Jákob áldása.
49 Jákob azután hívta fiait és így szólt: „Gyűljetek össze, hadd adjam tudtotokra, ami a távoli időkben rátok vár. Gyűljetek össze Jákob fiai és halljátok, hallgassátok meg Izraelt, atyátokat! Ruben, elsőszülöttem, te erősségem és férfierőm zsengéje. Első a tekintélyben és első a hatalomban. De kiáradtál, mint a víz, ezért a jövőben nem leszel első. Mivel atyád fekhelyére léptél, s ellenemre beszennyezted fekhelyemet. Simeon és Lévi, test szerinti testvérek teljessé tették csalárdságuk hatalmát. Nem ülök le tanácsukban, körükben nem veszek részt, mivel haragjukban férfiakat öltek meg, s gőgjükben bikákat szelídítettek meg. Átkozott legyen a haragjuk, ami heves volt, s a dühük, ami kegyetlen volt. Elosztom őket Jákobban, szétszórom őket Izraelben. Júda, téged dicsérnek majd testvéreid, kezed ellenségeid nyakán lesz. Atyád fiai meghajolnak előtted. Fiatal oroszlán lesz Júda, s a zsákmánytól kelsz fel, fiam. Azután elnyújtózkodik, s úgy fekszik ott, mint egy oroszlán, mint egy nőstényoroszlán. Ki ingerelné? Nem tűnik el a jel Júdától, sem a királyi pálca a lábától, amíg le nem róják neki az adót, és a népek nem engedelmeskednek neki. A szőlőtőhöz köti csikóját és a szőlővesszőhöz a nőstény szamár fiát. Borban mossa köntösét, s a szőlő vérében ruháját. Szeme sötét, mint a bor, foga fehér, mint a tej. Zebulun a tenger partján lakik. Kormányos a hajókon, hátát Szidónnak fordítja. Isszachár, mint egy csontos szamár, amely karámok között tanyáz. Mivel látta, hogy a nyugalom szép és a föld kedves, teherhordásra hajtotta meg a hátát és jobbággyá vált. Dán igazságot szolgáltat népének, mint bármely törzse Izraelnek. Dán legyen olyan, mint a kígyó az úton, mint a vipera az ösvényen, amely a ló bokájába mar, hogy a lovasa hátra esik. A te üdvödet várom, uram! Gád – rablóbandák szorongatják, de ő a sarkukban van, üldözi őket. Ásernek bőségesen van kenyere és királyi csemegét szállít. Naftali olyan, mint egy iramló szarvas, amelynek kedves borjai vannak. József fiatal gyümölcsfa a forrás mellett, ágai felnyúlnak a falak fölé. Íjászok keserűséget okoztak neki, célbavették és veszélybe sodorták. De egy erős széttörte íjukat. Jákob erősének keze, Izrael sziklájának neve szétzúzta karjuk inait, atyáid Istene, aki segítséget küld neked, a mindenható Isten, aki megáld téged felülről, az ég áldásának bőségével és az alant elterülő mélység áldásának bőségével. A kebel és az anyaméh áldásának bőségével, a kalász és a virág áldásának bőségével, az örök hegyek, az ősi halmok áldásának bőségével. Ez mind szálljon József fejére, a testvérei közül kiválasztott fejének tetejére. Benjamin ragadozó farkas, reggel prédát eszik, este zsákmányt osztogat.” Ez Izrael tizenkét törzse, ez, amit atyjuk mondott nekik, amikor megáldotta őket. Mindegyikre a megfelelő áldást adta.Jákob utolsó intelmei és halála.
Azután parancsot adott nekik és így szólt: „Ha majd megtértem atyáimhoz, atyáim mellé, a hettita Efron telkén levő barlangba temessetek, Kánaán földjén, Mamrétól keletre, a machpelai telken levő barlangba, amelyet Ábrahám a hettita Efrontól vásárolt temetőhelynek. Ott temették el Ábrahámot és feleségét, Sárát. Ott temették el Izsákot és Rebekkát, s ott temettem el Leát. A telket és a barlangot erre a célra vásárolták a hettitáktól. Miután Jákob megadta fiainak a végső rendelkezést, visszahúzta lábát fekhelyére. Azután meghalt és megtért övéihez.Jákob temetése.
50 József ráborult atyjára, sírt fölötte és megcsókolta. Azután József megparancsolta a szolgálatában álló orvosoknak, hogy balzsamozzák be atyját. Az orvosok bebalzsamozták Izraelt, s ezzel negyven nap telt el. Ennyi időt vett igénybe a balzsamozás. Az egyiptomiak 70 napos gyászt tartottak. A gyászidő leteltével József így szólt a fáraó környezetéhez: „Ha kegyelmet találtam szemetekben, szóljatok érdekemben a fáraónál. Atyám esküt vett ki tőlem és azt mondta: »Nézd, nekem meg kell halnom. Temessetek el saját sírboltomban Kánaán földjén, amelyet ott készítettem.« Most tehát fel szeretnénk oda menni, hogy eltemessem atyámat, azután ismét visszatérek.” A fáraó ezt válaszolta: „Menj fel, temesd el atyádat, ahogy megesketett.” József tehát elment, hogy eltemesse atyját, vele mentek a fáraó szolgái, házának tisztviselői, Egyiptom földjének minden méltósága, továbbá József minden hozzátartozója, testvérei és atyjának egész belső személyzete. Csak a gyermekeket, a juhokat és marhákat hagyták hátra Gósen földjén. Szekerek és lovasok is kísérték őket, így a menet igen nagy volt. Amikor Góren-ha-Atadhoz értek, a Jordánon túlra, nagy ünnepi gyászszertartást tartottak. Hét napig tartó gyászünnepséget rendezett atyjának. Mikor a föld lakói, a kánaániták a góren-ha-atadi gyászünnepélyt látták, így szóltak: „Az egyiptomiaknak nagy gyászünnepük van.” Ezért a helyet Abel-Mizrajimnak nevezték el. A Jordánon túl fekszik. Fiai úgy tettek vele, ahogy megparancsolta. Fiai elvitték Kánaán földjére és eltemették a machpelai telek barlangjában, Mamrétól keletre, amelyet Ábrahám a hettita Efrontól vásárolt temetőhelynek. Azután József ismét visszatért Egyiptomba: ő, a testvérei és mindazok, akik eljöttek vele atyja temetésére.József további története.
József testvérei atyjuk halála után féltek, és így szóltak: „Mi lesz, ha József ellenségesen viselkedik velünk szemben és megtorolja mind a rosszat, amit tettünk vele?” Ezért elküldtek Józsefhez és ezt üzenték: „Atyád halála előtt meghagyta nekünk, hogy mondjátok Józsefnek: bocsásd meg testvéreid vétkét és bűnét, a rosszat, amit veled tettek. Tehát bocsásd meg atyád Istene szolgáinak vétkét.” József sírt az üzenet hallatára. Azután testvérei maguk mentek Józsefhez, leborultak előtte és így szóltak: „Nézd, szolgáid vagyunk.” De József így beszélt hozzájuk: „Ne féljetek! Vajon Isten helyettese vagyok én? Ti rosszat forraltatok ellenem, de Isten jóra fordította azt, hogy megvalósítsa, ami ma van: életben tartson egy nagy népet. Tehát ne féljetek, gondoskodom rólatok és gyermekeitekről!” Így vigasztalta őket és barátságosan beszélt hozzájuk. József Egyiptomban maradt: ő és atyja házanépe. József 110 esztendős lett. József meglátta Efraim dédunokáit, Manassze fiának, Machirnak a fiai is József térdén születtek. József meghagyta testvéreinek: „Én meghalok. Isten majd meglátogat benneteket és visszavezet ebből az országból arra a földre, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel megígért.” Azután megeskette Izrael fiait: „Ha majd Isten meglátogat benneteket, vigyétek el csontjaimat magatokkal!” József 110 éves korában halt meg. Bebalzsamozták és Egyiptomban koporsóba helyezték.
41
Nézd, csalatkozol reménységedben, puszta tekintete legyőzi az embert.
Hogyha fölébresztik, dühroham fogja el. Ki volna képes ellenállni neki?
Ki maradt épségben, ha vele szembeszállt? A kerek ég alatt nincs egyetlen egy sem.
Nem hallgathatok el semmit tagjairól, sem az erejéről, sem szép alkatáról.
Ki merné felnyitni felső ruházatát, és ki hatolhat be kettős páncéljába?
Torkának kapuit vajon ki nyitja ki? Fogazata körül rémület tanyázik.
Háta pikkelyeket visel barázdásan, mik le vannak zárva kovakő pecséttel.
Egyik a másikhoz hozzáilleszkedik, még a levegő sem hatol át közöttük.
Szorosan záródik az egyik a másikhoz, összekapcsolódnak, s el nem választhatók.
Tüsszentése nyomán világosság ragyog, szeme olyan, mint a hajnal szempillája.
A torkából meg fáklyák törnek elő, s mint a tűz szikrái szállnak, a magasba.
Az orrlyukaiból füst gomolyog elő, mint a fazékból, amely forr és buzog.
A parázs lángra lobban, hogyha rálehel, a torkából meg tűzcsóva tör elő.
Nyakszirtjén az erő vett lakást magának, előtte meg a rémület jár. Ha föltápászkodik, a habok is félnek, a tenger hullámai távolabb húzódnak.
Szilárdan áll rajta rétegezett húsa, mozdulatlan, mintha ráöntötték volna.
Mintha kőből volna, oly kemény a szíve, kemény, mint amilyen az alsó malomkő.
Aki találkozik vele, hiába ránt kardot, nem használ a lándzsa, s a kopja és a nyíl sem.
Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát, az ércet nem nézi többre pudvás fánál.
A nyíl nem tudja megfutamítani, a rázúdított kövek pozdorjává törnek.
Csak egy szalmaszálnak nézi a buzogányt, nevet a dárdán is, amely felé süvít.
Lehetnek alatta éles cserepek is. Felszántja az iszapot, akár a borona.
Forrásba hozza a mélyet, mint egy üstöt, festékesfazék lesz körötte a tenger.
Mögötte fényesen világlik az útja, ősz ember hajának gondolnád a tengert.
Nincs hozzá fogható a földkerekségen, arra termett, hogy sohase féljen.
Mindent, ami magas, megvetéssel néz le, mert a büszke állatoknak ő a királyuk.