Harmadszor Jeruzsálemben
Jézus a sátoros ünnepre készül.
7 Ezután Jézus bejárta Galileát. Nem akart Júdeába menni, mert a zsidók életére törtek. Közel volt a zsidók sátoros ünnepe. Testvérei biztatták: „Menj csak el innen Júdeába, hogy tanítványaid is lássák cselekedeteidet. Senki sem cselekszik titokban, ha azt akarja, hogy tudomást szerezzenek róla. Ha képes vagy ilyenekre, lépj a nyilvánosság elé.” Testvérei sem hittek ugyanis benne. Jézus így felelt: „Az én időm még nem jött el, nektek az idő mindig megfelelő. Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert én bizonyítom, hogy cselekedetei gonoszak. Menjetek csak föl az ünnepre, én most nem megyek fel erre az ünnepre, mivel időm még nem telt be.” Így szólt, és Galileában maradt. Miután testvérei elzarándokoltak az ünnepre, ő is fölment, de nem nyilvánosan, hanem titokban. A zsidók keresték az ünnepen. „Hol van ő?” – kérdezgették, s a nép között állandó szóbeszéd tárgya volt. Némelyek azt mondták: „Jó ember.” Mások: „Nem, mert félrevezeti a népet.” De a zsidóktól való félelmében senki sem beszélt nyíltan róla.Jézus a sátoros ünnepen.
Az ünnep java részén már túl voltak, amikor Jézus fölment a templomba és tanítani kezdett. A zsidók meglepődve kérdezték: „Hogyan érthet ez az írásokhoz, hiszen nem is tanult?” Jézus megfelelt nekik: „Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki engem küldött. Aki kész megtenni az ő akaratát, fölismeri majd, hogy tanításom Istentől való-e, vagy csak magamtól beszélek. Aki magától beszél, saját dicsőségét keresi. De aki annak dicsőségét keresi, aki őt küldte, az igazmondó és nincs benne hamisság. Ugye Mózes adta nektek a törvényt? Mégsem tartja meg senki közületek a törvényt. Miért törtök életemre?” „Ördögöd van! – kiáltott közbe a nép, ugyan ki tör életedre?” Jézus folytatta: „Egyetlen dolgot tettem és mindnyájan megütköztök rajta. A körülmetélést Mózes rendelte – nem mintha Mózestől származnék, hanem az atyáktól –, és ti szombaton is körülmetéltek. Ha tehát szombaton is körülmetélkedhetik valaki anélkül, hogy Mózes törvényén csorba ne essék, miért haragusztok rám, ha az egész embert meggyógyítom szombaton? Ne látszatra ítéljetek, hanem igazságosan!” Néhány jeruzsálemi megjegyezte: „Nem ez az, akinek életére törnek? Nézzétek, nyíltan beszél és nem szólnak rá semmit. Csak nem győződtek meg az elöljárók, hogy ő a Messiás? De hiszen erről tudjuk, honnan jött. A Messiásról azonban, ha majd eljön, senki sem fogja tudni, honnan való.” Ekkor a templomban tanítás közben így kiáltott Jézus: „Ismertek engem, azt is tudjátok, honnan vagyok. Pedig én nem jöttem magamtól, hanem az Igaz küldött engem. Ti nem ismeritek őt. Én ismerem, hiszen tőle vagyok és ő küldött.” Erre meg akarták ragadni, de senki sem emelt rá kezet, mert még nem jött el az ő órája. A nép közül sokan hittek benne. „Ha eljön a Messiás, tud-e több csodát művelni ennél?” – mondták. A farizeusoknak tudomására jutott, hogy ez a szóbeszéd jár a nép között. A főpapok és a farizeusok szolgákat küldtek tehát, hogy elfogják őt. Jézus így szólt: „Csak rövid ideig vagyok még veletek, aztán ahhoz megyek, aki küldött. Keresni fogtok engem, de nem találtok, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek.” A zsidók erre tanakodni kezdtek: „Hová akar menni, hogy meg ne találjuk? Talán a görögök közt élő telepesek közé megy, hogy a görögöket tanítsa? Mit jelent, amit mond: keresni fogtok engem, de nem találtok, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek?”Az ünnep utolsó napján.
Az utolsó napon, az ünnep nagy napján, ott állt Jézus és hangos szóval hirdette: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék! Aki hisz bennem, annak szívéből, az Írás szerint, élővíz forrásai fakadnak.” Ezt a Lélekről mondta, amelyben később a benne hívők részesültek. A Lélek ugyanis még nem jött el, mert Jézus még nem dicsőült meg. E szavak hallatára néhányan a nép közül fölkiáltottak: „Ez valóban a Próféta!” „Ez a Messiás!” – mondták mások. De voltak, akik megjegyezték: „Hát Galileából jön a Messiás? Nem azt mondja az Írás: a Messiás Dávid családjából és Betlehem városából jön, ahonnan Dávid származott?” Erre szakadás támadt miatta a nép között. Voltak, akik meg akarták őt ragadni, de senki sem tudott kezet emelni rá. A szolgák is visszatértek a főpapokhoz és farizeusokhoz. Azok megkérdezték: „Miért nem hoztátok el őt?” A szolgák mentegetőztek: „Ember így még nem beszélt!” „Talán titeket is félrevezetett? – kérdezték a farizeusok. Hitt-e benne valaki a tanácstagok vagy a farizeusok közül? Csak ez az átkozott népség, amely mit sem ért a törvényből!” Egy közülük, Nikodémus, aki egy alkalommal (éjnek idején) fölkereste, így szólt: „Elítél-e törvényünk valakit, anélkül hogy kihallgatták volna és meggyőződtek volna arról, hogy mit tett?” De azok leintették: „Talán csak nem vagy te is galileai? Vizsgáld át (az Írást) és meglátod, hogy Galileából nem támad próféta.” Ezután mindegyikük hazatért.A házasságtörő asszony.
8 Jézus kiment az Olajfák hegyére. Kora reggel ismét megjelent a templomban. A nép mind köréje sereglett, ő pedig leült és tanította őket. Az írástudók és farizeusok akkor egy házasságtörésen ért asszonyt hoztak oda és elébe állították. „Mester, mondták, ezt az asszonyt éppen most érték házasságtörésen. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyent meg kell kövezni. Te mit mondasz?” Ezzel próbára akarták tenni, hogy aztán vádolhassák. Jézus lehajolt és ujjával írni kezdett a földön. További faggatásukra fölegyenesedett és így szólt hozzájuk: „Aki bűn nélkül van közületek, az vesse rá az első követ!” Aztán újra lehajolt és tovább írt a földön. Ennek hallatára azok egymás után eltávoztak, kezdve az idősebbeken, úgyhogy Jézus egyedül maradt az előtte álló asszonnyal. Jézus akkor fölegyenesedett: „Asszony, szólt hozzá, hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?” „Senki, Uram!” – felelte. Mire Jézus így szólt: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”Jézus a világ világossága.
Máskor így beszélt Jézus: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.” Erre a farizeusok megjegyezték: „Te önmagadról teszel tanúságot, tanúságod tehát nem érvényes.” Jézus megfelelt nekik: „Még ha magamról teszek is tanúságot, érvényes az én tanúságom, mert tudom, honnan jöttem és hová megyek. Ti viszont nem tudjátok, honnan jöttem és hová megyek. Ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit. Ha pedig ítélek, ítéletem érvényes, mert nem vagyok egyedül, hanem én és aki küldött engem: az Atya. Márpedig a ti törvényetek is azt állítja, hogy két ember tanúsága érvényes. Én teszek tanúságot önmagamról, és tanúságot tesz rólam az is, aki küldött engem: az Atya.” Erre megkérdezték tőle: „Hol a te Atyád?” „Sem engem nem ismertek, sem Atyámat, felelte Jézus, ha engemet ismernétek, Atyámat is ismernétek.” Így beszélt Jézus a kincstárnál, mikor a templomban tanított. De senki sem fogta el őt, mert még nem jött el az ő órája.A hitetlenség büntetése.
Máskor meg így beszélt Jézus: „Én elmegyek. Ti kerestek majd engem, de meghaltok bűneitekben. Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek.” A zsidók megjegyezték: „Talán csak nem öli meg magát, hogy azt mondja: ahová én megyek, oda ti nem jöhettek?” De ő megmagyarázta nekik: „Ti innen alulról valók vagytok, én fölülről vagyok; ti e világból vagytok, én nem vagyok ebből a világból. Azért mondtam nektek: meghaltok bűneitekben. Ha nem hiszitek ugyanis, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben.” Erre megkérdezték: „De hát ki vagy te?” „Az, amit kezdettől fogva mondok nektek” – válaszolta Jézus. Sokat kellene még rólatok bírálóan mondanom és ítélnem. De aki küldött engem, igaz, és én azt hirdetem a világnak, amit tőle hallottam.” Azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszél nekik. Jézus tovább folytatta: „Amikor majd fölmagasztaljátok az Emberfiát, akkor meggyőződtök róla, hogy én vagyok és hogy önmagamtól semmit sem teszek, hanem azt mondom, amire Atyám tanított. Aki küldött engem, velem van. Nem hagyott magamra, mert én mindenkor azt teszem, ami neki kedves.” E szavaira sokan hittek benne.Ábrahám fiai.
Jézus akkor a benne hívő zsidókhoz fordult: „Ha ti kitartotok tanításom mellett, valóban tanítványaim vagytok, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.” Ők tiltakoztak: „Ábrahám fiai vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek. Hogyan mondhatod te: szabadok lesztek?” Bizony, bizony mondom nektek, felelte Jézus, mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga nem marad végleg a házban, de a fiú mindig ott marad. Ha tehát a Fiú tesz szabaddá titeket, valóban szabadok lesztek. Tudom, hogy Ábrahám fiai vagytok, mégis életemre törtök, mert beszédem nem fog rajtatok. Én azt mondom, amit Atyámnál láttam, ti azt teszitek, amit a ti atyáitoktól hallottatok.” Azok közbevágtak: „A mi atyánk Ábrahám.” Jézus azonban szavukon fogta őket: „Ha Ábrahám fiai vagytok, tegyétek is azt, amit Ábrahám tett. De ti életemre törtök, bár az Istentől hallott igazságot mondom nektek. Ábrahám ezt nem tette. Ti azt teszitek, amit atyáitok tettek.” De azok visszavágtak: „Mi nem vagyunk törvénytelen fiak, csak egy Atyánk van: Isten.” Jézus ismét szavukon fogta őket: „Ha Isten volna Atyátok, szeretnétek engem is, mert én Istentől való vagyok és tőle jöttem. Nem a magam nevében jöttem, ő küldött engem. Miért nem értitek beszédemet? Azért, mert nem tudjátok meghallgatni szavaimat. A ti atyátok az ördög, és atyátok kívánságait akarjátok követni. Gyilkos az kezdet óta. Nem tartott ki az igazságban, mert nincs igazság benne. Amikor hazudik, saját természete szerint beszél. Hazug ő és a hazugság atyja. Nekem viszont, aki igazat beszélek, nem hisztek. Ki vádolhat közületek bűnnel engem? Ha igazat mondok (nektek), miért nem hisztek nekem? Aki Istentől van, hallgat Isten igéire. Ti azért nem hallgattok rá, mert nem vagytok Istentől.”Jézus előbb volt, mint Ábrahám.
Erre a zsidók nekitámadtak: „Ugye joggal mondjuk, hogy szamaritánus vagy, és ördögöd van.” Jézus tiltakozott: „Nincs ördögöm. Én tisztelem Atyámat, ti viszont gyalázattal illettek engem. De én nem keresem a magam dicsőségét: van, aki keresi és ítéletet mond. Bizony, bizony mondom nektek: aki tanításomat megtartja, halált nem lát sohasem.” A zsidók közbevágtak: „Most látjuk, hogy ördögöd van. Ábrahám meghalt, a próféták is, és te azt mondod: aki tanításomat megtartja, halált nem ízlel sohasem. Nagyobb vagy talán Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Minek képzeled magadat?” Jézus így válaszolt: „Ha én dicsőíteném önmagamat, dicsőségem semmit sem érne. Atyám az, aki dicsőít engem. Ti azt állítjátok, hogy ő a ti Istenetek, de nem ismeritek őt. Én ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonló: hazug lennék. Én azonban ismerem őt, és szavát megtartom. Ábrahám, a ti atyátok ujjongott, hogy láthatja napomat. Látta és örvendezett.” A zsidók erre fölháborodtak: „Még ötven esztendős sem vagy, és láttad Ábrahámot?” Jézus így szólt: „Bizony mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.” Azok köveket ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azonban eltűnt, s kiment a templomból.A vakon szülött meggyógyítása.
9 Egyszer útközben látott egy vakon szülött embert. Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?” „Sem ez nem vétkezett, felelte Jézus, sem a szülei, hanem hanem inkább Isten művének kell megnyilvánulnia rajta. Nekünk addig kell véghezvinnünk annak műveit, aki küldött engem, míg nappal van. Eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhatik. Amíg e világban vagyok, világossága vagyok a világnak.” E szavak után a földre köpött, sarat csinált a nyálból, a sarat a vak szemére kente és így szólt hozzá: „Menj, mosakodjál meg Síloe tavában.” Ennek jelentése: „Küldött.” Az ember elment, megmosdott és ép szemmel tért vissza. A szomszédok és akik azelőtt koldulni látták, kérdezgették egymást: „Nem ez az, aki itt ült és koldult?” Egyesek állították: „Ez az.” Mások azonban tagadták: „Nem az, hanem csak hasonló hozzá.” De ő kijelentette: „Én vagyok az.” Erre megkérdezték tőle: „Hogyan nyílt meg a szemed?” Elmondta nekik: „Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente vele szememet és azt mondta: Menj Síloe tavához és mosdjál meg. Én elmentem, megmosdottam és látok.” Azok megkérdezték: „Hol van ő? „ „Nem tudom”, felelte.A csoda kivizsgálása.
Erre elvitték a farizeusokhoz az imént még vakot. Aznap ugyanis, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta szemét, szombat volt. A farizeusok is megkérdezték, hogyan nyerte vissza szeme világát. Nekik is elmondta: „Sarat tett a szememre, megmosdottam és most látok.” Egyik-másik farizeus megjegyezte: „Nem Istentől való ez az ember, hiszen nem tartja meg a szombatot.” Mások viszont ellene vetették: „Hogyan tud bűnös ember ilyen csodákat művelni?” És szakadás támadt köztük. Ismét faggatni kezdték a vakot: „Te mit tartasz róla, mivel visszaadta szemed világát?” „Hogy próféta” – felelte az. A zsidók ezért egyáltalán nem akarták elhinni, hogy vak volt és hogy visszanyerte látását. Odahívták tehát a vak szüleit, és azokat kezdték faggatni: „A ti fiatok ez? Erről mondjátok, hogy vakon született? Hogyan lehet, hogy most lát?” Szülei így feleltek: „Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született. De hogyan nyerte vissza látását, azt nem tudjuk. Azt sem tudjuk, ki adta vissza szeme világát. Őt magát kérdezzétek, megvan a kora. Beszéljen ő magáról.” Szülei azért beszéltek így, mert féltek a zsidóktól. A zsidók ugyanis elhatározták, hogy azt, aki Messiásnak meri vallani, kizárják a zsinagógából. Ezért mondták a szülei: „Megvan a kora, őt kérdezzétek.” Még egyszer hívták tehát a vakon született embert és figyelmeztették: „Adj dicsőséget Istennek! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.” Az így felelt: „Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: vak voltam, most pedig látok.” Erre megint faggatni kezdték: „Mit csinált veled? Hogyan adta vissza látásodat?” „Már elmondtam nektek, felelte az, de nem hallgattátok meg. Miért akarjátok még egyszer hallani? Talán tanítványai akartok lenni ti is?” Erre megátkozták és azt mondták: „Te vagy az ő tanítványa. Mi Mózes tanítványai vagyunk. Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, de hogy ez honnan jön, nem tudjuk.” „Éppen az a különös, jegyezte meg, hogy nemtudjátok honnan van, és mégis visszaadta a szemem világát. Tudjuk viszont, hogy Isten nem hallgatja meg a bűnösöket. De ha valaki istenfélő és Isten akaratát teljesíti, azt meghallgatja. Mióta a világ fönnáll, sohasem lehetett hallani, hogy valaki visszaadta volna a vakon született látását. Ha ő nem volna Istentől való, nem tehetett volna semmit.” Azok ráförmedtek: „Bűnben születtél mindenestül, és te akarsz oktatni minket?” Azzal kidobták.