4
Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János,
(Ján 3,22.26)
(Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai,)
(Ján 7,20;10,20)
Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába.
(Ján 15,5)
Samárián kell vala pedig általmennie.
(1Kir 16,24)
Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek.
(1Móz 33,19;48,22; Józs 24,32)
Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala.
(Ján,4 48.)
Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!
(Márk 16,5)
Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
(Ján 12,28)
Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.
(Luk 9,52.53)
Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.
(Ján,4 26. Ján 7,37-39. Ésa. 12,3.)
Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?
(Ján 2,25;Ján 13,11)
Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?
(Ján,4 44.)
Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:
(Ján 10,31)
Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne.
(Ján 6,35;Ján 7,38.39)
Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni!
(Márk 16,14; Luk 24,36.1Kor;15,5)
Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide!
(Mát 16,16; Márk 8,29; Luk 9,20)
Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem;
(Ján 17,18)
Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad.
(Ján 8,12)
Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.
(Ján 6,14; Luk 7,16;24,19)
A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell.
(5Móz 12,5.11.1Kir;9,3.2Krón;7,12)
Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
(2Kir 17,29;Ésa 2,3; Róm 3,2;9,4)
De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
(Márk 3,21)
Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.
(Ján 15,18;Ján 3,19)
Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.
(Ján 9,37)
Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?
Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:
Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?
(Ján 11,56)
Kimenének azért a városból, és hozzá menének.
(Ján 9,16;10,19)
Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!
(Ján 9,22;12,42;19,38)
Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.
Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?
Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.
(Ján 17,4; Ésa 61,1-3)
Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.
(Mát 9,37; Luk 10,2)
És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen.
Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató.
(2Móz 20,1.13)
Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok.
(Ján 8,48;10,20)
Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, a ki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, a mit cselekedtem.
(Ján,4 29.)
A mint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig.
(1Móz 17,10.3Móz;12,3)
És sokkal többen hivének a maga beszédéért,
És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus.
(5Móz 1,17)
Két nap mulva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába.
Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége a maga hazájában.
(Mát 13,57; Márk 6,4; Luk 4,24)
Mikor azért beméne Galileába, befogadták őt a Galileabeliek, mivelhogy látták vala mindazt, a mit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; mert ők is elmentek vala az ünnepre.
(Mát 13,55; Márk 6,3; Luk 4,22)
Ismét a galileai Kánába méne azért Jézus, a hol a vizet borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember, a kinek a fia beteg vala.
(Ján 1,2-11)
Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá méne és kéré őt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az ő fiát; mert halálán vala.
(Ján 10,15; Mát 11,27)
Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.
(Ján 2,18.1Kor;1,22)
Monda néki a királyi ember: Uram, jőjj, mielőtt a gyermekem meghal.
Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak, a mit Jézus mondott néki, és elment.
(Ján 4,26)
A mint pedig már megy vala, elébe jövének az ő szolgái, és hírt hozának néki, mondván, hogy: A te fiad él.
(Ján 13,33)
Megtudakozá azért tőlük az órát, a melyben megkönnyebbedett vala; és mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz;
(Ján 8,21;13,33)
Megérté azért az atya, hogy abban az órában, a melyben azt mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt ő, és az ő egész háza népe.
(Luk 1,3)
Ezt ismét második jel gyanánt tevé Jézus, mikor Júdeából Galileába ment.
(Mát 28,19; Márk 16,15; Luk 24,49)
5
Ezek után ünnepök vala a zsidóknak, és felméne Jézus Jeruzsálembe.
(2Móz 23,17)
Van pedig Jeruzsálemben a Juhkapunál egy tó, a melyet héberül Bethesdának neveznek. Öt tornácza van.
(Ésa 58,11;Ján 4,12)
Ezekben feküvék a betegek, vakok, sánták, aszkórosok nagy sokasága, várva a víznek megmozdulását.
(Ján 16,7; Jóel 2,28; Csel 2,17)
Mert időnként angyal szálla a tóra, és felzavará a vizet: a ki tehát először lépett bele a víz felzavarása után, meggyógyult, akárminémű betegségben volt.
(Ján 6,14; Luk 7,16)
Vala pedig ott egy ember, a ki harmincnyolcz esztendőt töltött betegségében.
(Ján 1,47)
Ezt a mint látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta úgy van; monda néki: Akarsz-é meggyógyulni?
(Mik 5,2; Mát 2,5)
Felele néki a beteg: Uram, nincs emberem, hogy a mikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a tóba; és mire én oda érek, más lép be előttem.
(Ján 9,16;10,19)
Monda néki Jézus: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj!
(Mát 9,6; Márk 2,11; Luk 5,24)
És azonnal meggyógyula az ember, és felvevé nyoszolyáját, és jár vala. Aznap pedig szombat vala.
(Mát. 24,30. Márk 13,26. Jel. 1,7. 1 Thess 4,16.)
Mondának azért a zsidók a meggyógyultnak: Szombat van, nem szabad néked a nyoszolyádat hordanod!
(2Móz 20,10.5Móz;5,14; Nehem 13,19; Jer 17,21; Mát 12,2; Márk 2,24; Luk 6,2)
Felele nékik: A ki meggyógyított engem, az mondá nékem: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj.
(Ésa 40,11; Ezék 34,23;37,24;1Ján 3,16)
Megkérdék azért őt: Ki az az ember, a ki mondá néked: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj?
(Ján 12,42)
A meggyógyult pedig nem tudja vala, hogy ki az; mert Jézus félre vonult, sokaság lévén azon a helyen.
Ezek után találkozék vele Jézus a templomban, és monda néki: Ímé meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!
(Ján 8,11;Mát 12,45; Luk 11,26.2Pét;2,20)
Elméne az az ember, és hírül adá a zsidóknak, hogy Jézus az, a ki őt meggyógyította.
(5Móz 1,17;17,4)
És e miatt üldözőbe vevék a zsidók Jézust, és meg akarák őt ölni, hogy ezeket művelte szombaton.
(Ésa 49,6; Luk 2,30-32; Eféz 2,12.13)
Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.
(Ésa 53,12)
E miatt aztán még inkább meg akarák őt ölni a zsidók, mivel nem csak a szombatot rontotta meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondotta, egyenlővé tévén magát az Istennel.
(Ján 8,38;10,33; Fil 2,6)
Felele azért Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi.
(Ján,5 30.;Ján 8,38)
Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat néki, a miket ő maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd néki, hogy ti csudálkozzatok.
(Ján 3,35)
Mert a mint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is a kiket akar, megelevenít.
(Ján 11,43.44;17,2)
Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta;
(Mát 25,31-46; Csel 17,31)
Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte őt.
(1Ján 2,23)
Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.
(Ján 3,18.36;6,40.47;Ján 8,51)
Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek.
(Ján,5 38. Ján 5,36.)
Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:
És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia.
(Ján,5 14.)
Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát,
(1Thess 4,16)
És kijőnek; a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.
(Dán 12,2; Mát 25,46)
Én semmit sem cselekedhetem magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét.
(Ján,5 19.;Ján 6,38)
Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz.
(Ján 8,14)
Más az, a ki bizonyságot tesz rólam; és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, a melylyel bizonyságot tesz rólam.
(Ésa 42,1; Mát 3,17;17,5; Luk 3,22;9,35)
Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot tett az igazságról.
(Ján 1,19)
De én nem embertől nyerem a bizonyságtételt; hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok.
(5Móz 17,6;19,15)
Ő az égő és fénylő szövétnek vala, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában.
De nékem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, a melyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, a melyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem.
(Ján 10,25.38)
A ki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok.
(Mát 3,17; Luk 3,22;2Móz 33,20.1Tim;6,16.1Ján;4,12)
Az ő ígéje sincs maradandóan bennetek: mert a kit ő elküldött, ti annak nem hisztek.
(Ján 7,34)
Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam;
(Csel 17,11;Luk 24,27)
És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen!
(Ján 6,47)
Dicsőséget emberektől nem nyerek.
(Ján 3,18)
De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek:
Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jőne a maga nevében, azt befogadnátok.
(Ján 7,28)
Mimódon hihettek ti, a kik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, a mely az egy Istentől van, nem keresitek?
(Ján 12,43; Róm 2,29)
Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van a ki vádol titeket, Mózes, a kiben ti reménykedtetek.
(Ján 3,14;12,32)
Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő.
(1Móz 3,15;12,3;22,18;49,10.5Móz;18,15.18)
Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?
(Ján 7,31)