Ábrahám második házassága
25 Ábrahám ismét megnősült, feleségének Ketúrá volt a neve. Ő szülte neki Zimránt, Joksánt, Medánt, Midjánt, Jisbákot és Súahot. Joksán nemzette Sábát és Dedánt. Dedán fiai lettek az assúriak, a letúsiak és a leummiak. Midján fiai pedig: Éfá, Éfer, Hanók, Abídá és Eldáá. Ezek mind Ketúrá leszármazottjai.Ábrahám azonban Izsáknak adta mindenét, a fiaknak, akiket másodfeleségei szültek Ábrahámnak, Ábrahám csak ajándékokat adott, és még életében eltávolította őket fia, Izsák mellől kelet felé, egy keleti országba.
Ábrahám halála és temetése
Ábrahám életkora, amit megért, százhetvenöt év volt. Akkor elhunyt Ábrahám, meghalt késő vénségében, öregen, betelve az élettel, és elődei mellé került. Fiai, Izsák és Izmael temették el a makpélai barlangban, Efrónnak, a hettita Cóhar fiának a szántóföldjén, Mamréval szemben, azon a szántóföldön, amelyet Ábrahám a hettitáktól vett meg. Ott temették el Ábrahámot, ahol Sárát, a feleségét. Ábrahám halála után megáldotta Isten az ő fiát, Izsákot. Izsák a Lahajrói-kútnál lakott.Izmael nemzetsége
Ez Ábrahám fiának, Izmaelnek a nemzetsége, akit az egyiptomi Hágár, Sára szolgálóleánya szült Ábrahámnak. Így hívták Izmael fiait nevük és nemzetségük szerint: Izmael elsőszülöttje volt Nebájót, azután következett Kédár, Adbeél és Mibszám, továbbá Mismá, Dúmá és Masszá, Hadad, Témá, Jetúr, Náfís és Kédmá. Ezek Izmael fiai, és ez a nevük falvaik és sátortáboraik szerint: tizenkét fejedelem, törzseiknek megfelelően. Izmael életkora százharminckét esztendő volt. Akkor elhunyt, meghalt, és elődei mellé került. Izmael utódai Havílától Súrig tanyáztak, amely Egyiptomtól keletre, Assúr felé van. Szembeszálltak a testvértörzsekkel is.Izsák fiai: Ézsau és Jákób
Ez Izsáknak, Ábrahám fiának a nemzetsége: Ábrahám nemzette Izsákot. Izsák negyvenesztendős volt, amikor feleségül vette Rebekát, az arám Betúél leányát, az arám Lábán húgát Paddan-Arámból. És Izsák könyörgött az ÚRnak feleségéért, mert meddő volt. Az ÚR pedig engedett könyörgésének, úgyhogy teherbe esett Rebeka, a felesége. De fiai tusakodtak a méhében. Akkor ezt mondta Rebeka: Ha így van, minek is élek? Elment azért, hogy megkérdezze az URat. Az ÚR pedig ezt mondta neki: Két nép van méhedben, két nemzet válik ki belsődből: az egyik nemzet erősebb lesz a másiknál, de a nagyobbik szolgál a kisebbnek.Elérkezett szülésének a napja, s íme, ikrek voltak a méhében. 25Világra jött az első: vöröses volt, és mindenütt szőrös, mint a daróc. Ezért Ézsaunak nevezték el. 26Azután világra jött a testvére, kezével Ézsau sarkába kapaszkodva. Ezért őt Jákóbnak nevezték el. Izsák hatvanesztendős volt, amikor ezek megszülettek.
Ézsau eladja elsőszülöttségi jogát
Amikor a fiúk felnőttek, Ézsau a vadászathoz értő, szabadban élő ember lett, Jákób ellenben a szokásokat tisztelő sátorlakó. Ezért Izsák Ézsaut szerette, mert ízlett neki a vad, Rebeka viszont Jákóbot szerette.Egyszer Jákób valami főzeléket főzött, amikor Ézsau fáradtan megjött a mezőről. 30Ézsau azt mondta Jákóbnak: Hadd egyem ebből a vörös ételből, mert fáradt vagyok! Ezért nevezték el őt Edómnak. De Jákób azt felelte: Add nekem érte azonnal az elsőszülöttségi jogodat! Ézsau ezt mondta: Mindjárt éhen halok; mit számít nekem az az elsőszülöttségi jog? Jákób azt felelte: Akkor esküdj meg nekem azonnal! Ézsau megesküdött neki, és eladta az elsőszülöttségi jogát Jákóbnak. Jákób ekkor adott neki kenyeret és lencsefőzeléket. Ézsau evett, ivott, azután fölkelt, és elment. Ennyire semmibe vette Ézsau az elsőszülöttségi jogot.
Izsák és Rebeka Gerárban
26 Egyszer éhínség támadt az országban, azon az első éhínségen kívül, amely Ábrahám idejében volt. Ekkor elment Izsák Abímelekhez, a filiszteusok királyához Gerárba. Mert megjelent neki az ÚR, és ezt mondta: Ne menj Egyiptomba, hanem abban az országban lakj, amelyet én mondok neked! Maradj jövevényként ebben az országban, én pedig veled leszek, és megáldalak, mert neked és utódaidnak adom ezeket az országokat mind, és megtartom azt az esküt, amelyet apádnak, Ábrahámnak tettem. És úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint égen a csillag. A te utódaidnak adom mindezeket az országokat, és a te utódod által nyer áldást a föld minden népe, mert hallgatott Ábrahám a szavamra, és megtartotta mindazt, amit elrendeltem: parancsolataimat, rendelkezéseimet és utasításaimat.Izsák Gerárban telepedett le. Amikor annak a helynek a lakosai a felesége felől kérdezősködtek, a húgának mondta őt. Félt bevallani, hogy a felesége, hogy meg ne öljék annak a helynek a lakói Rebeka miatt, hiszen szép asszony volt. Amikor már jó ideje ott lakott, történt, hogy Abímelek, a filiszteusok királya kitekintett az ablakon, és meglátta Izsákot, amint a feleségével, Rebekával nevetgélt. Ekkor hívatta Abímelek Izsákot, és ezt mondta: Mégiscsak a feleséged ő! Hogy mondhattad, hogy a húgod?! Izsák ezt felelte neki: Mert azt gondoltam, hogy meg fogok halni miatta. Akkor így szólt Abímelek: Miért tetted ezt velünk? Könnyen megeshetett volna, hogy valaki a nép közül a feleségeddel hál, és akkor bűnbe kevertél volna bennünket. Abímelek ezért megparancsolta az egész népnek: Aki ehhez az emberhez és feleségéhez nyúl, halállal lakoljon!
Izsák küzdelmei a kutakért
Izsák ezután vetett azon a földön, és százszorosát aratta abban az esztendőben, úgy megáldotta őt az ÚR. Így gazdagodott ez az ember; folyton-folyvást gazdagodott, míg végül is dúsgazdaggá lett. Volt juhnyája, marhacsordája és nagy szolgahada, s ezért féltékenyek lettek rá a filiszteusok. Mindazokat a kutakat, amelyeket apjának, Ábrahámnak az idejében apja szolgái ástak, betömték a filiszteusok, és teleszórták földdel. Abímelek ekkor így szólt Izsákhoz: Menj el tőlünk, mert sokkal hatalmasabb lettél, mint mi! El is ment onnan Izsák. Gerár völgyében ütött tábort, és ott lakott. Majd ismét kiásta Izsák azokat a kutakat, amelyeket apjának, Ábrahámnak az idejében ástak, de Ábrahám halála után a filiszteusok betömtek; és ugyanúgy nevezte el azokat, ahogyan apja nevezte őket.Egyszer Izsák szolgái a völgyben ástak, és ott olyan kutat találtak, amelyben forrásvíz volt. 20A gerári pásztorok azonban perlekedni kezdtek Izsák pásztoraival, és ezt mondták: Mienk a víz! Ezért nevezte el a kutat Észeknek: mert civakodtak vele. 21Azután egy másik kutat ástak, de amiatt is perlekedtek vele, ezért azt Szitnának nevezte el. 22Onnan is továbbvonult, és egy másik kutat ásott, amely miatt már nem perlekedtek vele, ezért azt Rehóbótnak nevezte el, mert ezt mondta: Most már tágas helyet szerzett nekünk az ÚR, és szaporodhatunk ezen a földön. Onnan fölment Beérsebába.
Azon az éjszakán megjelent neki az ÚR, és ezt mondta: Én vagyok atyádnak, Ábrahámnak Istene. Ne félj, mert én veled vagyok, megáldalak, és megsokasítom utódaidat szolgámért, Ábrahámért!
Ezért Izsák épített ott egy oltárt, és segítségül hívta az ÚR nevét. Majd felverte ott a sátrát, szolgái pedig kutat ástak ott.
Majd elment hozzá Abímelek Gerárból barátjával, Ahuzzattal és hadseregparancsnokával, Píkóllal. Izsák ezt kérdezte tőlük: Miért jöttetek hozzám? Hiszen ti gyűlöltök engem, és elűztetek magatok közül. De ők ezt felelték: Meg kellett látnunk, hogy veled van az ÚR. Ezért azt mondtuk: Legyen esküvel kötött megállapodás köztünk és közted! Szövetséget akarunk kötni veled, hogy nem teszel rosszat velünk, ahogyan mi sem bántottunk téged, csak jót tettünk veled, és békével bocsátottunk el. Hiszen az ÚR áldott embere vagy te! Akkor lakomát készített nekik, majd ettek és ittak. Amikor reggel fölkeltek, esküt tettek egymásnak, azután elbocsátotta őket Izsák, és békével mentek el tőle.
Még aznap megérkeztek Izsák szolgái, és jelentették, hogy kutat ástak, és ezt mondták neki: Vizet találtunk! 33És elnevezte azt Sibának, ezért Beérseba annak a városnak a neve még ma is.
Amikor Ézsau negyvenéves volt, feleségül vette Juditot, a hettita Beérí leányát és Boszmatot, a hettita Élón leányát. Ezek igen megkeserítették Izsák és Rebeka életét.
Jegyzetek
25,25 Ézsau másik két neve Edóm és Széír. Az első jelentése: „vörös”, a másodiké: „szőrös”, vö. 25,30; 36,8
25,26 Jákób neve a héberben hasonlít a „sarok” és a „rászed” szavakra, vö. 27,36
25,30 Edóm azt jelenti: „vörös”, vö. 25,25
26,20 Észek azt jelenti: „civakodás”
26,21 Szitná azt jelenti: „perlekedés”
26,22 Rehóbót azt jelenti: „tágas hely”
26,33 Sibá azt jelenti: „hét”, Beérseba pedig: „hét kút”, vö. 21,31
Elífáz második beszéde: Önteltséggel vádolja Jóbot
15 Megszólalt a témáni Elífáz, és ezt mondta: Szólhat-e a bölcs, ha tudása légből kapott, és csak keleti széllel fújta fel magát? Érvelhet-e haszontalan beszéddel és semmit érő szavakkal? Te már az istenfélelmet is semmibe veszed, adós maradsz a hódolattal Isten színe előtt. A bűn tanítja erre a szádat, és a ravaszkodók nyelvét választottad. Saját szád nyilvánít bűnössé, nem én, és az ajkaid vallanak ellened. Talán te születtél először az emberek között, és előbb keletkeztél a halmoknál? Talán kihallgattad Isten tanácskozását, és magadhoz ragadtad a bölcsességet? Mit tudsz, amit mi nem tudunk? Ugyan mihez értesz, amire ne volnánk képesek? Ősz is meg öreg is akad közöttünk, jóval idősebb apádnál. Kevésnek tartod Isten vigasztalását és a hozzád szelíden szóló beszédet? Miért ragadtattad el magad, és miért villognak szemeid, hogy szabadjára engeded Isten ellen dühödet, és ily szavakat ejtesz ki a szádon? Hogyan lehetne tiszta a halandó, és igaz ember az, ki asszonytól született? Hiszen még szentjeiben sem bízhat, a menny sem elég tiszta a szemében. Mennyivel kevésbé az utálatos és romlott ember, aki úgy issza az álnokságot, mint a vizet!A bűnösök menthetetlenül elpusztulnak
Tanítalak téged, hallgass rám, mert amit tapasztaltam, azt beszélem el, amit bölcsek hirdettek, nem titkolva azt, ami atyáiktól való. Egyedül nekik adatott ez az ország, és közöttük nem járt idegen. Egész életében gyötrődik a bűnös, az erőszakos ember évei meg vannak számlálva. Minden hang rémíti, ami fülébe jut, béke idején tör rá a pusztító. Maga sem hiszi, hogy elkerülheti a sötétséget, mert fegyver leselkedik rá. Kenyér után bolyong, hogy merre találna. Tudja, hogy nem kerüli el a sötétség napját. Szorongató szükség ijesztgeti, erőt vesz rajta, mint rohamozó király, mert Isten ellen nyújtotta ki kezét, a Mindenhatóval szemben hősködött. Leszegett fejjel rohant ellene, szegekkel sűrűn kivert pajzsával. Mivel zsír fedi az arcát, és háj rakódott a tomporára, pusztulásra szánt városokban lakott, házakban, ahol nem szabad lakni, mert romhalmazzá lesznek. Nem gazdagodik meg, nem marad meg vagyona, és nem hajlik földig a kalásza. Nem kerüli el a sötétséget, hajtásait hőség szárítja el, Isten lehelete messze elsodorja. Ne bízzék hiábavalóságban, mert csalódik: hiábavalóságot kap helyette cserébe. Időnap előtt vége lesz, ágai nem zöldellnek tovább, úgy jár, mint a szőlő, amely ledobja az éretlen szemeket, és mint az olajfa, amely elhullatja virágát. Mert az elvetemültek közössége terméketlen, és tűz emészti meg a vesztegetéssel szerzett sátrakat. Nyomorúságot fogannak, és bajt fognak majd szülni; méhükben csalódás érlelődik.Jób negyedik válasza: Ártatlanságának Isten a tanúja
16 Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta: Ilyesfélét eleget hallottam. Nyomorúságos vigasztalók vagytok mindnyájan! Vége lesz-e már az üres beszédnek? Vagy mi bajod van, hogy így válaszolsz? Én is tudnék úgy beszélni, mint ti, csak volnátok az én helyemben! Tudnék én is szép szavakat mondani nektek, csóválhatnám gúnyosan a fejemet. Szavaimmal erősíthetnélek titeket, ajkaim részvétével nyugtatgatnálak. Attól, hogy beszélek, nem enyhül fájdalmam, de ha abbahagyom, akkor sem múlik el; mostanra teljesen kimerített. Elpusztítottad egész családomat. Megragadtál! Tanúvá lett, ellenem támadt, engem vádol elesett állapotom. Haragja marcangolt és üldözött engem. Fogait csikorgatja ellenem, villogó szemekkel néz rám ellenségem. Feltátották ellenem szájukat, gyalázkodva arcul vertek, együtt vonulnak ellenem. Isten kiszolgáltat engem az álnokoknak, és a bűnösök kezébe juttat. Nyugalomban éltem, de ő összetört. Nyakon ragadott, és szétzúzott, céltáblának használt engem. Mindenfelől záporoznak nyilai; felhasítja veséimet kíméletlenül, epémet kiontja a földre. Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős. Varrott zsákruhát húztam a bőrömre, porba hajtottam büszkeségemet. Arcom a sírástól kivörösödött, szempilláimon a halál árnyéka ül. Pedig nem tapad kezemhez erőszak, és imádságom tiszta. Föld, ne fedd be véremet, ne némuljon el segélykiáltásom! Most is van tanúm a mennyben, és kezesem fenn a magasságban. Saját barátaim csúfolnak! Könnyek között tekintek Istenre, hogy igazolja a férfiút Istennél, és az embert felebarátjával szemben. Mert ez a néhány esztendő eltelik, és én nem térek vissza az ösvényről, amelyen elmegyek.
A Magyar Bibliatársulat híreiből:
- A Bibliatársulatok Világszövetségének 2024-es terjesztési jelentése (6 napja)
- A Csillagpont Fesztiválon és a Művészetek Völgyében jártunk (18 napja)
- Keresd a Bibliatársulatot a református Csillagpont Fesztiválon! (1 hónapja)
- Ökumenikus bibliafordítás az Ünnepi Könyvhéten (1 hónapja)
- Eredményt hirdettünk tavaszi bibliaismereti játékunkon (2 hónapja)