Jákób és családja letelepszik Gósen földjén
47 József elment, és hírt vitt a fáraónak. Ezt mondta: Apám és testvéreim megérkeztek Kánaán földjéről juhaikkal, marháikkal és mindenükkel, amijük csak van, és már Gósen földjén vannak. Maga mellé vett ötöt a testvérei közül, és odaállította őket a fáraó elé. A fáraó ezt kérdezte a testvérektől: Mi a foglalkozásotok? Ők így feleltek a fáraónak: Juhpásztorok a te szolgáid, mi is, meg atyáink is azok voltak. Majd ezt mondták a fáraónak: Jövevényként jöttünk erre a földre, mert szolgáid juhainak nincs legelője, olyan súlyos az éhínség Kánaán földjén. Hadd telepedjenek le szolgáid Gósen földjén! A fáraó ezt mondta Józsefnek: Apád és testvéreid idejöttek hozzád. Előtted van Egyiptom országa. Az ország legjobb részén telepítsd le apádat és testvéreidet, telepedjenek le Gósen földjén! Ha pedig tudod, hogy vannak közöttük rátermett emberek, tedd azokat jószágaim felügyelőivé!József apját, Jákóbot is bevezette, és odaállította a fáraó elé. Jákób áldást mondott a fáraóra. A fáraó megkérdezte Jákóbtól: Hány éves vagy? Jákób azt felelte a fáraónak: Vándorlásom éveinek a száma százharminc esztendő. Életem rövid volt, tele rossz napokkal. Nem értem el atyáim vándorlása éveinek a számát. Majd áldást mondott Jákób a fáraóra, és eltávozott a fáraó elől. Így telepítette le József apját és testvéreit, és adott nekik birtokot Egyiptomban, az ország legjobb részén, Ramszesz földjén, ahogyan megparancsolta a fáraó. És ellátta József kenyérrel az apját, testvéreit és apja egész háza népét családostul.
Éhínség Egyiptomban
Pedig sehol az országban nem volt már kenyér, olyan súlyos volt az éhínség. Egyiptom földje és Kánaán földje sínylődött az éhínség miatt. József a gabonáért, amelyet vásároltak, már összeszedetett minden pénzt, ami csak fellelhető volt Egyiptom és Kánaán földjén. Ezt a pénzt József a fáraó házának juttatta. Amikor elfogyott a pénz Egyiptom földjén – meg Kánaán földjén is –, odament valamennyi egyiptomi Józsefhez, és azt mondták: Adj nekünk kenyeret! Miért haljunk meg itt előtted? Hiszen nincs már pénz! József így felelt: Adjátok ide jószágaitokat, akkor adok nektek jószágaitokért, ha már nincs pénz. El is vitték jószágaikat Józsefhez, József pedig adott nekik kenyeret a lovakért, a juhnyájakért, a marhacsordákért és a szamarakért. Ellátta őket kenyérrel abban az esztendőben minden jószágukért. Miután eltelt az az esztendő, a következő esztendőben megint odamentek hozzá, és azt mondták neki: Nem titkolhatjuk el, uram, hogy elfogyott a pénz, jószágaink és állataink pedig urunknál vannak. Nem maradt egyebünk, uram, csak a testünk és a földünk. Miért pusztuljunk el szemed láttára magunk is, meg a földünk is? Vásárolj meg minket és a földünket kenyérért, és mi földünkkel együtt a fáraó szolgái leszünk. Csak adj vetőmagot, hogy életben maradjunk, ne haljunk meg, és a termőföld se váljék pusztává! József tehát megvásárolta Egyiptom egész földjét a fáraó részére, mert az egyiptomiak mind eladták mezőiket, olyan súlyos volt náluk az éhínség. Így lett a föld a fáraóé. A népet pedig szolgáivá tette, hogy neki dolgozzanak Egyiptom határának egyik szélétől a másikig. Csak a papok földjét nem vásárolta meg, mert az a papok javadalma volt a fáraó rendelete szerint, és ők abból a javadalomból éltek, amelyet a fáraó rendelete juttatott nekik. Ezért nem adták el a földjüket.Akkor József ezt mondta a népnek: A mai napon megvásároltalak benneteket és földeteket a fáraónak. Itt a vetőmag, vessétek be a földet! A termés egyötödét a fáraónak kell adnotok, négyötöde pedig megmarad nektek vetőmagnak és élelemre házatok népének, hogy legyen ennivalója családotoknak. Ők ezt felelték: Te mentetted meg az életünket. Légy jóindulattal irántunk, uram, és mi a fáraó szolgái leszünk! Így hozta meg József Egyiptomban a földre vonatkozólag azt a mai napig is érvényes rendeletet, hogy a termés egyötöde a fáraóé; csak a papok földje nem volt a fáraóé.
Jákób végrendelete
Izráel tehát letelepedett Egyiptomban, Gósen földjén. Birtokukba vették azt, szaporodtak, és nagyon megsokasodtak.Jákób tizenhét évig élt Egyiptomban. Összesen száznegyvenhét évig élt Jákób. Amikor közeledett Izráel halálának az ideje, magához hívatta fiát, Józsefet, és ezt mondta neki: Ha elnyertem jóindulatodat, tedd kezedet a csípőm alá, és esküdj meg, hogy szeretettel és hűséggel bánsz velem, és nem Egyiptomban fogsz eltemetni! Őseim mellett akarok pihenni. Vigyél majd el Egyiptomból, és temess az ő sírjukba! Ő így felelt: Megteszem, amit mondtál. Jákób ezt mondta: Esküdj meg nekem! Ő megesküdött. Ekkor Izráel térdre borult az ágy fejénél.
Jákób megáldja Efraimot és Manassét
48 Történt ezek után, hogy hírül vitték Józsefnek: Apád beteg! Ekkor elvitte hozzá két fiát, Manassét és Efraimot. Jákóbnak jelentették: Nézd, József, a fiad jön hozzád! Izráel összeszedte erejét, és felült az ágyon. Jákób ezt mondta Józsefnek: A Mindenható Isten megjelent nekem Lúzban, Kánaán földjén, megáldott engem, és azt mondta nekem: Megszaporítalak és megsokasítalak, népek sokaságává teszlek, és a te utódaidnak adom örökre ezt a földet birtokul. Legyen hát enyém a két fiad, akik Egyiptom földjén születtek, mielőtt eljöttem hozzád Egyiptomba! Efraim és Manassé legyen éppúgy az enyém, mint Rúben és Simeon! Azok a gyermekeid viszont, akiket utánuk nemzettél, legyenek a tieid, és viseljék bátyjaik nevét örökségükben! Mert amikor Paddánból eljöttem, fájdalmamra meghalt Ráhel útközben Kánaán földjén, amikor már csak rövid út választott el Efrátától. Ott temettem el az Efrátába, azaz Betlehembe vezető úton.Amikor Izráel meglátta József fiait, megkérdezte: Kik ezek? József ezt felelte apjának: Az én fiaim, akiket itt adott nekem az Isten. Jákób így szólt: Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg őket! Izráel szeme az öregség miatt meggyengült, nem látott már jól. Közel vitte azért őket Jákóbhoz, ő pedig megcsókolta és megölelte őket. Izráel ezt mondta Józsefnek: Nem gondoltam, hogy még meglátom arcodat, és most Isten még azt is megengedte, hogy megláthassam a gyermekeidet. Akkor József elhúzta őket apja térdétől, és arccal a földre borult. Azután fogta József mindkettőjüket, és odavitte jobb kezével Efraimot Izráel baljára, bal kezével pedig Manassét Izráel jobbjára. Izráel kinyújtotta a jobb kezét, és Efraim fejére tette, pedig ő volt a kisebbik. A bal kezét meg keresztbe rá Manassé fejére tette, pedig Manassé volt az elsőszülött. Azután így áldotta meg Józsefet: Az Isten, akinek színe előtt jártak az őseim, Ábrahám és Izsák, az Isten, aki pásztorom, mióta csak vagyok mind a mai napig, az angyal, aki megváltóm minden bajban, áldja meg e fiúkat! Rólam nevezzék el őket, meg őseimnek, Ábrahámnak és Izsáknak a nevéről! Legyen számtalan utódjuk ezen a földön!
Amikor József látta, hogy apja Efraim fejére tette a jobb kezét, rosszallotta ezt. Megfogta apja kezét, hogy áttegye Efraim fejéről Manassé fejére. József ezt mondta apjának: Nem úgy, apám, mert ez az elsőszülött, az ő fejére tedd a jobb kezedet! Apja azonban elutasította, és azt mondta: Tudom, fiam, tudom. Ő is néppé lesz, ő is nagy lesz, de kisebbik testvére nagyobb lesz nála, és utódaiból sok-sok nép támad majd. És így áldotta meg őket azon a napon: A ti nevetekkel mondanak majd áldást Izráelben: Tegyen Isten olyanná, mint Efraimot és Manassét!
Így helyezte Jákób Efraimot Manassé elé. Azután ezt mondta Izráel Józsefnek: Én már meghalok. De Isten veletek lesz, és visszavisz benneteket atyáitok földjére. Neked azonban egy hegyháttal többet adok, mint testvéreidnek, amit karddal és íjjal vettem el az emóriaktól.
39
Tudod-e, mikor ellik a kőszáli zerge, megfigyelted-e, mikor borjazik a szarvas?
Megszámoltad-e, hány hónapig vemhesek, tudod-e, mikor jön el ellésük ideje?
Lefekszenek, megellik borjaikat, és megszabadulnak fájdalmuktól.
Borjaik megerősödnek, felnőnek a mezőn, elszélednek, és nem térnek hozzájuk vissza.
Ki engedte szabadon a vadszamarat, ki oldozta el a zebra kötelét?
A pusztát rendeltem otthonává, lakóhelyévé a szikes földet.
Kineveti a városi sokadalmat, nem hallja a hajcsár kiáltozását.
A hegyeken keres magának legelőt, fölkutat mindenféle zöld növényt.
Hajlandó-e szolgálni neked a bivaly? Ott tölti az éjszakát jászolodnál?
Barázdába tudod-e fogni kötéllel a bivalyt, boronálja-e utánad a göröngyöket?
Bízhatsz-e benne, mivel olyan erős? Rábízhatod-e a munkádat?
Elhiszed-e róla, hogy behordja gabonádat, és szérűdre betakarítja?
Vígan verdes szárnyával a strucc, pedig nem gólya szárnya és tolla az!
A földön hagyja tojásait, és a porban költeti ki.
Elfelejti, hogy ráléphetnek, és a mezei vad eltaposhatja.
Fiaihoz oly mostoha, mintha nem is az övéi volnának; nem retteg attól, hogy kárba vész fáradsága.
Mert Isten megtagadta a bölcsességet tőle, nem részesítette értelemben.
De ha nekirugaszkodik, nevet a lovon és annak lovasán.
Te adsz-e erőt a lónak, te ruházod-e fel a nyakát sörénnyel?
Te ugráltatod-e, mint egy szöcskét? Büszke horkantása félelmetes.
Kapálja a csatateret, örvend erejének, és nekirohan a fegyvernek.
Neveti a rettegést, nem remeg, nem fordul vissza a kard elől.
Csörög rajta a tegez, csillog a lándzsa és a kopja.
Döngve, toporogva kapálja a földet, nem marad veszteg, ha zeng a kürt szava.
Boldogan nyerít, ha meghallja a kürtöt, messziről megérzi a harcot, a vezérek dörgő hangját és a harci zajt.
A te értelmed műve az, hogy szárnyra kel az ölyv, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
A te parancsodra száll-e magasan a sas, és rakja magasban a fészkét?
Kősziklán lakik, ott tanyázik, a sziklafokon és a bérctetőn.
Onnan kémlel ennivaló után, messzire ellátnak szemei.
Fiókái vért szürcsölgetnek, és ahol holttest van, ő is ott terem.
Jób ekkor megszólalt, és így felelt az ÚRnak: Bizony, könnyelmű voltam! Mit felelhetnék neked? Kezemet a számra teszem. Egyszer beszéltem, de ezután nem szólok, vagy ha kétszer is, többé már nem teszem.
Jób első válasza: Megalázza magát Isten előtt
40 Majd tovább beszélt az ÚR, és ezt mondta Jóbnak: Mit perlekedik a Mindenhatóval az akadékoskodó? Aki Istennel akar vitatkozni, feleljen neki!Jób ekkor megszólalt, és így felelt az ÚRnak: Bizony, könnyelmű voltam! Mit felelhetnék neked? Kezemet a számra teszem. Egyszer beszéltem, de ezután nem szólok, vagy ha kétszer is, többé már nem teszem.
Isten második beszéde: Ő az emberiség ura
De tovább beszélt a viharból Jóbhoz az ÚR, és ezt mondta: Övezd csak föl derekadat férfiasan! Én kérdezlek, te meg oktass engem! Semmivé akarod tenni az én igazságomat? Bűnösnek mondasz engem, hogy te lehess igaz? Van-e olyan karod, mint az Istennek? Tudsz-e olyan hangon mennydörögni, mint ő? Ékesítsd föl magad fenséggel és méltósággal, öltözz ékességbe és pompába! Öntsd ki dühös haragodat, láss meg minden gőgöst, és alázd meg! Láss meg minden gőgöst, és igázd le, tipord el a bűnösöket, ahol csak vannak! Ásd el valamennyit a föld alá, zárd el őket rejtett helyre! Akkor még én is magasztallak téged, mert jobbod megsegített téged.A Behemót és a Leviatán ereje is Istentől van
15Nézd a Behemótot! Én teremtettem, akárcsak téged. Füvet eszik, mint a marha. Nézd, milyen erős a dereka, milyen kemények testén az izmok! Merev a farka, mint a cédrus, combjának inai egymásba fonódnak. Csontjai, mint az érccsövek, lábszárai, mint a vasrudak. Isten remekműve ez! Fegyverrel is ellátta Alkotója, mégis a hegyek adják táplálékát; mellette játszadozik a mező minden vadja. Lótuszbokrok alatt hever, nádas és mocsaras rejtekhelyen. Lótuszbokrok árnyéka borul rá, körülveszik a parti fűzfák. Ha árad is a folyó, nem nyugtalankodik: biztonságban van, még ha szájáig ér is a Jordán. Be lehet-e fogni szemtől szembe, lehet-e karikát tenni az orrába? 25Ki tudod-e fogni horoggal a Leviatánt, le tudod-e szorítani a nyelvét kötéllel? Tudsz-e kötelet húzni az orrába, át tudod-e fúrni kampóval az állát? Fog-e sokat könyörögni neked, vagy beszél-e hozzád szelíden? Köt-e veled egyezséget arra, hogy fogadd fel örökös szolgádnak? Játszadozhatsz-e vele, mint a madárral, és megkötözheted-e leánykáid kedvéért? Alkudozhatnak-e rajta a cimborák, osztozkodhatnak-e rajta a kereskedők? Teletűzdelheted-e nyársakkal a bőrét, és a fejét halászszigonyokkal? Nyúlj csak hozzá, majd nem gondolsz többé a harcra!Jegyzetek
40,15 Behemót: mitikus állat, itt a víziló költői megnevezése
40,25 Leviatán: mitikus állat, itt a krokodil költői megnevezése
Isten fiaié a legszebb örökség
16 Dávid bizonyságtétele. Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem! Ezt mondom az ÚRnak: Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem. A szentekben, akik a földön élnek, és a dicsőségesekben telik minden kedvem. Sok fájdalmuk lesz azoknak, akik máshoz csatlakoznak. Nem mutatok be nekik vérrel kevert italáldozatot, még nevüket sem veszem ajkamra. URam, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat. Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem. Áldom az URat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm. Az ÚRra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van. Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van. Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba. Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.
A Magyar Bibliatársulat híreiből:
- A Bibliatársulatok Világszövetségének 2024-es terjesztési jelentése (6 napja)
- A Csillagpont Fesztiválon és a Művészetek Völgyében jártunk (18 napja)
- Keresd a Bibliatársulatot a református Csillagpont Fesztiválon! (1 hónapja)
- Ökumenikus bibliafordítás az Ünnepi Könyvhéten (1 hónapja)
- Eredményt hirdettünk tavaszi bibliaismereti játékunkon (2 hónapja)