Kis türelmet

AscensionPress 365 napos terv - 13. nap

Pátriárkák kora, Ter25-26, Jób15-16, Péld2,20-22


Teljes szövegkörnyezet megjelenítése
Ketura utódai.
25 Ábrahám vett egy másik feleséget, név szerint Keturát. Ez szülte neki Zimránt, Joksánt, Medánt, Midiánt, Isbakot és Suachot. Joksán nemzette Sebát és Dedánt. Dedán fiai voltak: az asuriták, a letusiták és a leummiták. Midián fiai voltak: Efa, Efer, Hanok, Abida és Eldaa. Mindezek Ketura fiai voltak. Ábrahám egész vagyonát Izsáknak adta. Ábrahám mellékfeleségének fiait Ábrahám ajándékokkal látta el, és még életében elküldte őket fiától, Izsáktól, kelet felé, a keleti vidékre.
Ábrahám halála.
Ábrahám életkora 175 esztendőt tett ki. Ábrahám áldással teli korban, megöregedve és az életet megelégelve halt meg, és megtért nemzetségéhez. Fiai, Izsák és Izmael a machpelai barlangban temették el, a hettita Efron, Cochár fia telkén, Mamrétól keletre, azon a telken, amelyet Ábrahám a hettitáktól megvásárolt. Ott temették el Ábrahámot és feleségét. Ábrahám halála után Isten megáldotta a fiát, Izsákot. Izsák a Lachai-Roi forrásnál lakott.
Izmael utódai.
Ezek az utódai Izmaelnek, Ábrahám fiának, akit az egyiptomi Hágár, Sára szolgálója szült Ábrahámnak. Ezek Izmael fiainak nevei nevük és nemzetségük rendje szerint: Izmael elsőszülötte Nebajot, azután Kedár, Adbeel és Mibszám, Misma, Duma és Massza, Hadad, Tema, Jetur, Nafis és Kedma. Ezek Izmael fiai, és ez a nevük szállásuk és táborhelyük szerint, tizenkét törzsfő törzseik szerint. Izmael életkora 137 évet tett ki, akkor hunyt el. Meghalt és megtért nemzetségéhez. Lakóhelye Havilától Surig terjedt, ami Egyiptomtól keletre, Asszur irányában fekszik. Testvéreivel szemben telepedett le.
III. IZSÁK ÉS JÁKOB TÖRTÉNETE
Ézsau és Jákob születése.
Ez Izsáknak, Ábrahám fiának családi története. Ábrahám nemzette Izsákot. Izsák negyvenéves volt, amikor Rebekkát, a Paddan-Aramból való aramita Betuelnek a leányát, az aramita Lábán nővérét feleségül vette. Izsák imádkozott az Úrhoz feleségéért, mert meddő volt. Az Úr meghallgatta, és felesége fogant. Amikor azonban gyermekei rugdalóztak méhében, ezt mondta: „Ha így áll a dolog, miért élek még?!” Elment tehát, hogy megkérdezze az Urat; az Úr ezt válaszolta: „Két nép van a méhedben, méhedből két törzs válik el: az egyik törzs legyőzi a másikat és az idősebb szolgálni fog a fiatalabbnak.” – Amikor eljött a szülés ideje, ikrek voltak a méhében. Az első kijött, vöröses volt, egészen olyan, mint valami vörös ruha. Ézsaunak nevezték. Azután kijött a testvére, keze Ézsau sarkát fogta. Ezért Jákobnak nevezték. Izsák 60 éves volt, amikor megszülettek. A gyermekek felnőttek: Ézsau bátor vadász lett, a puszta embere, Jákob pedig egyszerű ember, aki sátránál maradt. Izsák Ézsaut szerette, mert szívesen evett vadat. Rebekka ellenben Jákobot szerette.
Ézsau eladja elsőszülöttségét.
Egy alkalommal Jákob ételt készített. Ézsau éppen kimerülten jött haza a mezőről. Ézsau így szólt Jákobhoz: „Adj gyorsan ebből a vörösből, ebből a vörös (étel)ből itt, mert nagyon kimerült vagyok.” Ezért elnevezték Edomnak. „Előbb add el nekem elsőszülöttségi jogodat” – válaszolta Jákob. Ézsau így szólt: „Na, úgyis meghalok, mit használ nekem az elsőszülöttségi jog?” „Esküdj meg előbb!” – mondta Jákob. Erre megesküdött, és így eladta elsőszülöttségi jogát Jákobnak. Jákob pedig adott neki kenyeret és lencsefőzeléket. Evett és ivott, felállt és kiment. Ilyen kevésre becsülte Ézsau az elsőszülöttség jogát.
Izsák Gerárban.
26 Az országban éhínség tört ki. Ez más ínség volt, mint az, amely Ábrahám idejében dühöngött. Ekkor Izsák elment a filiszteus királyhoz, Abimelekhez Gerárba. Itt megjelent neki az Úr és így szólt: „Ne menj le Egyiptomba, hanem maradj azon a földön, amelyet mutatok neked. Lakjál jövevényként abban az országban. Én veled leszek és megáldalak. Ezt a földet úgyis mind neked és utódaidnak adom, és megtartom eskümet, amelyet atyádnak, Ábrahámnak esküdtem. Utódaidat megsokasítom, mint az ég csillagait és utódaidnak adom ezt a földet mind, és ivadékodban nyer áldást a föld minden népe, mert Ábrahám hallgatott szavamra és megtartotta parancsomat, rendelkezésemet és utasításomat.” Így Izsák Gerárban maradt. Amikor a helység lakói felesége iránt érdeklődtek, így szólt: „A húgom.” Félt ugyanis azt mondani: „A feleségem”, különben a helység férfiai megölhetnék Rebekka miatt, mert ő szép. Mikor már hosszabb időt eltöltött ott, a filiszteus király kinézett az ablakán és látta, hogy Izsák szeretgeti feleségét. Abimelek hívatta Izsákot, és így szólt hozzá: „Egészen biztos, hogy a feleséged, hogyan mondhattad tehát: a húgom!” „Azt gondoltam, hogy miatta meg kell halnom” – válaszolta Izsák. Abimelek folytatta: „Miért tetted ezt? Népünkből valaki könnyen közeledhetett volna az asszonyhoz, s te nagy bűnt hoztál volna ránk.” Azután Abimelek megparancsolta az egész népnek: „Aki ezzel a férfival vagy ezzel az asszonnyal erőszakoskodik, halállal bűnhődik.” Izsák vetett a földön, és abban az esztendőben százszorosan aratott, mivel Isten megáldotta. Az ember gazdag lett, egyre gazdagabb, amíg nagy jóléthez nem jutott. Voltak juhai, marhacsordái és számos szolgája. Ezért a filiszteusok irigykedtek rá.
A Gerár és Beerseba közti kutak.
A filiszteusok betömtek és földdel megtöltöttek minden kutat, amelyet atyjának, Ábrahámnak szolgái még atyja életében ástak. Abimelek pedig így szólt Izsákhoz: „Távozz tőlünk, mert túl hatalmas lettél számunkra.” Ezért Izsák elvonult onnan, sátrát a Gerár völgyében ütötte fel és ott maradt. Azután Izsák újra kiásta a kutakat, amelyet atyjának szolgái ástak, de a filiszteusok Ábrahám halála után betömtek. Ugyanazokat a neveket adta nekik, mint amelyeket Ábrahám adott. Izsák szolgái a völgyben is ástak, és folyóvizű forrást találtak ott. Ezért a gerári pásztorok vitába szálltak Izsák pásztoraival. Azt mondták: „A mienk a víz!” Ő a forrást Eszeknek nevezte, mivel azok vitáztak vele. Azután más kutat ástak. E körül a kút körül is vita támadt, azért Szitnának nevezte. Majd tovább vonult és más kutat ásott. Ezen aztán már nem vitáztak. Ezért a Rechobot nevet adta neki, mivel úgymond: „Az Úr tág teret adott nekünk, hogy terjeszkedhessünk a vidéken.” Innét fölment Beersebába. Azon az éjszakán megjelent neki az Úr, és így szólt hozzá: „Atyádnak, Ábrahámnak Istene vagyok. Ne félj, veled vagyok. Megáldalak és megsokasítom utódaidat szolgám, Ábrahám miatt.” Erre oltárt épített azon a helyen és segítségül hívta az Úr nevét. Ott verte fel a sátrát, Izsák szolgái pedig kutat ástak ott.
Szövetség Abimelekkel.
Abimelek eljött hozzá Gerárból bizalmasával, Achuszattal és vezérével, Pichollal. Izsák megkérdezte: „Miért jöttök hozzám, hiszen gyűlöltök és elküldtetek magatoktól?” Így feleltek: „Saját szemünkkel láttuk, hogy az Úr veled van. Ezért azt mondtuk: Legyen köztünk és közted esküvel megerősített kapcsolat. Szerződést akarunk veled kötni. Ne tégy nekünk rosszat, ahogy mi sem bántottunk, hanem csak jót tettünk veled, és engedtük, hogy békében elvonulj. Te az Úr kedveltje vagy!” Erre lakomát készített nekik, ettek és ittak. Másnap reggel kölcsönösen megesküdtek, majd Izsák elbocsátotta őket, s azok békében váltak el tőle. Azon a napon jöttek Izsák szolgái és jelentést tettek a kútról, amelyet ástak: „Találtunk vizet!” – mondták. Ő Sebuának nevezte el. Ezért nevezik a helyet Beersebának mind a mai napig.
Ézsau hettita feleségei.
Amikor Ézsau 40 éves volt, feleségül vette Jehuditot, a hettita Beeri lányát és Bászmát, a hettita Elon leányát. Ezek szívfájdalom voltak Izsák és Rebekka számára.
Előző nap Olvasási terv Következő nap
2. A VITA MÁSODIK MENETE
Jób szavaival ítéletet von magára
15 Temáni Elifáz válaszolt és így szólt: Biztos tudás nélkül beszél-e bölcs ember? Benső világát csak széllel béleli-e, hogy vitázni kezdjen semmit érő szóval és mindenféle mihaszna beszéddel? Sőt, korlátot szabsz Isten félelmének, s megszeged Isten előtt az áhítat csendjét. Talán bűnöd teszi szádat beszédessé, és a ravaszkodók nyelvét választottad. A saját szád és nem én ítéllek el, tanúbizonyságot ajkad szól ellened. Te születtél talán az első embernek, s már a halmok előtt a világra jöttél? Megfigyelő voltál Isten tanácsában? Minden bölcsességet magadhoz ragadtál? Mit tudsz te, amit magunk is ne tudnánk? Értesz-e olyasmit, mi előttünk rejtély? Őszek és öregek vannak itt közöttünk, akik apádnál is több napot láttak már. Istennek vigaszát kevésnek találod, és szavát, amely veled oly gyöngéden bánt? Miért ragad el úgy indulatod, hogy a szemed vérben forog, és az Isten ellen fordul a haragod és minden szavad, amit kiejt a szád? Vajon mi az ember, hogy tiszta lehetne, asszonynak szülötte igaz hogyan volna? Angyalaiban sincs, látod, bizodalma, nem tiszta az ég sem a szemében. Még sokkal kevésbé, ki egészen romlott, az ember, ki a bűnt, mint a vizet issza. Elbeszélem neked, te meg hallgass rám, amit szemem látott, azt mondom el neked, amit a bölcs emberek hirdethettek, amit apáik előlük el nem titkoltak. Csak ők maguk voltak az ország urai, idegenek köztük nem kóborolhattak. A bűnös minden nap kínokban gyötrődik, a rövid időben, mely a zsarnoknak jut. Ijesztő hangokat hallanak fülei, pusztulás támadhat rá még békében is. Sötétségből nem mer fénybe menekülni, hisz ki van szemelve, kard fogja megölni. Sorsa, hogy keselyűk falják fel a testét, jól tudja, hogy pusztulás fenyegeti. A sötétség napja félelmet kelt benne, és erőt vesz rajta nyomorúság, ínség. Megragadják, mint egy harcra termett király, merthogy Isten ellen emelte a kezét, s szembe mert szegülni a Mindenhatóval. Kemény nyakkal rohant harcolni ellene és pajzsának szilárd domborulatával. Csupa zsír borítja egész ábrázatát, hájas kövérség tölti ki ágyékát. Romba dőlt városok lettek lakásává, lakhatatlan házakban talált menedéket. Amit épített magának, az mind összedőlt. Nem lesz soká gazdag, vagyona ingatag, és nem vet többé árnyékot a földre. Az égető hőség leperzseli sarját, és a viharos szél letépi virágát. Ne reméljen sokat magas növésétől, minden szerzeménye csak megcsalja. Már időnap előtt elszárad indája, és az ágai többé nem zöldülnek ki. Mint tőke, ledobja a savanyú fürtöt, eldobja virágát, akár az olajfa. Terméketlen marad gonoszoknak törzse, a jogtalanság sátrát megemészti a tűz. Azok, akik nyomorúságot fogannak, csupa bajt szülnek, és csak hazugság születik ölükből.
Menekülés az igazságos Istenhez
16 Jób ekkor válaszolt és így szólt: Hallottam már elég efféle beszédet. Vigasztalók vagytok ti itt egytől egyig! Hiú beszédetek soha nem ér véget? Vajon mi ingerelt, hogy szembeszállj velem? Beszélni úgy, mint ti, tudnék magam is. Ha ti volnátok az én helyzetemben, el tudnálak titeket árasztani szóval, s tudnám a fejemet ingatni miattatok. Szavammal biztatnálak benneteket, aztán megszűnném mozgatni ajkamat. Hisz ha beszélek is, nem szűnik fájdalmam, így, ha elhallgatok, mit veszítek akkor? A gonoszság immár egész kimerített, hisz egész sereg volt, ami nekem esett. Terhelő tanúként lép most föl ellenem, minden válaszában gyaláz szemtől szemben. Haragja marcangol, s harcban áll ellenem, vicsorgatja fogát, rám, az ellenségre, szemét összehúzva szúrósan tekint rám. És ellenem újra kitátják szájukat, majd megszégyenítve verik az arcomat, mindnyájan szövetkeztek ellenem. Isten kiszolgáltat a gonosztevőknek, a bűnösök kezébe hagy esnem. Boldogan éltem, s akkor darabokra tört, megfogta nyakamat és összezúzott, aztán céltáblának tett ki maga elé. Csak úgy sisteregnek nyilai köröttem, és irgalmatlanul átfúrja a vesém, az epémet meg kiontja a földre. Réseket üt rajtam egyre-másra, mint valami harcos, úgy támad rám. Gyász jeléül ruhát varrtam a bőrömre, a szarvamat meg befúrtam a porba. A sírástól vörös lett az arcom, halálnak árnyéka ül a pillámon, jóllehet gonoszság nem tapad kezemhez, és egészen tiszta az imádságom. Föld, ne född be a véremet! Kiáltásom ne találjon nyugtot! Nézzétek, még most is ott az égben a tanúm, eskümnek kezese él még a magasban. A kiáltásom szól mellettem Isten előtt, míg színe előtt hullnak a könnyeim. Igazoljon embert Isten ellenében, szóljon a férfi mellett barátjával szemben! Mert hiszen kevés a jövő évek száma, s elmegyek az úton, hol nincs visszatérés.
Előző nap Olvasási terv Következő nap
Ezért te csak a jóknak útját járd, és csak az igazak ösvényét kövesd! Mert csak az igazak lakják majd a földet, csak az ártatlanok maradnak meg rajta. A gonoszok kivesznek a földről, és a hűtleneket kitépik belőle.
Előző nap Olvasási terv Következő nap