A fölséges Isten oltalmában
91
1 Aki a Fölségesnek oltalmában lakik,
a Mindenható árnyékában nyugszik,
azt mondja az Úrnak: »Te vagy az én oltalmazóm
és erősségem, Istenem, akiben bizakodom.«
Mert ő megment engem a vadászok tőrétől,
a súlyos veszélytől.
Szárnyával árnyékot borít rád,
és tollai alatt menedékre találsz;
Pajzs és páncél az ő hűsége,
nem kell félned az éjszaka rémeitől,
a nappal repülő nyíltól,
a sötétben látogató járványtól,
a délben pusztító ragálytól.
Ezren essenek el bár oldalad mellől
és tízezren jobbod felől,
hozzád semmi sem közeledik.
Sőt saját szemeddel fogod nézni,
meglátod a gonoszok bűnhődését.
Mert te vagy, Uram, menedékem!
Ha a Fölségest választottad oltalmadnak,
10 balszerencse nem ér téged,
csapás nem jut sátrad közelébe.
Mert angyalainak parancsol felőled,
hogy minden utadon őrizzenek.
Kezükön hordoznak téged,
hogy kőbe ne üssed lábadat.
Áspiskígyón és viperán fogsz járni,
eltiprod az oroszlánt és a sárkányt.
Mivel bennem bízik, megszabadítom,
oltalma leszek, mert ismeri nevemet.
Ha kiált hozzám, meghallgatom,
a szorongatás idején vele leszek,
megmentem és megdicsőítem.
Betöltöm őt hosszú élettel,
és megmutatom neki üdvösségemet.
Háladal Isten hűségéért
92 1Zsoltár. Ének. Szombatnapra.
2 Jó dolog az Urat dicsérni,
nevednek, ó Fölséges, éneket zengeni,
hirdetni reggelenként kegyelmedet,
éjjelente hűségedet
tízhúrú hárfával,
énekszóval, lanttal.
5 Mert tetteiddel megörvendeztettél, Uram,
s ujjongok kezed műveinek.
Milyen nagyok, Uram, műveid,
milyen mélységesek gondolataid!
De az oktalan ember nem ismeri,
s az esztelen nem érti ezt meg.
Amikor elburjánzanak, mint a fű, a bűnösök,
és virágzásnak indulnak, akik gonoszt cselekszenek,
s ez pusztulásukra lesz örökkön örökre.
De te, Uram, fölséges vagy örökké!
Mert íme, Uram, a te ellenségeid,
a te ellenfeleid elvesznek,
és akik gonoszat tesznek, mind szétszóródnak.
De engem erőssé teszel, mint a bivalyt,
s gazdagon elárasztasz olajjal.
Szemem lenézi majd ellenségeimet,
és gonosz támadóimról hallani fog fülem.
Az igaz virul majd, mint a pálma,
és terebélyesedik, mint a Libanon cédrusa.
Az Úr házában vannak elültetve,
Istenünk udvaraiban virulnak.
Még késő öregségükben is gyümölcsöt hoznak,
bőven teremnek és jól érzik magukat,
hirdetve, hogy igazságos az Úr, az én menedékem,
és nincs igazságtalanság benne.
Isten királyi uralma
93
1 Király lett az Úr! Fölségbe öltözött,
felöltözött az Úr, erővel övezte fel magát.
Megerősítette a föld kerekségét,
hogy ne ingadozzék.
Trónod kezdet óta szilárd,
te öröktől fogva vagy.
3 Emelkednek a folyóvizek, Uram,
emelkedik a folyóvizek hangja,
emelkedik a folyóvizek zúgása.
De a nagy vizek zúgásánál,
a tenger hatalmas hullámainál
is hatalmasabb az Úr a magasságban.
Törvényeid igen megszilárdultak,
szentség illeti házadat,
Uram, örök időkre.
Isten az igazak szószólója
94
1 Uram, bosszúállás Istene,
bosszúállás Istene, jelenj meg!
Kelj fel, ó föld bírája,
fizess meg a kevélyeknek!
3 Meddig fognak, Uram, a bűnösök,
meddig fognak még a bűnösök dicsekedni?
Fecsegnek, vakmerően gonoszságot beszélnek
és kérkednek mind a gonosztevők.
Népedet, Uram, elnyomják,
örökségedet sanyargatják.
Meggyilkolják az özvegyet s a jövevényt,
lemészárolják az árvákat.
Azt mondják: »Nem látja ezt az Úr,
Nem veszi észre Jákob Istene.«
Eszméljetek, ti oktalanjai a népnek,
ostobák mikor tértek észhez?
A fül plántálója ne hallana,
s a szem alkotója ne látna?
Ne büntetne, aki dorgálja a népeket,
aki tudományra tanítja az embert?
Ismeri az Úr az emberek gondolatait
és tudja, hogy hiábavalók.
Boldog az az ember, akit te oktatsz, Uram,
és megtanítasz törvényedre,
hogy megóvd őt a gonosz napoktól,
amíg a bűnös számára a verem el nem készül.
Mert nem taszítja el népét az Úr,
és nem hagyja el örökségét.
Mert az ítélkezés visszatér az igazsághoz,
és követik mind az igazszívűek.
Ki kel fel értem a gonoszok ellen,
ki áll mellém a gonosztevőkkel szemben?
Ha az Úr nem nyújtott volna segítséget,
már-már a némaság helyén lakoznék a lelkem.
Ha azt mondtam: »Inog a lábam«,
megsegített a te irgalmad, Uram.
Bármilyen sok fájdalmam volt szívemben,
vigasztalásaid felvidítottak engem.
Lehet-e köze hozzád a hamisság ítélőszékének,
amely nyomorúságot szerez a törvény ellenére?
Az igaz életére leskelődnek ők,
s elítélik az ártatlan vért.
De nekem oltalmam lett az Úr,
és menedékem sziklája az én Istenem;
Ő megtorolja rajtuk hamisságukat,
saját gonoszságukkal semmisíti meg őket;
Jegyzetek
91,1 Bölcsességi tanító költemény a fogság utáni időkből, amely a gyógyultak hálaimája volt a templomban. A bizakodó ember reményét fejezi ki. Egy pap vagy egy bölcs felszólít az Isten iránti bizalom megvallására. A „Fölséges oltalmában lakik”: eredetileg a templom területére vonatkozik, ahol az üldözöttek menedéket és oltalmat találtak.
91,10 Isten megóvja övéit, megőrzi életüket (vö. Mt 4,6), felvértezi őket a veszélyekkel szemben (vö. Lk 10,19). Mindazok aki rábízzák életüket, tanúskodhatnak erről a védelemről.
92,1 Himnusz, amelyben egy hívő megvallja Istent, aki új szemléletmódot ajándékozott neki. A zsoltár a fogság utáni közösség szombati imája volt.
92,2 Felszólítás a dicsőítő hálaadásra.
92,5 A hála és dicsőítés okai: az imádkozó újra felismerte Isten gondolatainak mélységét. Legyőzi a kételyeket és biztossá válik hitében.
93,1 Himnusz a királyok korai korszakából, a sátoros ünnep liturgiájához tartozik. A közösség szentélybe vonulva hódolattal vallja Istent királyának. Az ő törvénye (amelynek az ünnepen újra elkötelezik magukat) és igazságossága érvényes az országban.
93,1 Isten a király, a fenség és hatalom, amely a világmindenség rendjét megszilárdította, uralma minden létezőt megszabott.
93,3 Isten biztosítja a létezők fennmaradását. A káosz (mitikus) hatalmai veszélyeztetik a teremtést, de Isten hatalmasabb.
94,1 Panaszdal és könyörgő ének a fogság utáni idők késői korszakából. Két részre tagolódik: az elsőben a közösség (1-15), a másodikban egy hívő szólal meg (16-24). Közös téma: az emberi hatalmasságok gyakran önkényeskednek, semmibe veszik és elferdítik az isteni igazságokat, a sikereikkel dicsekszenek, amelyeket istentelen életükkel és tetteikkel elértek. Ezért kéri a közösség (vagy egy személy), hogy Isten lépjen közbe, ítélje meg őket és fizessen meg nekik.
94,3 A „bűnösöket” nem a kisemberek között kell keresni; akikről a zsoltáros beszél, azoknak hatalmuk van és visszaélnek azzal.