Gyűljetek össze, s halljátok, Jákob fiai,
halljátok atyátokat, Izraelt!
Rúben, elsőszülöttem,
te erőm és erősségem kezdete:
a méltóságból elsőbbség,
a hatalomból nagyobb rész illetne!
De kicsaptál, mint a víz!
Nem lesz elsőbbséged,
mert atyád fekhelyére léptél,
és ágyamat beszennyezted.
Simeon és Lévi: testvérek ők,
fegyvereik az erőszak edényei.
Tanácsukba a lelkem ne menjen,
gyülekezetükben dicsőségem ne legyen,
mert férfit gyilkoltak dühükben,
bikákat erőtlenné tettek önkényükben!
7 Átkozott a dühük, mert nyakas,
és a haragjuk, mert kemény.
Elosztom őket Jákobban,
és szétszórom őket Izraelben.
Júda: téged dicsőítenek majd testvéreid;
ellenségeid nyakán lesz a kezed,
és atyád fiai meghajolnak előtted.
Júda fiatal oroszlán,
zsákmányért indulsz, fiam,
s megpihenve lefekszel, mint az oroszlán,
mint a nőstény oroszlán – ki merné felkelteni?
El nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától,
sem a vezér botja az ő térdei közül,
míg el nem jön az, akié az,
akinek a népek engedelmeskednek.
Szőlőtőhöz köti csikaját,
az indához a szamara vemhét.
Borban mossa ruháját,
és szőlő vérében a palástját.
Szeme feketébb a bornál,
s a foga fehérebb a tejnél.
Zebulon a tenger partján lakik,
hajók kikötőjénél, és elér egész Szidonig.
Isszakár mint erős szamár
hever a karámok között.
Látja, hogy jó a nyugalom,
és hogy a földje kiváló.
Vállát tehát teher alá hajtja
s lesz belőle adózó szolga.
16 Dán igazságot szolgáltat népének,
mint bármely törzse Izraelnek.
Kígyó lesz Dán az úton,
vipera az ösvényen,
amely megmarja a ló patáját,
hogy lovasával hanyatt essék.
A te szabadításodra várakozom, Uram!
19 Gád ellen rablók támadnak,
de harcra készen ő követi nyomukat.
Áser kenyere kövér,
királyoknak adhatna csemegét!
Naftali iramló szarvas,
viseli szép szarvait.
Gyümölcsöző fa József,
gyümölcstermő fa a forrás felett,
ágai áthajolnak a falon.
Megkeserítették azonban, és belekötöttek,
ellene fordultak a dárdavetők.
Ám összetört az íjuk,
s karjuk inai szétszakadtak
Jákob Hatalmasának keze által,
Izrael Pásztorának, Kövének neve által.
Atyád Istene segítőd lesz,
s a Mindenható meg fog áldani téged
az ég áldásaival onnan felülről,
és a lent fekvő mélység áldásaival,
a mell és az anyaméh áldásaival.
Atyád áldásai erősebbek
az örök hegyek áldásainál,
az ősi halmok kívánságánál!
Szálljanak József fejére,
testvérei nazírjának homlokára!
Benjamin ragadozó farkas:
reggel prédát eszik,
este pedig zsákmányt osztogat.«
Aztán megparancsolta nekik: »Én immár népemhez térek. Temessetek engem atyáimhoz a Makpéla barlangba, amely a hetita Efron mezején van, Mamréval szemben, Kánaán földjén, amelyet Ábrahám vett meg a hetita Efrontól, a mezővel együtt, temetőbirtokul. Ott temették el őt, és a feleségét, Sárát. Ott temették el Izsákot is a feleségével, Rebekkával együtt, és ott fekszik eltemetve Lea is.«
Amikor aztán befejezte parancsait, amelyeket fiainak adott, felhúzta lábát az ágyra, meghalt, és népéhez tért.
50 József ráborult apja arcára, siratta és csókolgatta őt. Aztán megparancsolta rabszolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be apját. Mialatt azok a parancsot teljesítették, elmúlt negyven nap, mert így szokott az lenni a holttestek bebalzsamozásánál. Egyiptom siratta őt hetven napig.
Amikor letelt a siratás ideje, így szólt József a fáraó házanépéhez: »Ha kegyelmet találtam előttetek, mondjátok meg a fáraónak, hogy apám megesketett engem: ‘Íme, én meghalok. Temess engem az én síromba, amelyet Kánaán földjén ástam meg magamnak!’ Hadd menjek fel tehát, hadd temessem el atyámat, aztán majd visszatérek!« A fáraó azt üzente neki: »Menj csak fel, és temesd el atyádat, amint megesketett!«
Felment tehát, és vele ment a fáraó összes szolgája, házának vénei és Egyiptom földjének összes nagyja, valamint József házanépe és testvérei. Csak a gyermekek, a nyájak és a csordák nem, ezeket Gósen földjén hagyták. Szekerek és lovasok is voltak a kíséretében, így nem volt kicsi a tábor. 10Amikor aztán eljutottak Átád szérűjéhez, amely a Jordánon túl fekszik, ott nagy és keserves siránkozással gyászszertartást tartottak. Hét napot töltöttek el ezzel. Amikor Kánaán földjének lakosai látták ezt, így szóltak: »Nagy gyászuk van az egyiptomiaknak!« Azt a helyet elnevezték tehát Egyiptom gyászának.
Jákob fiai úgy tettek tehát, ahogy apjuk megparancsolta nekik: elvitték őt Kánaán földjére, és eltemették a Makpéla barlangba, amelyet Ábrahám vett meg a mezővel együtt a hetita Efrontól, temetőbirtokul, Mamréval szemben.
József utolsó évei és halála 14Miután apját eltemette, József visszatért Egyiptomba testvéreivel és egész kíséretével együtt.
Mivel Jákob meghalt, a testvérei félni kezdtek, és azt mondták egymásnak: »Csak meg ne emlékezzen arról a bántalomról, amelyet elszenvedett! Nehogy visszafizesse nekünk mindazt a gonoszságot, amelyet elkövettünk!« Azt üzenték tehát neki: »Atyád meghagyta nekünk, mielőtt meghalt, hogy az ő szavaival ezt mondjuk neked: ‘Kérlek, felejtsd el testvéreid vétkét, a bűnt és a gonoszságot, amelyet ellened elkövettek!’ Mi magunk is kérünk, bocsásd meg ezt a gonoszságot azoknak, akik szolgái atyád Istenének!« Ennek hallatára József sírni kezdett. Ezután a testvérei maguk is eléje járultak, és földig borulva azt mondták: »A szolgáid vagyunk!« Ő azonban ezt felelte: »Ne féljetek! Ellene szegülhetünk-e Isten akaratának? Ti gonoszat terveltetek ellenem, de Isten jóra fordította azt, hogy felmagasztaljon engem, amint most látjátok, és sok népet megmentsen. Ne féljetek, én gondoskodom rólatok és gyermekeitekről.« Megvigasztalta tehát őket, és barátságosan, szelíden beszélt hozzájuk.
22Ettől kezdve Egyiptomban lakott apja egész házanépével együtt. Száztíz esztendőt élt, 23és meglátta Efraim fiainak harmadik nemzedékét. Manassze fiának, Mákirnak a fiai is József térdén születtek.
Ezek megtörténte után azt mondta testvéreinek: »Halálom után meg fog emlékezni rólatok Isten, és felvisz titeket erről a földről arra a földre, amelyet esküvel ígért Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak.« Azután megeskette őket: »Ha majd megemlékezik rólatok Isten, vigyétek fel magatokkal csontjaimat erről a helyről!« Végül meghalt, miután száztíz esztendőt ért meg életében. Bebalzsamozták, és koporsóban eltemették Egyiptomban.
Jegyzetek
49,1 Jákob áldása az egyes törzsekről szóló áldó, átkozó és magyarázó mondások gyűjteménye. A gyűjtemény megalkotója jól ismerte a törzsek későbbi történetét. Az áldások, ill. mondások sokszor annyira tömörek, hogy az értelmük nem világos.
49,7 Simeon és Lévi törzse beolvadtak a többi törzsbe. Júda (akitől Dávid származik; 9-12.v.) és József (azaz Efraim; 22-26.v.) törzse lettek a nép politikai vezérei. Nevük a két országrészt is jelenti (Júda: Dél, József: Észak).
49,16 Szójáték: Dán jelentése „ítél”.
49,19 Szójáték: Gád jelentése „szorongat”.
50,10 A helységeket nem tudjuk azonosítani.
50,14 Isten az emberek gonosz tervein keresztül a maga jó tervét valósította meg.
50,22 József kérése teljesül majd a kivonuláskor (Kiv 13,19; Józs 24,32).
50,23 József örökbe fogadja Manassze fiait.
Íme, az ilyennek reménye semmivé válik,
már puszta látásától is földre vágódik!
Nincs olyan merész, aki ingerelni merné,
és ki állhat meg az én színem előtt?
Ki adott nekem előbb, hogy vissza kellene neki adnom?
Ami az ég alatt van, az mind az enyém!
Nem hallgatom el, hogy milyenek tagjai,
beszélek erejéről, alkata szépségéről!
Ki tudja levenni ruhája burkolatát?
Ki hatol be szája belsejébe?
Ki nyitja meg szája kapuit?
Fogai környékén rémület lakik!
Teste, mint az öntött pajzs,
egymáshoz simuló pikkelyekből van egyberakva;
az egyik a másikhoz lapul,
még levegő sem férkőzik közéjük;
az egyik a másikhoz tapad,
egymást tartják s el nem válnak.
Tüsszentése tüzes láng,
és szeme olyan, mint a hajnal pillái.
Lángok jönnek torkából,
megannyi kigyúlt, égő fáklya;
gőz tör elő orra lyukaiból,
mint tűzön álló forró fazékból;
lehelete meggyújtja a szenet,
láng lövell torkából.
Erő honol nyakában,
és rémület jár előtte.
Tagjaira húsa pompásan tapad,
hullna rá bár villám, helyéből ki sem mozdul.
A szíve kőkemény,
kemény, mint az alsó őrlőkő.
Amikor felemelkedik, még hősök is megijednek,
megzavarodnak félelmükben.
Ha kard éri, nem fog rajta,
s a dárda visszapattan páncéljáról;
olyannak veszi a vasat, mint a szalmát,
s az ércet, mint a korhadó fát,
nem szalasztja meg őt a nyilas,
polyvává lesznek rajta a parittya kövei,
szalmaszálnak veszi a buzogányt,
neveti a dárda süvítését.
Alul éles cserepek vannak rajta,
cséplőszán nyomait hagyja az iszapban.
23 Felforralja a mély tengert, mint az üstöt,
olyanná teszi, mintha kenőcs forrna benne.
Világít nyomában az ösvény,
őszülő hajnak néznéd az örvényt.
Nincs hozzá fogható hatalom a földön,
úgy van alkotva, hogy semmitől se féljen.
Szembenéz minden nagysággal:
ő a király minden kevély állat fölött.«
»Tudom, hogy mindent megtehetsz,
és hogy egy gondolat sincs rejtve előtted.
3 Ki az, aki a gondviselést elhomályosítja értelem nélkül?
Valóban balgán beszéltem
olyanról, ami tudásomat messze meghaladja!
Hallgass meg csak, hadd beszéljek,
én kérdezlek, te meg felelj nekem!
Eddig szóbeszédből hallottam felőled,
most pedig saját szememmel látlak!
Korholom tehát önmagamat,
bánom bűneimet porban és hamuban!«
KERETELBESZÉLÉS: 42,7-16
Isten igazolja Jóbot Miután pedig az Úr Jóbhoz ezekkel a szavakkal szólt, a temáni Elifáznak ezt mondta: »Haragra gyúltam ellened és a két barátod ellen, mert nem beszéltetek előttem igazat, úgy, mint Jób, az én szolgám. Azért most vegyetek hét fiatal bikát és hét kost, menjetek Jób szolgámhoz és mutassatok be egészen elégő áldozatot magatokért, és szolgám, Jób könyörögjön értetek. Az ő kedvéért teszem, ha nem tudom be nektek a dőreséget; mert nem beszéltetek felőlem igazat úgy, mint Jób, az én szolgám.« Elmentek tehát a temáni Elifáz, a súhi Bildád és a naámai Szófár, és úgy cselekedtek, amint az Úr nekik mondta. És az Úr tekintettel volt Jób személyére.Isten megáldja Jóbot Az Úr hajlott is Jób bűnbánatára, miután ő a barátaiért imádkozott, és mindenből, amije volt Jóbnak, kétannyit adott neki az Úr. És meglátogatta őt minden fivére, minden nővére, és régi ismerősei is, valahányan voltak, vele étkeztek házában, sajnálkoztak fölötte, és megvigasztalták mindazon csapások miatt, amelyeket az Úr rábocsátott, és mindenki adott neki egy-egy juhot és egy arany fülbevalót.
Az Úr pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt, mert lett neki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer iga marhája és ezer szamárkancája. És született neki hét fia és három leánya. Az egyiket Jemimának, a másikat Kassziának, a harmadikat pedig Kerenhappuknak hívta. Az egész földön sem lehetett olyan szép leányokat találni, mint amilyenek Jób leányai voltak, és atyjuk örökrészt adott nekik fiútestvéreikkel. Jób pedig ezek után még száznegyven évig élt és látta nemcsak gyermekeit, hanem gyermekeinek a gyermekeit is negyedízig. Majd meghalt vénségben, napokkal betelten.
Jegyzetek
41,23 Amikor a krokodil úszik, a víz szinte „forrni” kezd körülötte a mozgásától. A szétszóródó vízcseppek csillogása olyan, mint valami illatszer habja.
42,3 Egyes magyarázók szerint a 3.v. eleje a 38,2-höz, a 4.v. pedig a 38,30-hoz fűzött széljegyzet lehetett, onnan került ide. Ebben az összefüggésben nincs sok értelmük, ha azonban kiemeljük őket a szövegből, rögtön érthetővé válik: Jób alázatosan beismeri, hogy értelem nélkül, meggondolatlanul, csak saját tudatlanságában beszélt. De most beismeri, hogy milyen végtelenül parányi ő Isten előtt, bocsánatot kér oktalan beszéde miatt, és porban-hamuban vezekelni kezd.
Üldözött ember imája
17 1Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, igaz ügyemet,
méltasd figyelemre könyörgésemet.
Hallgasd meg könyörgésemet,
nem álnok ajakról fakad.
Színed elől jöjjön igazság nekem,
szemed lássa meg igazamat.
Vizsgáld meg szívemet, és látogasd meg éjjel,
tégy tűzpróbára engem, és nem találsz bennem gonoszságot.
Szám nem beszélt emberek dolgáról,
kerültem ajkad igéi szerint az erőszakos utakat.
Tartsd meg léptemet a te ösvényeiden,
hogy meg ne inogjon a lábam.
Hozzád kiáltok, hisz te meghallgatsz, Istenem!
Hajtsd hozzám füledet,
hallgasd meg szavaimat!
Mutasd meg csodás irgalmadat,
hiszen megmented az üldözőktől azokat,
akik jobbodban bíznak!
Óvj, mint szemed fényét,
nyújts szárnyad árnyékában menedéket nekem
a gonoszok elől, akik nyomorgatnak engem!
Ellenségeim dühöngve körülkerítettek,
10 bezárták kövér szívüket,
szájuk ontja a kevélységet.
Megleptek, s íme, körülvesznek,
rám szegezik szemüket, hogy földre terítsenek.
Tekintetük, mint a prédára kész oroszláné,
s mint a rejtekhelyén meghúzódó oroszlánkölyöké.
Kelj fel, Uram! Előzd meg és terítsd le őt!
Ments meg engem kardoddal az istentelentől,
14 karoddal a halottaktól, Uram,
a holtaktól, akiknek nincs már részük az életből!
Töltsd meg hasukat javaiddal,
hadd lakjanak jól gyermekeik,
s hagyják fiaikra, ami megmarad.
15 Én azonban igazságban látom meg arcodat,
és színed látása tölt el amikor fölébredek.
Jegyzetek
17,1 Üldözött ember panaszdala a fogság utáni időkből. Egy nagyon szorult helyzetben lévő ember az éjszakát a templomban tölti, és Istenhez, utolsó mentsvárához kiált.
17,1 Egy bűntelen ember fordul Istenéhez. Isten ismeri őt, hiszen megvizsgálta, és ő kiállta a próbát.
17,10 „Kövér szív”: szó szerint „a kövérség”.
17,14 A héber szöveg valószínűleg hibás.
17,15 Az ima azzal a kívánsággal fejeződik be, ami minden hívő vágya: Istent színről színre látni (vö. Jel 22,4)