1
Saul halála. Dávid gyászdala 1Miután Saul meghalt, Dávid pedig az amalekiták megverése után visszatért, és már két napot Szikelegben töltött, történt, hogy 2a harmadik napon megszaggatott ruhában és porral behintett fővel megjelent egy ember, aki Saul táborából jött. Amikor Dávidhoz ért, meghajtotta magát, és arcra borult.2
Dávid Júda királya Háború Dávid és Isbaál között 1Ezek után Dávid megkérdezte az Urat: »Felmenjek-e Júda valamelyik városába?« Az Úr azt mondta neki: »Menj fel.« Azt mondta erre Dávid: »Hova menjek fel?« Ő azt felelte neki: »Hebronba.« 2Felment tehát Dávid két feleségével, a jezreeli Ahinoámmal és a kármeli Nábál volt feleségével, Abigaillal együtt.3
Dávid fiai Hebronban Dávid és Ábner Ábner halála 1Hosszú háborúság lett aztán Saul háza és Dávid háza között, de Dávid egyre gyarapodott és erősödött, Saul háza pedig napról-napra gyengült. 2Dávidnak a következő fiai születtek Hebronban: elsőszülötte Ámnon volt, a jezreeli Ahinoámtól;4
Isbaál halála 1Amikor Isbaál, Saul fia meghallotta, hogy Ábner elesett Hebronban, elvesztette bátorságát, s egész Izrael is megrémült. 2Volt már most Saul fiának két, portyázókat vezérlő embere. Az egyiknek a neve Baána, a másiknak a neve Rekáb volt. Benjamin fiai közül való beróti Rimmonnak voltak a fiai. Berót ugyanis szintén Benjaminnak jutott osztályrészül,5
Izrael királyának ismeri el Dávidot Dávid fiai Jeruzsálemben Háború a filiszteusok ellen 1Elment erre Izrael valamennyi törzse Dávidhoz Hebronba, hogy mondja: »Íme, mi a te csontod, s a te húsod vagyunk. 2Tegnap is, tegnapelőtt is, amikor Saul volt a királyunk, te vezetted ki és be Izraelt, s az Úr azt mondta neked: ‘Te legeltesd népemet, Izraelt, s te légy Izrael fejedelme.’«6
A szövetség ládáját Jeruzsálembe viszik 1Dávid aztán ismét egybegyűjtötte Izraelnek valamennyi, harmincezer válogatottját. 2Majd felkerekedett Dávid, s a Júda emberei közül vele tartó egész néppel együtt elment, hogy elhozza az Isten ládáját, amely a kerubok közt rajta ülő Seregek Urának nevéről kapta nevét.7
Ígéret Dávidnak 1Történt pedig, hogy amikor a király már a palotájában lakott, s az Úr már nyugodalmat szerzett neki mindenfelől valamennyi ellenségétől, 2így szólt a király Nátán prófétához: »Nem látod-e, hogy én cédruspalotában lakom, az Isten ládája pedig bőrök között van?«8
Dávid győzelmei Dávid hivatalnokai 1Ezek után az történt, hogy Dávid megverte és leigázta a filiszteusokat, s így Dávid kiragadta a kormány gyeplőjét a filiszteusok kezéből. 2Megverte továbbá a moabitákat, s lefektette őket a földre, s kötéllel végigmérte soraikat: mindig két kötélnyit mért le, az egyiket megölette, a másikat életben hagyta. Így lettek a moabiták Dávid adófizető szolgáivá.9
Jonatán fia 1Majd azt mondta Dávid: »Van-e még valaki életben Saul házából, hogy irgalmasságot cselekedhetnék vele Jonatánért?« 2Volt pedig Saul házában egy rabszolga, akit Szíbának hívtak. Ezt magához hívatta a király, és megkérdezte tőle: »Te vagy-e az a Szíba?« Ő azt felelte: »Én vagyok az, a te szolgád.«10
Háború az ammoniták és a szírek ellen 1Történt pedig ezek után, hogy meghalt Ammon fiainak királya, s Hánon, a fia lett a király helyette. 2Azt mondta ekkor Dávid: »Irgalmasságot cselekszem Hánonnal, Naás fiával, mint ahogy az apja irgalmasságot cselekedett velem.« Éppen azért elküldött Dávid, hogy megvigasztalja őt szolgái által apja halála miatt. Amikor azonban Dávid szolgái Ammon fiainak földjére jutottak,11
Dávid és Batseba 1Történt pedig esztendő fordultán, abban az időben, amikor a királyok hadba szoktak vonulni, hogy Dávid elküldte Joábot és vele szolgáit és egész Izraelt, hogy dúlják fel Ammon fiainak földjét, s vegyék ostrom alá Rabbát. Dávid azonban Jeruzsálemben maradt. 2Amíg ez folyt, történt, hogy Dávid egyik délután felkelt fekvőhelyéről és a királyi palota tetején sétált és a tetőről meglátott egy asszonyt, aki ott szemben fürdött. Az asszony igen szép volt.12
Isten megbünteti Dávidot Rabbát meghódítása 1Elküldte tehát az Úr Nátánt Dávidhoz. Amikor odaért hozzá, azt mondta neki: »Két ember volt egy városban: az egyik gazdag, a másik szegény. 2A gazdagnak igen sok juha és marhája volt,13
Ámnon és Támár Absalom bosszúja Ámnon ellen Absalom visszatérése 1Ezek után az történt, hogy Ámnon, Dávid fia, megszerette Absalomnak, Dávid fiának Támár nevű, igen szép nővérét. 2Annyira gyötrődött utána, hogy beteg lett szerelméért, hisz mivel az szűz volt, lehetetlennek tűnt előtte, hogy vele valami illetlenséget elkövethessen.14
1Amikor aztán Joáb, Száruja fia észrevette, hogy a király szíve ismét Absalom felé fordult, 2elküldött Tekoába, s hozatott onnan egy eszes asszonyt, s azt mondta neki: »Színlelj gyászt, s ölts gyászruhát, s ne kend meg magadat olajjal, hogy olyan légy, mint a már hosszú ideje halottat gyászoló asszony,15
Absalom lázadása Dávid menekül Jeruzsálemből 1Ezek után pedig szerzett magának Absalom szekereket, lovasokat s ötven embert fullajtárnak. 2Reggelenként aztán felkelt Absalom, odaállt a kapu bejáratához, s minden embert, akinek valami ügye volt, s ítéletért a királyhoz tartott, magához hívott Absalom és azt mondta: »Melyik városból való vagy?« Ha az feleletül azt mondta: »Izrael egyik törzséből való vagyok, én, a te szolgád,«16
Absalom Jeruzsálemben 1Amikor aztán Dávid egy kissé túljutott a hegy tetején, eléje került Szíba, Meribbaál legénye két szamárral, amelyet kétszáz kenyér, száz kötés aszú szőlő, száz csomó füge és egy tömlő bor terhelt. 2Azt mondta ekkor a király Szíbának: »Mire valók ezek?« Szíba erre azt felelte: »A szamarak a király háznépe számára, hogy rájuk üljenek, a kenyér és a füge legényeid számára, hogy megegyék, a bor pedig, hogy igyék, aki kimerül a pusztában.«17
Dávid felkészül a harcra 1Majd azt mondta Ahitófel Absalomnak: »Kiválasztok magamnak tizenkétezer embert és felkerekedem és még ez éjjel üldözőbe veszem Dávidot, 2és rárontok (ő bizonnyal fáradt s erőtlen kezű), s megverem, s ha megfutamodott az egész nép, amely vele van, megölöm a magára maradt királyt,18
Absalom halála 1Ekkor Dávid szemlét tartott népén, s ezredeseket és századosokat rendelt föléjük, 2s a nép egyharmadát Joáb keze alá, egyharmadát Abizájnak, Száruja fiának, Joáb fivérének keze alá, egyharmadát a Gátból való Ittaj keze alá vetette. Majd azt mondta a király a népnek: »Én is kivonulok veletek.«19
Dávid meggyászolja Absalomot Dávid visszatér Jeruzsálembe 1Elszomorodott erre a király, felment a kapu felett levő terembe és sírt, s ezt mondogatta járva-kelve: »Én fiam, Absalom! Absalom, én fiam, bárcsak én haltam volna meg helyetted, Absalom, én fiam, én fiam Absalom!« 2Hírül vitték erre Joábnak, hogy a király siratja és gyászolja fiát.20
Seba felkelése Dávid hivatalnokai 1Történetesen ott volt Béliálnak egyik embere, név szerint Seba, Bokri fia, egy jeminita férfi. Ez megfújta a harsonát, s azt mondta:»Nincs részünk Dávidban,s nincs örökségünk Izáj fiában:térj vissza sátraidba, Izrael!« 2Erre egész Izrael elpártolt Dávidtól és Sebát, Bokri fiát követte. Júda emberei azonban kitartottak királyuk mellett a Jordántól egészen Jeruzsálemig.21
A gibeoniták bosszúja, Reszfa hűsége Hősök Dávid oldalán 1Éhínség is volt Dávid napjaiban három álló esztendőn keresztül. Dávid ekkor az Úrhoz fordult tanácsért, s az Úr azt mondta: »Saul és vérszopó háza miatt van ez, mivelhogy megölte a gibeonitákat.« 2Maga elé hívatta tehát a király a gibeonitákat és beszélt velük. (A gibeaiak ugyanis nem voltak Izrael fiai közül valók, hanem az amoriták maradékai. Izrael fiai ugyan megesküdtek nekik, de Saul, mintegy buzgólkodva Izrael és Júda fiaiért, ki akarta őket irtani.)22
Dávid hálaimája 1Dávid azon a napon, amelyen az Úr megszabadította minden ellensége kezéből és Saul kezéből, a következő éneknek az igéit intézte az Úrhoz, 2s ezt zengte:»Uram, én kősziklám, erőm, szabadítóm,23
Dávid utolsó szózata Dávid hősei 1Dávid utolsó szózata ez volt:»Szól Dávid, Izáj fia,szól az a férfi, aki ígéretet kapottJákob Istenének fölkentjéről,Izrael jeles zsoltárosa. 2Az Úr lelke szól belőlem,az ő szózata van nyelvemen,24
A népszámlálás 1Majd ismét felgerjedt az Úr haragja Izrael ellen, s azért arra ingerelte közöttük Dávidot, hogy adja ki a parancsot: »Eredj, számláld meg Izraelt és Júdát.« 2Meg is hagyta a király Joábnak, serege vezérének: »Járd be Izrael valamennyi törzsét, Dántól Beersebáig és számláljátok meg a népet, hogy tudjam a számát.«
Mt ◦ Mk ◦ Lk ◦ Jn ◦ ApCsel ◦ Róm ◦ 1Kor ◦ 2Kor ◦ Gal ◦ Ef ◦ Fil ◦ Kol ◦ 1Tesz ◦ 2Tesz ◦ 1Tim ◦ 2Tim ◦ Tit ◦ Filem ◦ Zsid ◦ Jak ◦ 1Pt ◦ 2Pt ◦ 1Jn ◦ 2Jn ◦ 3Jn ◦ Júd ◦ Jel
Ter ◦ Kiv ◦ Lev ◦ Szám ◦ MTörv ◦ Józs ◦ Bír ◦ Rút ◦ 1Sám ◦ 2Sám ◦ 1Kir ◦ 2Kir ◦ 1Krón ◦ 2Krón ◦ Ezd ◦ Neh ◦ Tób ◦ Judit ◦ Eszt ◦ Jób ◦ Zsolt ◦ Péld ◦ Préd ◦ Én ◦ Bölcs ◦ Sirák ◦ Iz ◦ Jer ◦ Siralm ◦ Bár ◦ Ez ◦ Dán ◦ Oz ◦ Joel ◦ Ám ◦ Abd ◦ Jón ◦ Mik ◦ Náh ◦ Hab ◦ Szof ◦ Agg ◦ Zak ◦ Mal ◦ 1Mak ◦ 2Mak
Ter ◦ Kiv ◦ Lev ◦ Szám ◦ MTörv ◦ Józs ◦ Bír ◦ Rút ◦ 1Sám ◦ 2Sám ◦ 1Kir ◦ 2Kir ◦ 1Krón ◦ 2Krón ◦ Ezd ◦ Neh ◦ Tób ◦ Judit ◦ Eszt ◦ Jób ◦ Zsolt ◦ Péld ◦ Préd ◦ Én ◦ Bölcs ◦ Sirák ◦ Iz ◦ Jer ◦ Siralm ◦ Bár ◦ Ez ◦ Dán ◦ Oz ◦ Joel ◦ Ám ◦ Abd ◦ Jón ◦ Mik ◦ Náh ◦ Hab ◦ Szof ◦ Agg ◦ Zak ◦ Mal ◦ 1Mak ◦ 2Mak