A fáraónál.
47 József elment, és jelentette a fáraónak: „Atyám és testvéreim megérkeztek juhaikkal, marháikkal és minden vagyonukkal Kánaán földjéről, s Gósen földjén vannak.” Testvérei közül ötöt magával vitt, és bemutatta a fáraónak. Amikor a fáraó megkérdezte testvéreit: „Mi a foglalkozástok?” – ezt felelték a fáraónak: „Juhpásztorok vagyunk mi, a te szolgáid, mint már atyáink is voltak.” Azután ezt mondták a fáraónak: „Azért jöttünk, hogy mint jövevények, az országban tartózkodjunk. Szolgáid nem találtak legelőt juhaik számára, mivel az éhség súlyosan ránehezedett Kánaán földjére. Engedd meg tehát, hogy szolgáid Gósen földjén maradjanak.” A fáraó így válaszolt Józsefnek: „Maradjanak Gósen földjén, és ha tudod, hogy derék emberek vannak köztük, tedd meg őket nyájaim felügyelőivé.” Jákob és fiai Egyiptomba mentek Józsefhez. Amikor a fáraó, Egyiptom királya meghallotta, így szólt Józsefhez: „Apád és testvéreid eljöttek hozzád. Egyiptom rendelkezésedre áll. Egyiptom legjobb helyén telepítsd le atyádat és testvéreidet!” József bevezette és bemutatta atyját a fáraónak. Jákob megáldotta a fáraót. A fáraó megkérdezte Jákobot: „Mennyi az éveid száma?” Jákob így válaszolt a fáraónak: „Vándorlásom évei 130-at tesznek ki. Számra nem sok, de életem tele volt szenvedéssel. Nem érik el atyáim életkorát, vándorlásuk éveit.” Jákob megáldotta a fáraót és eltávozott a fáraó színe elől. József pedig letelepítette atyját és testvéreit, birtokot adott nekik Egyiptom földjén, mégpedig az ország legjobb részén, Ramszesz vidékén, ahogy a fáraó megparancsolta. József ellátta atyját és testvéreit és atyjának egész családját kenyérrel, gyermekeik száma szerint.József intézkedései.
Már az egész országban nem volt kenyér, mivel az éhínség nagyon nyomasztóvá vált. Egyiptom földjéhez hasonlóan Kánaán földjét is megviselte az éhség. József a gabona eladásával minden pénzt megszerzett és beszolgáltatott a fáraó kincstárába, ami Egyiptom földjén és Kánaán földjén volt. Amikor aztán Egyiptomban és Kánaánban elfogyott a pénz, egész Egyiptom Józsefhez tódult és így szóltak: „Adj nekünk kenyeret, miért haljunk meg szemed láttára, ha elfogyott is a pénzünk? József ezt válaszolta: „Adjátok ide állataitokat, akkor ha nincs pénzetek, állataitok ellenében adok nektek kenyeret.” Erre elhozták állataikat Józsefhez. József pedig kenyeret adott nekik a lovakért, juhokért, barmokért és szamarakért. Így látta el őket egy évig kenyérrel az egész állatállomány fejében. Az egy év elmúltával, a következő esztendőben újra eljöttek hozzá és mondták: „Uram, nem titkolhatjuk el előtted, hogy a pénzünk elfogyott és állatállományunk is a tied lett, urunk. Semmi más nem áll rendelkezésedre, csak testünk és földünk. Pusztuljunk el színed előtt mi is, a földünk is? Vásárolj meg minket és földünket kenyérért, így a földünkkel hasznot hajtunk a fáraónak. De adj vetőmagot, hogy életben maradhassunk, ne haljunk meg és a föld ne váljék sivataggá.” József megvásárolta az egyiptomiak minden szántóföldjét a fáraó számára. Az egyiptomiak ugyanis eladták minden földjüket, mivel az éhínség súlyosan rájuk nehezedett. Így az egész ország a fáraó birtoka lett. Tulajdonává tette a lakosságot Egyiptom egyik végétől a másikig. Csak a papok földjét nem szerezte meg, mivel a papok állandó jövedelmet kaptak a fáraótól, s állandó jövedelmükből éltek, amit a fáraó utalt ki nekik. Ezért nem kellett földjüket eladniuk. József ezt mondta a népnek: „Nézzétek, én ma benneteket és a földeteket megvettelek a fáraó számára. Itt a vetőmag, vessétek be a földet. De a termés ötödét be kell szolgáltatnotok a fáraónak. A többi négyötöd a tietek marad vetőmagnak és eltartani gyermekeiteket.” Azok így válaszoltak: „Megmentetted életünket, a fáraó tulajdona leszünk, csak találjunk kegyelmet urunk színe előtt.” József tehát rendeletet hozott, ami mai napig terheli a földbirtokot Egyiptomban, hogy az ötödrészt be kell szolgáltatni a fáraónak. Csak a papok földje nem került a fáraó birtokába.Jákob végakarata.
Izrael Egyiptom földjén Gósen tartományban maradt. Birtokot szereztek, szaporodtak és sokan lettek. Jákob még 17 évig élt Egyiptom földjén. Jákob életkora 147 évet tett ki. Amikor Izrael halála közeledett, hívatta a fiát, Józsefet, és így szólt hozzá: „Ha van benned szeretet irántam, tedd kezedet csípőm alá, hogy jóságot és hűséget tanúsítasz irányomban, s nem temetsz el Egyiptomban. Ha atyáimhoz költözöm, vigyél el Egyiptomból és helyezz el az ő sírboltjukban.” Ő így válaszolt: „Szavaid szerint fogok eljárni.” „Esküdj meg!” – mondta, mire ő megesküdött. Jákob pedig meghajolt az ágy feje irányában.József két fia.
48 A történtek után hírül vitték Józsefnek: „Nézd, atyád beteg.” Magával vitte két fiát, Manasszét és Efraimot. Mikor Jákobnak jelentették: „Íme, a fiad, József jön hozzád” –, összeszedte erejét és felült ágyában. Jákob ezt mondta Józsefnek: „A mindenható Isten megjelent nekem Luszban, Kánaán földjén. Megáldott és így szólt: Nézd, termékennyé teszlek, megsokasítlak és népek sokaságává teszlek. Ezt a földet utánad örök időkre birtokul adom utódaidnak. Két fiad, aki Egyiptomban született neked, mielőtt eljöttem hozzád Egyiptomba, az enyém, Efraim és Manassze legyenek az enyémek, mint Ruben és Simeon. Azok a gyermekek azonban, akik később születtek, legyenek a tieid. Őket örökségükben nevezzék (két) testvérük nevéről. Amikor Paddanból eljöttem, útközben Kánaán földjén meghalt Ráchel, az anyád, kis távolságra Efratától. Ott temettem el őt az Efratába vezető út mellett.” Mikor Izrael meglátta József két fiát, megkérdezte: „Kik ezek?” József így válaszolt atyjának: „Ez a két fiam, akiket Isten nekem adott.” Erre azt mondta: „Hozd ide őket, rájuk adom áldásomat.” Izrael szeme homályos volt az öregségtől és nem látott jól. Amikor odavitte őket, megcsókolta és megölelte, majd így szólt Izrael Józsefhez: „Nem hittem volna, hogy viszontlátlak, de Isten még azt is megengedte, hogy utódaidat is lássam.” Erre József elhúzta őket a térdétől, és arccal a földre borult. Majd fogta kettőjüket, Efraimot a jobbjára, úgyhogy Izraelnek a baljára esett, Manasszét pedig a baljára, úgyhogy Izraelnek a jobbjára esett, és odavitte őket. Izrael kinyújtotta jobbját és Efraim fejére tette, jóllehet ő volt a fiatalabb, balját pedig Manassze fejére – ugyanis keresztbe tette a kezét –, noha Manassze volt az idősebb. Azután e szavakkal áldotta meg Józsefet: „Isten, akinek színe előtt jártak atyáink, Ábrahám és Izsák, Isten, aki pásztorom volt, amióta csak élek, a mai napig, az angyal, aki kivezetett minden szükségemből, áldja meg e fiúkat. Éljen bennük tovább az én nevem s atyáimé, Ábrahámé és Izsáké, sokasodjanak és szaporodjanak el a földön.” Mikor József látta, hogy atyja a jobbját Efraim fejére tette, nem tetszett neki. Megfogta atyja kezét, hogy elvegye Efraim fejéről és Manassze fejére helyezze. Közben ezt mondta atyjának: „Ne úgy, atyám, hiszen ez az elsőszülött. Tedd jobbodat az ő fejére.” De atyja vonakodott, és így szólt: „Tudom, fiam, tudom, ő is néppé lesz, ő is hatalmas lesz. Öccse azonban hatalmasabb lesz, és utódai népek sokaságává válnak.” Így áldotta meg őket azon a napon, közben ezt mondta: „Bennetek kíván majd Izrael áldást magának, amikor így szól: Isten tegyen benneteket hasonlóvá Efraimhoz és Manasszéhoz.” Így Efraimot Manassze elé helyezte. Azután Izrael így szólt Józsefhez: „Nézd, én meghalok. Isten azonban veletek lesz és visszavezet benneteket atyáitok földjére. Neked adok egy részt, testvéreiden felül, amit az amoritáktól karddal és íjjal szereztem meg.”
39
Tudod-e, mikor ellik a kőszáli kecske? Megfigyelted, mikor vajúdnak az őzek,
tudod-e hány hónapig tart a vemhességük? Ismered az időt, hogy mikor ellenek?
Csak összegörnyednek és már megellenek, s kicsinyeiket a szabadba dobják.
A kisgidák aztán erősödnek, nőnek, elszélednek, s többé nem is térnek haza.
Szabadságát kitől kapta a vadszamár, ki oldotta el a puszta szamarának kötelét?
Hazául a pusztát néztem ki neki, tanyázóhelyéül a sós pusztaságot.
Nevet a városi tülekedés láttán, nem hallja a hajcsár hangos kiáltását.
A maga módján a hegyekben kutat, és minden csipetnyi kis zöldet megtalál.
Szolgál-e neked a vadbölény, meghálna-e vajon jászolodnál?
Nyakára tudod-e kötni a kötelet, hajlandó-e mögötted barázdát szántani?
Építhetsz rá azért, mert nagy az ereje, rá tudod-e bízni a magad munkáját?
Bízhatol-e benne, hogy visszatér hozzád, és szérűskertedbe hordja a termésed?
Össze lehet mérni a tojó strucc szárnyát a gólya vagy a sólyom tollazatával?
Ez a tojásait rábízza a földre, és a föld porában kelti ki őket.
Elfelejti, hogy egy láb széttaposhatja, vagy egy vadállat összeroppanthatja.
Fiaihoz olyan zord, mint az idegenhez, nem bánja, ha kárba vész a fáradsága.
A bölcsességet elfeledtette vele, okosságot meg nem adott neki az Isten.
De aztán, ha egyszer fölkel és futni kezd, nevethet a lovon meg a rajta ülőn.
Van-e hatalmad, hogy erőt adj a lónak, a nyakát sörénnyel talán te díszíted?
Felugraszthatod-e úgy, ahogy a sáskát? Erős prüszkölése rémületet kelt.
Kapar a völgy mélyén, csupa vidámság, aztán csak úgy száguld a csatába.
Ijedtségen nevet, nem ismer félelmet, még a kard előtt sem hajlandó hátrálni.
A nyíltartó tegez csörömpöl a hátán, fel-felcsillan rajta a dárda és a lándzsa.
Nyugtalanul kapál, s a földet eszi, ha zeng a harsona, nem lehet tartani.
Mihelyt kürt szólal meg, fölnyerít, hogy: haha! Messziről megérzi az ütközet szagát, vezérek lármáját, csata tombolását.
Bölcsességed szerint szállt talán a sólyom, s terjeszti szárnyait dél felé repülve?
A te parancsodra száll a sas fölfelé és építi a fészkét a magasságokba?
A sziklák közt lakik, ott tölti az éjjelt, a hegyen, bérceken és a sziklacsúcson.
Onnan kémlelődik élelem után, és a messzeségbe kalandoz a szeme.
Már a fiókáit is vérrel táplálja, hol tetemek vannak, nyomban ott terem. 40
Akkor az Úr Jóbhoz fordult, s így szólt:
A Mindenhatóval pörlekedő meghajol-e vajon? Aki Istent akarja bírálni, feleljen!
Ekkor Jób felelt az Úrnak és így szólt:
Nézd, parányi vagyok. Mit feleljek neked? A számra teszem a kezem.
Egyszer beszéltem, de többé nem teszem, vagy másodszor is, de folytatása nem lesz.