811 Ami a bálványoknak áldozott húst illeti, bizonyos, hogy mindnyájan ismerjük a kérdést. A tudás azonban fölfuvalkodottá tesz, a szeretet viszont épít. 22 Aki sokat ad a tudásra, még nem ismerte föl, hogyan kell tudnia. 33 De aki szereti Istent, azt Isten magáénak tudja. 44 Ami tehát a bálványáldozatok fogyasztását illeti, tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy nincs isten, csak egy. Bár beszélnek istenekről az égen és a földön – tudniillik sok istenük és sok uruk van –, 66 nekünk azonban egy az Istenünk: az Atya, akitől minden származik, s mi érte vagyunk; egy az Urunk: Jézus Krisztus, aki által minden van, és mi is általa vagyunk.
Megértés az aggályosokkal szemben.
77 De nincs meg mindenkiben ez a tudás. Némelyek ugyanis mindmáig bálványokhoz szokva, úgy fogyasztják a húst, mint áldozati eledelt, s téves lelki ismeretünk beszennyeződik. 88 Az étel ugyan nem tesz kedvesebbé Isten előtt. Sem azzal nem veszítünk, hogy nem eszünk, sem azzal nem nyerünk, ha eszünk. 99 Arra azonban ügyeljetek, hogy az aggályosokat szabadságotokkal meg ne botránkoztassátok! 1010 Ha tehát valaki azt, akinek tudása van, a bálványtemplom asztalánál látja, ugye téves lelkiismeretében fölbátorodik arra, hogy bálványhúst egyék. 1111 Így tudásod miatt elvész aggályos testvéred, akiért meghalt Krisztus. 1212 Ezért ha testvéred ellen vétkezel, s megsérted aggályos lelkiismeretét, Krisztus ellen vétkezel. 1313 Ha tehát az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább sohasem eszem húst, csak testvéremet meg ne botránkoztassam.