8
1Ami pedig a bálványáldozati húst illeti, tudatában vagyunk annak, hogy „mindegyikünk a »tudás« birtokában van”. Ez a „tudás” felfuvalkodottá tesz, a szeretet viszont épít.
Ha valaki azt gondolja, hogy eljutott valamelyest erre a „tudás”-ra, akkor még nem ismer úgy, ahogyan ismernie kellene. De ha valaki szereti Istent, akkor megtapasztalta, hogy az igazi tudás nem más, mint hogy ő ismer minket.
Ami tehát a bálványáldozati hús fogyasztását illeti, tudjuk, hogy „nincs bálvány a világon”, és hogy „Isten sincs más, csak egy”. Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön – mint ahogyan sok „isten” és sok „úr” van –, nekünk egyetlen Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, és ő létünk célja, és egyetlen Urunk, Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, és mi is őáltala.
Viszont nem mindenkiben van meg ez a „tudás”, sőt némelyek a bálványimádás szokásának erejében a húst még mindig bálványáldozati húsként eszik, és lelkiismeretük, mivel erőtlen, beszennyeződik. „Az étel nem változtat Istenhez való viszonyunkon”; ha nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk, és ha eszünk, abból sem lesz előnyünk.
De vigyázzatok, nehogy ez a „döntési jogotok” valamiképpen megütközést váltson ki az erőtlenek között! Mert ha valaki meglát téged, aki a „tudás birtokában” vagy, amint a bálványtemplomban asztalnál ülsz, vajon nem fog-e erőtlen lelkiismerete felbátorodva arra „épülni”, hogy ő is megegye a bálványáldozati húst? És így „tudásod” vesztét okozza erőtlen testvérednek, akiért Krisztus meghalt. Így aztán amikor a testvérek ellen vétkeztek, és erőtlen lelkiismeretüket megsértitek, Krisztus ellen vétkeztek. Ezért ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, akkor inkább soha nem eszem húst, hogy testvéremet meg ne botránkoztassam.
Ha valaki azt gondolja, hogy eljutott valamelyest erre a „tudás”-ra, akkor még nem ismer úgy, ahogyan ismernie kellene. De ha valaki szereti Istent, akkor megtapasztalta, hogy az igazi tudás nem más, mint hogy ő ismer minket.
Ami tehát a bálványáldozati hús fogyasztását illeti, tudjuk, hogy „nincs bálvány a világon”, és hogy „Isten sincs más, csak egy”. Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön – mint ahogyan sok „isten” és sok „úr” van –, nekünk egyetlen Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, és ő létünk célja, és egyetlen Urunk, Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, és mi is őáltala.
Viszont nem mindenkiben van meg ez a „tudás”, sőt némelyek a bálványimádás szokásának erejében a húst még mindig bálványáldozati húsként eszik, és lelkiismeretük, mivel erőtlen, beszennyeződik. „Az étel nem változtat Istenhez való viszonyunkon”; ha nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk, és ha eszünk, abból sem lesz előnyünk.
De vigyázzatok, nehogy ez a „döntési jogotok” valamiképpen megütközést váltson ki az erőtlenek között! Mert ha valaki meglát téged, aki a „tudás birtokában” vagy, amint a bálványtemplomban asztalnál ülsz, vajon nem fog-e erőtlen lelkiismerete felbátorodva arra „épülni”, hogy ő is megegye a bálványáldozati húst? És így „tudásod” vesztét okozza erőtlen testvérednek, akiért Krisztus meghalt. Így aztán amikor a testvérek ellen vétkeztek, és erőtlen lelkiismeretüket megsértitek, Krisztus ellen vétkeztek. Ezért ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, akkor inkább soha nem eszem húst, hogy testvéremet meg ne botránkoztassam.
Jegyzetek
8,1 Alkalmasint ebben a fejezetben ismét a korintusiak körében használt szlogent idéz az Apostol.