1511 Izrael királyának, Jerobeámnak 27. esztendejében Amacja fia, Uzija lett Júda királya. 22 Tizenhat éves volt, amikor király lett, és ötvenkét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. 33 Anyját Jecholjának hívták és jeruzsálemi volt. Azt tette, ami kedves volt az Úr szemében, egészen úgy, mint atyja tette. 44 De a magaslati helyeket nem rombolták le, s még mindig áldozott és tömjénezett a nép a magaslatokon. 55 De az Úr megverte a királyt: leprás volt egészen halála napjáig. Így egy különálló házban élt, s a király fia, Jotam kormányzott a palotában és szolgáltatott igazságot a népnek. 66 Uzija történetének többi részét, amit csak végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében. 77 Akkor Uzija megtért atyáihoz és Dávid városában temették el. Fia, Jotam lett a király helyette.
Zacharja uralma Izraelben (743).
88 Júda királyának, Uzijának 38. esztendejében Jerobeám fia, Zacharja lett Izrael királya Szamáriában, hat hónapra. 99 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, mint atyái tették. Nem hagyott fel Nebat fiának, Jerobeámnak bűneivel, amelyekbe az belevitte Izraelt. 1010 Jabes fia, Sallum összeesküvést szőtt ellene, Jibleámnál leütötte, s ő lett helyette a király. 1111 Zacharja történetének többi részét följegyezték Izrael királyai történetének könyvében. 1212 Ő volt, akit az Úr megjövendölt Jehunak, amikor azt mondta: „Fiaid a negyedik nemzedékig Izrael trónján maradnak.” Így teljesedett be.
Sallum uralma Izraelben (743).
1313 Jabes fia, Sallum, Júda királyának, Uzijának 39. esztendejében lett király, és egy hónapig uralkodott Szamáriában. 1414 Akkor Gadi fia, Menachem, felvonult ellene Tircából, behatolt Szamáriába, megölte Jabes fiát, Sallumot, és ő lett helyette a király. 1515 Sallum történetének többi részét, az összeesküvést, amelyet szőtt, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében. 1616 Akkoriban Menachem elpusztította Tappuachot mindazzal együtt, ami benne volt és egész környéket is Tircától kezdve, mert nem nyitották meg neki a kapukat. Megsemmisítette, s az összes várandós anyát felhasíttatta.
Menachem uralma Izraelben (743– 738).
1717 Júda királyának, Uzijának 39. évében Gadi fia, Menachem lett Izrael királya Szamáriában, tíz esztendőre. 1818 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében; nem hagyott fel Nebat fiának, Jerobeámnak bűneivel, amelyekbe az belevitte Izraelt. Az ő idejében 1919 hatolt az országba Asszíria királya, Pul. Menachem 100 ezüsttalentumot adott Pulnak, hogy segítsen neki megszilárdítani kezében a királyi hatalmat. 2020 Ezt a pénzt Menachem kivetette adóul Izraelre, minden tehetős emberre 50 sékelt, csak hogy Asszíria királyának adhassa. Erre Asszíria királya elvonult, nem maradt tovább az országban. 2121 Menachem történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében. 2222 Akkor Menachem megtért atyáihoz, és fia, Pekachja lett helyette a király.
Pekachja uralma Izraelben (738–737).
2323 Júda királyának, Uzijának 50. esztendejében Menachem fia, Pekachja lett Izrael királya Szamáriában, két esztendőre. 2424 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, nem hagyott fel Nebat fiának, Jerobeámnak bűneivel, amelyekbe az belevitte Izraelt. 2525 Akkor fegyverhordozója, Remaljának a fia, Pekach összeesküvést szőtt ellene, és Szamáriában, a királyi palota bástyájában megölte… Ötven gileádi férfi segített neki. Így megölte, és helyette ő lett a király. 2626 Pekachja történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.
Pekach uralma Izraelben (737–732).
2727 Júda királyának, Uzijának 52. évében, Remalja fia, Pekach lett Izrael királya Szamáriában, húsz esztendőre. 2828 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében. Nem hagyott fel Nebat fiának, Jerobeámnak bűneivel, amelyekbe az belevitte Izraelt. 2929 Izrael királyának, Pekachnak idejében Asszíria királya, Tiglatpilezer felvonult és elfoglalta Ijont, Abel-Bet-Maachát, Janoachot, Kedest, Hacort, Gileádot és Galileát, Naftali egész földjét, és elhurcolta őket fogolyként Asszíriába. 3030 Ela fia, Hósea pedig összeesküvést szőtt Remalja fia, Pekach ellen, megölte, s ő lett helyette a király. 3131 Pekach történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.
Jotam uralma Júdában (740–736).
3232 Izrael királyának, Remalja fiának, Pekachnak 2. esztendejében Uzija fia, Jotam lett Júda királya. 3333 Huszonöt éves volt, amikor király lett és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Jerusának hívták, és Cádoknak volt a lánya. 3434 Azt tette, ami kedves az Úr szemében, egészen úgy tett, mint atyja, Uzija tett. 3535 De a magaslati helyeket nem rombolta le; a nép még mindig áldozott és tömjénezett a magaslatokon. Ő építette a felső kaput az Úr templomához. 3636 Jotam történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében. 3737 Attól az időtől az Úr rászabadította Arám királyát, Recint, valamint Remalja fiát, Pekachot Júdára. 3838 Jotam azonban megtért atyáihoz, s atyjának, Dávidnak városában temették el. Fia, Acház lett helyette a király.
111 Az Úr szózatot intézett Jónáshoz, Amittai fiához: 22 „Kelj útra, menj el Ninivébe, a nagy városba! Hirdesd neki, hogy gonoszsága színem elé jutott.” 33 Jónás el is indult, de azért, hogy Tarsisba meneküljön az Úr színe elől. Lement Jaffába, és talált is egy hajót, amely Tarsisba készült. Megfizette az útiköltséget, és beszállt, hogy elmenjen velük Tarsisba az Úr színe elől. 44 Az Úr azonban nagy szelet támasztott a tengeren. Hatalmas vihar támadt a tengeren. A hajó már-már összezúzódott. 55 A hajósok megrémültek, és isteneikhez imádkoztak. A hajó rakományát mind a tengerbe dobálták, csakhogy könnyítsenek rajta. Jónás lement a hajó aljába, és mélyen elaludt. 66 A hajóskapitány megszólította: „Miért alszol? Kelj fel, és imádkozz Istenhez! Talán megemlékezik rólunk, s nem kell elvesznünk!” 77 Majd így szóltak egymáshoz: „Vessünk sorsot, hogy megtudjuk, ki miatt ért bennünket ez a veszedelem!” Sorsot vetettek, és a sors Jónásra esett. 88 Erre megkérdezték tőle: „Kérünk, mondd el nekünk, miért tört ránk ez a szerencsétlenség? Mi a foglalkozásod, honnan jöttél, hol a hazád, melyik néphez tartozol?” 99 Így felelt: „Héber vagyok, az Urat, az egek Istenét tisztelem, aki a tengert és a földet teremtette.” 1010 Nagy félelem fogta el az embereket. Megkérdezték tőle: „Miért tetted ezt?” Az emberek ugyanis megtudták, hogy az Úr színe elől menekül, mert elbeszélte nekik. 1111 Aztán megkérdezték tőle: „Mit tegyünk veled, hogy a tenger lecsendesedjék?” Mert a tenger még mindig zúgott és háborgott. 1212 Azt felelte nekik: „Fogjatok meg, és vessetek a tengerbe, akkor lecsendesedik a tenger. Tudom ugyanis, hogy miattam tört rátok ez a hatalmas vihar.” 1313 A férfiak evezni próbáltak, hogy visszatérjenek a szárazföldre, de nem sikerült, mert a tenger zúgott és háborgott. 1414 Erre az Úrhoz kiáltottak: „Kérünk, Urunk, ne vesszünk el e miatt az ember miatt! Ne szálljon ránk igaz ember vére! Hisz te vagy az Úr, aki úgy tettél, amint neked tetszett!” 1515 Aztán megfogták Jónást, és a tengerbe vetették. A tengernek azonnal megszűnt a háborgása. 1616 Az embereket elfogta az Úrtól való félelem. Áldozatot mutattak be az Úrnak, fogadalmi ajándékokat szenteltek neki.
Jónás megmenekül.
211 Az Úr odarendelt egy nagy halat, hogy nyelje el Jónást. Jónás három nap és három éjjel a hal gyomrában volt. 22 A hal gyomrában Jónás így imádkozott az Úrhoz: 33 Szorongattatásomban az Úrhoz folyamodtam, és ő meghallgatott; az alvilág gyomrából kiáltottam, és ő meghallotta hangomat. 44 A mélybe vetettél, a tenger mélyére, körülvett az áradat; örvényeid és hullámaid összecsaptak fölöttem. 55 Így szóltam: Elvetettél színed elől. Bárcsak meglátnám még szent templomodat! 66 A vizek torkomig hatoltak, körülvett a mélység, hínár borítja fejemet 77 a hegyek tövében. Leszálltam a föld alatti országba, a régmúlt idők népei közé, de kimentetted a pusztulásból életemet, Uram, én Istenem! 88 Amikor elcsüggedt a lelkem, az Úrra emlékeztem, és imám eljutott színed elé, szent templomodba. 99 Akik mihaszna (bálványokat) szolgálnak, elfordulnak az irgalmasságtól. 1010 Én azonban a dicséret szavát mutatom be neked áldozatul; teljesítem, amit fogadtam, mert az Úrtól jön a szabadulás. 1111 Az Úr szólt a halnak, és az kivetette Jónást a szárazra.
Ninive megtér és bocsánatot nyer.
311 Az Úr másodszor is szólt Jónáshoz: 22 „Kelj fel, menj el Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd azt, amit majd mondok neked!” 33 Jónás fölkelt és elment Ninivébe az Úr parancsa szerint. Ninive nagy város volt, három napba telt, míg az ember végigment rajta. 44 Jónás bement a városba, egynapi járásnyira, és hirdetni kezdte: „Még negyven nap, és Ninive elpusztul!” 55 Ninive lakói hittek az Istennek. Böjtöt hirdettek, nagyok és kicsik egyaránt zsákruhát öltöttek. 66 Amikor a szózat eljutott Ninive királyához, ő is leszállt trónjáról, levetette palástját, és zsákruhába öltözve hamuba ült. 77 Aztán a király és a főemberek parancsára kihirdették és elrendelték Ninivében: „Ember és állat, ökör és juh semmit se egyék, ne legeljen, és vizet se igyék. 88 Öltsön zsákruhát ember és állat, és harsány hangon könyörögjön az Istenhez. Mindenki hagyja el gonosz útjait és a rosszat, amit a keze végbevitt. 99 Ki tudja, hátha irgalmas lesz és újra megbocsát az Isten, lecsillapul izzó haragja, és nem kell elvesznünk!” 1010 Amikor Isten látta, hogy letérnek gonosz útjaikról, megbánta a rosszat, amivel fenyegette őket, és nem tette meg.
A próféta panasza és Isten válasza.
411 Jónáson nagy szomorúság vett erőt, és haragra gerjedt. 22 Így imádkozott az Úrhoz: „Ó Uram, vajon nem megmondtam-e ezt már akkor, amikor még otthon voltam? Azért akartam Tarsisba menekülni, mert tudtam, hogy jóságos és irgalmas Isten vagy, türelmes és könyörületes, aki megbánja a rosszat. 33 Most azonban vedd el tőlem az életemet, mert jobb nekem a halál, mint az élet.” 44 Az Úr így felelt: „Azt hiszed, jogos a haragod?” 55 Jónás kiment a városból, és leült a várostól keletre. Csinált magának egy sátort, és annak árnyékában ülve figyelte, hogy mi fog történni a várossal. 66 Az Úr parancsára egy ricinusbokor nőtt Jónás fölé, árnyékot vetett a feje fölé, és megvédte a rosszulléttől. Jónás nagyon megörült a ricinusnak. 77 Másnap hajnalban azonban az Úr egy férget rendelt oda. A féreg megrágta a ricinust, úgyhogy kiszáradt. 88 Amikor aztán fölkelt a nap, az Úr forró keleti szelet támasztott, s a nap is hevesen tűzött Jónásra. Olyan rosszul lett, hogy a halált kívánta magának: „Jobb nekem a halál, mint az élet!” 99 Ekkor az Isten így szólt Jónáshoz: „Azt hiszed, jogos a haragod a ricinusbokor miatt?” Azt felelte: „Igen, jogosan haragszom, egészen a halálig!” 1010 Erre az Úr azt mondta: „Bánkódsz emiatt a ricinus miatt, jóllehet nem is gondoztad és nem is nevelted. Az egyik éjjel felnőtt, a másik éjjel elpusztult. 1111 Hát akkor én ne irgalmazzak Ninivének, a nagy városnak, amelyben több mint százhúszezer olyan ember van, aki még nem tud különbséget tenni a jobb és a bal keze között, és igen sok állat?”
13811 (Dávidtól.) Szívem mélyéből áldalak, Uram, mert meghallgattad ajkam könyörgését. Az angyalok színe előtt énekelek neked, 22 s leborulok szent templomod előtt. Áldom szent nevedet, jóságodért és hűségedért, mert ígéreted túlszárnyalta dicsőségedet. 33 Amely napon hozzád kiáltottam, meghallgattál, gyarapítottad a lelkem erejét. 44 A föld minden királya dicsőítsen téged, amikor meghallja ajkad szózatát. 55 Az Úr útjairól énekelnek majd: „Nagy az Úr dicsősége!” 66 Valóban, fölséges az Úr, irgalommal tekint a gyöngére, a kevélyt messziről felismeri. 77 Ha bajok közt vergődöm is, megőrzöd életem. Fölemeled kezed ellenségem haragja ellen, és megmentesz engem. Jobbod
139 (138). ZSOLTÁR
88 teszi ezt velem Uram, jóságod mindörökké megmarad. Kezed művétől ne fordulj el!