111 Ezek Izrael fiainak nevei, akik családjukkal együtt lekísérték Jákobot Egyiptomba: 22 Ruben, Simeon, Lévi és Júda, 33 Isszachár, Zebulun és Benjamin, 44 Dán és Naftali, Gád és Áser. 55 Jákob leszármazottai összesen hetvenen voltak. József már Egyiptomban tartózkodott. 66 Azután meghalt József és minden testvére, és ez az egész nemzedék. 77 De Izrael fiai termékenyek voltak, elszaporodtak, annyira megsokasodtak és megerősödtek, hogy betöltötték az országot.
Az elnyomatás kezdete.
88 Egyiptomban új király jutott hatalomra, aki nem ismerte Józsefet. 99 Ezt mondta alattvalóinak: „Látjátok, hogy Izrael fiainak népe megsokasodott és megerősödött, s már veszélyt jelent számunkra. 1010 Járjunk el vele szemben okosan, hogy megakadályozzuk szaporodását. Különben háború esetén ellenségeink számát fogja növelni. Harcolni fog ellenünk, s utána elhagyja az országot.” 1111 Ezért munkafelügyelőket rendeltek Izrael fölé, hogy megkeserítsék az életét olyan munkával, amelyre kényszerítették őket. Így építették a fáraónak a raktárvárosokat, Pitomot és Ramszeszt. 1212 De minél jobban elnyomták őket, annál jobban növekedett számuk és szétterjedtek, ezért félelem fogta el őket Izrael fiai előtt. 1313 Az egyiptomiak tehát munkára kényszerítették Izrael fiait, 1414 és életüket durva kényszermunkával tették elviselhetetlenné: agyagfeldolgozással, téglavetéssel, különféle kényszermunkával. 1515 Egyiptom királya ezt a parancsot adta a héberek bábáinak, akik közül az egyiket Sifrának, a másikat Puának hívták: 1616 „Amikor a héber asszonyok mellett segédkeztek, figyeljetek jól a két nemre: ha fiú, öljétek meg, ha leány, hagyjátok életben.” 1717 A bábák azonban félték az Istent. Nem engedelmeskedtek az egyiptomi király parancsának és életben hagyták a fiúkat. 1818 Ezért Egyiptom királya felelősségre vonta őket: „Miért jártatok így el, és miért kíméltétek meg a fiúkat?” 1919 Ezt felelték a fáraónak: „A héberek asszonyai nem hasonlítanak az egyiptomiakhoz, azok életerősek, mielőtt a bába megérkezik, már megszülnek.” 2020 Isten ezért megáldotta a bábákat. A nép pedig nagyon elszaporodott és megerősödött. 2121 Isten a bábák jámborsága révén biztosított utódokat neki. 2222 Akkor a fáraó ezt a parancsot adta minden alattvalójának: „Minden fiút, aki a hébereknél születik, vessetek a folyóba, de a lányokat hagyjátok mind életben.”
2. MÓZES IFJÚSÁGA ÉS MEGHÍVÁSA
Mózes születése.
211 Egy Lévi törzséből való férfi elment, és feleséget vett saját nemzetségéből. 22 Ez fogant és fiút szült. Látta, hogy milyen szép, ezért három hónapon át titkolta. 33 Amikor már lehetetlen volt tovább rejtegetnie, papiruszkosarat készített neki, s bekente aszfalttal meg szurokkal. Beletette a kisgyermeket és elhelyezte a nád közé, közel a folyó partjához. 44 A gyermek nővére a közelben maradt, hogy lássa, mi történik vele. 55 Akkor a fáraó leánya lejött fürdeni a folyóhoz, kísérői közben a parton sétáltak. Észrevette a kosarat a nád között, s odaküldte szolgálóját, hogy vegye ki. 66 Amikor kibontotta, látta, hogy egy nyöszörgő gyermek van benne. Részvét ébredt benne iránta és így szólt: „Egy héber gyerek.” 77 A gyermek nővére a fáraó leányához fordult: „Akarod, hogy elmenjek, és a héber asszonyok között dajkát keressek, aki majd szoptatja a csecsemőt?” 88 „Menj” – válaszolta a fáraó leánya. A leány elfutott, hogy megkeresse a kisfiú anyját. 99 A fáraó leánya azt mondta neki: „Vidd magaddal a kicsit és neveld fel nekem, s megfizetek érte.” Az asszony elvitte a gyermeket és szoptatta. 1010 Amikor felserdült, visszaadta a fáraó leányának, aki úgy bánt vele, mint a saját fiával, és a Mózes nevet adta neki, „mivel – úgymond – a vízből húztam ki”.
Mózes Midián pusztájába menekül.
1111 Közben Mózes felnövekedett és elment meglátogatni testvéreit. Látta a kényszermunkát, amelyet végezniük kellett s észrevett egy egyiptomit, amint éppen az egyik héber testvérét ütlegelte. 1212 Körülnézve nem látott senkit, ezért leütötte az egyiptomit és elrejtette a homokban. 1313 Másnap is visszajött, s látta, hogy két héber verekedik. „Miért ütöd a barátodat?” – kérdezte a támadót. 1414 Az így válaszolt: „Ki tett téged főnökünkké és bíránkká, talán engem is meg akarsz ölni, ahogy megölted az egyiptomit?” Mózes megijedt és így szólt magában: „A dolog nyilvánvalóan kitudódott.” 1515 A fáraó is hallotta, hogy beszélnek az esetről, és halálra kerestette Mózest. Ő azonban elmenekült előle, és Midián földjére ment. Ott leült egy kútnál. 1616 Midián papjának hét leánya volt. Ezek odajöttek vizet húzni és megtölteni a vályúkat, hogy megitassák apjuk juhait. 1717 Az odaérkező pásztorok azonban elkergették őket. Mózes védelmükre kelt és megitatta juhaikat. 1818 Mikor hazatértek apjukhoz, Reuelhez, az megkérdezte: „Miért jöttetek ilyen korán?” 1919 Így válaszoltak: „Egy egyiptomi ember kimentett bennünket a pásztorok kezéből. Vizet is mert nekünk és megitatta a juhokat.” 2020 „Hol van – kérdezte a lányait –, miért hagytátok ott azt az embert? Hívjátok meg, hadd egyék velünk.” 2121 Így Mózes elszegődött ehhez az emberhez, az pedig feleségül adta hozzá a leányát, Cipporát. 2222 Ez fiút szült neki, s ő Gersomnak nevezte, mivel – úgymond – „idegen földön jövevény voltam.”
MÓZES MEGHÍVÁSA
Isten megemlékezik Izraelről.
2323 Hosszú idő telt el, s közben meghalt Egyiptom királya. Izrael fiai pedig szolgaságban nyögtek, segítségért kiáltoztak, és fohászuk felhatolt Istenhez nyomorúságukból. 2424 Isten meghallotta panaszukat, és Isten megemlékezett az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött szövetségről. 2525 Jóakaratúan tekintett le Izrael fiaira és felismerte…
111 Az Úr hívta Mózest, és a megnyilatkozás sátorából ezt mondta neki: 22 „Szólj Izrael fiaihoz és add tudtukra: Ha valaki közületek áldozatot mutat be az Úrnak, áldozatul hozhattok szarvasmarhát vagy juhot, kecskét. 33 Aki szarvasmarhát mutat be égőáldozatul, hibátlan hímet ajánljon fel. A megnyilatkozás sátorának bejárata előtt áldozza fel, hogy kedves legyen az Úrnak. 44 Tegye kezét az áldozati állat fejére, akkor az kedves lesz, s elvégezhetik vele az engesztelés szertartását. 55 Azután áldozza fel a bikát az Úr előtt. Áron fiai, a papok ajánlják fel a vérét, öntsék rá körös-körül az oltárra, amely a megnyilatkozás sátora előtt áll. 66 Most az ember nyúzza meg az állatot, vágja darabokra, 77 Áron fiai, a papok meg hozzanak tüzet az oltárra, s tegyenek fát a tűzre. 88 Ezután tegyék a részeket a fejjel és a hájjal együtt az oltáron égő fára. 99 Az ember mossa meg vízben a belső részeket meg a lábakat, a pap pedig égesse el ezeket mind az oltáron. Ez az égőáldozat a megbékélés illatában elköltött étel lesz az Úr számára. 1010 Ha égőáldozatul a nyájból juhot vagy kecskét mutat be, hibátlan hímet áldozzon fel. 1111 Az oltár északi oldalán áldozza fel az Úrnak. Áron fiai, a papok, öntsék rá a vérét körös-körül az oltárra. 1212 Azután az ember vágja darabokra, a pap pedig tegye ezeket a fejjel és a hájjal együtt az oltáron égő fára. 1313 Az ember mossa meg a belső részeket és a lábakat, a pap pedig égesse el őket az oltáron. Ez az égőáldozat a megbékélés illatában elköltött étel lesz az Úr számára. 1414 Ha égőáldozatul madarat mutat be, gerlét vagy galambot hozzon. 1515 A pap áldozza fel az oltáron, fogja meg a nyakát és vágja le a fejét, ezt égesse el az oltáron, a vérét pedig csurgassa az oltár oldalára. 1616 Szedje ki a begyét és a szárnytollait, s dobja az oltár mellé, ahová a hamut szokták önteni. 1717 Szelje ketté az állatot, egy szárnyat ide is, oda is, anélkül, hogy lemetszené. A pap égesse el az állatot az oltáron, a tűzre rakott fán. Ez az égőáldozat a megbékélés illatában elköltött étel lesz az Úr számára.
4411 (A karvezetőnek – Korach fiainak tanítókölteménye.) 22 Isten, hallottuk saját fülünkkel, atyáink beszéltek nekünk a tettekről, melyeket az ő napjaikban, a hajdani időben 33 a kezed végbevitt. Elűztél népeket, őket pedig letelepítetted. Elpusztítottál népeket, őket meg naggyá tetted. 44 Nem saját kardjukkal hódították meg a földet, nem a saját karjuk szerezte a győzelmet. A te jobbod volt az, hatalmas karod, s fényességes arcod, mert szeretted őket. 55 Istenem és királyom vagy, te szerzel győzelmet Jákobnak. 66 Általad űztük el ellenségeinket. A te nevedben tiportuk le azokat, akik ellenünk támadtak. 77 Nem íjamban bíztam, a kard nem menthetett meg, 88 te szereztél győzelmet az ellenség felett, te semmisítetted meg azokat, akik gyűlöltek bennünket. 99 Minden időben Istennel dicsekedtünk, mindenkor a te neved dicsőítettük. 1010 De most elvetettél, megaláztál minket, Istenünk, már nem vonulsz együtt seregünkkel. 1111 Hagytad, hogy meghátráljunk ellenségünk előtt, és így gyűlölőink zsákmányhoz jutottak boldog szívvel. 1212 Kiszolgáltattál, mint áldozatra szánt juhokat, szétszórtál bennünket a pogányok közé. 1313 Eladtad népedet alacsony bérért, és keveset nyertél ebből a cseréből. 1414 Szomszédaink előtt gúny tárgyává tettél, nevetséges példává azok előtt, akik körülöttünk laknak. 1515 Szállóigévé tettél a pogányok számára, s a népek csóválják a fejüket rajtunk. 1616 Gyalázatom előttem lebeg szüntelen, szégyenpír borítja arcomat. 1717 Hallanom kell, hogy szidnak és átkoznak ellenségeim és támadóim. 1818 Ez mind ránk tört, s mégsem feledtünk el, szövetségedet nem szegtük meg. 1919 Szívünk nem fordult el tőled, lépteink ösvényeidről nem tértek le, 2020 amikor megvertél a sakálok földjén, amikor elborítottál a halál sötétségével. 2121 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, ha idegen istenek felé tártuk volna ki kezünket: 2222 Isten nemde látta volna, ő, aki a szívek mélyére lát? 2323 Nem, miattad tipornak szüntelen. Úgy néznek ránk, mint áldozatra szánt juhokra. 2424 Kelj föl, miért alszol, Uram, kelj föl és ne taszíts el mindörökre! 2525 Miért rejted el arcodat? Miért feledkezel el nyomorunkról és kínjainkról? 2626 Hiszen lelkünket a porba taposták, testünk a földhöz tapadt. 2727 Kelj föl, siess segítségünkre, irgalmasságodban szabadíts meg minket!