7
Jézus ezután Galileát járta. Nem akart ugyanis Júdeában mutatkozni, mivel a zsidók keresték az alkalmat, hogy megöljék.
Közel volt a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep.
Testvérei ekkor ezt mondták neki:
– Menj el innét Júdeába, hadd lássák tanítványaid is mindazt, amit teszel. Hiszen senki sem cselekszik titokban, ha azt akarja, hogy nyilvánosan elismerjék. Minthogy ezeket a műveket viszed véghez, tedd ismertté magad a világ előtt!
Bizony, a testvérei sem hittek benne.
Jézus tehát így szólt hozzájuk:
– Az én időm még nincs itt, nektek azonban minden idő kedvező. Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert én arról tanúskodom, hogy tettei gonoszak. Menjetek csak fel az ünnepre! Én erre az ünnepre még nem megyek fel, mert az én időm még nem teljesedett be.
Ezt mondta nekik, és ott maradt Galileában.
Miután azonban testvérei felmentek az ünnepre, akkor ő is felment, nem nyíltan, hanem titokban. A zsidók pedig keresték őt az ünnepen, és kérdezgették: „Hol van ő?”
A tömegben pedig sok szóbeszéd járta róla. Némelyek azt mondták: „Jó ember”, mások viszont ezt: „Bizony nem az, sőt félrevezeti a népet.” De nyilvánosan senki sem beszélt róla, mert féltek a zsidóktól.
Már az ünnepi hét fele elmúlt, amikor Jézus felment a Templomba, és tanított. A zsidók akkor csodálattal eltelve mondták:
– Hogyhogy ilyen járatos az Írásokban? Hiszen nem is tanult ember!
Jézus erre így válaszolt nekik:
– Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem. Ha valaki kész megtenni az ő akaratát, fel fogja ismeri, hogy ez a tanítás Istentől való-e, vagy hogy én magamtól szólok. Aki magától szól, a saját dicsőségét keresi, de aki annak dicsőségét keresi, aki őt küldte, az igaz, és abban nincs hamisság.
Ugye, Mózes adta nektek a Törvényt? De közületek senki sem tartja meg a Törvényt. Miért akartok megölni?
A sokaság erre ezt mondta:
– Ördög van benned! Ki akar téged megölni?
Jézus így válaszolt nekik:
– Egyetlen művet vittem véghez, és mindnyájan csodálkoztok rajta. Mózes a körülmetélkedést rendelte el nektek – nem mintha Mózestől volna, hanem az atyáktól van –, és ti szombaton is körülmetélitek az embert. Ha körülmetélik az embert szombaton, hogy ne sértsék meg Mózes Törvényét, akkor miért haragszotok rám, hogy egy embert egészen meggyógyítottam szombaton? Ne ítéljetek ezután a látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet!
A jeruzsálemiek közül ekkor némelyek így szóltak:
– Vajon nem ő az, akit meg akarnak ölni? Íme, nyilvánosan beszél, és semmit sem szólnak ellene! Talán felismerték a vezetők, hogy ő a Krisztus? Csakhogy róla tudjuk, honnan való. Amikor azonban eljön a Krisztus, róla senki sem tudja majd, honnan való.
Amikor Jézus a Templomban tanított, hangosan kiáltva szólt:
– Ti ismertek engem, s tudjátok azt is, honnan való vagyok! De én nem magamtól jöttem. Viszont az, aki engem küldött, igaz, és őt ti nem ismeritek. Én ismerem, hiszen tőle vagyok, és ő küldött engem.
El akarták fogni, de senki sem vetette rá a kezét, mert még nem jött el az ő órája. A tömegből sokan hittek benne, és ezt mondták:
– A Krisztus, amikor eljön, tesz-e több jelet, mint amennyit ez tett?
Meghallották a farizeusok, hogy a sokaságban ez a szóbeszéd járta róla, és szolgákat küldtek a főpapok és a farizeusok, hogy tartóztassák le.
Jézus ekkor így szólt:
– Még egy kis ideig veletek vagyok, aztán elmegyek Ahhoz, aki küldött engem. Kerestek majd engem, de nem találtok meg, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek.
A zsidók erre így beszéltek egymás között:
– Hova akar menni, hogy nem találjuk meg? Talán a görögök közötti szórványba készül, és a görögöket akarja tanítani? Miféle beszéd ez: „Kerestek majd engem, de nem találtok, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek?”
Az ünnep utolsó, nagy napján Jézus felállt, és így kiáltott:
– Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám; és igyon, aki hisz énbennem! Ahogy az Írás megmondta, „bensejéből élő víz folyamai áradnak”.
Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívőknek kellett kapniuk. Még nem adatott meg ugyan is a Lélek, mivel Jézus még nem dicsőült meg.
A sokaságból azok, akik hallották ezeket a szavakat, így szóltak:
– Valóban ez a Próféta.
Mások így szóltak:
– Ez a Krisztus.
Többen viszont ezt mondták erre:
– Csak nem Galileából jön a Krisztus? Nem megmondta az Írás, hogy Dávid magvából és Betlehemből jön a Krisztus, abból a faluból, ahova Dávid való?
Megoszlás támadt miatta a sokaságban. Még ha közülük néhányan el akarták is fogni, senki sem vetett rá kezet.
A szolgák ekkor visszamentek a főpapokhoz és farizeusokhoz, akik ezt kérdezték tőlük:
– Miért nem hoztátok ide?
A szolgák így feleltek:
– Ember még soha nem beszélt így!
A farizeusok ezt mondták nekik:
– Csak nem tévesztett meg benneteket is? Vajon a vezetők vagy a farizeusok közül hitt-e benne valaki? Bizony nem. Ez a sokaság, amely nem ismeri a Törvényt, átkozott!
Ekkor Nikodémus, aki korábban már járt nála, és közülük való volt, így szólt hozzájuk:
– A Törvény talán elítéli az embert, míg ki nem hallgatták, és meg nem tudták tőle, hogy mit tett?
Azok pedig így válaszoltak neki:
– Talán te is galileai vagy? Nézz utána, és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta.
[[ Ezután mindenki hazament.
8 Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére. De korán reggel ismét megjelent a Templomban, és az egész nép hozzásereglett. Ő pedig leült, és tanította őket. Ekkor az írástudók és a farizeusok odavezettek egy asszonyt, akit házasságtörésen értek. Középre állították, és így szóltak Jézushoz:
– Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték. Mózes azt parancsolta nekünk a Törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Te mit mondasz?
Ezt azért mondták, hogy csapdát állítsanak neki, és legyen mivel vádolniuk őt. Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre. Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik:
– Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ!
Lehajolt, és tovább írt a földre. Azok pedig ezt hallva egymás után elmentek, kezdve a véneken, és egyedül ő meg az asszony maradt ott a középen. Jézus felegyenesedett, és így szólt hozzá:
– Asszony, hol vannak? Senki sem ítélt el téged?
– Senki, Uram – válaszolta.
– Én sem ítéllek el – mondta Jézus. – Menj, és mostantól fogva többé ne vétkezzél!]]
Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik:
– Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.
A farizeusok ekkor így szóltak hozzá:
– Te magad mellett teszel tanúságot. Tanúságtételed nem igaz.
Jézus így válaszolt nekik:
– Még ha önmagam mellett teszek is tanúságot, tanúságtételem igaz, mert tudom, honnan jöttem, és hová térek vissza. Ti test szerint ítéltek. Én nem ítélkezem senki fölött. De még ha ítélkezem is, az én ítéletem érvényes, mert nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki küldött engem. A ti Törvényetekben meg van írva, hogy két embernek a tanúságtétele igaz. Én magam teszek tanúságot önmagamról, és mellettem tesz tanúságot az Atya is, aki küldött engem.
Erre megkérdezték tőle:
– Hol van a te Atyád? Jézus így válaszolt:
– Sem engem nem ismertek, sem Atyámat. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek.
Mindezeket a Kincstárnál hirdette Jézus, amikor tanított a Templomban, de senki sem tartóztatta le, mert még nem jött el az ő órája.
Majd ismét szólt hozzájuk:
– Én elmegyek, és keresni fogtok engem, de a bűnötökben haltok meg. Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.
Erre ezt mondták a zsidók:
– Talán csak nem akar öngyilkos lenni, hogy azt mondja: „Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek?”
Ő így folytatta:
– Ti lentről valók vagytok, én viszont fentről vagyok. Ti e világból valók vagytok, én nem e világból való vagyok. Azt mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben. Igen, mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meg fogtok halni bűneitekben.
Megkérdezték tehát tőle:
– Hát ki vagy te?
Jézus így válaszolt nekik:
– Az, amit kezdettől fogva hirdetek nektek. Mennyi mindent kellene mondanom rólatok és ítélnem felőletek! De nem! Aki küldött engem, igaz, és én azt hirdetetem a világnak, amit tőle hallottam.
Ők nem értették, hogy az Atyáról beszélt nekik.
Jézus tehát ezt mondta:
– Amikor felemelitek az Emberfiát, akkor majd megértitek, hogy én vagyok. Semmit nem teszek magamtól, hanem ahogy az Atya tanított engem, azokat hirdetem. Igen, aki küldött engem, velem van; nem hagyott magamra, mert mindig azt teszem, ami neki kedves.
Amikor ezeket mondta, sokan hinni kezdtek benne. Azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne, így szólt Jézus:
– Ha megmaradtok az én szavamban, akkor valóban tanítványaim vagytok, és megértitek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz majd benneteket.
Így válaszoltak neki:
– Ábrahám leszármazottai vagyunk, és soha nem voltunk rabszolgái senkinek. Hogyan mondhatod hát, „Szabadok lesztek”?
Jézus így válaszolt nekik:
– Bizony, bizony, mondom nektek, aki bűnt követ el, az rabszolgája a bűnnek. A rabszolga pedig nem marad a házban örökre, a fiú viszont örökre ott marad. Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, valóban szabadok lesztek. Jól tudom, hogy Ábrahám leszármazottai vagytok! De nem! Ti meg akartok engem ölni, mert az én szavam számára nincs hely bennetek. Én azt hirdetem, amit az Atyánál láttam, és ti is azt teszitek, amit atyátoktól hallottatok.
Ezt mondták neki:
– A mi atyánk Ábrahám. Jézus így szólt hozzájuk:
– Ha Ábrahám fiai volnátok, Ábrahám cselekedeteit tennétek. De ti meg akartok ölni engem, pedig én azt az igazságot hirdettem nektek, amelyet Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem tette. Ti ugyanazt cselekszitek, mint atyátok.
Ezt mondták neki:
– Mi nem paráznaságból születtünk: egy atyánk van, Isten.
Jézus így szólt hozzájuk:
– Ha Isten volna a ti Atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől jöttem, és vagyok itt jelen. Nem magamtól jöttem, hanem Ő küldött engem. Miért nem értitek, amit mondok? Mert nem vagytok képesek arra, hogy hallgassátok az én szavamat. Az atya, akitől ti származtok, az ördög, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az pedig kezdettől fogva gyilkos volt, és nem állt meg az igazságban. Igen, nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, azt mondja, ami a sajátja, mert hazug, és a hazugság atyja. Nekem pedig, mivel én az igazságot mondom, nem hisztek. Ki tud közületek engem bűnösnek bizonyítani? Ha az igazságot mondom, miért nem hisztek nekem? Aki Istentől való, Isten igéit hallgatja. Ti azért nem hallgatjátok, mert nem Istentől valók vagytok.
A zsidók így szóltak hozzá:
– Vajon nincs igazunk, amikor azt mondjuk, hogy te szamaritánus vagy, és ördög van benned?
Jézus így válaszolt:
– Nincs bennem semmiféle ördög, hanem Atyámat tisztelem, ti pedig gyaláztok engem. Én nem keresem a magam dicsőségét: van, Aki keresi, és ő majd ítéletet mond.
Bizony, bizony, mondom nektek, ha valaki megtartja az én szavamat, nem lát halált soha.
A zsidók ezt mondták neki:
– Most már biztosak vagyunk benne, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is, te pedig azt mondod: „Ha valaki megtartja az én szavamat, az nem ízleli meg a halált soha.” Nagyobb lennél atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak! Kinek képzeled magad?
Jézus így válaszolt:
– Ha én magam dicsőíteném magamat, a dicsőségem semmi sem volna. Az én Atyám az, aki megdicsőít engem. Róla ti azt mondjátok, „a mi Istenünk”, pedig nem ismeritek. Én viszont ismerem. És ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóan hazug lennék. De ismerem őt, és megtartom szavát. Ábrahám, a ti atyátok telve volt örömmel, hogy megláthatja az én napomat. Meg is látta, és örvendezett.
A zsidók erre ezt mondták neki:
– Még ötvenéves sem vagy, és láttad Ábrahámot?
Jézus így felelt nekik:
– Bizony, bizony, mondom nektek, mielőtt Ábrahám létezett volna, én vagyok.
Erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék, de Jézus elrejtőzött, és kiment a Templomból.
9 Amint továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. A tanítványai megkérdezték tőle:
– Rabbi, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?
Jézus így válaszolt:
– Nem ő vétkezett, s nem is a szülei, hanem azért van így, hogy nyilvánvalóvá legyenek általa Isten művei. Amíg nappal van nekünk, annak a műveit kell végeznünk, aki küldött engem. Eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Amíg a világban vagyok, világossága vagyok a világnak.
Miután ezt mondta, a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vak szemére, majd így szólt hozzá:
– Menj, mosakodj meg a Siloám tavában! – Siloám jelentése: „Küldött”.
Az pedig elment, megmosakodott, és amikor visszatért, már látott.
A szomszédok és azok, akik azelőtt koldusként látták, így szóltak:
– Ugye ő az, aki itt szokott ülni és koldulni?
Egyesek azt mondták: „Bizony, ő az!” Mások meg: „Ugyan már, csak hasonlít hozzá!” De ő kijelentette:
– Bizony, én vagyok az!
Erre ezt kérdezték tőle:
– Akkor hogyan nyílt meg a szemed?
Így válaszolt:
– Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente a szememet, és azt mondta nekem: „Menj a Siloámhoz, és mosakodj meg!” Elmentem tehát, megmosakodtam, és látni kezdtem.
– Hol van ez az ember? – kérdezték tőle.
– Nem tudom – felelte.
Ezt a nemrég még vak embert a farizeusok elé vezették. Az a nap pedig, amelyen Jézus sarat csinált, és megnyitotta a szemét, szombat volt. Ekkor a farizeusok is megkérdezték tőle, hogyan jött meg a látása. Ezt mondta nekik:
– Sarat tett a szememre, megmosakodtam, és látok.
Erre a farizeusok közül néhányan ezt mondták:
– Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot.
Mások így szóltak:
– Hogyan tehet bűnös ember ilyen jeleket?
És megoszlás támadt köztük. Ezért ismét a vakhoz fordultak:
– Te mit mondasz róla? Hiszen megnyitotta a szemed!
– Próféta – válaszolta.
A zsidók azonban nem hitték el róla, hogy vak volt, és megjött a látása, amíg oda nem hívták a szüleit, és meg nem kérdezték tőlük:
– A ti fiatok ez, akiről azt állítjátok, hogy vakon született? Akkor hogyan lehetséges, hogy most lát?
Szülei így válaszoltak:
– Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született, de hogy most mi módon lát, azt nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg a szemét, azt sem tudjuk. Tőle kérdezzétek meg, elég idős már, majd ő beszél a saját nevében.
Ezt azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól, mivel a zsidók már megegyeztek abban, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, azt ki kell zárni a zsinagógából. Ezért mondták a szülei: „Elég idős már, kérdezzétek őt!”
24Másodszor is odahívták tehát a nemrég még vak embert, és ezt mondták neki:
– Dicsőítsd Istent! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.
– Hogy bűnös-e, nem tudom – válaszolta. – Egyet tudok: vak voltam, és most látok.
– Mit tett veled? – kérdezték. – Hogyan nyitotta meg a szemedet?
– Megmondtam már nektek – felelte –, de nem hallgattatok rám. Mit akartok még hallani? Talán ti is a tanítványai akartok lenni?
Becsmérelték, és ezt mondták:
– Te vagy tanítványa ennek, mi Mózes tanítványai vagyunk. Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt Isten; de erről azt sem tudjuk, hogy honnét való.
Az ember így válaszolt nekik:
– Éppen ez a meglepő: ti nem tudjátok, honnan való, mégis megnyitotta a szemem. Tudjuk, hogy Isten nem hallgat meg bűnösöket; de ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt meghallgatja.
Amióta világ a világ, nem hallotta senki, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született ember szemét. Ha ez az ember nem volna Istentől való, semmit sem tudott volna tenni.
Erre így feleltek neki:
– Te, aki mindenestül bűnben születtél, még te akarsz minket tanítani?
És elzavarták.
Meghallotta Jézus, hogy elzavarták, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle:
– Hiszel az Emberfiában?
– Ki az, Uram, hogy higgyek benne? – kérdezte.
– Már láttad – mondta neki Jézus. – Aki veled beszél, ő az.
– Hiszek, Uram – mondta, és leborulva imádta őt.
Jézus ezt mondta:
– Ítéletre jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek.
Meghallották ezeket a szavakat a farizeusok, akik a közelében voltak, és ezt kérdezték tőle:
– Talán mi is vakok lennénk?
Jézus ezt mondta nekik:
– Ha vakok volnátok, nem lenne bűnötök. Mivel azonban most azt mondjátok: „látunk”, megmarad a bűnötök.
10 – Bizony, bizony, mondom nektek, aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló. De aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Ennek ajtót nyit az ajtóőr, és a juhok hallgatnak a hangjára. Nevükön szólítja, és kivezeti a maga juhait. Amikor a sajátjait mind kivezette, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Sohasem fognak idegent követni, sőt elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.
Ezt a hasonlatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, miről beszél nekik.
Jézus tehát így szólt hozzájuk:
– Bizony, bizony, mondom nektek, én vagyok a juhok számára az ajtó. Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, de a juhok nem hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó. Ha valaki rajtam át megy be, megmenekül. Szabadon ki-be jár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, bőséges életük. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor kockára teszi az életét a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem a sajátjai, amikor látja, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat és elmenekül, a farkas pedig elragadja és szétkergeti őket. De hát ő béres, és nincs gondja a juhokra.
Én vagyok a jó pásztor. Ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem, ahogyan az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Én odaadom az életem a juhokért. Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra; és akkor egy nyáj lesz s egy pásztor.
Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. Senki sem veszi el tőlem, hanem én adom oda magamtól. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy ismét visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.
E szavak miatt ismét megoszlás támadt a zsidók között. Sokan közülük így szóltak:
– Az ördög beszél belőle! Bolond! Miért hallgatjátok?
Mások viszont ezt mondták:
– Nem megszállott ember szavai ezek. Vajon az ördög meg tudja-e nyitni a vakok szemét?
Akkor volt a templomszentelés ünnepe Jeruzsálemben. Tél volt. Jézus a Templomban, Salamon csarnokában járt-kelt. Ekkor körülvették a zsidók, és így szóltak hozzá:
– Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!
Jézus így válaszolt nekik:
– Megmondtam nektek, de ti nem hisztek. A művek, melyeket Atyám nevében hozok létre, azok tesznek tanúságot mellettem, de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok. Az én juhaim hallgatnak a hangomra. Én ismerem őket, és ők követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha: senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám azért, amit nekem adott, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhat ki semmit az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.
Ekkor a zsidók újra köveket gyűjtöttek, hogy megkövezzék.
Jézus ezt mondta nekik:
– Atyám sok szép művét mutattam meg nektek. Ezek közül melyik miatt akartok megkövezni?
A zsidók így feleltek neki:
– Nem valami szép mű miatt akarunk megkövezni, hanem istenkáromlásért, te ugyanis ember létedre Istenné teszed magad.
Jézus így válaszolt:
– A Törvényetekben ugye meg van írva: Én mondtam, istenek vagytok? Ha isteneknek nevezte azokat, akikhez Isten igéje szólt – és az Írást nem lehet érvénytelenné tenni –, akkor arról, akit az Atya megszentelt és a világba küldött, hogyan mondhatjátok: „Káromkodsz”; mert azt mondtam: Isten Fia vagyok?! Amennyiben nem Atyám műveit viszem végbe, ne higgyetek nekem, de ha azokat viszem végbe, akkor ha nekem nem is hisztek, higgyetek a műveknek, hogy megtanuljátok és felismerjétek: az Atya énbennem van, és én az Atyában!
Ekkor ismét el akarták fogni, de ő elmenekült a kezük közül.
Újra elment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol korábban János keresztelt, és ott tartózkodott. Sokan mentek hozzá, és ezt mondogatták:
– János egyetlen jelet sem tett, de mindaz, amit János őróla mondott, igaz volt.
És sokan kezdtek hinni benne.
Közel volt a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep.
Testvérei ekkor ezt mondták neki:
– Menj el innét Júdeába, hadd lássák tanítványaid is mindazt, amit teszel. Hiszen senki sem cselekszik titokban, ha azt akarja, hogy nyilvánosan elismerjék. Minthogy ezeket a műveket viszed véghez, tedd ismertté magad a világ előtt!
Bizony, a testvérei sem hittek benne.
Jézus tehát így szólt hozzájuk:
– Az én időm még nincs itt, nektek azonban minden idő kedvező. Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert én arról tanúskodom, hogy tettei gonoszak. Menjetek csak fel az ünnepre! Én erre az ünnepre még nem megyek fel, mert az én időm még nem teljesedett be.
Ezt mondta nekik, és ott maradt Galileában.
Miután azonban testvérei felmentek az ünnepre, akkor ő is felment, nem nyíltan, hanem titokban. A zsidók pedig keresték őt az ünnepen, és kérdezgették: „Hol van ő?”
A tömegben pedig sok szóbeszéd járta róla. Némelyek azt mondták: „Jó ember”, mások viszont ezt: „Bizony nem az, sőt félrevezeti a népet.” De nyilvánosan senki sem beszélt róla, mert féltek a zsidóktól.
Már az ünnepi hét fele elmúlt, amikor Jézus felment a Templomba, és tanított. A zsidók akkor csodálattal eltelve mondták:
– Hogyhogy ilyen járatos az Írásokban? Hiszen nem is tanult ember!
Jézus erre így válaszolt nekik:
– Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem. Ha valaki kész megtenni az ő akaratát, fel fogja ismeri, hogy ez a tanítás Istentől való-e, vagy hogy én magamtól szólok. Aki magától szól, a saját dicsőségét keresi, de aki annak dicsőségét keresi, aki őt küldte, az igaz, és abban nincs hamisság.
Ugye, Mózes adta nektek a Törvényt? De közületek senki sem tartja meg a Törvényt. Miért akartok megölni?
A sokaság erre ezt mondta:
– Ördög van benned! Ki akar téged megölni?
Jézus így válaszolt nekik:
– Egyetlen művet vittem véghez, és mindnyájan csodálkoztok rajta. Mózes a körülmetélkedést rendelte el nektek – nem mintha Mózestől volna, hanem az atyáktól van –, és ti szombaton is körülmetélitek az embert. Ha körülmetélik az embert szombaton, hogy ne sértsék meg Mózes Törvényét, akkor miért haragszotok rám, hogy egy embert egészen meggyógyítottam szombaton? Ne ítéljetek ezután a látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet!
A jeruzsálemiek közül ekkor némelyek így szóltak:
– Vajon nem ő az, akit meg akarnak ölni? Íme, nyilvánosan beszél, és semmit sem szólnak ellene! Talán felismerték a vezetők, hogy ő a Krisztus? Csakhogy róla tudjuk, honnan való. Amikor azonban eljön a Krisztus, róla senki sem tudja majd, honnan való.
Amikor Jézus a Templomban tanított, hangosan kiáltva szólt:
– Ti ismertek engem, s tudjátok azt is, honnan való vagyok! De én nem magamtól jöttem. Viszont az, aki engem küldött, igaz, és őt ti nem ismeritek. Én ismerem, hiszen tőle vagyok, és ő küldött engem.
El akarták fogni, de senki sem vetette rá a kezét, mert még nem jött el az ő órája. A tömegből sokan hittek benne, és ezt mondták:
– A Krisztus, amikor eljön, tesz-e több jelet, mint amennyit ez tett?
Meghallották a farizeusok, hogy a sokaságban ez a szóbeszéd járta róla, és szolgákat küldtek a főpapok és a farizeusok, hogy tartóztassák le.
Jézus ekkor így szólt:
– Még egy kis ideig veletek vagyok, aztán elmegyek Ahhoz, aki küldött engem. Kerestek majd engem, de nem találtok meg, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek.
A zsidók erre így beszéltek egymás között:
– Hova akar menni, hogy nem találjuk meg? Talán a görögök közötti szórványba készül, és a görögöket akarja tanítani? Miféle beszéd ez: „Kerestek majd engem, de nem találtok, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek?”
Az ünnep utolsó, nagy napján Jézus felállt, és így kiáltott:
– Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám; és igyon, aki hisz énbennem! Ahogy az Írás megmondta, „bensejéből élő víz folyamai áradnak”.
Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívőknek kellett kapniuk. Még nem adatott meg ugyan is a Lélek, mivel Jézus még nem dicsőült meg.
A sokaságból azok, akik hallották ezeket a szavakat, így szóltak:
– Valóban ez a Próféta.
Mások így szóltak:
– Ez a Krisztus.
Többen viszont ezt mondták erre:
– Csak nem Galileából jön a Krisztus? Nem megmondta az Írás, hogy Dávid magvából és Betlehemből jön a Krisztus, abból a faluból, ahova Dávid való?
Megoszlás támadt miatta a sokaságban. Még ha közülük néhányan el akarták is fogni, senki sem vetett rá kezet.
A szolgák ekkor visszamentek a főpapokhoz és farizeusokhoz, akik ezt kérdezték tőlük:
– Miért nem hoztátok ide?
A szolgák így feleltek:
– Ember még soha nem beszélt így!
A farizeusok ezt mondták nekik:
– Csak nem tévesztett meg benneteket is? Vajon a vezetők vagy a farizeusok közül hitt-e benne valaki? Bizony nem. Ez a sokaság, amely nem ismeri a Törvényt, átkozott!
Ekkor Nikodémus, aki korábban már járt nála, és közülük való volt, így szólt hozzájuk:
– A Törvény talán elítéli az embert, míg ki nem hallgatták, és meg nem tudták tőle, hogy mit tett?
Azok pedig így válaszoltak neki:
– Talán te is galileai vagy? Nézz utána, és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta.
[[ Ezután mindenki hazament.
8 Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére. De korán reggel ismét megjelent a Templomban, és az egész nép hozzásereglett. Ő pedig leült, és tanította őket. Ekkor az írástudók és a farizeusok odavezettek egy asszonyt, akit házasságtörésen értek. Középre állították, és így szóltak Jézushoz:
– Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték. Mózes azt parancsolta nekünk a Törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Te mit mondasz?
Ezt azért mondták, hogy csapdát állítsanak neki, és legyen mivel vádolniuk őt. Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre. Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik:
– Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ!
Lehajolt, és tovább írt a földre. Azok pedig ezt hallva egymás után elmentek, kezdve a véneken, és egyedül ő meg az asszony maradt ott a középen. Jézus felegyenesedett, és így szólt hozzá:
– Asszony, hol vannak? Senki sem ítélt el téged?
– Senki, Uram – válaszolta.
– Én sem ítéllek el – mondta Jézus. – Menj, és mostantól fogva többé ne vétkezzél!]]
Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik:
– Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.
A farizeusok ekkor így szóltak hozzá:
– Te magad mellett teszel tanúságot. Tanúságtételed nem igaz.
Jézus így válaszolt nekik:
– Még ha önmagam mellett teszek is tanúságot, tanúságtételem igaz, mert tudom, honnan jöttem, és hová térek vissza. Ti test szerint ítéltek. Én nem ítélkezem senki fölött. De még ha ítélkezem is, az én ítéletem érvényes, mert nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki küldött engem. A ti Törvényetekben meg van írva, hogy két embernek a tanúságtétele igaz. Én magam teszek tanúságot önmagamról, és mellettem tesz tanúságot az Atya is, aki küldött engem.
Erre megkérdezték tőle:
– Hol van a te Atyád? Jézus így válaszolt:
– Sem engem nem ismertek, sem Atyámat. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek.
Mindezeket a Kincstárnál hirdette Jézus, amikor tanított a Templomban, de senki sem tartóztatta le, mert még nem jött el az ő órája.
Majd ismét szólt hozzájuk:
– Én elmegyek, és keresni fogtok engem, de a bűnötökben haltok meg. Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.
Erre ezt mondták a zsidók:
– Talán csak nem akar öngyilkos lenni, hogy azt mondja: „Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek?”
Ő így folytatta:
– Ti lentről valók vagytok, én viszont fentről vagyok. Ti e világból valók vagytok, én nem e világból való vagyok. Azt mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben. Igen, mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meg fogtok halni bűneitekben.
Megkérdezték tehát tőle:
– Hát ki vagy te?
Jézus így válaszolt nekik:
– Az, amit kezdettől fogva hirdetek nektek. Mennyi mindent kellene mondanom rólatok és ítélnem felőletek! De nem! Aki küldött engem, igaz, és én azt hirdetetem a világnak, amit tőle hallottam.
Ők nem értették, hogy az Atyáról beszélt nekik.
Jézus tehát ezt mondta:
– Amikor felemelitek az Emberfiát, akkor majd megértitek, hogy én vagyok. Semmit nem teszek magamtól, hanem ahogy az Atya tanított engem, azokat hirdetem. Igen, aki küldött engem, velem van; nem hagyott magamra, mert mindig azt teszem, ami neki kedves.
Amikor ezeket mondta, sokan hinni kezdtek benne. Azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne, így szólt Jézus:
– Ha megmaradtok az én szavamban, akkor valóban tanítványaim vagytok, és megértitek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz majd benneteket.
Így válaszoltak neki:
– Ábrahám leszármazottai vagyunk, és soha nem voltunk rabszolgái senkinek. Hogyan mondhatod hát, „Szabadok lesztek”?
Jézus így válaszolt nekik:
– Bizony, bizony, mondom nektek, aki bűnt követ el, az rabszolgája a bűnnek. A rabszolga pedig nem marad a házban örökre, a fiú viszont örökre ott marad. Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, valóban szabadok lesztek. Jól tudom, hogy Ábrahám leszármazottai vagytok! De nem! Ti meg akartok engem ölni, mert az én szavam számára nincs hely bennetek. Én azt hirdetem, amit az Atyánál láttam, és ti is azt teszitek, amit atyátoktól hallottatok.
Ezt mondták neki:
– A mi atyánk Ábrahám. Jézus így szólt hozzájuk:
– Ha Ábrahám fiai volnátok, Ábrahám cselekedeteit tennétek. De ti meg akartok ölni engem, pedig én azt az igazságot hirdettem nektek, amelyet Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem tette. Ti ugyanazt cselekszitek, mint atyátok.
Ezt mondták neki:
– Mi nem paráznaságból születtünk: egy atyánk van, Isten.
Jézus így szólt hozzájuk:
– Ha Isten volna a ti Atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől jöttem, és vagyok itt jelen. Nem magamtól jöttem, hanem Ő küldött engem. Miért nem értitek, amit mondok? Mert nem vagytok képesek arra, hogy hallgassátok az én szavamat. Az atya, akitől ti származtok, az ördög, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az pedig kezdettől fogva gyilkos volt, és nem állt meg az igazságban. Igen, nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, azt mondja, ami a sajátja, mert hazug, és a hazugság atyja. Nekem pedig, mivel én az igazságot mondom, nem hisztek. Ki tud közületek engem bűnösnek bizonyítani? Ha az igazságot mondom, miért nem hisztek nekem? Aki Istentől való, Isten igéit hallgatja. Ti azért nem hallgatjátok, mert nem Istentől valók vagytok.
A zsidók így szóltak hozzá:
– Vajon nincs igazunk, amikor azt mondjuk, hogy te szamaritánus vagy, és ördög van benned?
Jézus így válaszolt:
– Nincs bennem semmiféle ördög, hanem Atyámat tisztelem, ti pedig gyaláztok engem. Én nem keresem a magam dicsőségét: van, Aki keresi, és ő majd ítéletet mond.
Bizony, bizony, mondom nektek, ha valaki megtartja az én szavamat, nem lát halált soha.
A zsidók ezt mondták neki:
– Most már biztosak vagyunk benne, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is, te pedig azt mondod: „Ha valaki megtartja az én szavamat, az nem ízleli meg a halált soha.” Nagyobb lennél atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak! Kinek képzeled magad?
Jézus így válaszolt:
– Ha én magam dicsőíteném magamat, a dicsőségem semmi sem volna. Az én Atyám az, aki megdicsőít engem. Róla ti azt mondjátok, „a mi Istenünk”, pedig nem ismeritek. Én viszont ismerem. És ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóan hazug lennék. De ismerem őt, és megtartom szavát. Ábrahám, a ti atyátok telve volt örömmel, hogy megláthatja az én napomat. Meg is látta, és örvendezett.
A zsidók erre ezt mondták neki:
– Még ötvenéves sem vagy, és láttad Ábrahámot?
Jézus így felelt nekik:
– Bizony, bizony, mondom nektek, mielőtt Ábrahám létezett volna, én vagyok.
Erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék, de Jézus elrejtőzött, és kiment a Templomból.
9 Amint továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. A tanítványai megkérdezték tőle:
– Rabbi, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?
Jézus így válaszolt:
– Nem ő vétkezett, s nem is a szülei, hanem azért van így, hogy nyilvánvalóvá legyenek általa Isten művei. Amíg nappal van nekünk, annak a műveit kell végeznünk, aki küldött engem. Eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Amíg a világban vagyok, világossága vagyok a világnak.
Miután ezt mondta, a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vak szemére, majd így szólt hozzá:
– Menj, mosakodj meg a Siloám tavában! – Siloám jelentése: „Küldött”.
Az pedig elment, megmosakodott, és amikor visszatért, már látott.
A szomszédok és azok, akik azelőtt koldusként látták, így szóltak:
– Ugye ő az, aki itt szokott ülni és koldulni?
Egyesek azt mondták: „Bizony, ő az!” Mások meg: „Ugyan már, csak hasonlít hozzá!” De ő kijelentette:
– Bizony, én vagyok az!
Erre ezt kérdezték tőle:
– Akkor hogyan nyílt meg a szemed?
Így válaszolt:
– Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente a szememet, és azt mondta nekem: „Menj a Siloámhoz, és mosakodj meg!” Elmentem tehát, megmosakodtam, és látni kezdtem.
– Hol van ez az ember? – kérdezték tőle.
– Nem tudom – felelte.
Ezt a nemrég még vak embert a farizeusok elé vezették. Az a nap pedig, amelyen Jézus sarat csinált, és megnyitotta a szemét, szombat volt. Ekkor a farizeusok is megkérdezték tőle, hogyan jött meg a látása. Ezt mondta nekik:
– Sarat tett a szememre, megmosakodtam, és látok.
Erre a farizeusok közül néhányan ezt mondták:
– Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot.
Mások így szóltak:
– Hogyan tehet bűnös ember ilyen jeleket?
És megoszlás támadt köztük. Ezért ismét a vakhoz fordultak:
– Te mit mondasz róla? Hiszen megnyitotta a szemed!
– Próféta – válaszolta.
A zsidók azonban nem hitték el róla, hogy vak volt, és megjött a látása, amíg oda nem hívták a szüleit, és meg nem kérdezték tőlük:
– A ti fiatok ez, akiről azt állítjátok, hogy vakon született? Akkor hogyan lehetséges, hogy most lát?
Szülei így válaszoltak:
– Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született, de hogy most mi módon lát, azt nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg a szemét, azt sem tudjuk. Tőle kérdezzétek meg, elég idős már, majd ő beszél a saját nevében.
Ezt azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól, mivel a zsidók már megegyeztek abban, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, azt ki kell zárni a zsinagógából. Ezért mondták a szülei: „Elég idős már, kérdezzétek őt!”
24Másodszor is odahívták tehát a nemrég még vak embert, és ezt mondták neki:
– Dicsőítsd Istent! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.
– Hogy bűnös-e, nem tudom – válaszolta. – Egyet tudok: vak voltam, és most látok.
– Mit tett veled? – kérdezték. – Hogyan nyitotta meg a szemedet?
– Megmondtam már nektek – felelte –, de nem hallgattatok rám. Mit akartok még hallani? Talán ti is a tanítványai akartok lenni?
Becsmérelték, és ezt mondták:
– Te vagy tanítványa ennek, mi Mózes tanítványai vagyunk. Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt Isten; de erről azt sem tudjuk, hogy honnét való.
Az ember így válaszolt nekik:
– Éppen ez a meglepő: ti nem tudjátok, honnan való, mégis megnyitotta a szemem. Tudjuk, hogy Isten nem hallgat meg bűnösöket; de ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt meghallgatja.
Amióta világ a világ, nem hallotta senki, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született ember szemét. Ha ez az ember nem volna Istentől való, semmit sem tudott volna tenni.
Erre így feleltek neki:
– Te, aki mindenestül bűnben születtél, még te akarsz minket tanítani?
És elzavarták.
Meghallotta Jézus, hogy elzavarták, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle:
– Hiszel az Emberfiában?
– Ki az, Uram, hogy higgyek benne? – kérdezte.
– Már láttad – mondta neki Jézus. – Aki veled beszél, ő az.
– Hiszek, Uram – mondta, és leborulva imádta őt.
Jézus ezt mondta:
– Ítéletre jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek.
Meghallották ezeket a szavakat a farizeusok, akik a közelében voltak, és ezt kérdezték tőle:
– Talán mi is vakok lennénk?
Jézus ezt mondta nekik:
– Ha vakok volnátok, nem lenne bűnötök. Mivel azonban most azt mondjátok: „látunk”, megmarad a bűnötök.
10 – Bizony, bizony, mondom nektek, aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló. De aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Ennek ajtót nyit az ajtóőr, és a juhok hallgatnak a hangjára. Nevükön szólítja, és kivezeti a maga juhait. Amikor a sajátjait mind kivezette, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Sohasem fognak idegent követni, sőt elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.
Ezt a hasonlatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, miről beszél nekik.
Jézus tehát így szólt hozzájuk:
– Bizony, bizony, mondom nektek, én vagyok a juhok számára az ajtó. Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, de a juhok nem hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó. Ha valaki rajtam át megy be, megmenekül. Szabadon ki-be jár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, bőséges életük. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor kockára teszi az életét a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem a sajátjai, amikor látja, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat és elmenekül, a farkas pedig elragadja és szétkergeti őket. De hát ő béres, és nincs gondja a juhokra.
Én vagyok a jó pásztor. Ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem, ahogyan az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Én odaadom az életem a juhokért. Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra; és akkor egy nyáj lesz s egy pásztor.
Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. Senki sem veszi el tőlem, hanem én adom oda magamtól. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy ismét visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.
E szavak miatt ismét megoszlás támadt a zsidók között. Sokan közülük így szóltak:
– Az ördög beszél belőle! Bolond! Miért hallgatjátok?
Mások viszont ezt mondták:
– Nem megszállott ember szavai ezek. Vajon az ördög meg tudja-e nyitni a vakok szemét?
Akkor volt a templomszentelés ünnepe Jeruzsálemben. Tél volt. Jézus a Templomban, Salamon csarnokában járt-kelt. Ekkor körülvették a zsidók, és így szóltak hozzá:
– Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!
Jézus így válaszolt nekik:
– Megmondtam nektek, de ti nem hisztek. A művek, melyeket Atyám nevében hozok létre, azok tesznek tanúságot mellettem, de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok. Az én juhaim hallgatnak a hangomra. Én ismerem őket, és ők követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha: senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám azért, amit nekem adott, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhat ki semmit az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.
Ekkor a zsidók újra köveket gyűjtöttek, hogy megkövezzék.
Jézus ezt mondta nekik:
– Atyám sok szép művét mutattam meg nektek. Ezek közül melyik miatt akartok megkövezni?
A zsidók így feleltek neki:
– Nem valami szép mű miatt akarunk megkövezni, hanem istenkáromlásért, te ugyanis ember létedre Istenné teszed magad.
Jézus így válaszolt:
– A Törvényetekben ugye meg van írva: Én mondtam, istenek vagytok? Ha isteneknek nevezte azokat, akikhez Isten igéje szólt – és az Írást nem lehet érvénytelenné tenni –, akkor arról, akit az Atya megszentelt és a világba küldött, hogyan mondhatjátok: „Káromkodsz”; mert azt mondtam: Isten Fia vagyok?! Amennyiben nem Atyám műveit viszem végbe, ne higgyetek nekem, de ha azokat viszem végbe, akkor ha nekem nem is hisztek, higgyetek a műveknek, hogy megtanuljátok és felismerjétek: az Atya énbennem van, és én az Atyában!
Ekkor ismét el akarták fogni, de ő elmenekült a kezük közül.
Újra elment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol korábban János keresztelt, és ott tartózkodott. Sokan mentek hozzá, és ezt mondogatták:
– János egyetlen jelet sem tett, de mindaz, amit János őróla mondott, igaz volt.
És sokan kezdtek hinni benne.
Jegyzetek
9,24 Azaz: Isten színe előtt valld meg az igazat!