91 (90). ZSOLTÁR. ISTEN VÉDŐSZÁRNYA ALATT
91 Aki a Fölséges védelmében lakik, aki a Mindenható árnyékában él, az így beszél az Úrhoz: Te vagy a váram és a menedékem, Istenem, benned bízom! Ő szabadít ki az életedre törő vadász csapdájából. Szárnyaival oltalmaz, tollai alatt menedékre lelsz, hűsége a védőpajzsod. Nem kell félned az éji kísértettől, sem a nappal repülő nyilaktól; sem a sötétben terjedő ragálytól, sem a fényes nappal kitörő dögvésztől. S ha ezren esnek is el oldaladon, a jobbod felől tízezren, téged nem találnak el. Saját szemeddel láthatod majd, látni fogod a bosszút a bűnösökön. Te, aki így beszélsz: az Úr a menedékem, te, aki a Fölségest hívtad oltalmadra. Így nem ér semmi baj, csapás nem közelít sátradhoz. Mert elküldi angyalait hozzád, hogy védelmezzenek minden utadon. A kezükön hordoznak majd téged, nehogy kőbe botoljék a lábad. Oroszlánok és kígyók között lépdelsz, oroszlánkölyköt és sárkányt tiporsz el. „Hű volt hozzám, azért megmentem, védelmezem, mert ismeri nevemet. Ha hozzám fordul, meghallgatom, minden szükségben közel vagyok hozzá, megszabadítom és dicsőséget szerzek neki. Napok teljességével áldom meg és megmutatom neki üdvösségemet.”92 (91). ZSOLTÁR. AZ IGAZ ÉNEKE
92 (Zsoltár, szombati ének.) Jó dolog az Urat dicsérni, nevednek, ó Fölséges, éneket zengeni; reggel hirdetni irgalmadat, éjszaka meg hűségedet, tízhúrú hárfával és lanttal, énekkel és muzsikával. Tetteid, Uram, örömmel töltenek el, kezed művein ujjongok: „Mily fönségesek a tetteid, Uram, s gondolataid nem lehet kifürkészni!” Az értelmetlen ember nem foghatja fel, a balga nem ismeri meg őket soha. A bűnösök nőhetnek, mint a fű, a gonoszok csillogva járhatnak: örök pusztulásra vannak ítélve mind, de te fölséges vagy örökkén-örökké. Lám, ellenségeidnek el kell pusztulniuk, a gonosztevőket szétszórják mind, de belém erőt öntesz. Fejem fölemelted, mint a bivaly szarvát, és fölkentél színtiszta olajjal. Szemem letekint ellenségeimre, fülem hallja a gonoszokat. Az igaz virul, mint a pálma, fölfelé nő, mint a Libanon cédrusa. Az Úr házában vannak elültetve, Istenünk csarnokában virágoznak. Még öregkorukban is gyümölcsöt teremnek, tele vannak nedvvel és élettel, hogy hirdessék: „Az Úr igazságos ő az én sziklám, igazságtalanság nincsen benne!”93 (92). ZSOLTÁR. ISTEN A VILÁG URA
93 Király az Úr, fönségbe öltözött. Fönségbe öltözött az Úr, hatalommal övezte fel magát. Szilárd alapot vetettél, nehogy meginogjon, a földkerekségnek. Trónod szilárdan áll kezdet óta, te, Uram, öröktől fogva vagy. A folyók hallatják, Uram, a folyók hallatják zúgásukat, a vizek hallatják dübörgő hangjukat. Hatalmasabb, mint sok víznek zúgása, hatalmasabb, mint a tenger morajlása, mindennél hatalmasabb az Isten a magasságban. Bizonyítékaid valóban igazak, házadat szentség illeti, Uram, minden időkre.94 (93). ZSOLTÁR. AZ IGAZSÁGOS ISTEN
94 Uram, te a megtorlás Istene vagy. Megtorlásnak Istene, mutatkozz meg! Kelj föl, te, aki ítélkezel a föld felett, és fizess meg az elbizakodottaknak, ahogy megérdemlik. Meddig fog még, Uram, a bűnös, meddig fog még a gonosz dicsekedni? Meddig locsognak még arcátlanul, és meddig pöffeszkednek a gonosztevők? Uram, eltapodják népedet, legázolják örökségedet. Özvegyet, idegent legyilkolnak és az árvát is tönkreteszik. Azt mondogatják: „Az Úr nem látja, Jákob Istene nem veszi észre.” Szálljatok magatokba, ti balgák a nép közt, esztelenek, mikor lesztek bölcsek? Aki a fület alkotta, az ne hallana, s aki a szemet csinálta, az ne látna? Aki a népeket neveli, az ne fenyítene? Ő, aki ismerni tanítja az embereket? Az Úr átlátja az ember gondolatait, tudja, hogy csak fuvallat az. Boldog ember, akit te tanítasz, Uram, akit törvényed szerint nevelsz, hogy a rossz napok elmúltával nyugalmat adj neki, ám a gonoszt elnyeli a sír. Az Úr nem veti el népét, nem hagyja el örökségét. Mert az ítélet visszatér az igazságossághoz, és a tiszta szívűek mind követik majd. Ki áll mellém a gonoszokkal szemben, az ártók ellen ki segít nekem? Ha az Úr nem segítene, lelkem csakhamar csendben nyugodnék. Ha már azt hiszem, hogy inog a lábam, akkor is megvéd a kegyelmed, Uram. Ha a szívben felgyülemlik a gond, vigasztalásod felvidítja a lelkem. A gonoszság székével vagy-e szövetségben, amely a törvény látszatával gyötrelmet teremt? Ha rátörnek is az igaz lelkére, és ártatlan vért ítélnek is el, bizony akkor is az Úr az erősségem, menedékem sziklája az Isten. Ő megtorolja rajtuk a vétket, saját gonoszságuk által veszti el őket. Igen, elveszti őket az Úr, a mi Istenünk!Előző nap Olvasási terv Következő nap