1311 Achaszja fiának, Joásnak, Júda királyának 23. esztendejében Jehunak a fia, Joachász lett király Izraelben, Szamáriában, tizenhét esztendőre. 22 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, Nebat fiának, Jerobeámnak bűneit utánozta, amelyekkel az Izraelt is bűnbe vitte, s nem hagyott fel velük. 33 Ezért fellángolt az Úr haragja Izrael ellen, és Arám királya, Hazael, valamint Hazael fia, Benhadad kezére adta (uralma) egész idejére. 44 Erre Joachász megkísérelte kiengesztelni az Urat. S az Úr meghallgatta, mert látta Izrael szorongatottságát, hisz Arám királya erősen szorongatta. 55 Az Úr szabadítót küldött Izraelnek, aki kiszabadította Arám kezéből. Így Izrael fiai újra sátraikban lakhattak, mint azelőtt. 66 De Jerobeám bűneitől, amelyekbe az belevitte Izraelt, nem tágítottak, továbbra is megmaradtak bennük. Sőt, még a bálványok is változatlanul ott álltak Szamáriában. 77 Az Úr ugyanis nem hagyott meg Joachásznak több embert, mint ötven lovast, tíz harci szekeret és tízezer gyalogost. Arám királya megsemmisítette őket és egyenlővé tette a széttiport porral. 88 Joachász történetének többi részét, amiket végbevitt, tetteit és győzelmeit mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében. 99 Akkor Joachász megtért atyáihoz. Szamáriában temették el és fia, Joás lett helyette a király.
Joás uralma Izraelben (798–783).
1010 Júda királyának, Joásnak 37. esztendejében Joachász fia, Joás lett Izrael királya Szamáriában tizenhat esztendőre. 1111 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, nem hagyott fel Nebat fiának, Jerobeámnak bűneivel, amelyekbe az Izraelt is belevitte; megmaradt bennük. 1212 Joás történetének többi részét, amiket végbevitt, győzelmeit és Júda királyával, Amacjával viselt háborúját, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében. 1313 Akkor Joás megtért atyáihoz. Jerobeám foglalta el a trónját, Joást pedig Izrael királyai mellé temették el Szamáriában.
Elizeus halála.
1414 Elizeust utolérte az a betegség, amelybe bele kellett halnia. Izrael királya, Joás elment hozzá és sírt, föléje hajolva. Azt mondta: „Atyám, atyám! Izrael kocsija és fogata!” 1515 Elizeus így szólt hozzá: „Hozz íjat és nyilat!” S ő vitt neki íjat és nyilat. 1616 Erre azt mondta a királynak: „Tedd kezedet az íjra!” Az rátette kezét, Elizeus meg a maga kezét a király kezére tette. 1717 Aztán így szólt: „Nyisd ki az ablakot kelet felé!” Kinyitotta. Most Elizeus azt mondta: „Lőjj!” És ő lőtt. Erre elkiáltotta magát: „Az Úr győzelmes nyila, győzelmi nyíl Arám ellen! Afeknél megvered Arámot, teljesen megsemmisíted!” 1818 Azután így szólt: „Fogd a nyilat!” Kezébe vette. Majd azt mondta a királynak: „Üss vele a földre!” 1919 Háromszor ráütött, aztán abbahagyta. Isten embere ezért megharagudott és így szólt: „Ötször vagy hatszor kellett volna ráütnöd, akkor a megsemmisülésig legyőzted volna Arámot, de így csak háromszor vered meg!” 2020 Ezzel Elizeus meghalt és eltemették. De aztán minden esztendőben moábita portyázók törtek rá az országra. 2121 Egyszer, amikor éppen temettek egy embert, az emberek hirtelenül megpillantották a portyázó csapatot. Az embert bedobták Elizeus sírjába és elmentek. Mihelyt az ember hozzáért Elizeus csontjaihoz, életre kelt és talpra állt.
Győzelem az arámok fölött.
2222 Arám királya, Hazael szorongatta Izraelt, amíg csak Joachász élt. 2323 Az Úr azonban jóságos volt hozzá, megkönyörült rajta, s Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött szövetségére való tekintettel felé fordult. Nem pusztította el és nem taszította el színe elől. 2424 Amikor Arám királya, Hazael meghalt, és fia, Benhadad lett helyette a király, 2525 Joachász fia, Joás újra visszavette Hazael fiától, Benhadadtól azokat a városokat, amelyeket az atyjától, Joachásztól a háborúban elfoglalt. Háromszor győzött fölötte Joás, s így visszaszerezte Izrael városait.
VII. A KÉT ORSZÁG SZAMÁRIA ELFOGLALÁSÁIG
Amacja uralma Júdában (796–781).
1411 Joachász fiának, Izrael királyának, Joásnak 2. esztendejében Joás fia, Amacja lett Júda királya. 22 Huszonöt éves volt, amikor király lett és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Jehoaddannak hívták és Jeruzsálemből való volt. 33 Azt tette, ami kedves az Úr szemében, de azért nem úgy, mint Dávid. Egészen úgy élt, mint atyja, Joás. 44 Csak a magaslati helyeket nem rombolta le; a nép még mindig áldozott és tömjénezett a magaslatokon. 55 Mihelyt megszilárdult kezében a királyi hatalom, megölte szolgáit, akik atyját meggyilkolták, 66 de a gyilkosok fiait nem ölte meg, ahogy Mózes törvénykönyvében írva van, ott, ahol az Úr a következő parancsot adta: „Az apákat nem szabad megölni fiaik miatt, hanem mindenki csak a maga vétkéért haljon meg.” 77 Megverte Edomot a Só-völgyben, tízezer embert, ostrom alá vette és elfoglalta Szelát, és Jokteelnek nevezte el; (így hívják) mindmáig. 88 Akkoriban Amacja követet küldött Jehu fia fiának, Joachásznak a fiához, Joáshoz, Izrael királyához és azt üzente: „Gyere, mérkőzzünk meg egymással a csatatéren!” 99 Izrael királya, Joás ezt a választ küldte Júda királyának, Amacjának: „A libanoni bogáncs elküldött a libanoni cédrushoz és azt üzente: Add hozzá feleségül lányodat a fiamhoz! Csakhogy Libanon vadja a bogáncson nyargalászott és eltiporta. 1010 Edomot legyőzted és most elbizakodott a szíved. Örülj dicsőségednek és maradj veszteg! Miért hívod ki magad ellen a balsorsot, hogy elessél, te és veled együtt Júda is?” 1111 Amacja azonban nem hallgatott rá. Ezért Izrael királya, Joás felvonult, és megmérkőztek a csatatéren, ő és Amacja, Júda királya, a Júdához tartozó Bet-Semesnél. 1212 És Izrael legyőzte Júdát, úgyhogy mindenki menekült hazája irányába. 1313 Amacját azonban, Júda királyát, Achaszja fiának, Joásnak a fiát, Izrael királya, Joás, élve fogta el, Bet-Semesnél. Jeruzsálembe vitte. Rést ütött Jeruzsálem falán az Efraim-kaputól a Szeglet-kapuig 400 könyöknyi hosszúságban, 1414 s elhurcolt minden aranyat, ezüstöt, edényfélét, ami csak volt az Úr temploma és a királyi palota kincseskamrájában, s ugyanígy túszokat is vitt, aztán visszatért Szamáriába. 1515 Joás történetének többi részét, amit végbevitt, győzelmeit, s hogy mint viselt háborút Júda királya, Amacja ellen, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében. 1616 Akkor Joás megtért atyáihoz, Szamáriában temették el, Izrael királyai mellé. Fia, Jerobeám lett helyette a király. 1717 Júda királya, Joás fia, Amacja azonban még Izrael királyának, Joachász fiának, Joásnak a halála után is élt tizenöt esztendeig. 1818 Amacja történetének többi részét följegyezték Júda királyai történetének könyvében. 1919 Jeruzsálemben összeesküvést szőttek ellene, de elmenekült Lachisba. Akkor utána küldtek Lachisba, s ott gyilkolták meg. 2020 Lóra tették, és atyái mellé temették el Jeruzsálemben, Dávid városában. 2121 Ezután Júda egész népe a tizenhat esztendős Uziját tette meg atyja helyett királynak. 2222 Ő volt az, aki Elatot kiépítette és újra Júdához csatolta, miután a király megtért atyáihoz.
II. Jerobeám uralma Izraelben (783– 743).
2323 Júda királyának, Joás fiának, Amacjának 15. esztendejében Joás fia, Jerobeám lett Izrael királya Szamáriában, negyvenegy esztendőre. 2424 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében. Nem hagyott fel Nebat fiának, Jerobeámnak bűneivel, amelyekbe az Izraelt belevitte. 2525 Ő volt az, aki helyreállította Izrael határait az Ematba vivő úttól egészen a puszta tengeréig, az Úrnak, Izrael Istenének szava szerint, amelyet szolgája, Amittai fia, Jónás, a gát-heferi próféta által hallatott. 2626 Az Úr ugyanis látta Izrael mérhetetlen nagy nyomorúságát, hogy szabad és rabszolga egyaránt odavész, s nincs, aki megmentse Izraelt. 2727 De az Úr nem határozta el azt, hogy kiirtja Izrael nevét az ég alól, így mégis segített Joás fia, Jerobeám által. 2828 Jerobeám történetének többi részét, amit csak végbevitt, győzelmeit, hogyan háborúskodott, s hogyan… – ezeket mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében. 2929 Akkor Jerobeám megtért atyáihoz. Szamáriában temették el, Izrael királyai mellé, és fia, Zacharja lett helyette a király.
711 Ezt mutatta nekem az Úr, az Isten: Amikor a fű sarjadni kezdett, lám, sáskák érkeztek, nagy sáskák, miután a király lekaszált. 22 Amikor az ország zöld mezejét pusztították, így szóltam: „Uram, Isten, kérlek, irgalmazz! Hogyan állhat fenn Jákob, amikor oly parányi?” 33 És az Úr megkönyörült. „Nem fog bekövetkezni” – mondja az Úr, az Isten.
A második látomás: a szárazság
44 Ezt mutatta nekem az Úr, az Isten: Lám, az Úr, az Isten előhívta büntetésül a tüzet, amely megemésztette a nagy mélységet, és a mezőt is fölperzselte. 55 Akkor így szóltam: „Uram, Isten, kérlek, hagyd abba! Hogyan állhat fenn Jákob, amikor oly parányi?” 66 És az Úr megkönyörült. „Ez sem fog bekövetkezni” – mondja az Úr, az Isten.
A harmadik látomás: a mérőón
77 Ezt mutatta nekem az Úr, az Isten: Lám, egy ember állt a falon, a kezében mérőónt tartott. 88 Az Úr megkérdezte: „Mit látsz, Ámosz?” Azt feleltem: „Mérőónt.” Az Úr így szólt: „Nézd, lemérem népemet, Izraelt mérőónnal, és többé nem kegyelmezek neki! 99 Elpusztulnak Izsák magaslatai, lerombolják Izrael szentélyeit, és karddal támadok Jerobeám házára.”
Ellentét Amacjával. Ámoszt elűzik Bételből.
1010 Amacja, Bétel papja, ezt az üzenetet küldte Jerobeámnak, Izrael királyának: „Ámosz összeesküvést sző ellened Izrael házában. Az ország nem tűrheti tovább beszédeit. 1111 Mert, lám, ezt mondja Ámosz: Jerobeámot karddal ölik meg, Izraelt meg fogságba hurcolják tulajdon földjéről.” 1212 Ámosznak pedig azt mondta Amacja: „Látnok! Menj el innen! Menekülj Júda földjére! Ott edd kenyeredet, és ott jövendölj! 1313 Bételben többé ne jövendölj, mert királyi szentély, és a királyság temploma!” 1414 Ámosz így felelt Amacjának: Nem voltam én próféta, sem prófétának fia: pásztor voltam és szikomort gyűjtögettem. 1515 Az Úr azonban elhívott a nyáj mellől. Azt mondta nekem az Úr: „Menj, jövendölj népemnek, Izraelnek! 1616 Halljad hát az Úr szavát! Azt mondod: Ne jövendölj Izrael ellen, ne beszélj Izsák háza ellen! 1717 Azért ezt mondja az Úr: Feleséged a város cédája lesz, fiaid és lányaid kard élén vesznek el, felosztják földedet kötéllel, te magad tisztátalan földön halsz meg. Izraelt fogságba hurcolják tulajdon földjéről.”
A negyedik látomás: érett gyümölccsel telt kosár
811 Ezt mutatta nekem az Úr, az Isten: Lám, volt ott egy érett gyümölccsel teli kosár. 22 Akkor megkérdezte: „Mit látsz, Ámosz?” Azt feleltem: „Egy kosarat, tele érett gyümölccsel.” Erre azt mondta nekem az Úr: Népem megérett a pusztulásra, többé nem kegyelmezek neki. 33 A palota énekesei jajveszékelnek majd azon a napon – mondja az Úr –, sok holttest lesz szerteszórva mindenfelé… Csönd!
A csalók és kizsákmányolók ellen
44 Halljátok ezt, ti, akik eltiporjátok a szegényt, és szorongatjátok az országban a szűkölködőket! 55 Azt mondjátok: „Mikor múlik már el az újhold, hogy eladhassuk a búzánkat? A szombat, hogy árulhassuk gabonánkat? Csökkentjük a mértéket, növeljük a sékelt, meghamisítjuk a mérleget, 66 hogy megvehessük pénzért a szegényt, egy pár saruért a szűkölködőt, és eladhassuk a gabona ocsúját.” 77 Megesküdött az Úr Jákob dicsőségére: Sose felejtem el egyetlen tettüket sem! 88 Ugye remeg a föld, és gyászol minden lakója; emelkedik, mint a Nílus, és süllyed, mint Egyiptom folyama?
Titokzatos büntetés: sötétség és gyász
99 Azon a napon – mondja az Úr, az Isten – délben kell majd a napnak lenyugodnia; nappal is sötétséget borítok a földre. 1010 Gyászra fordítom ünnepeiteket, és siralomra minden dalotokat; mindenki derekára zsákruhát kötök, kopasszá teszek minden főt. Olyanná teszem, mint amikor az elsőszülöttet siratják, olyan lesz mindvégig, mint a keserűség napja.
Isten szavának szomjúhozása
1111 Igen, jönnek napok – mondja az Úr, az Isten –, amikor éhséget bocsátok a földre: éhséget, de nem kenyérre, szomjúságot, de nem vízre, hanem az Úr szavának hallgatására. 1212 Vándorolnak az egyik tengertől a másikig, kóborolnak északtól délig, keresik az Úr szavát, de nem találják.
Újabb jövendölés a büntetésről
1313 Azon a napon szomjúság gyötri majd a szép szüzeket és az ifjakat, 1414 azokat, akik a szamariai Asimára esküsznek, akik ezt mondják: „A te istened életére, Dán!” és: „A te utad életére, Beerseba!” Elesnek, és föl sem kelnek többé.
Ötödik látomás: a szentély pusztulása
911 Láttam az Urat, amint az oltár mellett állt. Azt mondta: Sújts az oszlopfőre, rendüljön meg a mennyezet! Összetöröm mindannyiuk fejét, karddal ölöm meg, aki megmarad. Senki nem menekülhet meg közülük, nem lesz számukra sehol menedék. 22 Ha leszállnak az alvilágba, kezem onnan is visszahozza őket; ha az egekbe menekülnek, onnan is leszállítom őket. 33 Ha elrejtőznek a Kármel csúcsán, felkutatom, és onnan is visszahozom őket; ha szemem elől a tenger mélyére bújnak, ott is parancsolok a sárkánynak, hogy marja meg őket. 44 Ha ellenségeik előtt fogságba mennek, ott is parancsolok a kardnak, hogy ölje meg őket. Rajtuk lesz a szemem, de romlásukra, nem javukra.
Dicsőítés
55 Az Úr, a Seregek Istene… Ha megérinti a földet, kiszárad, és gyászol minden lakója; emelkedik minden, mint a Nílus, és süllyed, mint Egyiptom folyama. 66 Lakóhelyét az égben ő építette fel, boltozatát ő emelte a föld fölé. Ő hívja elő a tenger vizét, és ő önti a föld színére: az Úr az ő neve.
Izraelnek nincsenek előjogai
77 Izrael fiai, nem vagytok-e ti is olyanok, mint a kusiták fiai? – mondja az Úr. Nem én hoztam-e fel Izraelt Egyiptom földjéről, a filiszteusokat Kaftorból, az arámokat Kirből?
Csak a bűnösök vesznek el
88 Nos, rajta tartom szememet a bűnös országon, hogy eltöröljem a föld színéről. De Jákob házát mégsem pusztítom el egészen – mondja az Úr. 99 Mert, lám, parancsot adok, és szétszórom Izrael fiait a különféle népek közé, mint amikor rostál az ember, anélkül, hogy egy szem is a földre esnék. 1010 Kard élén hullik el népemben minden gonosztevő, mind, aki mondja: „A vész nem közeleg, nem érkezik el hozzánk.”
IV. AZ ÚJJÁSZÜLETÉS REMÉNYE. PARADICSOMI BOLDOGSÁG
1111 Azon a napon felállítom Dávid roskadozó sátrát, repedéseit kijavítom, romjait felépítem, helyreállítom, hogy olyan legyen, mint hajdanában volt. 1212 Hadd foglalják el azt, ami Edomból megmarad, és minden nemzetet, ahol segítségül hívták a nevemet – mondja az Úr, és meg is teszi. 1313 Igen, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor együtt jár a szántóvető és az arató, a sajtoló és a magvető, újbor fakad a hegyekből, patakzik minden halomból. 1414 Népemet, Izraelt helyreállítottam: fölépítik a romba dőlt városokat és bennük laknak, szőlőskerteket ültetnek, és isszák a borát, kerteket telepítenek, és eszik a gyümölcsét. 1515 Letelepítem őket földjükre, soha többé nem tépik ki őket földjükből, amelyeket nekik adtam – mondja az Úr, a te Istened.
12411 (Zarándokének – Dávidtól.) Ha az Úr nem lett volna velünk – Izrael bevallhatja – 22 ha az Úr nem lett volna velünk, amikor az emberek ellenünk fordultak, 33 elevenen nyeltek volna le minket. Amikor fellángolt dühük ellenünk, 44 elborítottak volna minket a vizek. A hegyi patak elöntött volna, 55 a zúgó ár elragadott volna. 66 De áldott legyen az Úr, mert nem vetett oda zsákmányul fogaiknak. 77 Lelkünk megmenekült, mint a madár a vadász hálójából. A háló szétszakadt, s mi szabadok lettünk. 88 Segítségünk az Úr nevében, aki az eget és a földet alkotta.