10
Nem szeretném, ha figyelmen kívül hagynátok, testvérek, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, mindnyájan átmentek a tengeren,
és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben.
Mindnyájan ugyanazt a lelki táplálékot ették,
és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, ugyanis abból a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. A kőszikla Krisztus volt.
Ennek ellenére többségükben nem lelte kedvét Isten, úgyhogy elhullottak a pusztában.
Ezek az események javunkra szóló figyelmeztetésül történtek, hogy ne kívánjunk gonosz dolgokat, amint ők kívántak.
Ne váljatok bálványimádóvá, mint közülük némelyek, amint írva van: Leült a nép enni, inni, és felkelt táncolni.
De ne is paráználkodjunk, mint ahogy közülük némelyek paráználkodtak, és egyetlen napon huszonháromezren pusztultak el.
Krisztust se kísértsük, ahogyan közülük némelyek kísértették, és elpusztultak a kígyóktól.
De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elveszejtette őket a pusztító angyal.
Ezek okulásunkra történtek velük, és figyelmeztetésül írták meg nekünk, akik számára elérkezett az idők vége.
Aki tehát azt gondolja, hogy szilárdan áll, vigyázzon, hogy el ne essék!
Emberi erőt meghaladó kísértés nem ért benneteket. Isten hűséges, és nem hagyja, hogy erőtökön felül kísértést szenvedjetek; sőt a szabadulás útjáról is gondoskodik a kísértéssel együtt, hogy el tudjátok viselni.
Ezért, szeretteim, meneküljetek a bálványimádástól! Úgy beszélek hozzátok, mint értelmes emberekhez. Ítéljétek meg magatok, amit mondok! Ugye az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, Krisztus vérével való közösségünk? Ugye a kenyér, amelyet megtörünk, Krisztus testével való közösségünk? Mivel egy a kenyér, egy test vagyunk mindannyian, akik az egy kenyérből részesedünk. Nézzétek Izrael népét! Akik esznek az áldozatokból, nincsenek közösségben az oltárral? Mit akarok ezzel mondani? Talán azt, hogy a bálványáldozat vagy a bálvány ér valamit? Nem, hanem azt, hogy amit a pogányok áldoznak, démonoknak áldozzák, nem Istennek. Azt pedig nem akarom, hogy démonokkal legyetek közösségben. Nem ihattok az Úr kelyhéből is, meg a démonok kelyhéből is, nem lehettek részesei az Úr asztalának is, meg a démonok asztalának is. Vagy féltékenységre ingereljük az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála?
Mindent szabad, de nem minden használ. Mindent szabad, de nem minden épít. Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét! Egyétek mindazt, amit a húspiacon árulnak anélkül, hogy lelkiismereti okból kérdezősködnétek, hiszen az Úré a föld és ami betölti. Ha meghív titeket a nem hívők közül valaki, és el akartok menni, egyétek mindazt, amit elétek tesznek! Ne kérdezősködjetek semmiről lelkiismereti okokból! De ha valaki azt mondja nektek: „Ez áldozati hús”, ne egyétek meg amiatt, aki erre figyelmeztetett, és a lelkiismeret miatt! Lelkiismeretről beszélek, de nem a tiétekről, hanem a másikéról. Mert miért ítélje meg az én szabadságomat a másik lelkiismerete? Ha én hálával eszem, miért legyen becsmérlésben részem azért, amiért hálát adok? Akár esztek tehát, akár isztok, akár bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek! Megütközésre ne adjatok okot sem a zsidóknak, sem a görögöknek, sem Isten egyházának; mint ahogy én is mindenkinek mindenben igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek.
Ezért, szeretteim, meneküljetek a bálványimádástól! Úgy beszélek hozzátok, mint értelmes emberekhez. Ítéljétek meg magatok, amit mondok! Ugye az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, Krisztus vérével való közösségünk? Ugye a kenyér, amelyet megtörünk, Krisztus testével való közösségünk? Mivel egy a kenyér, egy test vagyunk mindannyian, akik az egy kenyérből részesedünk. Nézzétek Izrael népét! Akik esznek az áldozatokból, nincsenek közösségben az oltárral? Mit akarok ezzel mondani? Talán azt, hogy a bálványáldozat vagy a bálvány ér valamit? Nem, hanem azt, hogy amit a pogányok áldoznak, démonoknak áldozzák, nem Istennek. Azt pedig nem akarom, hogy démonokkal legyetek közösségben. Nem ihattok az Úr kelyhéből is, meg a démonok kelyhéből is, nem lehettek részesei az Úr asztalának is, meg a démonok asztalának is. Vagy féltékenységre ingereljük az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála?
Mindent szabad, de nem minden használ. Mindent szabad, de nem minden épít. Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét! Egyétek mindazt, amit a húspiacon árulnak anélkül, hogy lelkiismereti okból kérdezősködnétek, hiszen az Úré a föld és ami betölti. Ha meghív titeket a nem hívők közül valaki, és el akartok menni, egyétek mindazt, amit elétek tesznek! Ne kérdezősködjetek semmiről lelkiismereti okokból! De ha valaki azt mondja nektek: „Ez áldozati hús”, ne egyétek meg amiatt, aki erre figyelmeztetett, és a lelkiismeret miatt! Lelkiismeretről beszélek, de nem a tiétekről, hanem a másikéról. Mert miért ítélje meg az én szabadságomat a másik lelkiismerete? Ha én hálával eszem, miért legyen becsmérlésben részem azért, amiért hálát adok? Akár esztek tehát, akár isztok, akár bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek! Megütközésre ne adjatok okot sem a zsidóknak, sem a görögöknek, sem Isten egyházának; mint ahogy én is mindenkinek mindenben igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek.