlak Básánból,
a tenger fenekéről is visszahozlak,
24 hogy lábad vérben gázoljon
és kutyáid nyelve is részt kapjon az ellenségből.«
Látták, Isten, amint bevonultál,
Istenem, királyom, bevonulásod a szentélybe.
Elöl mennek az énekesek,
utánuk a kobzosok,
középen a dobverő leányok.
»Áldjátok gyülekezetekben az Úr Istent,
akik Izrael forrásából származtok.«
Ott az ifjú Benjamin aki vezeti őket,
Júda fejedelmei vezéreikkel,
Zebulon fejedelmei, Naftali fejedelmei.
Mutasd meg, Isten, hatalmadat;
Erősítsd meg, Isten, amit köztünk műveltél.
Jeruzsálemi templomodba
királyok hozzanak neked ajándékot.
Fenyítsd meg a nádas vadját,
a népek tehenei között a bikák csordáját:
boruljanak le ezüst kincseikkel.
Szórd szét a háborúra vágyó népeket!
Hadd jöjjenek ide Egyiptom nagyjai,
Etiópia sietve emelje kezét Istenhez.
Föld országai, Istennek énekeljetek,
zengjetek az Úrnak dicséretet, zengjetek Istennek,
aki kezdettől fogva az egek egén trónol;
Íme onnan hallatja szavát, hatalmának szavát.
Magasztaljátok Isten dicsőségét.
Az ő felsége honol Izrael felett,
az ő ereje a fellegek között.
Csodálatos vagy Isten a te szentélyedben!
Izrael Istene ad erőt és hatalmat népének.
Áldott legyen Isten!
Ártatlanul üldözött segélykiáltása
69 1A karvezetőnek. A »Liliomok« szerint. Dávidtól.
2 Szabadíts meg engem, Isten,
mert a vizek immár a torkomig hatolnak!
Mélységes iszapba süllyedtem,
megállni nem tudok;
A tenger mélységébe estem,
S a vihar elmerít engem.
Fáradtra kiáltom magamat,
torkom berekedt,
szemem elhomályosul,
amíg Istenemre várakozom.
5 Többen vannak, mint fejemen a hajszál,
akik ok nélkül gyűlölnek engem.
Hatalmasak ellenségeim,
akik jogtalanul üldöznek engem.
Amit el nem vettem, azt kell megfizetnem.
Isten, te ismered balgaságomat,
és vétkeim nincsenek titokban előtted.
Ne érje szégyen miattam azokat, akik benned remélnek,
Uram, Seregek Ura!
Ne érje bennem szégyen azokat,
akik téged keresnek, Izrael Istene.
Mert érted viselem gyalázatomat,
érted borítja arcomat szégyen.
Érted lettem testvéreim előtt idegenné,
anyám fiai előtt jövevénnyé.
10 Mert emészt a buzgóság házadért,
gyalázóid szidalma engem ér.
Ha böjtölve siratom lelkemet, az is gyalázatomra válik.
Ha szőrzsákot öltök, gúnyolódnak rajtam.
Ellenem beszélnek, akik a kapuban ülnek,
s akik boroznak, rólam énekelnek.
Az én imám pedig szálljon hozzád, Uram,
a kegyelem idején, ó Isten!
Nagy irgalmasságodban hallgass meg engem
szabadító hűséged szerint.
Ragadj ki az iszapból, hogy el ne merüljek,
szabadíts meg azoktól, akik gyűlölnek,
és a vizek mélységéből.
Ne merítsen el a víz vihara,
a mélység el ne nyeljen,
s az örvény be ne zárja száját fölöttem.
Hallgass meg, Uram, hisz irgalmad kegyes;
Tekints rám nagy könyörületedben.
Ne fordítsd el szolgádtól arcodat,
szorongatás gyötör, siess, hallgass meg engem!
Légy közel lelkemhez, szabadíts meg engem,
ments meg ellenségeimtől.
Hiszen te ismered gyalázatomat,
szégyenemet, pironkodásomat.
Előtted van mind, aki szorongat engem;
A gyalázat megtörte a szívemet és elernyedtem.
Kerestem, aki szánakozzék rajtam, de nem akadt senki sem,
nem találtam senkit sem, aki vigasztalt volna engem.
22 Sőt epét adtak nekem enni,
szomjúságomban ecettel itattak.
23 Asztaluk legyen előttük tőrré,
visszafizetéssé, kelepcévé!
Homályosodjék el szemük, hogy ne lássanak,
ágyékukat tedd örökre erőtlenné!
Öntsd ki rájuk haragodat,
haragod heve érje utol őket!
26 Lakóhelyük legyen pusztasággá,
hajlékaikban senki se lakozzék!
Mert üldözik, akit te sújtottál,
s növelik annak fájdalmát, akit megsebeztél.
Hagyd, hogy gonoszságot gonoszságra halmozzanak,
s ne jussanak igazságodra!
Töröld ki őket az élők könyvéből,
s ne írd őket az igazak közé!
Én szegény vagyok és szenvedek,
de fölemel, Istenem, a te segítséged.
Énekszóval áldom Isten nevét
és hálával magasztalom.
Ez kedvesebb lesz Isten előtt, mint a borjú,
amelynek éppen ered a szarva és patája.
Látják majd a szegények és örvendeznek;
Keressétek Istent és élni fog szívetek.
Mert meghallgatja az Úr a szegényeket,
és nem veti meg foglyait.
Dicsérje őt az ég és a föld,
a tenger és minden, ami bennük nyüzsög.
Mert Isten megmenti Siont,
s felépíti Júda városait;
Ott fognak lakni, birtokba veszik.
Szolgáinak utódai öröklik,
s ott laknak majd, akik szeretik az ő nevét.
Jegyzetek
66,1 Hálaének fogság utáni időkből. Három részből áll: a nép dicsőíti Istent az Egyiptomból való szabadulás csodájáért, amelynek fennmaradását köszönheti (1-7); ezt követi egy ének, amelyben a közösség a pillanatnyi veszélyből való szabadulást köszöni meg (8-12); végül a zsoltáros hálaimája (13-20). Lehetséges, hogy a zsoltár három régi ének egyesítéséből keletkezett.
66,6 Vö. Kiv 14,21-22; Józs 3,16-17.
66,10 Nem tudjuk, milyen katasztrófára gondol. Mindenesetre Izrael nem egyszer szenvedett vereséget, és nem egyszer igázta le az ellenség (12). Most azonban visszakapta a szabadságát.
67,1 A sátoros ünnep aratási hálaéneke (vö. MTörv 16,13-15). Feltehetően nem sokkal a babiloni fogság után keletkezett.
67,2 Követi a papi áldást (Szám 6,22-27) és a templomi liturgia szövegeit.
67,3 Utadat: az a mód, ahogyan Isten az emberi történelemben megmutatkozik.
67,4 A pogányok is meghívást kaptak arra, hogy megismerjék Izrael Istenének igaz voltát és igazságosságát. Isten ajándékai és az üdvösség mindenkinek szól.
68,1 Zarándok ének a fogság utáni időkből. Lehetséges, hogy a szöveg egy része már jóval korábbi időkben keletkezett. A héber szöveg egy része a felismerhetetlenségig megrongálódott, a fordítás csupán helyreállítási kísérlet. A nép hálát ad a legutóbb kivívott katonai győzelemért (talán a Jordánon túl). Isten hatalmát mutatja be (2-4); ezt felhívás követi Isten dicsőségének megünneplésére (5-7). Öt képben ábrázolja Isten és Isten népe történetét: az egyiptomi kivonulás (8-11), Debora győzelme (12-15), Jeruzsálem és Sion dicsőítése (16-19), Ácháb és Jezabel (20-24), Jahve beköltözik a neki épített templomba (25-28). A befejező rész (29-35) Isten hatalmát magasztalja.
68,8 Vö. Kiv 13,21.
68,9 Vö. Kiv 19,18.
68,13 Vö. Bír 5,16-23.
68,15 Vö. Bír 9,48. Calmon: egy hegy Szíchemben. Básán a Gólán fennsíkot jelenti a Jordánon túl, északon.
68,19 Vö. Ef 4,8.
68,24 Vö. 1Kir 21,19.
69,1 Egy ártatlan üldözött panasza a fogság idejéből.
69,2 A zsoltárost a gonosztevők bevádolták, és egy mély kútba vagy ciszternába dobták (vö. Jer 38,6.22). Ott kell várnia, amíg esetét kivizsgálják. A víz szintje azonban emelkedik, a vádlott élete veszélyben van. Kiált, de senki sem segít rajta. Istenre is várnia kell (4).
69,5 Vö. Jn 15,25.
69,10 Vö. Jn 2,17; Róm 15,3.
69,22 A szöveg ecetről és epéről beszél: a „barátok” mindent lehetőt megtesznek, hogy megnehezítsék az imádkozó életét. – Vö. Mt 27,34.48; Jn 19,28-29.
69,23 A régiek elképzelése szerint az igazságosság azt követeli, hogy hasonlót hasonlóval kell megfizetni (szemet szemért, fogat fogért, vö. 109,6-20). Az újszövetségi törvény azonban másképp rendelkezik, vö. Mt 5,38-47.
69,23 Vö. Róm 11,9-10.
69,26 Vö. Csel 1,20.