411 A farizeusok úgy értesültek, hogy Jézus több tanítványt szerez, és többet keresztel, mint János. 22 Valójában Jézus maga nem keresztelt, hanem csak a tanítványai. 33 Mikor az Úr ezt megtudta, elhagyta Júdeát és ismét Galileába tartott. 44 Keresztül kellett mennie Szamarián. 55 Útközben Szamaria egyik városába, Szikárba érkezett, közel ahhoz a földhöz, amit Jákob adott fiának, Józsefnek. 66 Ott volt Jákob kútja. Jézus a megtett úttól fáradtan leült a kúthoz. Ez a hatodik órában történt.
Beszélgetés a szamariai asszonnyal.
77 Odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus megkérte: „Adj innom.” 88 Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. 99 Az asszony elcsodálkozott: „Hogyan? Te zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól kérsz inni?” A zsidók ugyanis nem érintkeznek a szamariaiakkal. 1010 Jézus így felelt: „Ha ismernéd Isten ajándékát és tudnád, aki mondta neked: adj innom, inkább te kérnéd őt, és ő élővizet adna neked.” 1111 „Uram, szólt az asszony, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan veszed az élővizet? 1212 Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk ezt a kutat adta, amelyből ő maga is ivott, meg fiai és állatai is?” 1313 Jézus erre megjegyezte: „Mindaz, aki e vízből iszik, ismét megszomjazik. 1414 De aki abból a vízből iszik, melyet én adok, nem szomjazik soha többé. Az a víz melyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.” 1515 „Uram, kérte az asszony, add nekem ezt a vizet, hogy ne szomjazzam és ne kelljen Ide járnom meríteni.” 1616 „Menj, szólt (Jézus), hívd el férjedet és jöjj ide.” 1717 „Nincs férjem” – felelte az asszony. Jézus ráhagyta: „Jól mondtad: nincs férjem. 1818 Öt férjed volt, s akid most van, az sem férjed. Ezt helyesen mondtad.” 1919 „Uram, ismerte be az asszony, látom, próféta vagy. 2020 Atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálem az a hely, ahol imádni kell őt.” 2121 Jézus így válaszolt: „Hidd el nekem, asszony eljön az óra, mikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát. 2222 Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól való. 2323 De eljön az óra, sőt már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Az Atya ilyen imádókat kíván. 2424 Lélek az Isten: akik imádják, lélekben és igazságban kell imádniuk.” 2525 Az asszony így szólt: „Tudom, hogy eljön a Messiás, vagyis a Fölkent. Mikor eljön, tudtunkra ad majd mindent.” 2626 Jézus erre kijelentette: „Én vagyok az, aki veled beszélek.”
A tanítványok visszatérése.
2727 Közben visszatértek tanítványai. Meglepődtek, hogy asszonnyal beszélget, de egyikük sem kérdezte: „Mit akarsz tőle?” vagy: „Mit beszélsz vele?” 2828 Az asszony pedig otthagyta korsóját, a városba sietett és elhíresztelte az embereknek: 2929 „Jöjjetek, van itt egy ember, aki mindent elmondott, amit tettem. Talán ő a Messiás?” 3030 Erre kimentek a városból és odasereglettek hozzá. 3131 Közben a tanítványok kérték: „Mester, egyél.” 3232 De ő így válaszolt: „Van ennivalóm, amiről ti nem tudtok.” 3333 A tanítványok erre kérdezgetni kezdték egymást: „Talán hozott valaki ennivalót neki?” 3434 Jézus megmagyarázta nekik: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát tegyem, aki engem küldött, és hogy elvégezzem művét. 3535 Ugye azt mondjátok: Még négy hónap és eljön az aratás? De én azt mondom nektek: Emeljétek fel szemeteket és nézzétek a szántóföldeket! Megértek már az aratásra. 3636 Az arató már most megkapja bérét és egybegyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető az aratóval. 3737 Igaza van a közmondásnak: Egyik vet, a másik arat. 3838 Én azért küldtelek titeket, hogy learassátok azt, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, ti pedig azok munkájába álltatok be.”
Jézus és a szamariaiak.
3939 Abból a városból sok szamariai hitt benne, mert az asszony egyre bizonygatta: „Mindent megmondott, amit tettem.” 4040 A szamariaiak tehát odaérve hozzá, kérték, hogy maradjon náluk. Ott is maradt két napig. 4141 Tanítására még többen hittek benne. 4242 Az asszonynak pedig azt mondták: „Most már nem a te beszédedre hiszünk, mert magunk hallottuk és meggyőződtünk róla: ez valóban a világ üdvözítője.”
Jézus Galileában.
4343 Két nap múlva folytatta útját Galileába. 4444 Jézus ugyan maga volt rá tanú, hogy prófétának nincs becsülete a saját hazájában, 4545 mégis mikor Galileába érkezett, a galileaiak szívesen fogadták, mert látták mindazt, amit Jeruzsálemben tett az ünnepen. Az ünnepen ugyanis ott voltak ők is. 4646 Ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Volt Kafarnaumban egy királyiképviselő, akinek betegen feküdt a fia. 4747 Mikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, fölkereste őt és kérte, hogy jöjjön, gyógyítsa meg fiát. Már halálán volt. 4848 Jézus így szólt: „Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” 4949 „Uram, kérte ismét a királyi tisztviselő, jöjj el, míg meg nem hal gyermekem.” 5050 „Menj csak, felelte Jézus, fiad él.” Hitt az ember Jézus szavainak és hazament. 5151 Még út közben eléje jöttek szolgái és jelentették, hogy fia életben van. 5252 Tudakozódott tőlük, melyik órában lett jobban. „Tegnap a hetedik órában hagyta el a láz” – válaszolták. 5353 Az apa rájött, hogy ez volt az az óra, amikor Jézus azt mondta neki: „Fiad él.” Erre egész házával együtt hívő lett. 5454 Ez volt Jézus második csodája. Akkor művelte, amikor Júdeából Galileába ment.
Másodszor Jeruzsálemben
Gyógyítás a Beteszda fürdőnél.
511 Később ünnepük volt a zsidóknak és Jézus fölment Jeruzsálembe. 22 Van Jeruzsálemben a Juh-kapunál egy fürdő, melynek héber neve Beteszda. Öt oszlopcsarnok áll mellette. 33 Ott igen sok beteg, vak, sánta és béna feküdt, s a víz mozdulására várt. 44 Az (Úr) angyala időnként leszállt a tóra és a víz fölkavarodott. Aki ezután elsőnek lépett a fölkavart vízbe, meggyógyult, bármilyen betegségben sínylődött is. 55 Feküdt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendeje volt beteg. 66 Mikor Jézus őt ott fekve látta és megtudta, hogy már oly hosszú ideje szenved, megkérdezte: „Meg akarsz gyógyulni?” 77 „Uram, felelte a beteg, nincs emberem, aki levinne a fürdőbe, mikor fölkavarodik a víz. Mire odaérek, már más lép be előttem.” 88 Jézus erre így szólt: „Kelj föl, fogd ágyadat és járj!” Az ember azonnal meggyógyult, fogta ágyát és járni kezdett. 99 Aznap éppen szombat volt. 1010 A zsidók ezért rászóltak a meggyógyított emberre: „Szombat van, tilos vinned az ágyat.” 1111 De az mentegetőzött: „Aki meggyógyított engem, az mondta: fogd ágyadat és járj!” 1212 Azok megkérdezték: „Ki az, aki azt mondta neked: fogd ágyadat és járj?” 1313 A meggyógyult azonban nem tudta ki volt, mert Jézus a helyszínen összegyűlt néptömeg miatt eltávozott. 1414 Később Jézus a templomban találkozott vele és megszólította: „Látod, meggyógyultál. Ne vétkezzél többet, hogy rosszabbul ne járj.” 1515 Erre elment az ember és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus gyógyította meg.
Jézus egylényegű az Atyával.
1616 A zsidók üldözték Jézust, mert mindezt szombaton művelte. 1717 Jézus megmagyarázta nekik: „Atyám szüntelenül munkálkodik, ezért én is munkálkodom.” 1818 A zsidók erre már életére törtek, mivel nemcsak megszegte a szombatot, hanem Istent is Atyjának mondta és ezzel egyenlővé tette magát Istennel. 1919 Jézus azonban tovább hirdette: „Bizony mondom nektek: A Fiú önmagától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyánál lát. Amit ugyanis ő tesz, azt a Fiú ugyanúgy cselekszi. 2020 Az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz. Sőt még nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy ámuljatok rajta. 2121 Amint az Atya halottakat támaszt fel és kelt életre, úgy a Fiú is életre kelti, akit akar. 2222 Az Atya nem ítél senkit, az ítéletet egészen a Fiúra bízta, 2323 hogy mindenki tisztelje a Fiút, amint tiszteli az Atyát. Aki a Fiút nem tiszteli, nem tiszteli az Atyát, aki őt küldte. 2424 Bizony, bizony mondom nektek, aki igémet hallgatja és hisz annak, aki engem küldött, örök élete van és nem kerül ítéletre, hanem már árment a halálból az életre. 2525 Bizony, bizony mondom nektek: eljön az óra és már itt is van, mikor a holtak meghallják Isten Fiának szavát, és akik hallgatnak rá, élni fognak. 2626 Amint az Atyának élete van önmagában, úgy adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában, 2727 és hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mivel ő az Emberfia. 2828 Ne csodálkozzatok ezen. Eljön az óra, mikor a sírokban mindnyájan meghallják Isten Fiának szavát. 2929 Akkor előjönnek, akik jót cselekedtek, az élet föltámadására, akik pedig gonoszat cselekedtek, az ítélet föltámadására. 3030 Nem tehetek önmagamtól semmit. Amint hallom, úgy ítélek. Ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki engem küldött.
Az Atya tanúsága Jézusról.
3131 Ha én tanúskodom önmagamról, tanúságom nem érvényes. 3232 Más tanúskodik rólam, és én tudom, hogy igaz az a tanúság, amit rólam tesz. 3333 Ti Jánosnál tudakozódtatok, és ő tanúságot tett az igazságról. 3434 De nekem nincs szükségem emberi tanúskodásra, csak azért mondom ezt, hogy üdvözüljetek. 3535 Égő és világító fény volt ő, ti azonban csak ideig-óráig akartatok fénysugarában gyönyörködni. 3636 Olyan tanúságom van, amely fölülmúlja Jánosét: tetteim, amelyek végbevitelét rám bízta az Atya. Maguk a tettek, amelyeket végbeviszek, tanúskodnak rólam, hogy az Atya küldött engem. 3737 Tehát maga az Atya, aki küldött, tanúskodik rólam. Ti viszont sem szavát nem hallottátok, sem arcát nem láttátok, 3838 és igéje sem marad bennetek, mert nem hisztek annak, akit küldött. 3939 Vizsgáljátok az Írásokat, hiszen azt tartjátok, hogy bennük találtok örök életet. Éppen azok tanúskodnak rólam. 4040 Ti azonban nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.
A hitetlenség gyökere.
4141 Dicsőítést nem fogadok el az emberektől. 4242 Ismerlek titeket: nincs bennetek Isten szeretete. 4343 Atyám nevében jöttem, de nem fogadtatok el, ha más a saját nevében jön, azt elfogadjátok. 4444 Hogyan lehetnétek hívők, mikor egymás dicsőítését elfogadjátok, de nem keresitek az egy Istentől származó dicsőséget? 4545 Ne gondoljátok, hogy vádolni foglak benneteket az Atyánál. A ti vádlótok Mózes lesz, akiben reménykedtek. 4646 Ha Mózesnek hinnétek, talán nekem is hinnétek, mert ő énrólam írt. 4747 Ha az ő írásának nem hisztek, hogyan hinnétek az én szavamnak?”