Kis türelmet

Isten csodálatos útjai

66 A karmesternek: Zsoltárének. Örvendj, egész föld, az Istennek! Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét! Mondjátok Istennek: Milyen félelmetesek a te tetteid! Nagy erőd miatt hízelegnek ellenségeid. Az egész föld leborul előtted, és énekel neked, énekli neved dicséretét. (Szela.) Gyertek és lássátok Isten tetteit! Félelmetesek dolgai az emberek között: Szárazfölddé változtatta a tengert, száraz lábbal keltek át a folyón. Ezért örüljünk neki! Hatalmasan uralkodik mindenkor, szemmel tartja a népeket, hogy ne kelhessenek föl a lázadók. (Szela.) Áldjátok, népek, a mi Istenünket, hangosan hirdessétek dicséretét! Ő tartott életben bennünket, és nem engedte, hogy lábunk inogjon. Mert megpróbáltál minket, Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt. Hálóba kerítettél minket, nehéz terhet raktál a hátunkra. Embert ültettél a nyakunkra, hol tűzbe, hol vízbe jutottunk, de kivezettél, és felüdültünk. Áldozatokkal megyek házadba, teljesítem fogadalmaimat, melyeket ajkam kimondott, és szám megígért a bajban. Hízott állatokat mutatok be neked áldozatul, kosokat is áldozok, marhákat és bakokat készítek el neked. (Szela.) Gyertek, halljátok, ti, istenfélők, mind, hadd mondjam el, mit tett velem! Szám hozzá kiáltott, nyelvem őt magasztalta. Ha álnok szándék lett volna szívemben, nem hallgatott volna meg az Úr. De Isten meghallgatott, figyelt imádságom szavára. Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem.

Isten áldásai

67 A karmesternek: Húros hangszerre. Zsoltárének. Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket, és ragyogtassa ránk orcáját! (Szela.) Ismerjék meg utadat a földön, szabadításodat a népek között! Magasztaljanak a népek, ó, Isten, magasztaljon minden nép! Örüljenek, ujjongjanak a nemzetek, mert pártatlanul ítéled a népeket, és vezeted a nemzeteket a földön. (Szela.) Magasztaljanak a népek, ó, Isten, magasztaljon minden nép! Meghozta termését a föld, megáld bennünket Istenünk, az Isten. Megáld bennünket az Isten, féljék őt mindenütt a földön!

Isten megjelenik népének

68 A karmesternek: Dávid zsoltáréneke. Fölkel az Isten! Szétszóródnak ellenségei, elfutnak előle gyűlölői. Ahogyan a füst eloszlik, ha ráfújnak, ahogyan a viasz megolvad a tűztől, úgy pusztulnak el a bűnösök az Isten színe előtt. De az igazak örülnek, vigadnak, Isten színe előtt vígan örvendeznek. Énekeljetek Istennek, zengjetek nevének! Készítsetek utat a pusztában száguldónak! ÚR az ő neve, vigadjatok színe előtt! Árváknak atyja, özvegyek védője az Isten szent hajlékában. Isten hazahozza az elhagyottakat, kihozza a foglyokat boldog életre, csak a lázadók maradnak sivár helyen. Ó, Isten, amikor elindultál néped előtt, amikor vonultál a sivatagban, (Szela) rengett a föld, csepegett az ég is Isten színe előtt, még a Sínai is, az Istennek, Izráel Istenének színe előtt. Bőven adtál esőt örökségedre, ó, Isten, és a fáradtat megerősítetted. Ott lakik nyájad, és jóvoltodból gondoskodsz az elesettről, Istenem! Az Úr ezt a kijelentést adja az örömhírt vivő nők nagy seregének: A seregek királyai hanyatt-homlok menekülnek, a palota terén pedig zsákmányt osztanak. Ha a felszerelést őrzitek is, ezüstszárnyú galambot kaptok, aranyos zöld tollakkal. Amikor a Mindenható szétszórja a királyokat, fehér lesz a Calmón, mint a hó. Istenek hegye a Básán-hegy, sokcsúcsú hegy a Básán-hegy. Miért néztek irigyen, ti, sokcsúcsú hegyek arra a hegyre, amelyet Isten lakóhelyéül választott? Ott is lakik az ÚR örökre! Istennek harci kocsija számtalan, sok ezer, ezekkel jön az Úr a Sínairól szentélyébe. Fölmentél a magas hegyre, foglyokat ejtettél, embereket kaptál ajándékul, mégpedig lázadókat. Most már ott laksz, URam Isten! Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk. (Szela.) Isten a mi szabadító Istenünk, az ÚR, a mi Urunk kihoz a halálból is. Bizony, szétzúzza Isten ellenségei fejét, a bűnben élők kemény koponyáját! Az Úr ezt mondta: Básánból is visszahozom őket, a tenger mélyéről is visszahozom, hogy lábad vérben gázoljon, és kutyáid nyelvének is jusson az ellenségből. Látták, ó, Isten, hogyan vonultál be, hogyan vonultál be, Istenem, királyom, a szentélybe. Elöl mentek az énekesek, hátul a hárfások, középen a doboló nők. Áldjátok Istent a gyülekezetekben, az URat, akik Izráeltől származtok! Élükön jön Benjámin kicsiny törzse, Júda vezetői tömegestül, Zebulon vezetői, Naftáli vezetői. Parancsolj, Isten, hatalmaddal, isteni hatalmaddal, amellyel értünk munkálkodsz, jeruzsálemi templomodból: királyok hozzanak neked ajándékot! Dorgáld meg a nádas vadját, a hatalmasok seregét, a népek fejedelmeit! Tipord el a pénzsóvárokat, szórd szét azokat a népeket, amelyek háborút akarnak! Egyiptomból követek jönnek, az etiópok Istenhez emelik kezüket. Ti, földi országok, énekeljetek Istennek, zengjetek az Úrnak! (Szela.) Száguld az egeken át, az ősi egeken át. Halld, hogyan mennydörög hatalmas hangja! Hirdessétek Isten hatalmát, fenségét Izráelen, erejét a fellegekben! Félelmetes vagy szentélyedben, Isten! Izráel Istene ad hatalmat és erőt a népnek. Legyen áldott az Isten!

Kesergés szenvedés idején

69 A karmesternek: A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Dávidé. Segíts meg, Istenem, mert nyakamig érnek a vizek! Feneketlen iszapba süllyedtem, nincs hol megállnom. Örvénylő vizekbe estem, elsodort az ár. Belefáradtam a kiáltozásba, kiszáradt a torkom, szemem elhomályosodott, míg Istenemre vártam. Hajam szálainál is többen vannak, akik ok nélkül gyűlölnek. Sok hazug ellenségem akar elnémítani engem. Azt kell visszaadnom, amit nem raboltam. Istenem, te tudod, milyen balga voltam, vétkeim nincsenek elrejtve előtted. Ne szégyenkezzenek miattam, akik benned reménykednek, Uram, Seregeknek URa! Ne érje gyalázat miattam azokat, akik hozzád folyamodnak, Izráel Istene! Mert érted vállaltam gyalázatot, érted borítja szégyenpír arcomat. Idegenné lettem testvéreim számára, anyám fiai sem ismernek rám. Mert a házad iránti féltő szeretet emészt; rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak. Sírtam, és böjttel gyötörtem magam, de ez csak gyalázatomra vált. Ha gyászruhát öltöttem, szóbeszéd ért miatta. Engem szólnak meg a kapuban üldögélők, rólam szólnak a borivók nótái. De én hozzád imádkozom, URam, a kegyelem idején, Istenem. Nagy szeretettel hallgass meg, hűségesen segíts meg! Húzz ki a sárból, hogy el ne süllyedjek, hadd meneküljek meg gyűlölőimtől, az örvénylő vizekből! Ne sodorhasson el a víz árja, ne nyelhessen el a mélység, ne záruljon be fölöttem a kút szája! Hallgass meg, URam, jóságos szeretettel, nagy irgalmaddal fordulj hozzám! Ne rejtsd el orcádat szolgád elől! Bajban vagyok, siess, hallgass meg! Jöjj hozzám, és válts meg engem, ments meg ellenségeimtől! Te tudod, milyen gyalázat ért, milyen szégyen és szidalom; látod minden ellenségemet. A gyalázat összetörte szívemet, egészen belebetegedtem. Részvétre vártam, de hiába, vigasztalókra, de nem találtam. Ételembe mérget tettek, szomjúságomban ecettel itattak. Váljék a saját asztaluk kelepcévé, jólétük idején is csapdává! Homályosodjék el szemük, ne lássanak, tedd a derekukat mindig erőtlenné! Töltsd ki rajtuk bosszús haragodat, izzó haragod érje utol őket! Legyen pusztává szállásuk, sátraiknak ne legyen lakója! Mert azt üldözik, akit megvertél, annak a kínjáról beszélgetnek, akit megsebeztél. Büntesd meg őket bűneikért, ne jussanak kegyelmedhez! Töröltessenek ki az élők könyvéből, az igazak közé ne írassanak be! De engem, megalázottat és szenvedőt, segíts meg, és oltalmazz, Istenem! Isten nevét dicsérem énekkel, magasztalom hálaadással. Jobban tetszik ez az ÚRnak a marháknál, az ép szarvú és körmű bikáknál. Látják ezt az alázatosak, és örülnek. Ti, Istent keresők, éledjen szívetek! Mert meghallgatja az ÚR a szegényeket, és nem veti meg az övéit, ha fogságban vannak. Dicsérje őt az ég és a föld, a tenger és minden, ami bennük mozog. Mert Isten megszabadítja Siont, felépíti Júda városait. Ott laknak, birtokba veszik, és öröklik azt szolgáinak utódai, ott laknak majd, akik nevét szeretik.

Minden zsoltár...
1 0