7
És ezek után Galileában jár vala Jézus; mert nem akar vala Júdeában járni, mivelhogy azon igyekezének a Júdeabeliek, hogy őt megöljék.
Közel vala pedig a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep.
(3Móz 23,24)
Mondának azért néki az ő atyjafiai: Menj el innen, és térj Júdeába, hogy a te tanítványaid is lássák a te dolgaidat, a melyeket cselekszel.
(Ésa 37,16-20)
Mert senki sem cselekszik titkon semmit, a ki maga ismeretessé akar lenni. Ha ilyeneket cselekszel, mutasd meg magadat a világnak.
(Ján 17,1)
Mert az ő atyjafiai sem hivének benne.
(Márk 3,21)
Monda azért nékik Jézus: Az én időm még nincs itt; a ti időtök pedig mindig készen van.
(Mát 10,39;16,25; Márk 8,35; Luk 9,24;17,33)
Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl; mert én bizonyságot teszek felőle, hogy az ő cselekedetei gonoszak.
(Ján 15,18;Ján 3,19)
Ti menjetek fel erre az ünnepre: én még nem megyek fel erre az ünnepre; mert az én időm még nem tölt be.
(Ján 8,20)
Ezeket mondván pedig nékik, marada Galileában.
(Ján 14,3; Márk 16,20; Zsid 2,4)
A mint pedig felmenének az ő atyjafiai, akkor ő is felméne az ünnepre, nem nyilvánosan, hanem mintegy titkon.
(Ésa 40,11; Ezék 34,23;37,24;1Ján 3,16)
A zsidók azért keresik vala őt az ünnepen, és mondának: Hol van ő?
(Ján 11,56)
És a sokaságban nagy zúgás vala ő miatta. Némelyek azt mondják vala, hogy jó ember; mások pedig azt mondják vala: Nem, hanem a népnek hitetője.
(Ján 9,16;10,19)
Mindamellett senki sem beszélt vala nyiltan ő felőle a zsidóktól való félelem miatt.
(Ján 9,22;12,42;19,38)
Már-már az ünnep közepén azonban felméne Jézus a templomba, és tanít vala.
(Ján 7,29)
És csodálkozának a zsidók, mondván: Mimódon tudja ez az írásokat, holott nem tanulta?!
(Ésa 49,6; Luk 2,30-32; Eféz 2,12.13)
Felele nékik Jézus és monda: Az én tudományom nem az enyém, hanem azé, a ki küldött engem.
(Ján 8,28.42;12,49;14,10.24)
Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajjon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok?
A ki magától szól, a maga dicsőségét keresi; a ki pedig annak dicsőségét keresi, a ki küldte őt, igaz az, és nincs abban hamisság.
(Ján 7,12;9,16)
Nem Mózes adta-é néktek a törvényt? és senki sem teljesíti közületek a törvényt. Miért akartok engem megölni?
(2Móz 20,1.13)
Felele a sokaság és monda: Ördög van benned. Ki akar téged megölni?
(Ján 8,48;10,20)
Felele Jézus és monda nékik: Egy dolgot cselekvém, és mindnyájan csodáljátok.
(Ján 5,8)
Azért Mózes adta néktek a körülmetélkedést (nem mintha Mózestől való volna, hanem az atyáktól): és szombaton körülmetélitek az embert.
(1Móz 17,10.3Móz;12,3)
Ha körülmetélhető az ember szombaton, hogy a Mózes törvénye meg ne romoljon; én rám haragusztok-é, hogy egy embert egészen meggyógyítottam szombaton?
(Ján 7,48)
Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!
(5Móz 1,17)
Mondának azért némelyek a jeruzsálemiek közül: Nem ez-é az, a kit meg akarnak ölni?
És ímé nyiltan szól, és semmit sem szólnak néki. Talán bizony megismerték a főemberek, hogy bizony ez a Krisztus?
(Ján,7 14.)
De jól tudjuk, honnan való ez; mikor pedig eljő a Krisztus, senki sem tudja, honnan való.
(Mát 13,55; Márk 6,3; Luk 4,22)
Kiálta azért Jézus a templomban, tanítván és mondván: Mind engem ismertek, mind azt tudjátok, honnan való vagyok; és én magamtól nem jöttem, de igaz az, a ki engem elküldött, a kit ti nem ismertek.
(Ján 8,42;Ján 8,26; Róm 3,4)
Én azonban ismerem őt, mert ő tőle vagyok, és ő küldött engem.
(Ján 10,15; Mát 11,27)
Akarják vala azért őt megfogni; de senki sem veté reá a kezét, mert nem jött még el az ő órája.
(Ján,7 6.)
A sokaság közül pedig sokan hivének ő benne; és azt mondják vala, hogy: A Krisztus mikor eljő, tehet-é majd több csodát azoknál, a melyeket ez tett?
(Ján 19,12)
Meghallák a farizeusok, a mint a sokaság ezeket suttogja vala felőle; és szolgákat küldének a farizeusok és a főpapok, hogy fogják meg őt.
(Ján 5,18;8,38;10,33; Mát 26,65; Fil 2,6)
Monda azért nékik Jézus: Egy kevés ideig még veletek vagyok, és majd ahhoz megyek, a ki elküldött engem.
(Ján 13,33)
Kerestek majd engem, és nem találtok meg, és a hol én vagyok, ti nem jöhettek oda.
(Ján 8,21;13,33)
Mondának azért a zsidók magok között: Hová akar ez menni, hogy mi majd nem találjuk meg őt? Vajjon a görögök közé szóródottakhoz akar-é menni, és a görögöket tanítani?
(Ján 12,7-11;16,23-28)
Micsoda beszéd ez, a melyet monda: Kerestek majd engem, és nem találtok meg; és a hol én vagyok, ti nem jöhettek oda?
Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jőjjön én hozzám, és igyék.
(3Móz 23,36;Ésa 55,1)
A ki hisz én bennem, a mint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.
(Ésa 58,11;Ján 4,12)
Ezt pedig mondja vala a Lélekről, a melyet veendők valának az ő benne hívők: mert még nem vala Szent Lélek; mivelhogy Jézus még nem dicsőítteték meg.
(Ján 16,7; Jóel 2,28; Csel 2,17)
Sokan azért a sokaság közül, a mint hallák e beszédet, ezt mondják vala: Bizonynyal ez ama Próféta.
(Ján 6,14; Luk 7,16)
Némelyek mondának: Ez a Krisztus. Mások pedig mondának: Csak nem Galileából jön el a Krisztus?
(Ján 1,47)
Nem az írás mondta-é, hogy a Dávid magvából, és Bethlehemből, ama városból jön el a Krisztus, a hol Dávid vala?
(Mik 5,2; Mát 2,5)
Hasonlás lőn azért ő miatta a sokaságban.
(Ján 9,16;10,19)
Némelyek pedig közűlök akarják vala őt megfogni, de senki sem veté reá a kezét.
(Mát 23,8-10;1Kor 8,6)
Elmenének azért a szolgák a főpapokhoz és farizeusokhoz; és mondának azok ő nékik: Miért nem hoztátok el őt?
(Ján 4,19)
Felelének a szolgák: Soha ember úgy nem szólott, mint ez az ember!
(Mát 7,28)
Felelének azért nékik a farizeusok: Vajjon ti is el vagytok-é hitetve?
(Ján 15,20; Mát 10,24; Luk 6,40)
Vajjon a főemberek vagy a farizeusok közül hitt-é benne valaki?
(Ján 12,42)
De ez a sokaság, a mely nem ismeri a törvényt, átkozott!
(Ján 10,31.39)
Monda nékik Nikodémus, a ki éjjel ment vala ő hozzá, a ki egy vala azok közül:
(Ján 3,1;19,39)
Vajjon a mi törvényünk kárhoztatja-é az embert, ha előbb ki nem hallgatja és nem tudja, hogy mit cselekszik?
(5Móz 1,17;17,4)
Felelének és mondának néki: Vajjon te is Galileus vagy-é? Tudakozódjál és lásd meg, hogy Galileából nem támadt próféta.
(Mát 26,21; Márk 14,18; Luk 22,21)
És mindnyájan haza menének.
(Luk 2,1)
8
Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére.
(Ján 21,20)
Jó reggel azonban ismét ott vala a templomban, és az egész nép hozzá méne; és leülvén, tanítja vala őket.
Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, a kit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt,
(Ján 22,19; Márk 13,9.2Kor;11,24.25;Ján 4,17.18)
Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő.
(Mát 5,11.12; Luk 6,22.23; Fil 1,29)
A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?
(3Móz 20,10.5Móz;22,22)
Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniok. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre.
(Ján 2,45;4,34.35)
De mikor szorgalmazva kérdezék őt, felegyenesedve monda nékik: A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.
(Ján 12,6)
És újra lehajolván, írt vala a földre.
Azok pedig ezt hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva.
(Ján 1,14;4,33;5,42)
Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged?
(Ján 8,5.26;21,8)
Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!
(Ján 5,14)
Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.
(Ján 1,4.5.9;9,5;12,46)
Mondának azért néki a farizeusok: Te magadról teszel bizonyságot; a te bizonyságtételed nem igaz.
Felele Jézus és monda nékik: Ha magam teszek is bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem igaz; mert tudom honnan jöttem és hová megyek; ti pedig nem tudjátok honnan jövök és hová megyek.
(Ján 5,31;Ján 9,29)
Ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit.
(Ján 6,69)
De ha ítélek is én, az én ítéletem igaz; mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, a ki küldött engem.
(Mát 26,34; Márk 14,30; Luk 22,34)
A ti törvényetekben is meg van pedig írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz.
(5Móz 17,6;19,15)
Én vagyok a ki bizonyságot teszek magamról, és bizonyságot tesz rólam az Atya, a ki küldött engem.
(Jer 26,11)
Mondának azért néki: Hol van a te Atyád? Felele Jézus: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat; ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek.
(Ján 12,26;17,24.1Thess;4,17)
Ezeket a beszédeket mondá Jézus a kincstartó helyen, a mikor tanít vala a templomban; és senki sem fogta meg őt, mert még nem jött el az ő órája.
(Ján 7,8)
Ismét monda azért nékik Jézus: Én elmegyek, és kerestek majd engem, és a ti bűneitekben fogtok meghalni: a hová én megyek, ti nem jöhettek oda.
(Ján 7,34)
Mondának azért a zsidók: Avagy megöli-é magát, hogy azt mondja: A hová én megyek, ti nem jöhettek oda?
És monda nékik: Ti innét alól valók vagytok, én onnét felül való vagyok; ti e világból valók vagytok, én nem vagyok e világból való.
(Ján 3,31)
Azért mondám néktek, hogy a ti bűneitekben haltok meg: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bűneitekben.
(Ján 3,18)
Mondának azért néki: Ki vagy te? És monda nékik Jézus: A mit eleitől fogva mondok is néktek.
(Ján 12,45)
Sok beszélni és ítélni valóm van felőletek: de igaz az, a ki küldött engem; és én azokat beszélem a világnak, a miket tőle hallottam vala.
(Ján 7,28)
Nem vevék észre, hogy az Atyáról szól vala nékik.
(1Móz 15,14)
Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem a mint az Atya tanított engem, úgy szólok.
(Ján 3,14;12,32)
És a ki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, a melyek néki kedvesek.
(Ján 15,7.16;16,23.24; Mát 7,7; Márk 11,24)
A mikor ezeket mondá, sokan hivének ő benne.
(Ján 7,31)
Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
(1Móz 42,2-3)
Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek?
(1Móz 45,1-3)
Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.
(2Pét 2,19)
A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké.
(Mát 26,3; Márk 14,1; Luk 22,2)
Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.
(Ján 17,21.23)
Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok; de meg akartok engem ölni, mert az én beszédemnek nincs helye nálatok.
(Ján 18,14)
Én azt beszélem, a mit az én Atyámnál láttam; ti is azt cselekszitek azért, a mit a ti atyátoknál láttatok.
(Ján 5,18;Ján 5,19)
Felelének és mondának néki: A mi atyánk Ábrahám. Monda nékik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, az Ábrahám dolgait cselekednétek.
Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert, a ki az igazságot beszéltem néktek, a melyet az Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte.
(Ján 7,16)
Ti a ti atyátok dolgait cselekszitek. Mondának azért néki: Mi nem paráznaságból születtünk; egy atyánk van, az Isten.
(Mát 26,3; Márk 14,1; Luk 22,2)
Monda azért nékik Jézus: Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentől származtam és jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.
(Ján 7,28)
Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat.
(2Móz 2,11.12)
Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.
(1Ján 3,8;Júd 1,6)
Mivelhogy pedig én igazságot szólok, nem hisztek nékem.
(Ján 13,19)
Ki vádol engem közületek bűnnel? Ha pedig igazságot szólok: miért nem hisztek ti nékem?
(Mát 26,6; Márk 14,3)
A ki az Istentől van, hallgatja az Isten beszédeit; azért nem hallgatjátok ti, mert nem vagytok az Istentől valók.
(1Ján 4,6)
Felelének azért a zsidók és mondának néki: Nem jól mondjuk-é mi, hogy te Samaritánus vagy, és ördög van benned?
(Ján 7,20;10,20)
Felele Jézus: Nincs én bennem ördög; hanem tisztelem az én Atyámat, és ti gyaláztok engem.
(2Móz 2,15.21.22)
Pedig én nem keresem az én dicsőségemet: van a ki keresi és megítéli.
(Ján 13,10)
Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált soha örökké.
(Ján 5,24)
Mondának azért néki a zsidók: Most értettük meg, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is; és te azt mondod: Ha valaki megtartja az én beszédemet, nem kóstol halált örökké.
(Ján,8 48.)
Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál Ábrahámnál, a ki meghalt? A próféták is meghaltak: kinek állítod te magadat?
(5Móz 15,11; Mát 26,11; Márk 14,7)
Felele Jézus: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi: az én Atyám az, a ki dicsőít engem, a kiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek,
(Ján 12,28)
És nem ismeritek őt: de én ismerem őt; és ha azt mondom, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonlóvá, hazuggá leszek: de ismerem őt, és az ő beszédét megtartom.
(Ján,8 27.;2Móz 3,2-10)
Ábrahám a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült.
(2Móz 15,25;17,5.6;2Móz 14,21-28)
Mondának azért néki a zsidók: Még ötven esztendős nem vagy, és Ábrahámot láttad?
(Ján 14,15)
Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.
(Mát 21,9; Márk 11,9; Luk 19,38; Zsolt 118,26)
Köveket ragadának azért, hogy reá hajigálják; Jézus pedig elrejtőzködék, és kiméne a templomból, átmenvén közöttük; és ilyen módon eltávozék.
(Ján 10,31)
9
És a mint eltávozék, láta egy embert, a ki születésétől fogva vak vala.
(Zak 9,9)
És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született?
(2Móz 32,2-6)
Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai.
(Jer 19,13; Róm 1,25;Ámós 5,25-27)
Nékem cselekednem kell annak dolgait, a ki elküldött engem, a míg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik.
(Mát 28,19;Ján 14,13;16,23.24)
Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok.
(Ján 8,12)
Ezeket mondván, a földre köpe, és az ő nyálából sárt csinála, és rákené a sarat a vak szemeire,
(Ján 7,7)
És monda néki: Menj el, mosakodjál meg a Siloám tavában (a mi azt jelenti: Küldött). Elméne azért és megmosakodék, és megjöve látva.
(Ján 1,45)
A szomszédok azért, és a kik az előtt látták azt, hogy vak vala, mondának: Nem ez-é az, a ki itt szokott ülni és koldulni?
(Ján 13,16; Mát 10,24; Luk 6,40)
Némelyek azt mondák, hogy: Ez az; mások pedig, hogy: Hasonlít hozzá. Ő azt mondá, hogy: Én vagyok az.
(Ján 17,1)
Mondának azért néki: Mimódon nyiltak meg a te szemeid?
(Ján 9,41; Luk 12,47.48)
Felele az és monda: Egy ember, a kit Jézusnak mondanak, sarat készíte és rákené a szemeimre, és monda nékem: Menj el a Siloám tavára és mosódjál meg; miután pedig elmenék és megmosakodám, megjöve látásom.
(Mát 10,39;16,25; Márk 8,35; Luk 9,24;17,33)
Mondának azért néki: Hol van az? Monda: Nem tudom.
(Ján 14,3;17,24.1Thess;4,17)
Vivék őt, a ki előbb még vak volt, a farizeusokhoz.
(Zsolt 69,5)
Mikor pedig Jézus a sarat csinálá és felnyitá ennek szemeit, szombat vala.
(Ján 14,26;16,7; Luk 24,49)
Szintén a farizeusok is megkérdezék azért őt, mimódon jött meg a látása? Ő pedig monda nékik: Sarat tőn szemeimre, és megmosakodám, és látok.
(Csel 1,22;5,32)
Mondának azért némelyek a farizeusok közül: Ez az ember nincsen Istentől, mert nem tartja meg a szombatot. Mások mondának: Mimódon tehet bűnös ember ilyen jeleket? És hasonlás lőn közöttük.
(Ján 7,12.43;10,19)
Újra mondának a vaknak: Te mit szólsz ő róla, hogy megnyitá a szemeidet? Ő pedig monda: Hogy próféta.
Nem hivék azért a zsidók róla, hogy vak vala és megjöve a látása, mígnem előhívák annak szüleit, a kinek megjöve a látása,
(Ján 3,14;8,28)
És megkérdezék azokat, mondván: Ez a ti fiatok, a kiről azt mondjátok, hogy vakon született? mimódon lát hát most?
(Mát 9,15; Márk 2,19; Luk 5,34)
Felelének nékik annak szülei és mondának: Tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született:
(2Sám 7,13; Zsolt 72,17;89,29.36; Zsolt 110,4; Ésa 9,6.7; Ezék 37,25; Dán 2,44;7,14.27)
De mimódon lát most, nem tudjuk; vagy ki nyitotta meg a szemeit, mi nem tudjuk: elég idős már ő; őt kérdezzétek; ő beszéljen magáról.
(Ján 1,9;1Ján 2,10)
Ezeket mondák annak szülei, mivelhogy félnek vala a zsidóktól: mert megegyeztek már a zsidók, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, rekesztessék ki a gyülekezetből.
(Ján 7,13;12,42;19,38)
Ezért mondák annak szülei, hogy: Elég idős, őt kérdezzétek.
Másodszor is szólíták azért az embert, a ki vak vala, és mondának néki: Adj dicsőséget az Istennek; mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.
(Ésa 53,1)
Felele azért az és monda: Ha bűnös-é, nem tudom: egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok.
(Mát 10,23)
Újra mondák pedig néki: Mit csinált veled? Mimódon nyitotta meg a szemeidet?
(Ésa 6,9; Mát 13,14; Márk 4,12; Luk 8,10; Csel 28,27; Róm 11,8)
Felele nékik: Már mondám néktek és nem hallátok: miért akarjátok újra hallani? avagy ti is az ő tanítványai akartok lenni?
(Ésa 6,1)
Szidalmazák azért őt és mondának: Te vagy annak a tanítványa; mi pedig a Mózes tanítványai vagyunk.
(Ján 7,48)
Mi tudjuk, hogy Mózessel beszélt az Isten: erről pedig azt sem tudjuk, honnan való.
(Ján 8,14)
Felele az ember és monda nékik: Bizony csodálatos az, hogy ti nem tudjátok honnan való, és az én szemeimet megnyitotta.
(Ján 17,10)
Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket; hanem ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg.
(Péld 15,29;28,9; Ésa 1,15)
Öröktől fogva nem hallaték, hogy vakon szülöttnek szemeit valaki megnyitotta volna.
(Ján 8,12;9,5)
Ha ez nem Istentől volna, semmit sem cselekedhetnék.
(Ján 3,17)
Felelének és mondának néki: Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket? És kiveték őt.
(Ján,9 22.)
Meghallá Jézus, hogy kiveték azt; és találkozván vele, monda néki: Hiszel-é te az Isten Fiában?
(Ján 14,10)
Felele az és monda: Ki az, Uram, hogy higyjek benne?
Monda pedig néki Jézus: Láttad is őt, és a ki beszél veled, az az.
(Ján 4,26)
Az pedig monda: Hiszek, Uram. És imádá Őt.
(Ján 14,13;15,16; Mát 7,7;21,22; Márk 11,24; Luk 11,9; Jak 1,5)
És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy a kik nem látnak, lássanak; és a kik látnak, vakok legyenek.
(Ésa 6,9.10; Mát 13,14.15)
És hallák ezeket némely farizeusok, a kik vele valának, és mondának néki: Avagy mi is vakok vagyunk-é?
Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad. 10
Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.
(Ján 17,8)
A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.
Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket.
És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.
(Ján,10 27.)
Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.
(Ján 13,10)
Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az, a mit szól vala nékik.
(Ján 6,64)
Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.
(1Kir 8,41.42)
Mindazok, a kik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.
(Mát 23,8-10;1Kor 8,6)
Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál.
(Ján 3,35;13,3;Ján 5,21)
A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.
(1Ján 5,20)
Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.
(Ésa 40,11; Ezék 34,23;37,24;1Ján 3,16)
A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.
(Ésa 53,7.8)
A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.
(Zsolt 41,10)
Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,
(Ján,10 27.)
A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.
(Ján 7,29)
Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.
(Ésa 49,6; Luk 2,30-32; Eféz 2,12.13)
Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.
(Ésa 53,12)
Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.
(Ján 21,20)
Újra hasonlás lőn a zsidók között e beszédek miatt.
(Ján 7,12;9,16)
És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá?
(Ján 7,20;8,48)
Mások mondának: Ezek nem ördöngősnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit?
Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala;
És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala.
(Ján 22,6;26,12.13)
Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván!
(Ján 12,6)
Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.
(Ján,10 38. Ján 5,36.)
De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek:
(Zsid 9,14)
Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem:
(Ján,10 14.)
És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.
(Ján 6,39;17,12;18,9;Róm 8,34-39)
Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből.
(Ján 15,12.3Móz;19,18; Mát 22,39; Gal 6,2; Jak 2,8.1Pét;1,22.1Ján;2,5.8-10;3,11;4,16.21)
Én és az Atya egy vagyunk.
(Ján 17,11)
Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék őt.
(Ján 8,59)
Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem?
Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.
(Ján 5,18;8,38;10,33; Mát 26,65; Fil 2,6)
Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?
(Zsolt 82,6)
Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható),
(Ján 25,10.12;26,1;Ján,10 20. 29.)
Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!
(Ján 12,26;17,24.1Thess;4,17)
Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem;
Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én ő benne vagyok.
(Ján,10 25.;Ján 14,10.11;17,21.22)
Ismét meg akarák azért őt fogni; de kiméne az ő kezökből.
(Gal 1,17)
És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, a hol János először keresztelt vala; és ott marada.
(Ján 1,28;3,23)
És sokan menének ő hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, a mit János e felől mondott, igaz vala.
(Gal 1,23)
És sokan hivének ott ő benne.
(Ján 12,45)