91
Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.
Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom!
Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől.
(Zsolt 124,7)
Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az ő hűsége.
(Zsolt 57,2.5Móz;32,11.12)
Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal;
(Jób 5,19-21)
A dögvésztől, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít.
(1Krón 21,15)
Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren; és hozzád nem is közelít.
Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését!
Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá:
Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz;
(Zsolt 121,6-8)
Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban.
(Zsolt 34,8; Zsid 1,14; Máté 4,6)
Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.
(Luk 4,9-12)
Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.
(Jób 5,22)
Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet!
(Zsolt 9,11)
Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt.
(Zsolt 50,15)
Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én szabadításomat.
(Zsolt 34,13.14)
92
Zsoltár, ének szombat napra.
(Dán 2,20)
Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!
(Zsolt 91,14;147,1)
Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat.
(Zsolt 59,17)
Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.
Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem.
Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid!
(Zsolt 8,2;104,24;Zsolt 139,6)
A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:
Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, mindörökké elveszszenek ők;
(Zsolt 37,2.9.10;73,4.18-20)
Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!
(2Móz 13,3)
Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, és elszélednek mind a hamisság cselekedők!
(Zsolt 5,5-7)
De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.
(Zsolt 18,3;1Sám 16,13)
És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem.
(Zsolt 54,9;59,10)
Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.
(Hós 14,6)
Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.
(Zsolt 52,10)
Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek;
Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!
(Zsolt 89,9)
93
Uralkodik az Úr, méltóságot öltözött fel; felöltözött az Úr: hatalmat övezett magára; megerősítette a földet is, hogy meg ne induljon.
(Zsolt 96,10;97,13)
Állandó a te királyi széked eleitől kezdve; öröktől fogva vagy te!
(Zsolt 90,2;102,13)
A folyóvizek Uram, a folyóvizek zúgnak, a folyóvizek hullámokat hánynak;
(Zsolt 46,4-5)
A nagy vizek zúgásainál, a tengernek felséges morajlásánál felségesebb az Úr a magasságban.
(Zsolt 89,10)
A te bizonyságaid igen bizonyosak, a te házadat illeti Uram szentség, napok hosszáig!
(Ésa 54,10; Luk 16,17)
94
Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
(5Móz 32,35)
Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
(1Móz 18,25)
A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.
(Zsolt 31,19)
A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
(Jób 22,9;31,21.22)
És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
(Zsolt 10,11.13)
Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
(Zsolt,94 3. 7. Zsolt. 53,2.)
A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
(2Móz 4,11)
A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:
(Zsolt 33,15)
Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
(1Kor 3,20)
Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
(Zsid 12,6-8)
Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!
(Ésa 54,10)
Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.
Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?
(Zsolt 27,10)
Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
(Zsolt 73,2)
Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
(Zsolt 73,21.23)
Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
(Zsolt 5,5-7)
Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;
És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.
(Zsolt 7,16.17)