Kis türelmet

AscensionPress 365 napos terv - 179. nap

Megosztott királyság kora, 2Kir11-12, Ámós4-6, Zsolt122


6. ATALJA URALMÁTÓL KEZDVE ELIZEUS HALÁLÁIG
Atalja története (841–835).
11 Amikor Achaszja anyja, Atalja látta, hogy fia halott, az egész királyi családot kiirtotta. Csakhogy Jorám király lánya, Achaszja húga, Jehoseba fogta bátyja fiát, Joást, és titokban kimentette a király halálra szánt fiai közül, bevitte dajkájával együtt ágyasházába. Így elrejtette Atalja elől, nehogy megölje. Ott maradt nála az Úr templomában elrejtve hat esztendeig, amíg csak Atalja kormányozta az országot. A hetedik esztendőben azonban Jehojada elküldött, hívatta a kariak és a testőrök parancsnokait, és maga elé rendelte őket az Úr templomába. Egyezséget kötött velük és megeskette őket. Azután megmutatta a király fiát, majd ezt az utasítást adta nekik: „Ezt kell tennetek: Harmadrészetek, az, amelyik szombatonként a királyi palotába megy átvenni az őrséget, aztán a másik két szakaszotok is, mind, akik szombaton az Úr templomába mennek őrséget tartani, ti álljatok a király köré, a kezetekben legyen fegyver. Aki soraitokba férkőzik, haljon meg! Így vegyétek körül a királyt, akár jön, akár megy!” A századosok pontosan úgy jártak el, amint Jehojada pap parancsolta nekik. Mindegyikük maga mellé vette embereit, azokat is, akik szombaton őrségre mentek, azokat is, akik szombaton őrségből jöttek, aztán Jehojada paphoz mentek. A pap odaadta a századosoknak a lándzsákat és a pajzsokat, amelyek Dávid királyé voltak, és amelyek az Úr templomában álltak. Azután a testőrök felsorakoztak – a kezükben fegyver! – a templom déli sarkától a templom északi sarkáig, és így körülvették az oltárt és a templomot. Most Jehojada kivezette a király fiát, átnyújtotta neki a koronát és az uralkodás okmányát, és fölkente királlyá. Tapsoltak, majd felkiáltottak: „Éljen a király!” Amikor Atalja meghallotta, hogy a nép lármázik, lement a néphez az Úr templomába. Látta, hogy a király a szokás szerint ott áll az oszlopnál, s a király előtt a századosok és a kürtösök, az ország egész népe meg ujjong és fújja a kürtöket. Erre Atalja megszaggatta ruháját és felkiáltott: „Árulás, árulás!” Jehojada azonban meghagyta a sereg parancsnokainak: „Vezessétek ki az előudvarból! Aki követi, kard által vesszen!” A pap ugyanis azt mondta: „Az Úr templomában nem szabad megölni.” Kezet vetettek hát rá, és amikor a lovak kapuján át a királyi palotába ért, ott ölték meg. Ekkor Jehojada szövetséget kötött az Úr, a király és a nép között, hogy az Úr népe lesznek, s ugyanígy a király és a nép között is. Aztán az ország egész népe Baál templomához vonult és lerombolta. Darabokra törték oltárait, képeit, Baál papját, Mattánt pedig az oltár előtt megölték. A pap ekkor őrséget állított az Úr templomához, a századosokat, a kariakat, a testőröket és az ország egész népét pedig magával vitte. Így kísérték le a királyt az Úr templomából, és a testőrök kapuján át bevonultak a királyi palotába. Ott Joás elfoglalta a királyi széket. Az ország egész népe ujjongott, s a város elcsendesedett. Atalját azonban megölték, karddal, a királyi palotában.
Joás uralma Júdában (835–796).
12 Joás hétesztendős volt, amikor király lett. Jehunak 7. esztendejében lett király, és negyven évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Cibjának hívták és Beersebába való volt. Joás azt tette, ami kedves az Úr szemében, egész életében, mert Jehojada pap látta el tanácsokkal. De a magaslati helyeket nem rombolta le, a nép még mindig áldozott és tömjénezett a magaslatokon. Joás megparancsolta a papoknak: „Minden pénzt, amit fogadalmi ajándékul az Úr templomába visznek, minden adóként kivetett pénzt s minden pénzt, amit valaki saját jószántából az Úr templomába visz, a papok vegyék magukhoz, ki-ki a maga ismerőseitől, s javíttassák ki rajta a templomot, ahol csak megsérül.” De Joás király 23. esztendejéig a papok még semmi javítást nem végeztettek el a templomon. Ezért Joás király hívatta Jehojada papot és a (többi) papot és megkérdezte: „Miért nem javíttatjátok ki a templomon a hibákat? Mostantól nem fogadhattok el semmiféle pénzt ismerőseitektől, hanem be kell szolgáltatnotok a templom javítására.” A papok egyetértettek azzal, hogy nem fogadhatnak el pénzt a néptől, de a templomot sem javíttatták ki. Jehojada pap ezért fogott egy ládát, a tetejére fúrt egy lyukat, és az Úr templomának bejáratától jobbra felállította a határkő mellett. Ebbe kellett a küszöböt őrző papoknak minden pénzt beletenniük, amit az Úr templomába vittek. Mihelyt észrevették, hogy sok pénz van a ládában, ment a király írnoka, aztán az összes pénzt, ami csak volt az Úr templomában, összeöntötték és megszámolták. Aztán megszámolva átadták a pénzt az Úr temploma felügyeletét ellátó gondnokok kezébe, és ezek arra fordították, hogy az Úr templomán dolgozó ácsokat és építőket, kőműveseket és kőfaragókat megfizessék, hogy az Úr templomának kijavításához fát és faragott köveket szerezzenek be, s egyáltalán az Úr temploma javítása során fölmerült mindenféle költséget fedezzenek belőle. Nem csináltattak az Úr templomába vitt pénzből ezüsttálakat, -késeket, -hintőket, -kürtöket, sem semmiféle arany vagy ezüst fölszerelési tárgyat az Úr temploma számára. Ehelyett a munkásoknak adták, hogy javítsák ki érte az Úr templomát. De azokat az embereket, akikre a pénzt bízták, hogy a munkásoknak adják, nem számoltatták el, csak a bizalomra és a hitre építettek. Ugyanakkor a véres áldozatért és az engesztelő áldozatért járó pénzt nem szolgáltatták be az Úr temploma számára, azt a papok kapták. Akkoriban Arám királya, Hazael felvonult, megtámadta Gátot és el is foglalta. Amikor Hazael ezután azt tervezte, hogy Jeruzsálem ellen vonul, Júda királya, Joás fogta az összes felajánlott adományt, amit Júda királyai, az ő elődei, Jozafát, Jorám és Achaszja ajánlottak fel, továbbá a saját maga felajánlotta adományokat, valamint az összes aranyat, ami csak volt az Úr templomának és a királyi palotának a kincstárában, és elküldte Hazaelnek, Arám királyának. Erre az elvonult Jeruzsálem alól. Joás történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében. Szolgái fölkeltek, összeesküvést szőttek ellene és leütötték Joást Bet-Millóban… Szolgája Jozachar, Simat fia, és Jozabad, Somer fia ütötte le, és atyái mellé temették el, Dávid városában. A fia, Amacja lett helyette a király.
Előző nap Olvasási terv Következő nap
A szamáriai asszonyok ellen
4 Halljátok a szót, Básán tehenei, akik Szamária hegyén laktok; ti, akik a gyöngét elnyomjátok, a szegényt eltiporjátok; ti, akik így szóltok férjetekhez: „Hozzál, hadd igyunk!” Saját szentségére esküdött meg az Úr, az Isten: Bizony, olyan napok jönnek rátok, amikor horoggal vonszolnak benneteket, a maradékot meg szigonnyal. Bárhol mentek majd ki a repedésen, a Hermon felé üldöznek benneteket – mondja az Úr.
Izrael bűnhődik, mert nem tér meg
Menjetek csak Bételbe, és vétkezzetek! És Gilgalba, és kövessetek el még több bűnt! Mutassátok be reggel áldozataitokat, a harmadik napon a tizedeiteket. Égessétek el a dicsőítő áldozat kovászát, ígérjetek fogadalmi ajándékot, azután híreszteljétek! Mert ezt szeretitek tenni, Izrael fiai – mondja az Úr. Bár akaratomból tisztán maradtak a fogak minden városotokban, s kenyérszűke volt minden helységetekben, és mégsem tértetek vissza hozzám – mondja az Úr. Megvontam tőletek az esőt aratás előtt három hónapra: az egyik városra küldtem esőt, a másikra nem küldtem esőt. Az egyik föld megázott, a másik föld pedig, amelyre nem esett eső, kiszáradt. Két-három városból is eltámolyogtak ugyanabba a városba, hogy vizet igyanak, de nem tudják szomjukat oltani, és mégsem tértetek vissza hozzám – mondja az Úr. Tűzvésszel és aszállyal sújtottalak benneteket, kiszárítottam kertjeiteket és szőleiteket, fügefáitokat és olajfáitokat fölemésztette a sáska, és mégsem tértetek vissza hozzám – mondja az Úr. Pestist bocsátottam rátok, úgy, mint Egyiptomra, ifjaitokat megöltem karddal, zsákmányul estek lovaitok, táboraitok bűze orrotokba szállt, és mégsem tértetek vissza hozzám – mondja az Úr. Felforgattalak titeket, miként az Isten felforgatta Szodomát és Gomorrát; olyanok lettetek, mint a tűzből kimentett üszök, és mégsem tértetek vissza hozzám – mondja az Úr. Ezért bánok így veled, Izrael! Mivel így bánok majd veled, készülj fel, hogy találkozzál a te Isteneddel, Izrael!
Dicsőítés
Mert ő alkotta a hegyeket, s ő teremtette a szelet; az embernek tudtára adja terveit. Ő teremti a hajnalt és a sötétséget, fenn jár a föld magaslatai fölött: az Úr, a Seregek Istene az ő neve.
Izrael siratása
5 Halljátok ezt a szózatot, ezt a siratóéneket, amelyet rólatok mondok, Izrael háza! Elbukott, többé nem kel föl Izrael szűz leánya. Elterült a földjén, nincs, aki fölemelje. Mert így szól az Úr, az Isten, Izrael házához: Százan térnek vissza a városba, amely ezret küldött, s tízen térnek vissza abba, amely százat küldött.
A szabadulás feltétele a megtérés
Így szól az Úr Izrael házához: Keressetek, és élni fogtok! Bételt ne keressétek, és Gilgalba ne lépjetek be, Beersebába se járjatok, mert Gilgalt fogságba viszik, és Bétel semmivé lesz. Keressétek az Urat, és élni fogtok, nehogy elpusztítsa József házát, mint a tűz, megeméssze Bételt, és senki sem tudja eloltani.
Dicsőítés
Ő alkotta a Fiastyúkot és az Oriont, hajnalra fordítja a sötétséget, a nappalt meg éjszakára változtatja. Ő hívja elő a tenger vizét és kiönti a föld színére: az Úr az ő neve.
Fenyegetés
Az erődre ő hoz pusztulást, a fellegvárra megsemmisülést. Jaj azoknak, akik a jogot ürömre fordítják, és földre tiporják az igazságosságot! Akik gyűlölik azt, aki igazságot szolgáltat a kapuban, és utálják azt, aki kimondja az igazságot. Mivel a gyöngét eltiporjátok, és a gabona vámját elveszitek tőle, hiába építettétek a kőházakat, nem fogtok bennük lakni; hiába ültettetek nemes szőlőt, nem fogjátok inni a borát. Mert tudom, hogy vétkeitek milyen számosak, bűneitek milyen súlyosak: ellenségei vagytok az igaznak, elfogadjátok a megvesztegetést, és a kapuban elnyomjátok az igazat. Ezért a mai időkben csöndben marad az okos ember, mert gonosz idő ez!
Buzdítás
A jót keressétek, ne a rosszat, hogy éljetek! Akkor valóban veletek lesz az Úr, a Seregek Istene, amint most állítjátok. Gyűlöljétek a rosszat, szeressétek a jót, juttassátok diadalra az igazságot a kapuban! Talán megkegyelmez az Úr, a Seregek Istene József maradékának.
A büntetés közel van
Azért ezt mondja az Úr, a Seregek Istene, az Úr: Siralom hallik a tereken, minden utcában jajgatnak: Jaj, jaj! Gyászolni hívják a földművest, siránkozni a siratókat. Minden szőlőskertben siralom hallik, mert átvonulok rajtad – mondja az Úr.
Az Úr napja
Jaj azoknak, akik az Úr napja után vágyakoznak! Mi lesz számotokra az Úr napja? Sötétség, nem fényesség! Olyan lesz, mint amikor az ember oroszlán elől menekülve medvére bukkan útjában; vagy házába érve a falnak dől, és megmarja a kígyó. Valóban, sötétség az Úr napja, nem világosság, homály, amelyen nem süt át a nap.
A képmutató istentiszteletek ellen
Megvetem, gyűlölöm ünnepeiteket, ünnepségeitek nem tetszenek nekem. Ha égőáldozatokat mutattok be és ételáldozataitokat, nem szívlelhetem, a hizlalt állataitokból való békeáldozatot látni sem szeretem. Vigyétek előlem harsány éneketek, hárfáitok hangját hallani sem bírom! Mint a víz, áradjon inkább az igazság, mint a sebes patak, az igazságosság. Hoztatok-e nekem étel­ és véres áldozatokat negyven éven át a pusztában, ó Izrael háza? Vihetitek majd Szakkut királyotokat és isteneteket, Keván csillagistent, akit ti csináltatok magatoknak, mert száműzlek benneteket, túl Damaszkuszon – mondja az Úr – a Seregek Ura az ő neve.
Azok ellen, akik vakmerően bizakodnak
6 Jaj Sionban a gondtalanul élőknek, és Szamária hegyén a bizakodóknak! Az első nép nemeseinek, akik elé hódolva járul Izrael háza. Menjetek el Kalnéba és lássátok, onnan térjetek be a nagy Hamatba, és menjetek le a filiszteus Gátba! Vajon szebbek-e ennél a két országnál? Nagyobb-e határuk a ti határaitoknál? Késleltetitek az Úr napját, és siettetitek az erőszak uralmát! Elefántcsont ágyban alusznak, fekvőhelyeiken henyélnek, lakmároznak a nyáj bárányaiból és a csorda ökreiből. Hárfaszó mellett nótáznak, mint Dávid, hangszert csinálnak maguknak; korsóból isszák a bort, finom olajjal kenik magukat: József végzete miatt bizony nem bánkódnak. Ezért, lám, most a száműzöttek élén mennek a fogságba, és véget ér a henyélők tobzódása.
A büntetés rettenetes lesz
Megesküdött az Úr, az Isten saját magára – mondja az Úr, a Seregek Istene: Jákob gőgjét utálom, palotáit gyűlölöm; a várost és lakóit kiszolgáltatom. Ha megmarad tíz ember egy házban, azok is meghalnak! Csak kevesen menekülnek meg, hogy a házból kivigyék a csontokat. Így szólnak ahhoz, aki a zugolyban kuporog: „Van veled valaki?” Az így felel: „Senki… Maradj csöndben! Nem szabad kiejteni az Úr nevét!” Mert lám, az Úr parancsot adott, hogy a nagy házat döntsék romba, a kis házat meg zúzzák össze. Vágtáznak-e a lovak a kősziklákon? Ökrökkel szántják-e a tengert? Miért változtatjátok méregre a jogot, ürömre az igazság gyümölcseit? Lodebárnak örültök és azt mondjátok: „Ugye saját erőnkből foglaltuk el Karnajimot?” Bizony, népet támasztok ellenetek, Izrael háza – mondja az Úr, a Seregek Ura –, hogy eltiporjon benneteket Hamat kapujától Araba patakjáig.
Előző nap Olvasási terv Következő nap
122 (121). ZSOLTÁR. A ZARÁNDOKOK ÜDVÖZLETE JERUZSÁLEM KAPUJÁBAN
122 (Zarándokének – Dávidtól.) Öröm töltött el, amikor jelezték: Indulunk az Úr házába! Lábunk már átlépi kapuidat, Jeruzsálem! Jeruzsálem, te nagyszerűen épült, megerősített és (fallal) körülzárt város! Odavonulnak a törzsek, az Úr törzsei, Izrael törvénye szerint, hogy dicsőítsék az Úr nevét. Ott állnak a bírói székek, Dávid házának trónjai. Kérjétek Jeruzsálem számára, ami békességére szolgál! Legyen jó soruk mindazoknak, akik szeretnek téged! Béke lakozzék falaid között és biztonság házaidban! Testvéreim és barátaim miatt könyörgök: jöjjön el neked a béke! Könyörgök az Úr, a mi Istenünk háza miatt: áldás legyen az osztályrészed!
Előző nap Olvasási terv Következő nap
Minden fejezet...
1 0