4
Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait!
A sáfároktól pedig azt kívánják, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon.
De a legkevésbé sem törődöm azzal, hogy esetleg ti vagy más emberi bíróság hogyan ítél meg engem; sőt magam sem ítélkezem önmagam fölött.
Lelkiismeretem nem vádol semmivel, de nem ez tesz igazzá. Fölöttem az Úr ítélkezik.
Tehát egyáltalában ne ítéljetek addig, amíg el nem jön az Úr! Ő majd megvilágítja a sötétség rejtett dolgait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait. Akkor majd mindenkit Isten értékel.
Mindezeket pedig, testvérek, a ti érdeketekben alkalmaztam magamra és Apollóra, hogy a mi példánkon tanuljátok meg, mit jelent: „ne tovább, mint ahogy írva van”, és hogy senki se fontoskodjék egyikünkre hivatkozva a másik ellenében! Mert ki tesz téged másoknál fontosabbá? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, akkor miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna? Ti már el vagytok telve, már meggazdagodtatok, nélkülünk uralomra jutottatok. Bárcsak uralomra jutottatok volna, hogy veletek együtt mi is uralkodhatnánk! Úgy tűnik, hogy Isten minket, apostolokat, utolsóként léptet színre mint halálra szántakat: látványossággá lettünk a világ, az angyalok és az emberek szemében. Mi balgák vagyunk Krisztusért, ti okosak Krisztusban; mi erőtlenek, ti erősek; ti megbecsültek, mi megvetettek. Mindmáig éhezünk és szomjazunk, ruhátlanok vagyunk és bántalmakat szenvedünk, otthontalanul élünk és tulajdon kezünkkel fáradunk. Amikor gyaláznak, áldást mondunk; amikor üldöznek, tűrünk; amikor rágalmaznak, szemtől szembe válaszolunk. Úgyszólván a világ szemetévé és mindenki söpredékévé lettünk mind ez ideig.
Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem hogy intselek benneteket mint szeretett gyermekeimet. Ha tízezer tanítótok volna is Krisztusban, atyátok nincs sok. Krisztus Jézusban az evangélium hirdetése által én lettem atyátok. Kérlek tehát titeket, kövessétek példámat! Ezért küldtem hozzátok Timóteust, aki szeretett gyermekem, és hűséges az Úrban. Ő majd emlékeztet titeket arra, hogyan élek Krisztus Jézusban, és hogyan tanítok valamennyi egyházban. Egyesek azonban úgy felfuvalkodtak, mintha nem készülnénk hozzátok. Pedig ha az Úr akarja, hamarosan eljövök, és meg fogom ismerni a felfuvalkodottaknak nem a beszédét, hanem az erejét. Mert Isten országa nem a beszéd, hanem az erő révén nyilvánul meg. Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?
Mindezeket pedig, testvérek, a ti érdeketekben alkalmaztam magamra és Apollóra, hogy a mi példánkon tanuljátok meg, mit jelent: „ne tovább, mint ahogy írva van”, és hogy senki se fontoskodjék egyikünkre hivatkozva a másik ellenében! Mert ki tesz téged másoknál fontosabbá? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, akkor miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna? Ti már el vagytok telve, már meggazdagodtatok, nélkülünk uralomra jutottatok. Bárcsak uralomra jutottatok volna, hogy veletek együtt mi is uralkodhatnánk! Úgy tűnik, hogy Isten minket, apostolokat, utolsóként léptet színre mint halálra szántakat: látványossággá lettünk a világ, az angyalok és az emberek szemében. Mi balgák vagyunk Krisztusért, ti okosak Krisztusban; mi erőtlenek, ti erősek; ti megbecsültek, mi megvetettek. Mindmáig éhezünk és szomjazunk, ruhátlanok vagyunk és bántalmakat szenvedünk, otthontalanul élünk és tulajdon kezünkkel fáradunk. Amikor gyaláznak, áldást mondunk; amikor üldöznek, tűrünk; amikor rágalmaznak, szemtől szembe válaszolunk. Úgyszólván a világ szemetévé és mindenki söpredékévé lettünk mind ez ideig.
Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem hogy intselek benneteket mint szeretett gyermekeimet. Ha tízezer tanítótok volna is Krisztusban, atyátok nincs sok. Krisztus Jézusban az evangélium hirdetése által én lettem atyátok. Kérlek tehát titeket, kövessétek példámat! Ezért küldtem hozzátok Timóteust, aki szeretett gyermekem, és hűséges az Úrban. Ő majd emlékeztet titeket arra, hogyan élek Krisztus Jézusban, és hogyan tanítok valamennyi egyházban. Egyesek azonban úgy felfuvalkodtak, mintha nem készülnénk hozzátok. Pedig ha az Úr akarja, hamarosan eljövök, és meg fogom ismerni a felfuvalkodottaknak nem a beszédét, hanem az erejét. Mert Isten országa nem a beszéd, hanem az erő révén nyilvánul meg. Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?