»Szól Dávid, Izáj fia,
szól az a férfi, aki ígéretet kapott
Jákob Istenének fölkentjéről,
Izrael jeles zsoltárosa.
2 Az Úr lelke szól belőlem,
az ő szózata van nyelvemen,
azt mondta nekem Izrael Istene,
így szólt Izrael Erőse:
‘Úgy eljön az emberek Uralkodója,
aki istenfélelemben, igazsággal uralkodik,
miként a hajnal fénye napkeltekor,
felhőtlen reggelen felpiroslik,
s miként az esőre fű sarjad a földből.’
Nem oly nagy bár házam Isten előtt,
mégis örök szövetségre lépett velem,
s az szilárd és biztos teljesen,
mert mindabból, ami üdvösségem, s mindabból, ami kívánságom,
semmi sincs, ami meg ne valósuljon.
A hitszegők azonban mind olyanok lesznek,
mint a kitépett tövis:
nem fogják meg azt kézzel,
ha valaki hozzá akar nyúlni,
vassal és hegyes rúddal fegyverzi fel magát
s meggyújtja tűzzel és semmivé égeti.«
Jesbaám, Hakámoninak a fia, aki a három között a legfőbb volt. Ő egyszer felemelte dárdáját és nyolcszázat ölt meg egy ütközetben.
Utána következett az áhohita Eleazár, az ő apai nagybátyjának a fia, annak a három vitéznek az egyike, akik Dáviddal voltak, amikor a filiszteusokat megcsúfolták, s ott összegyűltek a harcra. Amikor aztán Izrael emberei visszavonultak, ő megállt, s addig vágta a filiszteusokat, amíg keze el nem fáradt, s oda nem tapadt a kardhoz. Aznap az Úr nagy győzelmet szerzett, s a megfutamodott nép visszatért, hogy kifossza a megölteket.
Utána következett Semma, az Áráriból való Áge fia. Amikor a filiszteusok összegyűltek állomásukra, ahol egy lencsével teli mező volt, s amikor a nép megfutamodott a filiszteusok színe elől, ő megállt a mező közepén, s megvédte a mezőt, s megverte a filiszteusokat, s az Úr nagy győzelmet szerzett.
Ezt megelőzően, egyszer aratás idején, hárman a harminc legfőbb közül elindultak és lementek Dávidhoz, az adullámi barlangba, pedig a filiszteusok tábora az Óriások völgyében állt. Dávid akkor a sziklavárban tartózkodott, s a filiszteusok előőrse Betlehemnél volt. Dávid vágyakozva azt mondta: »Ó, ha adna nekem valaki egy ital vizet abból a vízveremből, amely Betlehem kapujánál van!« Erre a három vitéz betört a filiszteusok táborába, s vizet merített abból a vízveremből, amely Betlehem kapujánál van, s elvitte Dávidnak. Ő azonban nem akarta meginni, hanem az Úrnak áldozta, s ezt mondta: »Legyen az Úr kegyelmes irántam, hogy ezt meg ne cselekedjem. Vajon megigyam-e azoknak az embereknek a vérét, akik éltük kockáztatásával mentek el érte?!« Ezért nem akarta meginni. – Ilyeneket művelt a három vitéz.
Abizáj, Joáb fivére, Száruja fia is legfőbb volt a harminc között. Ő volt az, aki felemelte dárdáját háromszáz ellen, s azokat meg is ölte. Neve volt a három között, 19s a legjelesebb volt a harminc között, a vezérük is volt, de az első harmincat nem érte utol.
Utána következett a nagy tetteket cselekvő Benája, Jojádának, egy vitéz embernek a fia, aki Kabszeélből való volt. Ő ütötte le a két moábi oroszlánt, s ő ment le, s ütötte agyon az oroszlánt a veremben, a hóesés napjaiban. Ugyancsak ő ütötte le azt az egyiptomi embert, aki nagyságával keltett méltó bámulatot. Ennek dárda volt a kezében, s ő csak egy bottal ment le hozzá, de nagy erővel kicsavarta a dárdát az egyiptomi kezéből, s megölte őt tulajdon dárdájával. Ilyeneket művelt Benája, Jojáda fia. Neki is neve volt azon három vitéz között, aki a harminc között a legjelesebb volt, de azt a hármat nem érte utol. Dávid őt titkos tanácsosává tette.
A harminc között voltak: Aszaél, Joáb fivére; Elehanán, az ő betlehemi nagybátyjának fia; a Háródiból való Semma; a Háródiból való Elika; a Fáltiból való Helesz; Híra, a Tekoából való Ákkes fia; 27az Anatótból való Abiézer; a Husátiból való Mobonnáj; az áhohita Szelmon; a Netofátiból való Mahráj; a szintén Netofátiból való Heled, Baána fia; Itáj, a Benjamin fiainak Gibeájából való Ribáj fia; a Fárátonból való Benája; a Gaás völgyéből való Heddáj; az Arbábtól való Abiálbon; a Beroimból való Azmávet; a Saláboniból való Eliába; Jássen fiai; Jonatán; az Ororiból való Semma; az Ároriból való Ajám, Sárár fia; Elifelet, egy Makáriból való ember fiának, Ahaszbájnak a fia; a Gelóból való Eliám, Ahitófel fia; a Kármelből való Heszráj; az Arábból való Fáráj; Jígal, a Szóbából való Nátán fia; a Gáddiból való Bonni; az ammonita Szelek; a Berótból való Nahráj, Joábnak, Száruja fiának fegyverhordozója; a Jetriből való Ira; a szintén Jetriből való Gáreb; 39a hetita Uriás.
Összesen harmincheten voltak.
Jegyzetek
23,2 Dávid hálaéneke (5) és egy a királynak szóló intés (3-4.6-7).
23,19 „Harminc”: javított szöveg. A héber szövegben „három” áll.
23,27 Az 1 Krón 11,29 és a görög szöveg szerint: „Sibbekáj”.
23,39 A 37 hős a három (8-12), a harminc (13-38), valamint Joáb, Abisáj, Benája és Azael „összeadásából” adódik (vö. 1 Krón 11,10-47). Uriás (akit Dávid Betsabé miatt megöletett) a legutolsó helyen szerepel.