A király erre azt mondta Józsefnek: »Atyád és testvéreid eljöttek hozzád. Előtted van Egyiptom földje: telepítsd le őket a legjobb helyen, és add nekik Gósen földjét. Ha pedig tudsz közöttük ügyes férfiakat, tedd meg őket jószágaim felügyelőivé!«
Ezután József bevitte apját is a királyhoz. Eléje állította, és ő megáldotta a fáraót. Amikor az megkérdezte tőle: »Hány esztendős vagy?« – 9ő azt felelte: »Vándorlásom ideje százharminc esztendő, kevés és mostoha, és nem érte el atyáim vándorlásának idejét.« Aztán megáldotta a királyt, és elment.
József pedig birtokot adott apjának és testvéreinek Egyiptomban, az ország legjobb helyén, Rámszeszben, amint a fáraó megparancsolta, és gondoskodott róluk, s atyja egész házáról, ellátva mindannyiukat élelemmel.
József intézkedései Egyiptomban Nem volt ugyanis kenyér sehol a föld kerekségén, és az éhség ránehezedett a földre, főként Egyiptomra és Kánaánra. Össze is szedett ezekből minden pénzt az eladott gabona fejében, és bevitte a király kincstárába.
Amikor aztán a vásárlóknak elfogyott a pénzük, egész Egyiptom Józsefhez ment, és így szólt: »Adj nekünk kenyeret! Miért haljunk meg a szemed előtt pénz hiányában!« Ő azt felelte nekik: »Hozzátok el jószágaitokat, azokért adok én nektek élelmet, ha pénzetek nincsen!« Amikor elhozták, adott nekik élelmet a lovakért, a juhokért, a marhákért és a szamarakért. Ellátta őket abban az esztendőben is, cserébe a jószágaikért.
A következő esztendőben ismét elmentek hozzá, és azt mondták neki: »Nem titkoljuk el urunk elől, hogy elfogyott a pénzünk, és elfogyott a jószágunk is. Az sem titok előtted, hogy testünkön és földünkön kívül semmink sincsen. Miért haljunk meg tehát szemed láttára? Hadd legyünk a tieid: mi magunk is, a földünk is. Végy meg minket és földünket a király szolgálatára, csak adj vetőmagot, nehogy elpusztuljanak a föld művelői, és sivataggá váljék!«
Megvette tehát József Egyiptom egész földjét – mert mindenki eladta birtokát a nagy éhínség miatt –, és a fáraó tulajdonává tette azt, és minden népét szolgaságba vetette, Egyiptom egyik határától a másik határáig. Csak a papok földjét nem vette meg, amelyet a király adott nekik. Ők ugyanis meghatározott élelmet is kaptak az állami raktárakból, így nem kellett eladniuk birtokaikat.
József ekkor azt mondta a népnek: »Íme, amint látjátok, ti magatok is, a földetek is a fáraó tulajdona. Vigyétek a magot, és vessétek be a földeket, hogy legyen gabonátok! Egy ötödrészt be kell szolgáltatnotok a királynak, a többi négyet nektek hagyom vetésre és házatok népének s gyermekeiteknek élelmére!« Azok azt felelték: »A te kezed műve, hogy megmenekültünk! Csak tekintsen ránk urunk, és mi örömest leszünk rabszolgái a királynak.«
Attól az időtől kezdve mind a mai napig Egyiptom egész földjén egy ötödrész a királynak jár – s ez József óta mintegy törvénnyé vált –, kivéve a papi földet, amely mentes volt ettől a kötelességtől.
Jákob utolsó kívánsága 27Izrael letelepedett tehát Egyiptomban, azaz Gósen földjén, és elfoglalta azt. Gyarapodott, és nagyon megsokasodott. Tizenhét esztendeig élt Jákob Egyiptom földjén. Életének napjai összesen száznegyvenhét esztendőt tettek ki.
Amikor aztán látta, hogy közeledik halálának napja, magához hívatta fiát, Józsefet, és így szólt hozzá: »Ha kegyelmet találtam szemedben, tedd kezedet ágyékom alá, és cselekedj velem irgalmasságot és hűséget: ne temess el engem Egyiptomban. Hadd nyugodjak atyáim mellett! Vigyél ki tehát majd engem erről a földről, és temess őseim sírjába!« József azt felelte neki: »Megteszem, amit parancsoltál!« Erre ő azt mondta: »Akkor esküdj is meg nekem!« Ő pedig megesküdött. Erre Izrael imádta Istent, a botjának végére borulva.
48 Miután ezek megtörténtek, jelentették Józsefnek, hogy beteg az apja. Erre magához vette két fiát, Manasszét és Efraimot. Amikor megmondták az idős embernek: »Íme, a fiad, József eljött hozzád« – összeszedte erejét, és kiült az ágy szélére. 3Amikor bement hozzá, azt mondta neki: »A mindenható Isten megjelent nekem Lúzában, amely Kánaán földjén van, és megáldott engem. Azt mondta: ‘Megszaporítalak és megsokasítalak, és népek seregévé teszlek. Neked és utódaidnak adom majd ezt a földet örökös birtokul.’ Azért tehát a két fiad, aki neked Egyiptomban született, mielőtt idejöttem hozzád, legyen az enyém: Efraimot és Manasszét számítsák éppúgy az enyémnek, mint akár Rúbent és Simeont. A többiek azonban, akiket utánuk nemzel, a tieid legyenek, és testvéreik nevét viseljék birtokaikban. Amikor ugyanis visszatértem Paddanból, Ráchel, a te anyád, meghalt az úton, Kánaán földjén. Efratához közeledtem akkor, és eltemettem őt az efratai – másik nevén a betlehemi – út mentén.«
8Amikor Izrael meglátta József fiait, megkérdezte tőle: »Kik ezek?« Ő így felelt: »A fiaim, akiket itt adott nekem Isten.« Azt mondta erre: »Vezesd csak őket ide hozzám, hadd áldjam meg őket!« – Elhomályosodott ugyanis Izrael szeme a késő öregségtől, így nem látott tisztán. – Odavitte tehát hozzá őket, ő pedig megcsókolta és megölelte őket. Aztán ezt mondta a fiának: »Nem fosztottak meg látásodtól, sőt Isten még utódodat is megmutatta nekem!« József erre elvette őket az apja öléből, és földig borult. Aztán Efraimot a maga jobbjára, azaz Izrael balkeze elé, Manasszét meg a maga baljára, azaz apjának jobb keze elé állította, és mindkettőjüket odavezette hozzá. Erre ő kinyújtotta jobbkezét, és Efraimnak, a fiatalabb testvérnek a fejére tette, a balkezét pedig Manasszénak, az idősebbnek a fejére, kezeit keresztbe téve. Aztán megáldotta Jákob Józsefet ezekkel a szavakkal:
»Isten, akinek színe előtt
jártak atyáim, Ábrahám és Izsák,
Isten, aki pásztorom volt
ifjúságomtól kezdve mind a mai napig,
az angyal, aki megszabadított engem minden bajtól,
áldja meg ezeket a gyermekeket,
szálljon át rájuk az én nevem,
atyáimnak, Ábrahámnak és Izsáknak a neve,
és növekedjenek sokasággá a földön!«
Efraimot tehát Manassze elé helyezte.
‘Úgy cselekedjék veled Isten,
mint Efraimmal és mint Manasszéval!’«
Jegyzetek
47,9 Jákob panasza utal arra, hogy a pásztorélet a földek művelésbe vonásával egyre nehezebbé vált.
47,27 Jákob biztos akar lenni abban, hogy az ígéret földjén temetik el.
48,3 Jákob örökbe fogadja József fiait, így lesznek ők is törzsfőkké.
48,8 Az elbeszélő tudja, hogy később a két törzs közül Efraim lett a hatalmasabb.
Tudod-e a kőszáli kecske ellési idejét?
Figyeled-e a szarvastehén fajzását?
Számon tartod-e vemhességük hónapjait,
és tudod-e ellésük idejét?
Lekuporodnak vajúdva, megellenek és bőgnek.
Fiaik elválnak, elmennek legelőre,
elszélednek és nem térnek vissza hozzájuk.
Ki bocsátotta a vadszamarat szabadon,
és ki oldotta el köteleit?
A pusztát rendeltem házául,
a sós sivatagot lakóhelyéül.
Megveti a város zsivaját,
és nem hallja a hajcsár kiáltását.
Felkutatja legelőjét: a hegyeket,
és minden zöldet felkeres.
Akar-e neked szolgálni a vadmarha?
Meghál-e a jászolodnál?
Szántásra fogod-e a vadmarhát kötéllel?
Töri-e a rögöt a völgyekben utánad?
Bízol-e benne, mert nagy az ereje,
és ráhagyod a munkádat?
Rábíznád-e, hogy behordja gabonádat
és megtöltse szérűdet?
Vígan csapkod a struccmadár szárnya;
bizony kegyetlen a szárnya s a tollazata!
Hisz tojásait a földön hagyja
s a porban melegíti őket;
felejti, hogy láb eltapossa,
s a mező vadja eltiporja őket.
Kemény a fiaihoz, mintha nem is az övéi volnának,
nem bánja, ha kárba vész a fáradsága;
mert Isten megvonta tőle az okosságot,
és nem adott neki előrelátást;
de amikor itt az ideje, a magasba rebben,
és kineveti a lovat meg a rajta ülőt.
Te adsz-e erőt a lónak?
Te ruházod-e fel nyakát sörénnyel?
Te tanítod-e, hogy ugorjon, mint a sáska?
Be félelmetes orrának büszke prüszkölése!
A földet kapálja körmeivel, bátran ficánkol,
szembeszáll a fegyveresekkel.
Megveti a félelmet,
és nem hátrál a kard elől.
Csöröghet a tegez fölötte,
villoghat a lándzsa és a pajzs,
izgatottan, tombolva falja a földet,
és nem marad veszteg, ha megriad a harsona,
amikor hallja a harsonát, azt mondja: ‘Hajrá!’
Már messziről szimatolja a harcot,
a vezérek buzdító szavát, a sereg kiáltását.
A te bölcsességed által tollasodik-e meg a sólyom,
és terjeszti ki szárnyait dél felé?
Parancsszódra száll-e a sas a magasba,
és fészkel meredek helyen?
Sziklán lakik és ott tanyázik,
meredek kőszálon, járatlan bércen,
onnan kémleli étkét,
és szeme ellát messzire,
fiókái vért szürcsölnek,
és tüstént ott terem, ahol tetem van.«
»Oly könnyen meghátrál-e, aki Istennel perbe szállt?
Nos feleljen erre Isten vádlója!«
Jób válasza: 40,3-5
»Mit feleljek én, aki könnyelműen szóltam?
Kezemet a számra teszem!
Egyszer szóltam, bár azt is elhagytam volna!
Meg másodszor, de nem teszem többé!«
Isten második beszéde: 40,6-41,26
És felelt az Úr Jóbnak a fergetegből és mondta:
»Övezd fel derekadat, amint férfihez illik!
Én kérdezlek, te meg felelj nekem!«
8 Semmivé akarod-e tenni az én igazságomat?
És kárhoztatsz-e engem, hogy neked legyen igazad?
Olyan-e a karod, mint az Istené?
Mennydörgő hangon szólsz-e úgy, mint ő?
Akkor vegyél magadra ékességet és emelkedj föl magasra,
légy dicsőséges és öltözz ragyogó szépségbe!
Szórd szét a kevélyeket haragodban,
Tekints minden kevélyre és alázd meg őket!
Láss meg minden gőgöst és szégyenítsd meg őket!
Morzsold össze a gonoszokat helyükön!
Rejtsd őket mind a porba,
süllyeszd orcájukat a verembe!
Akkor én is beismerem,
hogy jobbod győzelemre segít téged!
Lám a Behemót, amelyet teremtettem, úgy mint téged is:
füvet eszik, akárcsak a szarvasmarha.
Erő van ágyékában,
és erősség hasa izmaiban.
Kiegyenesíti farkát, mintha cédrus lenne,
combjainak izmai egymásba fonódnak.
Csontjai, mint az érccsövek,
és lábszárai, mint a vasrudak.
Isten művei közül ő az első;
Teremtője neki adta kardját,
mert neki teremnek füvet a hegyek,
ahol a mező minden vadja játszadozik.
Lótusz alatt heverészik,
a nád s a mocsár rejtekében.
Befödi a lótusz árnyékával,
körülveszik a patak fűzei.
Ha a folyó árja szorítja, fel nem riad;
nyugton marad, még ha a Jordán csap is be a szájába.
Ki tudná horoggal szemtől szembe elfogni,
s pecekkel átfúrni orrát?
Vajon partra húzhatod-e a Leviatánt horoggal,
és megkötheted-e kötéllel nyelvét?
Teszel-e karikát orrába?
Átfúrod-e pofáját kampóval?
Vajon rimánkodik-e neked sokat,
vagy szép szóval kedveskedik-e neked?
Egyezkedik-e veled,
hogy szolgádul fogadd örök időkre?
Játszol-e vele, mint a kis madárral,
és megkötözheted-e leányaid mulatságára?
Alkusznak-e fölötte a társak,
felosztják-e a kereskedők?
Megtöltöd-e a hálókat bőrével
és a halrekeszt fejével?
Emeld rá kezedet! De jegyezd meg,
hogy a harc után meg nem mukkansz többé!
Jegyzetek
40,8 Isten kiemeli – jobban mint valaha – a megdöbbent Jób szemei előtt égi hatalmának csodáit. A következő leírások a vizilóról és a krokodilról a világirodalom legrealistább és legfennköltebb leírásai közé sorolhatók.
Isten, a hívek öröksége
16 1Miktám, Dávidtól.Óvj meg engem, Uram, mert tebenned van reményem!
2 Mondom az Úrnak: »Te vagy az én Istenem,
nagyobb javam nincsen nálad.«
3 A szentekben, a jeles férfiakban, akik a földön vannak,
bennük van minden gyönyörűségem.
Sok gyötrődése van azoknak,
akik más istenek után futkosnak.
Nem veszek részt véres áldozataikban,
nevüket sem veszem ajkamra.
Az Úr az én örökségem és kelyhem osztályrésze:
te adod vissza örökségemet.
A mérőzsinór pompás részt juttatott nekem,
valóban pompás nekem az én örökségem.
Áldom az Urat, aki értelmet adott nekem,
veséim még éjjel is figyelmeztetnek engem.
Szüntelenül az Úr van szemem előtt,
meg nem ingok, hisz ő áll jobbomon.
Ezért örvend a szívem és ujjong a nyelvem,
sőt testem is reménységben pihen:
Mert nem hagyod az alvilágban lelkemet,
s nem engeded, hogy szented romlást lásson.
Megmutatod nekem az élet útját,
az öröm teljességét színed előtt,
és a gyönyörűséget jobbodon mindörökké.
Jegyzetek
16,1 Bizalom-ének, amelyet egy fogság utáni hívő közösség énekelt. Megvallja Istent, aki földi életének „örökrésze” és irányítója, és akitől a síron túli életben való részesedést reméli. Az igaz határozottan Isten mellett döntött (1-4), ennek köszönheti élete boldogságát (5-8).
16,2 A héber szöveg nem egészen érthető, valószínűleg hibás.
16,3 A „szenteken” a hívőket kell érteni.