47
Elméne azért József és tudtára adá a Faraónak, és monda: Az én atyám és atyámfiai, juhaikkal, barmaikkal és mindenökkel valamijök volt, ide jöttek Kanaán földéről; és most Gósen földén vannak.
És vőn ötöt az ő testvérei közűl, és állítá őket a Faraó elé.
És monda a Faraó a József testvéreinek: Mi a ti életmódotok? És mondának a Faraónak: Juhpásztorok a te szolgáid, mi is, mint a mi atyáink.
(1Móz 46,34)
És mondának a Faraónak: Azért jöttünk, hogy e földön tartózkodjunk, mert a te szolgáid barmainak nincs legelője, mivelhogy elhatalmazott az éhség Kanaán földén: hadd lakjanak azért most a te szolgáid Gósen földén.
És szóla a Faraó Józsefnek, mondván: A te atyád és a te atyádfiai jöttek te hozzád.
Égyiptom földe ímé előtted van; e föld legjobb részében telepítsd le a te atyádat és atyádfiait, lakozzanak a Gósen földén: ha pedig tudod, hogy vannak közöttök arra termett emberek, tedd azokat az én barmaim gondviselőivé.
Bevivé József Jákóbot is az ő atyját, és állítá őt a Faraó elé. És köszönté Jákób a Faraót.
És monda a Faraó Jákóbnak: Hány esztendős vagy?
Monda pedig Jákób a Faraónak: Az én bujdosásom esztendeinek napjai száz harmincz esztendő; kevesek és nyomorúságosak voltak az én életem esztendeinek napjai, és nem érték el az én atyáim élete esztendeinek napjait, a meddig ők bujdostak.
(Zsid 11,9.13)
És megáldá Jákób a Faraót, és kiméne a Faraó elől.
Megtelepíté tehát József az ő atyját és atyjafiait, és ada nékik birtokot Égyiptom földén, annak a földnek legjobb részében a Rameszesz földén; a mint megparancsolta vala a Faraó.
(1Móz,47 6. 27.)
És ellátja vala József az ő atyját és atyjafiait, és az ő atyjának egész házanépét kenyérrel, gyermekeik számához képest.
És kenyér nem vala az egész föld kerekségén, mert igen nagy vala az éhség, és elalélt vala Égyiptom földe, és a Kanaán földe az éhség miatt.
József pedig mind összeszedé a pénzt, a mi találtatik vala Égyiptomnak és Kanaánnak földén a gabonáért, a melyet azok vesznek vala; és bévivé József a pénzt a Faraó házába.
És mikor elfogyott a pénz Égyiptom földéről is, Kanaán földéről is, egész Égyiptom Józsefhez méne, mondván: Adj nékünk kenyeret, miért haljunk meg szemed láttára, azért hogy nincs pénz?
És monda József: Hozzátok ide barmaitokat, és adok néktek a ti barmaitokért, ha nincs pénz.
És elvivék barmaikat Józsefhez, és ada nékik József kenyeret lovakért, juhokért, ökrökért és szamarakért: és eltartá őket abban az esztendőben kenyérrel az ő barmaik összeségéért.
Mikor pedig elmúlék az esztendő, menének hozzá a második esztendőben, és mondának néki: Nem titkolhatjuk el uramtól, hogy bizony elfogyott a pénz, és a barom-nyájak mind uramnál vannak, a mint látja az én uram semmi sem maradt, csak testünk és földünk.
Miért veszszünk el szemed láttára mind magunk, mind földünk? végy meg minket és földünket kenyéren, és mi és a mi földünk szolgái leszünk a Faraónak; csak adj magot, hogy éljünk s ne haljunk meg, és a föld ne pusztuljon el.
Megvevé azért József egész Égyiptom földét a Faraó részére, mert az Égyiptombeliek mind eladák az ő földjöket, mivelhogy erőt vett vala rajtok az éhség. És a föld a Faraóé lőn.
A népet pedig egyik városból a másikba telepíté Égyiptom egyik határszélétől másik széléig.
Csak a papok földét nem vevé meg, mert a papoknak szabott részök vala a Faraótól és abból a szabott részből élnek vala, a mit nékik a Faraó ád vala; annak okáért, nem adák el az ő földjöket.
És monda József a népnek: Ímé megvettelek titeket a mai napon, és a ti földeteket a Faraónak. Ímhol számotokra a mag, vessétek be a földet.
És takaráskor adjatok a Faraónak egy ötödrészt; négy rész pedig legyen a tiétek, a mező bevetésére és éléstekre, mind magatoknak, mind házatok népének, és gyermekeiteknek eledelül.
És mondának: Életünket megtartottad; hadd találjunk kegyelmet uram szemei előtt, és szolgái leszünk a Faraónak.
És törvénynyé tevé azt József mind e mai napig Égyiptom földén, hogy a Faraóé az ötödrész, csak a papok földe, egyedűl az nem volt a Faraóé.
Lakozék azért Izráel Égyiptom földében a Gósen földén, és ott megöröködének, s megszaporodának és megsokasodának felette igen.
(1Móz,47 11.)
Jákób pedig tizenhét esztendeig él vala Égyiptom földén, és Jákób élete esztendeinek napjai száz negyvenhét esztendő.
És elközelgetének Izráel halálának napjai, és hívatá az ő fiát Józsefet, s monda néki: Ha én te előtted kedves vagyok, kérlek tedd a kezedet tomporom alá, és légy hozzám szeretettel és hűséggel: Kérlek ne temess el engem Égyiptomban.
(1Móz 24,2)
Midőn elaluszom az én atyáimmal, vígy ki engem Égyiptomból és temess el az ő sírjokba. És monda: Én a te beszéded szerint cselekszem.
És monda: Esküdjél meg nékem! és megesküvék néki. És leborula Izráel az ágy fejére. 48
És lőn ezek után, megmondák Józsefnek: Ímé a te atyád beteg; és elvivé magával az ő két fiát Manassét és Efraimot.
És tudtára adák Jákóbnak, mondván: Ímé a te fiad József hozzád jő; és összeszedé erejét Izráel, s felüle az ágyon.
És monda Jákób Józsefnek: A mindenható Isten megjelenék nékem Lúzban, a Kanaán földén, és megálda engem.
(1Móz 28,13)
És monda nékem: Ímé én megszaporítlak és megsokasítlak és népek sokaságává teszlek téged, s ezt a földet te utánnad a te magodnak adom örök birtokul.
(1Móz 28,14;1Móz 28,13)
Most tehát a te két fiad, a kik néked Égyiptom földén annakelőtte születtek, hogy én hozzád jöttem vala Égyiptomba, az enyéim; Efraim és Manasse, akár csak Rúben és Simeon, az enyéim lesznek.
(1Móz 41,50-52)
Ama szülötteid pedig, kiket ő utánok nemzettél, tiéid lésznek, és az ő bátyjaik nevéről neveztessenek az ő örökségökben.
Mert mikor Mésopotámiából jövék, meghala mellettem Rákhel Kanaán földén az úton, mikor még egy dűlőföldre valék Efratától, és eltemetém őt ott az Efratába (azaz Bethlehembe) vezető úton.
(1Móz 35,16.19)
És meglátá Izráel a József fiait és monda: Kicsodák ezek?
József pedig monda az ő atyjának: Az én fiaim, kiket Isten itt adott nékem. És monda: Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg.
Mert Izráelnek szemei meghomályosodának a vénség miatt, és nem láthat vala. Közel vivé tehát őket hozzá, ő pedig megcsókolgatá és megölelgeté őket.
És monda Izráel Józsefnek: Nem gondoltam, hogy orczádat megláthassam, és íme az Isten megengedte látnom magodat is.
Akkor kivevé József azokat az ő atyjának térdei közül, és leborula arczczal a földre.
És fogá József mindkettejöket, Efraimot jobbkezével Izráel balkeze felől; Manassét pedig balkezével Izráelnek jobbkeze felől és közel vivé őket hozzá.
Izráel pedig kinyujtá az ő jobbkezét és rátevé Efraim fejére, pedig ő a kisebbik vala, az ő balkezét pedig Manasse fejére. Tudva tevé így kezeit, mert az elsőszülött Manasse vala.
És megáldá Józsefet s monda: Az Isten, a kinek előtte jártak az én atyáim Ábrahám és Izsák; az Isten a ki gondomat viselte, a mióta vagyok, mind e napig:
(Zsid 11,21)
Amaz Angyal, ki megszabadított engem minden gonosztól, áldja meg e gyermekeket, és viseljék az én nevemet és az én atyáimnak Ábrahámnak és Izsáknak nevét, és mint a halak szaporodjanak e földön.
(1Móz 31,11.13;28,20.21;32,9-12)
Látván pedig József, hogy az ő atyja jobbkezét Efraim fejére tevé, nem tetszék néki, és megfogá atyja kezét, hogy Efraim fejéről Manasse fejére tegye át.
És monda József az ő atyjának: Nem úgy atyám; mert ez az elsőszülött, ennek fejére tedd jobb kezedet.
Nem akará pedig az atyja és monda: Tudom fiam, tudom, ő is néppé lesz, ő is megnevekedik; de az ő öccse nálánál inkább megnevekedik, és az ő magja népek sokaságává lesz.
És megáldá őket azon a napon, mondván: Ha áld, téged említsen Izráel, mondván: Az Isten téged olyanná tégyen mint Efraimot s Manassét. És Efraimot eleibe tevé Manassénak.
És mondá Izráel Józsefnek: Ímé én meghalok, de az Isten veletek lesz és vissza visz titeket a ti atyáitok földére.
Én pedig adok néked egy osztályrészt a te atyádfiainak része felett, melyet az Emoreustól vettem fegyveremmel és kézívemmel.
(1Móz 33,19)
39
Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;
(Zsolt 104,20-22)
Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?
(Zsolt 116,12-14; Zsid 2,11.12)
Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?
(Zsolt 147,9; Máté 6,26)
Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
(Zsolt 9,13;40,18)
Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
(Zsolt 56,13.14)
Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
(Jób,39 25. Ésa. 65,13.)
Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
(Zsolt 72,11; Malak 1,11)
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
(Zsolt 24,1.2)
A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
(Jer 2,24)
Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
(Zsolt 110,2.3)
A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
(Zsolt 69,37;102,29;Zsolt 52,11)
Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
(Zsolt 80,2; Ján 10,11; Jel 7,16.17)
Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
(Jer 31,35)
Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
(Zsolt 3,6.7;49,16;86,13)
Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
(Zsolt 92,11)
Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
(Zsolt 27,4)
És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
(2Sám 23,1;2Móz 19,5)
Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
(2Pét 3,5)
Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
(Zsolt 15,1-5)
De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
(Ésa 18,18)
Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
(Zsolt 118,19)
Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
(Jób,39 7.)
Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
(Jób,39 8.)
A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
(Zsolt 22,5.6;Zsolt 13,4.5)
A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
(Ésa 28,16; Róm 10,11)
A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
(Zsolt 5,9;27,11)
Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
(Zsolt 18,3)
Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
(Zsolt 103,17;106,1)
Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda:
(Jób 38,1)
A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki!
És szóla Jób az Úrnak, és monda:
(Jób 36,22)
Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem.
(5Móz 28,1-14)
Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!
(Ésa 43,25)
40
Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélből, és monda:
(Zsolt 32,8)
Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem!
(Zsolt 36,9)
Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy?
(Zsolt 51,6; Róm 3,5.6)
És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgő hangon szólasz-é, mint ő?
(Zsolt 18,24)
Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsőséggel és fenséggel!
Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg őket!
Láss meg minden kevélyt és törd meg őket, és a gonoszokat az ő helyükön tipord le!
(Zsolt 19,13)
Rejtsd el őket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel:
(Zsolt 69,5)
Akkor én is dicsőítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed!
Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fűvel él, mint az ökör!
(Zsolt 18,21-24)
Nézd csak az erejét az ő ágyékában, és az ő erősségét hasának izmaiban!
(Zsolt 130,8)
Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak.
(Zsolt 18,24.25)
Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak.
(Zsolt 139,23)
Az Isten alkotásainak remeke ez, az ő teremtője adta meg néki fegyverét.
(Zsolt 11,5.1Kir;14,8)
Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mező minden vadja ott játszadozik.
(Zsolt 1,1; Jób 31,5)
Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein.
(Zsolt 101,7.8)
Befedezi őt a lótuszfák árnyéka, és körülveszik őt a folyami fűzfák.
(5Móz 21,6.7;Zsolt 27,6)
Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is.
Megfoghatják-é őt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tőrökkel?!
(Zsolt 42,23;27,4;2Sám 6,1.7)
16
Dávid miktámja.
Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom. (Jób 20,10; Zsolt 18,45) Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen. A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem. (Zsolt 101,6) Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra. (Jób 6,4) Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat. (Siral 3,24) Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem. Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim. (Zsolt 63,7) Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök. (Zsolt 28,7;49,16; Csel 2,25-28;Zsolt 109,31;110,5) Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik. Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. (Zsolt 86,13;88,6.7;116,8.9; Csel 2,31; Ésa 53,10-12) Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké. (Zsolt 17,15)
Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom. (Jób 20,10; Zsolt 18,45) Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen. A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem. (Zsolt 101,6) Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra. (Jób 6,4) Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat. (Siral 3,24) Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem. Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim. (Zsolt 63,7) Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök. (Zsolt 28,7;49,16; Csel 2,25-28;Zsolt 109,31;110,5) Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik. Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. (Zsolt 86,13;88,6.7;116,8.9; Csel 2,31; Ésa 53,10-12) Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké. (Zsolt 17,15)