4
Amikor Jézusnak tudomására jutott, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János –
bár maga Jézus nem keresztelt, hanem a tanítványai –,
elhagyta Júdeát, és ismét Galileába ment.
Szamarián kellett átmennie.
Így jutott el Szamaria egyik városához, amelynek Szikar volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákob adott fiának, Józsefnek. Ott volt Jákob forrása. Jézus akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál. Délfelé járt. Egy szamaritánus asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá:
– Adj innom!
Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. A szamaritánus asszony ezt mondta:
– Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én szamaritánus nő vagyok?
A zsidók ugyanis nem használnak a szamaritánusokkal közös edényeket.
Jézus így válaszolt:
– Ha ismernéd Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád „Adj innom!”, akkor te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.
Az asszony így szólt hozzá:
– Uram, merítőedényed sincs, és a kút mély. Honnan vennéd az élő vizet? Talán nagyobb vagy atyánknál, Jákobnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is?
Jézus így válaszolt neki:
– Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki majd abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik. A víz, amit majd én adok neki, forrássá lesz benne, amely az örök életre buzog.
Az asszony erre ezt mondta:
– Uram, add nekem ezt a vizet, hogy ne szomjazzam meg többé, és ne kelljen idejárnom meríteni!
Jézus így szólt hozzá:
– Menj el, hívd a férjed, és jöjj vissza!
Az asszony így válaszolt:
– Nincs férjem.
Jézus erre ezt mondta:
– Jól mondtad, „nincs férjem”, mert öt férjed volt, és akivel most élsz, nem a férjed. Ebben igazat mondtál.
Az asszony ekkor így felelt:
– Uram, látom, hogy próféta vagy. Atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a Hely, ahol Istent imádni kell.
Jézus így válaszolt:
– Higgy nekem, asszony, eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, és nem is Jeruzsálemben imádjátok majd az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól jön. Igen, eljön az óra – sőt már itt van –, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya ilyen imádókat keres. Az Isten lélek, és akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.
Az asszony így felelt:
– Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek; és amikor eljön, mindent nyilvánvalóvá tesz előttünk.
Jézus ezt mondta neki:
– Én vagyok az, aki veled beszélek.
Tanítványai éppen ekkor értek oda, és csodálkoztak azon, hogy egy asszonnyal beszélget, mégsem mondta egyikük sem: „Mit akarsz?”, vagy
„Miről beszélsz vele?” Az asszony pedig otthagyta korsóját, bement a városba, és szólt az embereknek:
– Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem. Vajon nem ő a Krisztus?
Erre azok elindultak a városból, és kimentek hozzá.
Közben a tanítványai kérték:
– Rabbi, egyél!
– Nekem van ételem, amit egyek, amit ti nem ismertek – válaszolta.
A tanítványok erre egymást kérdezgették:
– Talán hozott neki valaki enni?
Jézus ezt mondta nekik:
– Az én táplálékom az, hogy megtegyem Annak akaratát, aki küldött engem, és véghezvigyem az ő művét. Ugye ti magatok mondjátok, „Még négy hónap, és jön az aratás?” Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és figyeljétek a mezőket. Szőkék, az aratásra várnak. Az arató már megkapja bérét, és begyűjti a termést az örök életre, úgyhogy együtt örül a vető és az arató. Mert ebben az esetben igaz a mondás, „Az egyik vet, a másik arat”. Elküldtelek titeket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradtatok. Mások fáradoztak érte, ti pedig az ő munkájukba álltatok be.
Abból a városból pedig a szamaritánusok közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így tanúskodott: „Megmondott nekem mindent, amit tettem.” Amikor a szamaritánusok Jézushoz értek, kérték őt, hogy maradjon náluk. És ott maradt két napig. Az ő szavának sokkal többen hittek. Mondták is az asszonynak:
– Már nem azért hiszünk, amit te mondtál, hanem mert mi magunk hallottuk, és tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője.
E két nap után elment onnan Galileába. Maga Jézus már korábban tanúságot tett arról, hogy nincs becsülete a prófétának a saját hazájában. Amikor tehát Galileába érkezett, befogadták azok a galileaiak, akik látták mindazt, amit Jeruzsálemben tett az ünnepen, mivel ők is ott voltak.
Azután ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta.
Kafarnaumban pedig volt egy királyi tisztviselő, akinek betegen feküdt a fia. Amikor meghallotta, hogy Jézus megérkezett Júdeából Galileába, elment hozzá, és kérte, hogy jöjjön és gyógyítsa meg a fiát, mert az halálán van. Erre Jézus ezt mondta neki:
– Ha nem láttok jeleket és csodákat, bizony nem hisztek.
A királyi tisztviselő újra kérte:
– Uram, jöjj, mielőtt a gyermekem meghal!
Jézus erre így válaszolt:
– Menj! A fiad él.
Az ember hitt a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult. Még útban volt hazafelé, amikor szembejöttek vele szolgái a hírrel, hogy a gyermeke él. Ekkor megkérdezte tőlük, hány órakor lett jobban. Azt mondták neki:
– Tegnap délután egy órakor hagyta el a láz.
Az apa ráébredt, hogy ez éppen abban az órában történt, amikor ezt mondta neki Jézus: „A fiad él.” És hitt ő, valamint egész háza népe.
Ez volt a második jel, amit Jézus tett, amikor Júdeából visszatért Galileába.
5 Ezután volt egy zsidó ünnep, Jézus pedig felment Jeruzsálembe.
Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Beteszdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben. 4[] Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle:
– Akarsz egészséges lenni?
A beteg így válaszolt neki:
– Uram, nincs senki, aki levigyen a medencébe, amikor felkavarodik a víz; s amikor oda akarok menni, valaki más ereszkedik be előttem.
Jézus azt mondta neki:
– Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!
Az ember azonnal meggyógyult. Fogta a hordágyát, és járni kezdett.
Aznap pedig szombat volt. A zsidók ekkor így szóltak a meggyógyított emberhez:
– Szombat van, nem szabad az ágyadat vinned.
Ő így válaszolt nekik:
– Aki meggyógyított, az mondta nekem: „Fogd a fekhelyedet, és járj!”
Megkérdezték tőle:
– Ki az az ember, aki azt mondta neked: „Fogd, és járj!”?
De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az, mert Jézus eltűnt a körülöttük álló sokaság miatt.
Később Jézus rátalált a Templomban, és ezt mondta neki:
– Íme, meggyógyultál! Többé ne vétkezz, nehogy valami rosszabb történjék veled!
Az ember elment, és tudatta a zsidókkal, hogy Jézus az, aki meggyógyította.
A zsidók ezért üldözni kezdték Jézust, mert szombaton tette ezt. De ő így válaszolt nekik:
– Az én Atyám még mindig munkálkodik, és én is munkálkodom.
Ezért aztán a zsidók még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak hogy megszegte a szombatot, hanem még Atyjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tette magát Istennel.
Erre Jézus ezt válaszolta:
– Bizony, bizony, mondom nektek, a Fiú önmagától semmit sem tehet, hacsak nem látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, ugyanúgy, mint ő. Az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz. Sőt még nagyobb műveket is meg fog neki mutatni, hogy csodálkozzatok. Valóban, ahogy az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. Az Atya ugyanis nem ítélkezik senki fölött: minden ítéletet a Fiúnak adott át, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogy az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az Atyát sem tiszteli, aki őt küldte.
Bizony, bizony, mondom nektek, aki hallgatja szavamat, és hisz abban, aki küldött engem, annak örök élete van. Nem megy ítéletre, hanem már átment a halálból az életbe. Bizony, bizony, mondom nektek, hogy eljön az óra, sőt már itt van, amikor a halottak meghallják Isten Fiának hangját, és akik meghallják, élni fognak. Mert ahogy az Atya önmagában birtokolja az életet, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában; és arra is hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia.
Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amikor mindazok, akik a sírban vannak, meghallják majd az ő hangját, és előjönnek. Akik jót tettek, az életre támadnak fel; akik pedig rosszat cselekedtek, az ítéletre támadnak fel.
Én magamtól nem tehetek semmit. Ahogy hallom, úgy ítélek; és ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem Annak az akaratát, aki küldött engem.
Ha magam mellett tennék tanúságot, tanúságtételemnek nem lenne értéke. Van más, aki tanúságot tesz mellettem, és tudom, hogy a tanúságtétel, amellyel mellettem tanúskodik, érvényes. Ti követeket küldtetek Jánoshoz, és ő tanúságot tett az igazságról. Mellettem nem ember tesz tanúságot, de azért mondom ezeket, hogy üdvözüljetek. János égő és világító lámpás volt, de ti csak egy ideig akartatok az ő világosságában örvendezni.
A mellettem szóló tanúságtétel nagyobb Jánosénál: a művek, amiket az Atya bízott rám, hogy véghezvigyem őket. Maguk a művek, amiket teszek, tanúskodnak mellettem, hogy az Atya küldött engem. Az Atya, aki küldött engem, tanúságot tesz rólam. De ti az ő hangját sohasem hallottátok, arcát sohasem láttátok, és szava nincs meg bennetek maradandóan, mert annak, akit ő küldött, nem hisztek. Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy általuk megtaláljátok az örök életet. Mellettem tesznek tanúságot ezek! Mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen!
Nem emberektől kapok dicsőséget. Egyébként ismerlek benneteket: nincs bennetek Isten iránti szeretet. Én Atyám nevében jöttem, és ti nem fogadtok be; ha más a maga nevében jönne, azt befogadnátok. Hogyan is tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, és nem keresitek azt a dicsőséget, amelyik az egy Istentől jön?
Ne gondoljátok, hogy én foglak majd vádolni benneteket az Atyánál. A vádlótok Mózes, akiben ti reménykedtek. Ugyanis ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek, mert ő rólam írt. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, akkor hogyan fogtok hinni az én szavaimnak?
Így jutott el Szamaria egyik városához, amelynek Szikar volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákob adott fiának, Józsefnek. Ott volt Jákob forrása. Jézus akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál. Délfelé járt. Egy szamaritánus asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá:
– Adj innom!
Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. A szamaritánus asszony ezt mondta:
– Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én szamaritánus nő vagyok?
A zsidók ugyanis nem használnak a szamaritánusokkal közös edényeket.
Jézus így válaszolt:
– Ha ismernéd Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád „Adj innom!”, akkor te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.
Az asszony így szólt hozzá:
– Uram, merítőedényed sincs, és a kút mély. Honnan vennéd az élő vizet? Talán nagyobb vagy atyánknál, Jákobnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is?
Jézus így válaszolt neki:
– Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki majd abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik. A víz, amit majd én adok neki, forrássá lesz benne, amely az örök életre buzog.
Az asszony erre ezt mondta:
– Uram, add nekem ezt a vizet, hogy ne szomjazzam meg többé, és ne kelljen idejárnom meríteni!
Jézus így szólt hozzá:
– Menj el, hívd a férjed, és jöjj vissza!
Az asszony így válaszolt:
– Nincs férjem.
Jézus erre ezt mondta:
– Jól mondtad, „nincs férjem”, mert öt férjed volt, és akivel most élsz, nem a férjed. Ebben igazat mondtál.
Az asszony ekkor így felelt:
– Uram, látom, hogy próféta vagy. Atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a Hely, ahol Istent imádni kell.
Jézus így válaszolt:
– Higgy nekem, asszony, eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, és nem is Jeruzsálemben imádjátok majd az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól jön. Igen, eljön az óra – sőt már itt van –, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya ilyen imádókat keres. Az Isten lélek, és akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.
Az asszony így felelt:
– Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek; és amikor eljön, mindent nyilvánvalóvá tesz előttünk.
Jézus ezt mondta neki:
– Én vagyok az, aki veled beszélek.
Tanítványai éppen ekkor értek oda, és csodálkoztak azon, hogy egy asszonnyal beszélget, mégsem mondta egyikük sem: „Mit akarsz?”, vagy
„Miről beszélsz vele?” Az asszony pedig otthagyta korsóját, bement a városba, és szólt az embereknek:
– Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem. Vajon nem ő a Krisztus?
Erre azok elindultak a városból, és kimentek hozzá.
Közben a tanítványai kérték:
– Rabbi, egyél!
– Nekem van ételem, amit egyek, amit ti nem ismertek – válaszolta.
A tanítványok erre egymást kérdezgették:
– Talán hozott neki valaki enni?
Jézus ezt mondta nekik:
– Az én táplálékom az, hogy megtegyem Annak akaratát, aki küldött engem, és véghezvigyem az ő művét. Ugye ti magatok mondjátok, „Még négy hónap, és jön az aratás?” Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és figyeljétek a mezőket. Szőkék, az aratásra várnak. Az arató már megkapja bérét, és begyűjti a termést az örök életre, úgyhogy együtt örül a vető és az arató. Mert ebben az esetben igaz a mondás, „Az egyik vet, a másik arat”. Elküldtelek titeket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradtatok. Mások fáradoztak érte, ti pedig az ő munkájukba álltatok be.
Abból a városból pedig a szamaritánusok közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így tanúskodott: „Megmondott nekem mindent, amit tettem.” Amikor a szamaritánusok Jézushoz értek, kérték őt, hogy maradjon náluk. És ott maradt két napig. Az ő szavának sokkal többen hittek. Mondták is az asszonynak:
– Már nem azért hiszünk, amit te mondtál, hanem mert mi magunk hallottuk, és tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője.
E két nap után elment onnan Galileába. Maga Jézus már korábban tanúságot tett arról, hogy nincs becsülete a prófétának a saját hazájában. Amikor tehát Galileába érkezett, befogadták azok a galileaiak, akik látták mindazt, amit Jeruzsálemben tett az ünnepen, mivel ők is ott voltak.
Azután ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta.
Kafarnaumban pedig volt egy királyi tisztviselő, akinek betegen feküdt a fia. Amikor meghallotta, hogy Jézus megérkezett Júdeából Galileába, elment hozzá, és kérte, hogy jöjjön és gyógyítsa meg a fiát, mert az halálán van. Erre Jézus ezt mondta neki:
– Ha nem láttok jeleket és csodákat, bizony nem hisztek.
A királyi tisztviselő újra kérte:
– Uram, jöjj, mielőtt a gyermekem meghal!
Jézus erre így válaszolt:
– Menj! A fiad él.
Az ember hitt a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult. Még útban volt hazafelé, amikor szembejöttek vele szolgái a hírrel, hogy a gyermeke él. Ekkor megkérdezte tőlük, hány órakor lett jobban. Azt mondták neki:
– Tegnap délután egy órakor hagyta el a láz.
Az apa ráébredt, hogy ez éppen abban az órában történt, amikor ezt mondta neki Jézus: „A fiad él.” És hitt ő, valamint egész háza népe.
Ez volt a második jel, amit Jézus tett, amikor Júdeából visszatért Galileába.
5 Ezután volt egy zsidó ünnep, Jézus pedig felment Jeruzsálembe.
Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Beteszdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben. 4[] Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle:
– Akarsz egészséges lenni?
A beteg így válaszolt neki:
– Uram, nincs senki, aki levigyen a medencébe, amikor felkavarodik a víz; s amikor oda akarok menni, valaki más ereszkedik be előttem.
Jézus azt mondta neki:
– Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!
Az ember azonnal meggyógyult. Fogta a hordágyát, és járni kezdett.
Aznap pedig szombat volt. A zsidók ekkor így szóltak a meggyógyított emberhez:
– Szombat van, nem szabad az ágyadat vinned.
Ő így válaszolt nekik:
– Aki meggyógyított, az mondta nekem: „Fogd a fekhelyedet, és járj!”
Megkérdezték tőle:
– Ki az az ember, aki azt mondta neked: „Fogd, és járj!”?
De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az, mert Jézus eltűnt a körülöttük álló sokaság miatt.
Később Jézus rátalált a Templomban, és ezt mondta neki:
– Íme, meggyógyultál! Többé ne vétkezz, nehogy valami rosszabb történjék veled!
Az ember elment, és tudatta a zsidókkal, hogy Jézus az, aki meggyógyította.
A zsidók ezért üldözni kezdték Jézust, mert szombaton tette ezt. De ő így válaszolt nekik:
– Az én Atyám még mindig munkálkodik, és én is munkálkodom.
Ezért aztán a zsidók még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak hogy megszegte a szombatot, hanem még Atyjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tette magát Istennel.
Erre Jézus ezt válaszolta:
– Bizony, bizony, mondom nektek, a Fiú önmagától semmit sem tehet, hacsak nem látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, ugyanúgy, mint ő. Az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz. Sőt még nagyobb műveket is meg fog neki mutatni, hogy csodálkozzatok. Valóban, ahogy az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. Az Atya ugyanis nem ítélkezik senki fölött: minden ítéletet a Fiúnak adott át, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogy az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az Atyát sem tiszteli, aki őt küldte.
Bizony, bizony, mondom nektek, aki hallgatja szavamat, és hisz abban, aki küldött engem, annak örök élete van. Nem megy ítéletre, hanem már átment a halálból az életbe. Bizony, bizony, mondom nektek, hogy eljön az óra, sőt már itt van, amikor a halottak meghallják Isten Fiának hangját, és akik meghallják, élni fognak. Mert ahogy az Atya önmagában birtokolja az életet, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában; és arra is hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia.
Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amikor mindazok, akik a sírban vannak, meghallják majd az ő hangját, és előjönnek. Akik jót tettek, az életre támadnak fel; akik pedig rosszat cselekedtek, az ítéletre támadnak fel.
Én magamtól nem tehetek semmit. Ahogy hallom, úgy ítélek; és ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem Annak az akaratát, aki küldött engem.
Ha magam mellett tennék tanúságot, tanúságtételemnek nem lenne értéke. Van más, aki tanúságot tesz mellettem, és tudom, hogy a tanúságtétel, amellyel mellettem tanúskodik, érvényes. Ti követeket küldtetek Jánoshoz, és ő tanúságot tett az igazságról. Mellettem nem ember tesz tanúságot, de azért mondom ezeket, hogy üdvözüljetek. János égő és világító lámpás volt, de ti csak egy ideig akartatok az ő világosságában örvendezni.
A mellettem szóló tanúságtétel nagyobb Jánosénál: a művek, amiket az Atya bízott rám, hogy véghezvigyem őket. Maguk a művek, amiket teszek, tanúskodnak mellettem, hogy az Atya küldött engem. Az Atya, aki küldött engem, tanúságot tesz rólam. De ti az ő hangját sohasem hallottátok, arcát sohasem láttátok, és szava nincs meg bennetek maradandóan, mert annak, akit ő küldött, nem hisztek. Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy általuk megtaláljátok az örök életet. Mellettem tesznek tanúságot ezek! Mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen!
Nem emberektől kapok dicsőséget. Egyébként ismerlek benneteket: nincs bennetek Isten iránti szeretet. Én Atyám nevében jöttem, és ti nem fogadtok be; ha más a maga nevében jönne, azt befogadnátok. Hogyan is tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, és nem keresitek azt a dicsőséget, amelyik az egy Istentől jön?
Ne gondoljátok, hogy én foglak majd vádolni benneteket az Atyánál. A vádlótok Mózes, akiben ti reménykedtek. Ugyanis ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek, mert ő rólam írt. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, akkor hogyan fogtok hinni az én szavaimnak?
Jegyzetek
5,4 Ilyen helyzetben a [] arra utal, hogy a szöveg gondozói az NA28-ban a vers kihagyása mellett döntöttek.