4
Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait.
(Mát 16,19; Kol 1,25.2Kor;4,5;Mát 28,19.20)
A mi pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassék.
(Luk 12,42; Zsid 3,5)
Rám nézve pedig igen csekély dolog, hogy ti tőletek ítéltessem meg, vagy emberi ítéletnaptól; sőt magam sem ítélem meg magamat.
(1Kor 6,12)
Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; a ki ugyanis engem megítél, az Úr az.
(2Móz 34,7.1Ján;3,21;Zsolt 35,24)
Azért idő előtt semmit se ítéljetek, míg el nem jő az Úr, a ki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentől lészen a dícsérete.
(2Kor 10,18;Préd 12,16.2Kor;5,10)
Ezeket pedig, atyámfiai, példában szabtam magamra és Apollósra ti érettetek, hogy rajtunk tanuljátok meg, hogy annakfelette a mi írva van, nem kell bölcselkedni; hogy senki se fuvalkodjék fel az egyikért a másik ellen.
(Péld. 3,7. Róm. 12,3. 1Kor 3,18.)
Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, a mit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?
(Ján 3,27; Róm 12,6.1Pét;4,10; Jak 1,17.1Krón;29,14)
Immár beteltetek, immár meggazdagodtatok, nálunk nélkül uralkodásra jutottatok; vajha csakugyan uralkodásra jutottatok volna, hogy mi is veletek egybe uralkodhatnánk.
(Jel 3,17)
Mert úgy vélem, hogy az Isten minket, az apostolokat, utolsókul állított, mintegy halálra szántakul: mert látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek.
(Zsolt 44,23; Róm 8,36;Zsid 10,33)
Mi bolondok a Krisztusért, ti pedig bölcsek a Krisztusban; mi erőtlenek, ti pedig erősek; ti dicsőségesek, mi pedig gyalázatosak.
(1Kor 3,18.2Kor;13,9)
Mindezideig éhezünk is, szomjúhozunk is, mezítelenkedünk is, bántalmaztatunk is, bujdosunk is,
(2Kor 11,27;Csel 23,2.2Kor;4,8.9)
Fáradozunk is, tulajdon kezünkkel munkálkodván; ha szidalommal illettetünk, jót kívánunk; ha háborúságot szenvedünk, békességgel tűrjük;
(Zsolt 109,28;Róm 12,14; Mát 5,44)
Ha gyaláztatunk, könyörgünk: szinte a világ szemetjévé lettünk, mindeneknek söpredékévé egész mostanig.
(Róm 15,2)
Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint szerelmes gyermekeimet intelek.
(1Thess 2,11)
Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tőlem vagytok a Krisztus Jézusban az evangyéliom által.
(1Kor 3,6)
Kérlek azért titeket, legyetek az én követőim.
(1Kor 11,1; Fil 3,17)
Azért küldtem hozzátok Timótheust, ki nékem szeretett és hű fiam az Úrban, a ki eszetekbe juttatja néktek az én útaimat a Krisztusban, a mint mindenütt, minden gyülekezetben tanítok.
(1Tim 1,2.2Tim;1,2)
De mintha el se mennék ti hozzátok, úgy felfuvalkodtak némelyek.
(Mát 12,40; Zsolt 16,10)
Pedig elmegyek hamarosan hozzátok, ha az Úr akarándja; és megismerem a felfuvalkodottaknak nem a beszédjét, hanem az erejét.
(Csel 18,21; Zsid 6,3; Jak 4,15)
Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben.
(1Kor 2,1.4.5; Luk 17,20)
Mit akartok? Vesszővel menjek-é hozzátok, avagy szeretettel és szelídségnek lelkével?
(2Kor 10,2.6.9.11)