3Fel is gerjedt az Úr haragja Izrael ellen s Házaélnek, Szíria királyának és Ben-Hadadnak, Házaél fiának kezébe adta őket ezen egész idő alatt. Joacház azonban könyörgött az Úrnak s az Úr meghallgatta őt, mert látta Izrael nyomorúságát, minthogy elnyomta őket Szíria királya, és szabadítót adott az Úr Izraelnek s ez megszabadult Szíria királyának kezéből s Izrael fiai úgy laktak sátraikban, mint azelőtt. Mindazonáltal nem távoztak el Jeroboám házának bűneitől, aki vétekre vitte Izraelt, hanem azok szerint jártak, sőt a berek is megmaradt Szamariában. Pedig nem maradt Joacháznak a népből csak ötven lovasa és tíz szekere és tízezer gyalogosa, mert Szíria királya megölte és olyanná tette őket, mint a por a nyomtatószérűn.
Joacház egyéb dolgai pedig s mindaz, amit cselekedett, meg a vitézsége, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében? Amikor aztán Joacház aludni tért atyáihoz, eltemették Szamariában s fia, Joás lett a király helyette.
Joás Izrael királya 10Joásnak, Júda királyának harminchetedik esztendejétől kezdve tizenhat esztendeig uralkodott Joás, Joacház fia Izraelen, Szamariában. Azt cselekedte, ami gonosz az Úr színe előtt s nem távozott Jeroboámnak, Nábát fiának semmiféle bűnétől, aki vétekre vitte Izraelt, hanem azok szerint járt. Joás egyéb dolgai pedig s mindaz, amit cselekedett, meg a vitézsége, hogy hogyan hadakozott Amaszjával, Júda királyával, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében? Amikor aztán Joás aludni tért atyáihoz, Jeroboám ült királyi székébe, Joást pedig eltemették Szamariában, Izrael királyai mellé.
Elizeus betegsége és halála 14Amikor Elizeus megbetegedett abban a betegségben, amelybe bele is halt, lement hozzá Joás, Izrael királya és sírt előtte és ezt mondogatta: »Atyám, én atyám, Izrael szekere és szekérvezetője!« Azt mondta erre neki Elizeus: »Hozz íjat és nyilakat!« Amikor odavitte hozzá az íjat s a nyilakat, azt mondta Izrael királyának: »Tedd kezedet az íjra!« Amikor aztán rátette kezét az íjra, Elizeus rátette kezét a király kezére és azt mondta: »Nyisd ki a keleti ablakot.« Amikor aztán kinyitotta, azt mondta Elizeus: »Lődd ki a nyilat.« Ki is lőtte. Azt mondta erre Elizeus: »Az Úr győzelmi nyila, győzelmi nyíl Szíriával szemben: megvered Szíriát Áfeknél a végpusztulásig.« Majd azt mondta: »Vedd a nyilakat.« Miután vette, azt mondta neki: »Verd meg a nyíllal a földet.« Amikor aztán háromszor megverte s akkor megállt, megharagudott rá az Isten embere és azt mondta: »Ha ötször, hatszor vagy hétszer verted volna meg, a végpusztulásig verted volna meg Szíriát, most azonban csak háromszor fogod megverni.«
Meghalt tehát Elizeus és eltemették. Ugyanabban az esztendőben portyázók jöttek Moábból az országba. Bizonyos emberek pedig, akik éppen egy embert temettek, – amikor meglátták a portyázókat, bevitték a holttestet Elizeus sírjába. Amikor hozzáért Elizeus teteméhez, életre kelt az ember, s a lábára állt.
Sikeres hadjárat az arámok ellen 22Házaél, Szíria királya tehát sanyargatta Izraelt Joacház egész idejében. Ám az Úr megkönyörült rajtuk s feléjük fordult azon szövetség kedvéért, amelyet Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal tartott s nem akarta elveszíteni s egészen elvetni őket mind a mai napig. Amikor aztán Házaél, Szíria királya meghalt s fia, Ben-Hadad lett a király helyette, Joás, Joacház fia visszavette Ben-Hadadnak, Házaél fiának a kezéből azokat a városokat, amelyeket ez hadijoggal elvett apjának, Joacháznak kezéből. Három ízben verte meg őt Joás s így visszaszerezte Izrael városait.
Amaszja Júda királya 14 1Joásnak, Joacház fiának, Izrael királyának második esztendejében lett királlyá Amaszja, Joásnak, Júda királyának fia. Huszonöt esztendős volt, amikor uralkodni kezdett s huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki jeruzsálemi volt, Joadánnak hívták. Azt cselekedte, ami igaz az Úr előtt, – de nem annyira, mint atyja, Dávid. Egészen úgy cselekedett, ahogy apja, Joás cselekedett, csakhogy a magaslatokat ő sem távolította el s a nép továbbra is a magaslatokon áldozott és gyújtott illatot. Amikor elfoglalta a királyságot, megölette azokat a szolgáit, akik apját, a királyt megölték, 6de a gyilkosok fiait nem ölette meg, – miként meg van írva Mózes törvényének könyvében, amely szerint az Úr azt parancsolta és azt mondta: »Ne lakoljanak halállal az apák a fiakért, sem a fiak az apákért: mindenki csak a saját bűnéért lakoljon halállal.«
Ugyanő megverte az edomitákat – tízezret – a Sóaknás-völgyben, s bevette harccal Petrát s elnevezte azt Jektehélnek mind a mai napig.
Ekkor követeket küldött Amaszja Joáshoz, Joacháznak, Jéhu, Izrael királya fiának fiához, ezzel az üzenettel: »Gyere, szálljunk szembe egymással.« Visszaküldött erre Joás, Izrael királya, Amaszjához, Júda királyához, ezzel az üzenettel: »A libanoni bogáncs elküldött a libanoni cédrushoz, ezzel az üzenettel: Add lányodat fiamnak feleségül. De a libanoni erdei vadak arrafelé mentek és eltiporták a bogáncsot. Te megverted az edomitákat s föléjük kerekedtél s szíved felfuvalkodottá tett téged: elégedj meg a dicsőséggel s maradj házadban. Miért hívod ki a bajt, hogy elessél te és veled Júda?« 11Ám Amaszja nem nyugodott.
Felvonult tehát Joás, Izrael királya s szembeszálltak egymással, ő és Amaszja, Júda királya, Bétsemesnél, Júda városánál. Júda vereséget szenvedett Izrael előtt, úgyhogy mindenki a sátrába menekült, Amaszját pedig, Júda királyát, Ahaszja fiának, Joásnak fiát elfogta Joás, Izrael királya Bétsemesnél és elvitte Jeruzsálembe. Ott aztán lerontotta Jeruzsálem falát, Efraim kapujától kezdve egészen a szegletkapuig, négyszáz könyöknyi darabon, majd vett minden aranyat és ezüstöt s minden tárgyat, amely az Úr házában meg a király kincsei között akadt és túszokat szedetett és visszatért Szamariába.
15Joás egyéb dolgai pedig, amelyeket cselekedett, meg a vitézsége, amellyel Amaszja, Júda királya ellen hadakozott, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében? Amikor aztán Joás aludni tért atyáihoz, eltemették Szamariában Izrael királyai mellé s fia, Jeroboám lett a király helyette.
Amaszja, Joás fia, Júda királya, Joásnak, Joacház fiának, Izrael királyának halála után tizenöt esztendeig élt.
Amaszja egyéb dolgai pedig, nemde meg vannak írva Júda királyainak krónikás könyvében? Végül is összeesküvés támadt ellene Jeruzsálemben, mire ő elmenekült Lákisba, de utána küldtek Lákisba s ott megölték. Aztán lovakon visszavitték s eltemették Jeruzsálemben atyái mellé, Dávid városában. Erre vette Júda egész népe Azarját, aki tizenhat esztendős volt s királlyá tették apja, Amaszja helyett. Ő építette ki és szerezte vissza Ejlátot Júdának, miután a király aludni tért atyáihoz.
II. Jeroboám Izrael királya 23Amaszjának, Joás fiának, Júda királyának tizenötödik esztendejétől kezdve, negyvenegy esztendeig Jeroboám, Joásnak, Izrael királyának fia uralkodott Szamariában. Azt cselekedte, ami gonosz az Úr előtt: nem távozott Jeroboámnak, Nábát fiának semmi bűnétől, aki vétekre vitte Izraelt.
25Ő állította helyre Izrael határait, Hamat bejárójától kezdve a Puszta tengeréig, az Úrnak, Izrael Istenének azon szava szerint, amelyet szolgája, Jónás próféta, Amáti fia által szólt, aki abból a Gátból való volt, amely Heferben van. Látta ugyanis az Úr Izrael nagyon keserves nyomorúságát s hogy oda vannak a tömlöcbe zártakig s az utolsóig, s nincs, aki megszabadítsa Izraelt, azt pedig nem mondta az Úr, hogy eltörli Izrael nevét az ég alól. Éppen azért megszabadította őket Jeroboámnak, Joás fiának keze által.
Jeroboám egyéb dolgai pedig és mindaz, amit cselekedett, meg a vitézsége, amellyel hadakozott, és hogy miképpen szerezte vissza Izraelnek Damaszkuszt és Hamatot, amely egykor Júdához tartozott, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében? Amikor aztán Jeroboám aludni tért atyáihoz, Izrael királyaihoz, fia, Zakariás lett a király helyette.
Jegyzetek
13,1 Joacház uralkodásának évei Kr. e. 813-797.
13,3 Az ország igazi ura Damaszkusz volt.
13,10 Joás uralkodásának évei Kr. e. 797-782.
13,14 Vö. 1Kir 20,26-30.
13,22 Damaszkusz bukásának oka a terjeszkedő Asszír birodalom volt.
14,1 Amaszja uralkodásának évei Kr. e. 796-767.
14,6 Vö. MTörv 24,16.
14,11 Bétsemes Jeruzsálemtől 24 km-re nyugatra fekszik.
14,15 Vö. 13,12-13.
14,23 II. Jeroboám uralkodásának évei Kr. e. 782-747.
14,25 „Hamat bejárója” Libanonban fekszik (vö. 1Kir 8,65), a „Puszta tengere” a Holt-tenger. Ámosz próféta is említ hódításokat a Jordánon túli területen (Ám 6,13).
Látomások; egy életrajzi részlet: 7,1-9,6
Első látomás: a sáskajárás csapása 7 A következő dolgot mutatta nekem az Úr Isten: Íme, sáskákat alkotott, amikor a mező sarjadni kezdett; a királyi kaszálás után lett ez a sarjú. Mikor ezek megették a föld egész füvét, így szóltam: »Úr Isten, irgalmazz, kérlek! Hogyan állhat fenn Jákob, hiszen kicsiny ő?« Megkönyörült erre az Úr: »Nem fog megtörténni!« – mondja az Úr.Második látomás: a tűz 4A következő dolgot mutatta nekem az Úr Isten: Íme, tüzet hívott elő az Úr Isten az ítéletre, és az elégette a nagy mélységet és megemésztette a mezőt is. Ekkor így szóltam: »Úr Isten, hagyd abba, kérlek! Hogyan állhat fenn Jákob, hiszen kicsiny ő?« Megkönyörült erre az Úr: »Ez sem fog megtörténni!« – mondja az Úr Isten.
Harmadik látomás: a mérőón A következő dolgot mutatta nekem az Úr: Íme, egy ember állt a betapasztott falon, és kezében mérőón volt. És mondta nekem az Úr: »Mit látsz, Ámosz?« És így szóltam: »Mérőónt.« Erre mondta az Úr: »Íme, lemérem népemet, Izraelt mérőónnal, és többé nem bocsátok meg neki. És lerombolják Izsák magaslatait, és Izrael szentélyeit elpusztítják, és karddal támadok Jeroboám háza ellen!«
A próféta üldöztetése 10És Amaszja, Bétel papja, ezt az üzenetet küldte Jeroboámhoz, Izrael királyához: »Összeesküvést szít ellened Ámosz Izrael házában; az ország nem viselheti el mindenféle beszédjét! Azt mondja ugyanis Ámosz: ‘Kard által fog meghalni Jeroboám, és Izraelt fogságba hurcolják országából!’« Á- moszhoz pedig így szólt Amaszja: »Eredj innen, próféta! Fuss Júda földjére, ott edd kenyeredet, és ott prófétálj! 13De Bételben ne prófétálj többé, mert ez királyi szentély és a királyság temploma!« 14Felelt erre Ámosz és mondta Amaszjának:
»Nem vagyok én próféta,
sem próféta fia;
pásztor vagyok én, és vadfügét szurkálgatok.
De az Úr meghívott engem,
amikor a nyájat tereltem,
és mondta nekem az Úr:
‘Menj, prófétálj népemnek, Izraelnek!’
Negyedik látomás: a gyümölcsko- sár 8 A következő dolgot mutatta nekem az Úr Isten:
Íme, egy érett gyümölccsel telt kosár.
És mondta: »Mit látsz, Ámosz?«
és mondtam: »Érett gyümölccsel telt kosarat.«
És mondta nekem az Úr:
»Eljött a vég népemre, Izraelre;
nem leszek többé elnéző vele szemben!
Ama napon jajveszékelnek majd
a palota énekesei
– mondja az Úr Isten –,
sok holttest lesz szerteszórva mindenütt: csönd.
4 Halljátok meg ezt ti, akik tiporjátok a szegényt,
és szorongatjátok a föld szűkölködőit,
akik így szóltok: ‘Mikor múlik el az újhold,
hogy eladhassuk az árut,
és a szombat, hogy feltárhassuk a gabonát,
megkisebbíthessük az éfát,
megnagyobbíthassuk a siklust,
és csalárdul meghamisíthassuk a mérleget,
hogy pénzért megszerezhessük magunknak a szűkölködőket,
és egy pár saruért a szegényeket,
és eladhassuk a gabona hulladékát?’«
7 Megesküdött az Úr Jákob büszkeségére:
»Sohasem felejtem el semmi cselekedetüket!
Nem kell-e emiatt megrendülnie a földnek,
és gyászolnia minden lakójának?
Emelkedik, mint hatalmas folyam,
árad és apad, mint Egyiptom folyója.
És azon a napon
– mondja az Úr Isten –,
délben nyugszik majd le a nap,
és fényes nappal sötétséget borítok a földre.
Gyászra fordítom ünnepeiteket,
és siralomra minden dalotokat;
szőrruhát hozok mindnyájatok derekára,
és kopaszságot mindnyájatok fejére;
olyanná teszem az országot,
mintha az egyszülöttet gyászolná,
végnapjuk a keservek napja lesz.
11 Íme, jönnek napok
– mondja az Úr –,
és éhséget bocsátok a földre,
éhséget, de nem kenyérre,
szomjúságot, de nem vízre,
hanem az Úr igéjének hallására.«
És felkerekednek tengertől tengerig,
északtól keletig körüljárnak majd,
és keresik az Úr igéjét,
de nem találják meg.
Azon a napon elepednek majd a szépséges szüzek
és az ifjak a szomjúságtól,
akik Szamaria vétkére esküsznek, és azt mondják:
»A te Istened életére, Dán!«
és: »A te utad életére, Beerseba!«
és elesnek, és nem kelnek fel többé!
amint az oltár fölött állt és mondta:
»Üss az oszlopfőre,
hadd rendüljenek meg a szemöldökfák,
összetöröm mindannyiuk fejét.
Aki pedig ezután is megmarad közülük,
azt karddal ölöm meg.
Nem futhatnak el, akik futásnak erednek,
és nem menekülhetnek meg, akik menekülnek.
Ha leszállnak az alvilágba,
kezem onnan is előhozza őket;
ha felszállnak az égbe,
onnan is lerántom őket.
Ha a Kármel tetejére rejtőznek is el,
onnan is felkutatom és elhozom őket;
és ha szemem elől a tenger mélyére bújnak is,
ott is meghagyom a kígyónak,
hogy marja meg őket.
Ha fogságba mennek ellenségeik előtt,
ott is meghagyom a kardnak,
hogy ölje meg őket;
és rájuk fordítom szememet, de a vesztükre,
nem pedig a javukra!«
Az Úr, a Seregek Istene az,
aki megérinti a földet, és az elsorvad,
és gyászt ölt minden lakója;
és megárad a mindenség, mint a Folyó,
és leapad, mint Egyiptom folyama.
Annak, aki az égben építette fel lakóhelyét
és a földre állította boltozatát,
aki előhívja a tenger vizeit,
és kiönti a föld színére:
az Úr az ő neve.
Ítélet és üdvösség: 9,7-15
Kiválasztás és ítélet
7 »Nemde olyanok vagytok előttem ti, Izrael fiai,
mint az etiópok fiai? – mondja az Úr. –
Nemde én hoztam fel Izraelt Egyiptom földjéről,
a filiszteusokat Kaftorból,
és a szíreket Kírből?
Íme, az Úr Isten rajta tartja szemét a bűnös országon:
eltörlöm azt a föld színéről;
de nem semmisítem meg teljesen Jákob házát
– mondja az Úr. –
Mert íme, én parancsot adok,
és szétszórom Izrael házát az összes nemzetek közé,
amint szétszóródik a búza a rostában,
de egy szem sem esik a földre.
Kard által hal meg népem összes bűnöse,
akik így szólnak:
‘Nem közeleg felénk és nem ér el minket
semmiféle veszedelem!’
11 Azon a napon felállítom Dávidnak leomlott hajlékát,
és kijavítom falainak repedéseit,
és mindazt, amije romba dőlt megújítom,
s ismét felépítem, mint hajdan volt,
hogy birtokukba vegyék az emberek maradékát
és az összes nemzetet,
ahol segítségül hívták a nevemet
– mondja az Úr, aki ezt végrehajtja. –
Íme, jönnek napok
– mondja az Úr –,
a szántóvető eléri az aratót,
a szőlőtaposó a magvetőt;
a hegyek édes musttól csepegnek,
és minden dombot megművelnek.
És jóra fordítom népemnek, Izraelnek sorsát,
és felépítik az elhagyott városokat,
és lakni fognak bennük;
szőlőket ültetnek és borukat isszák,
kerteket ültetnek és gyümölcsüket eszik.
És palántaként elültetem őket földjükön,
és nem tépik ki őket többé földjükről,
melyet nekik adtam«
– mondja az Úr, a te Istened.
Jegyzetek
7,4 A „mélység” a föld alatti (mitikus) ősóceánt jelenti.
7,10 Ámoszt bevádolja a királynál Amaszja, a bételi királyi szentély (1Kir 12,26-33) papja.
7,13 Öt látomás a közelgő ítéletről.
7,14 Hogy a vadfüge édes legyen, ki kell szúrni.
7,17 A „tisztátalan föld” idegen országot jelent.
8,4 Később beiktatott beszéd a végítéletről.
8,7 „Jákob büszkesége” az ígéret földje.
8,11 A legnagyobb emberi ínség, amikor Isten visszahúzódik. Akkor minden dolog értelmét veszíti.
9,7 Ámosz megkérdőjelezi Izrael kiválasztottságtudatát. Kaftor Kappadókia.
9,11 Későbbi kiegészítés, melyet az a meggondolás vezérelt, hogy egyetlen prófétai könyv se fejeződjék be fenyegetéssel.
Izrael hálája a szabadulásért
124 1Zarándok-ének. Dávidtól. Ha nem az Úr lett volna velünk,
– vallja meg most Izrael, –
ha nem az Úr lett volna velünk,
amikor az emberek fölkeltek ellenünk,
talán elevenen nyeltek volna el minket,
amikor haragjuk felgerjedt ellenünk.
Talán elnyeltek volna minket a vizek,
rohanó patak árasztott volna el minket,
talán elborítottak volna a felbőszült vizek.
6 Áldott az Úr, aki nem engedte meg,
hogy fogaik martaléka legyünk!
Megszabadultunk, mint a madár,
a vadászok csapdájától.
A csapda összetört
és mi megszabadultunk.
8 Az Úr nevében van a mi segítségünk,
aki az eget és a földet alkotta.
Jegyzetek
124,1 Hálaének tanító hangsúllyal, fogság utáni.
124,6 Két képpel fejezi ki a köszönetet: Isten megőrzött bennünket, szabadok vagyunk.
124,8 Hitvallás. – Gyakori a katolikus liturgiában: Az Úr neve a mi segítségünk.