A visszatért papok és leviták jegyzéke.
12 Ezek a papok és leviták tértek vissza Sealtiel fiával, Zerubbábellel és Jesuával: Szeraja, Jeremiás, Ezdrás, Amarja, Malluch, Hattus, Sekanja, Harim, Meremot, Iddó, Ginneton, Abija, Mijamin, Maadja, Bilga, Semaja, továbbá Jojarib, Jedaja, Szallai, Amok, Hilkija, Jedaja. A leviták: Jesua, Binnui, Kadmiel, Serebja, Júda, Mattanja – ez utóbbi vezette testvéreivel a dicsőítő énekeket, ugyanakkor Bakbukja, Unni és testvérei velük szemben álltak, osztályuknak megfelelően. Ezek voltak a papok és testvéreik fejei Jesua idejében. Jesua Jojakimot nemzette, Jojakim Eljasibot nemzette, Eljasib Jojadát nemzette, Jojada Jochanant nemzette és Jochanan Jadduát nemzette. Jojakim idejében ezek voltak a papi családok fejei: Szeraja családjáé Meraja, Jeremiás családjáé Hananja, Ezdrás családjáé Mesullam, Amarja családjáé Jehochanan, Malluch családjáé Jonatán, Sekanja családjáé József, Harim családjáé Adna, Meremot családjáé Helkai, Iddó családjáé Zakariás, Ginneton családjáé Mesullam, Abija családjáé Zikri, Mijamin családjáé…, Maadja családjáé Piltai, Bilga családjáé Sammua, Semaja családjáé Jenatan, Jojarib családjáé Mattenai, Jedaja családjáé Uzi, Szallu családjáé Kallai, Amok családjáé Éber, Hilkija családjáé Hasabja, Jedaja családjáé Netaneel. Eljasib, Jojada, Jochanan és Jaddua korától a papi családok fejei föl vannak jegyezve a Krónikák könyvében egészen a perzsa Dárius uralkodásáig. Lévi fiai. A családfők föl vannak jegyezve a Krónikák könyvében egészen Johanannak, Eljasib fiának idejéig. A leviták vezetői: Hasabja, Serebja, Jesua, Binnui, Kadmiel és testvéreik, akik velük szemben álltak, amikor a dicsérő és magasztaló énekeket énekelték és a hálaadást végezték Dávidnak, az Isten emberének rendelkezése szerint, egymással váltakozva. Mattanja, Bakbukja és Obadja. Mesullam, Talmon és Akkub voltak a kapuőrök, akik a kapuknál levő kamrákban őrködtek. Ezek Jesua fiának, Jojakimnak az idejében és Nehemiás kormányzó, valamint Ezdrás pap és írástudó idejében éltek.Jeruzsálem falának fölszentelése.
Jeruzsálem falának fölszentelésére minden helységből összehívták a levitákat, hogy jöjjenek Jeruzsálembe, mert a fölszentelést ujjongás s dicsőítő énekek közepette, cintányér, hárfa és citera kíséretében akarták megülni. Összegyűltek az énekesek – Lévi fiai – Jeruzsálem környékéről, a netofatiak falvaiból, Bet-Gilgalból, Geba és Azmavet vidékéről. Az énekesek ugyanis tanyákat építettek maguknak Jeruzsálem körül. A papok és leviták előbb maguk tisztálkodtak meg, majd megtisztították a népet, a kapukat és a falat is. Meghagytam Júda elöljáróinak, hogy menjenek föl a falakra, és két nagy menetet szerveztem. Az első jobb felé haladt a falon, a Szemét-kapu irányában. Mögöttük ment Hosaja és Júda elöljáróinak egyik fele, továbbá Azarja, Ezdrás, Mesullam, Júda, Mijamin, Semaja és Jeremiás, akiket a papok közül választottunk ki, és elláttunk trombitával, azután Zakariás, Jonatánnak a fia, (aki) Semaja fia volt, az Mattanja fia, az Mikeás fia, az Zakkur fia, az meg Aszaf fia és testvérei: Semaja, Azareel, Milalai, Gilalai, Maai, Netaneel, Júda, Hanani, Dávidnak, az Isten emberének hangszereivel fölszerelve. Ezdrás, az írástudó haladt az élen. A Forrás-kapunál fölmentek Dávid városának a lépcsőin, a fal gerincén és Dávid házának feljáróján egészen a Víz-kapuig, kelet felé. A másik menet bal felé haladt, s a nép vezetőinek felével kísértem a fal gerincén a Kemence-torony fölött a Tér faláig, majd az Efraim-kapu, a Hal-kapu, Hananeel tornya fölött a Juh-kapuig. Az Őr-kapunál álltak meg. Azután a két kar felsorakozott az Isten házában. Én is melléjük álltam az elöljárók felével, továbbá a papok: Eljákim, Maaszeja, Mijamin, Mikeás, Eljoenáj, Zakariás, Hananja, trombitáikkal, továbbá Maaszeja, Semaja, Eleazár, Uzi, Jehochanan, Malkija, Elám és Ezer. Az énekeseket Jizrahja vezette. Ezen a napon nagy véresáldozatot mutattak be, és a nép ujjongott örömében, mert Isten nagy örömet szerzett nekik. Az asszonyok és a gyerekek is örültek, messze elhallatszott Jeruzsálem ujjongása.Gondoskodás a papokról és a levitákról.
Ebben az időben embereket állítottak a felajánlott adományok és a tizedek tárolására szolgáló kamrákhoz, hogy oda gyűjtsék össze a papok és leviták részét, amely a falvak földjéről a törvény szerint megillette őket. Júda ugyanis örömét lelte a szolgálatot ellátó papokban és levitákban, mivel pontosan végezték az istentiszteletet és a tisztulás szertartásait, s ugyanígy az énekesek és a kapuőrök is, amint Dávid és fia, Salamon rendelte. Mert Dávid és Aszaf korától, nagyon régtől fogva voltak énekesek, akik dicsőítő és hálaénekeket zengtek Istennek. Zerubbábel és Nehemiás idejében egész Izrael megadta az énekeseknek és a kapuőröknek járandóságukat, napról napra. Megadták a szent járandóságot a levitáknak is, a leviták pedig Áron fiainak.Elkülönülés az idegenektől.
13 Abban az időben Mózes könyvéből olvastak fel a népnek. Ebben ezt találták megírva: Az ammonita és moábita sohasem léphet be az Isten közösségébe, mert nem fogadta Izrael fiait kenyérrel és vízzel, hanem fölbérelték ellene Bileámot, hogy átkozza meg őket, Istenünk azonban áldásra változtatta az átkot. Amikor a törvényt hallották, kizártak Izraelből minden idegent.Nehemiás második útja.
Azelőtt Eljasib pap volt Istenünk házában a kamrák felügyelője. Rokonságban volt Tóbiással, ezért berendezett neki egy tágas helyiséget, amelyben azelőtt az áldozati adományokat, a tömjént, az edényeket, a gabona, bor és olajtizedet, vagyis a leviták, énekesek és kapuőrök járandóságát meg a papok részét tartották. Ebben az időben távol voltam Jeruzsálemtől, Artaxerxész, Babilon királyának 32. évében ugyanis visszamentem a királyhoz. Bizonyos idő elteltével engedélyt kértem a királytól az eltávozásra, és visszatértem Jeruzsálembe. Akkor láttam, mi gonoszságot művelt Eljasib Tóbiás javára: az Isten házának előcsarnokában berendezett neki egy kamrát. Ez nagy visszatetszést váltott ki belőlem, s a kamrából az utcára szórtam Tóbiás házának holmiját és elrendeltem, hogy tisztítsák meg a kamrákat. Aztán visszahordattam oda az Isten házának edényeit, az áldozati adományokat és a tömjént. Azt is megtudtam, hogy a leviták járandóságát nem adták meg, azok meg, a leviták és az énekesek, akiknek szolgálatot kellett volna teljesíteniük, a birtokukra szöktek. Megdorgáltam erre az elöljárókat és így szóltam: „Miért hanyagoltátok el az Isten házát?” Majd újra összegyűjtöttem és visszarendeltem őket a helyükre. Akkor egész Júda elhozta a gabona, bor és olajtizedet az előcsarnok kamráiba. A kamrákhoz állítottam Salamja papot, Cádok írástudót, Pedaja levitát és melléjük adtam Zakku fiát, Mattanja unokáját, Hanant, mert megbízhatónak tartották őket. Az ő feladatuk volt, hogy a szétosztást megejtsék testvéreik közt. Emlékezzél meg rólam, Istenem, ne feledd el jótetteimet, amelyeket Istenem házáért és annak szolgálatáért tettem. Ezekben a napokban láttam Júdában olyan embereket, akik szombaton odamentek a sajtóhoz, mások gabonakévéket hordtak, szamaraikra rakták őket, borral, szőlővel, fügével és más rakománnyal egyetemben, és szombaton Jeruzsálembe szállították. Figyelmeztettem őket, hogy ne árusítsanak élelmiszert. Magában Jeruzsálemben az ott letelepedett tírusziak halat és mindenféle más árut hoztak, és szombaton árulták Júda fiainak. Megdorgáltam Júda elöljáróit és így szóltam hozzájuk: „Milyen gyalázatos dolgot műveltek megszegve a szombatot? Nem így tettek atyáitok is, és nem ezért zúdította ránk és erre a városra Istenünk ezt a sok bajt? S még fokozzátok az Izraelre zúduló haragot, amikor megszegitek a szombatot!” Amint aztán Jeruzsálem kapuinál szombat előtt este beállt a szürkület, megparancsoltam, hogy a kapukat zárják be, és elrendeltem, hogy csak szombat elmúltával nyissák ki őket. Embereim közül néhányat a kapukhoz állítottam, hogy semmiféle terhet ne hozzanak be szombaton. Ezért a kereskedők és a különféle holmik árusítói egyszer-kétszer Jeruzsálemen kívül töltötték az éjszakát. Emiatt megdorgáltam őket, és így szóltam hozzájuk: „Miért töltitek az éjszakát a fal mellett? Ha még egyszer megteszitek, kezet vetek rátok.” Attól kezdve többet nem jöttek szombaton. Megparancsoltam a levitáknak, hogy tisztuljanak meg, jöjjenek s őrizzék a kapukat, hogy megszenteljék a szombatot. Ezért is emlékezzél meg rólam Istenem, és légy hozzám irgalmas nagy irgalmasságodban. Azt is láttam azokban a napokban, hogy a zsidók asdodi, ammonita és moábita nőket vettek feleségül. Gyermekeik fele az asdodi nyelvet beszélte, s már nem értették a zsidó nyelvet, hanem csak ennek vagy annak a népnek a nyelvét. Megdorgáltam és megátkoztam őket, némelyeket meg is vertem közülük, megtéptem hajukat, s megeskettem őket az Istenre: „Lányaitokat ne adjátok fiaiknak, és ne vegyetek feleséget lányaik közül sem fiaitoknak, sem magatoknak. Nem így vétkezett Izrael királya, Salamon is? Annyi nép között egyetlen király sem volt hozzá hasonló. Istene szerette, és Isten tette meg egész Izrael királyává. S az idegen asszonyok még őt is bűnre csábították. S most rólatok is azt kell hallani, hogy elkövetitek ezt a nagy gonoszságot: hűtlenek vagytok Istenünkhöz, idegen nőket vesztek feleségül?” Eljasib főpap fiának, Jojadának egyik fia a horonita Szanballatnak lett a veje. Ezért elűztem magamtól. Jusson eszedbe, Istenem, hogy az ilyenek beszennyezik a papságot s a papokkal és levitákkal kötött szövetséget! Így megtisztítottam őket minden idegentől. Visszaállítottam a szolgálati rendet a papok és leviták számára, mindenkinek a beosztása szerint. Rendelkeztem az áldozati fa meghatározott időben való szállításáról és az első termésekről. Emlékezzél meg rólam, Istenem, a javamra!90 (89). ZSOLTÁR. AZ EMBER MULANDÓSÁGA
90 (Mózesnek, az Isten emberének imája.) Uram, te voltál menedékünk nemzedékről nemzedékre, mielőtt a hegyek kiemelkedtek, mielőtt a föld és a világ kialakult. Isten, te öröktől fogva vagy, s örökké! Te a halandót ismét porrá teszed. Így szólsz: „Emberek fiai, térjetek oda vissza!” Mert ezer év előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt. Vagy annyi, mint egy éjjeli őrállás. Hamar elragadod őket, olyanok, mint a reggeli álom, mint a sarjadó fű: reggel kihajt, kizöldül, estére lekaszálják és elszárad. Valóban semmivé leszünk haragod előtt, megzavarodunk neheztelésedtől. A szemed elé állítottad bűneinket, arcod világosságában látod vétkeinket. Minden napunk haragodban múlt el, éveinket egyetlen sóhajként éltük át. Éveinknek száma legföljebb hetven, s ha erősek vagyunk, eljutunk nyolcvanig. Ebből is a legtöbb betegség, hiú fáradozás; gyorsan elszállnak, hamar végük szakad. Ki mérheti föl haragod erejét, ki fél eléggé haragod hevétől? Taníts meg számba venni napjainkat, hogy eljussunk a szív bölcsességére! Fordulj felénk újra, Uram! Miért késel oly soká? Légy irgalmas szolgáidhoz, üdíts fel minket irgalmaddal, hogy ujjongjunk és örüljünk ezentúl minden nap. Vidíts fel a napokért, amelyeken próbára tettél, az évekért, amelyekben nyomorogtunk. Nyilvánítsd ki művedet szolgáidnak, s gyermekeik előtt tárd fel dicsőséged! Az Úr jósága virrasszon fölöttünk, őrizd meg a kezünk munkáját!Előző nap Olvasási terv Következő nap