911 Elizeus magához szólította az egyik prófétatanítványt, és azt mondta neki: „Övezd fel derekadat, vedd kezedbe ezt az olajoskorsót, és menj el a gileádi Ramotba. 22 Ha megérkezel, keresd meg ott Jehut, Nimsi fiának, Josafátnak a fiát. Menj oda hozzá, hívd ki barátai köréből, és vezesd be a legbelső szobába. 33 Aztán fogd az olajoskorsót, öntsd a fejére és mondd: Ezt mondja az Úr: Fölkenlek Izrael királyává! Aztán nyisd ki az ajtót és késedelem nélkül menekülj!” 44 A fiatalember tehát elment a gileádi Ramotba. 55 Amikor odaért, a sereg vezérei együtt ültek. Így szólt: „Valami mondanivalóm volna, parancsnok!” Jehu megkérdezte: „Melyikünknek?” „Neked, parancsnok” – felelte. 66 Erre az fölállt és bement vele a házba. Ekkor a fejére öntötte az olajat, és azt mondta: „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Fölkenlek az Úr népe, Izrael királyává. 77 Semmisítsd meg uradnak, Achábnak házát. Így bosszulom meg szolgáimnak, a prófétáknak s az Úr minden szolgájának vérét Izebelen 88 és Acháb egész házában. Acháb (házából) mind kiirtom, aki csak férfi, a szabadot is, a rabszolgát is Izraelben. 99 Olyanná teszem Acháb házát, mint Nebat fiának, Jerobeámnak a házát, s mint Achija fiának, Básának a házát. 1010 Izebelt meg felfalják a kutyák Jiszreel határában, s ne temesse el senki!” Ezzel kinyitotta az ajtót és elmenekült.
Jehut kikiáltják királlyá.
1111 Amikor Jehu kiment ura szolgáihoz, megkérdezték tőle: „Rendben van (minden)? Minek jött ide ez a bolond hozzád?” „Hisz ismeritek az embert – felelte –, meg a fecsegését is.” 1212 De csak kérlelték: „Ki vele! Mondd meg nekünk is!” Erre elbeszélte: „Ezt és ezt mondta nekem. Mégpedig: Ezt mondja az Úr: Fölkentelek Izrael királyává.” 1313 Erre gyorsan vették a köntösüket és a lábhoz tették a puszta lépcsőre. Aztán megfújták a harsonákat és kikiáltották: „Jehu a király!”
Jehu előkészületei a hatalom átvételére.
1414 Így Jehu, Nimsi fiának, Josafátnak a fia összeesküvést szőtt Jorám ellen. Jorám Ramotot védte Gileádban egész Izraellel együtt Arám királya, Hazael ellen. 1515 De aztán visszatért Jorám, hogy gyógyíttassa magát sebeiből, amelyeket az arámok ejtettek rajta, amikor Arám királya, Hazael ellen harcolt. Jehu azonban azt mondta: „Ha jónak látjátok, ne hagyja el egyetlen szökevény sem a várost, nehogy elmenjen és Jiszreelben jelentést tegyen.” 1616 Ezzel Jehu kocsiba szállt és elment Jiszreelbe, mivel Jorám ott feküdt betegen; Achaszja, Júda királya elment Jorámot meglátogatni. 1717 Az őr, aki Jiszreel tornyán állt, látta Jehu csapatát, amint közeledett és jelentette: „Csapatot látok!” Jorám megparancsolta: „Hívj egy lovast és küldd eléjük. Kérdezze meg: Rendben van (minden)?” 1818 A lovas eléjük lovagolt és így szólt: „A király kérdezteti: Rendben van (minden)?” Jehu azonban azt felelte: „Mi közöd hozzá, hogy rendben van-e? Fordulj meg, és csatlakozz hozzám!” Az őr jelentette: „A hírvivő odaért, de nem tér vissza.” 1919 Erre egy másik lovast küldött. Amikor odaért, így szólt: „A király kérdezteti: Rendben van (minden)?” Jehu azonban azt válaszolta: „Mi közöd hozzá, hogy rendben van-e? Fordulj meg, és csatlakozz hozzám!” 2020 Az őr jelentette: „Odaért, de nem tér vissza. S a hajtásmódja Jehunak, Nimsi fiának a hajtásmódjához hasonlít; ő hajt erre, mint az őrült!” 2121 Erre Jorám megparancsolta: „Fogjatok be!” Befogták a kocsiját, Jorám, Izrael királya és Achaszja, Júda királya kivonultak, mindegyikük a saját kocsiján. Eléje mentek Jehunak és a jiszreeli Nabot mezején találkoztak vele.
Jorám meggyilkolása.
2222 Amikor Jorám megpillantotta Jehut, megkérdezte: „Rendben van (minden), Jehu?” Így felelt: „Miféle kérdés ez, amíg anyádnak, Izebelnek a paráznasága és varázslásai továbbfolynak?” 2323 Jorám erre megfordult és menekült. Közben odakiáltotta Achaszjának: „Árulás, Achaszja!” 2424 Jehu azonban kifeszítette íját és két lapockája közt eltalálta Jorámot. A nyíl átfúródott a szívén és összeesett a kocsijában. 2525 Akkor Jehu megparancsolta fegyverhordozójának, Bidkárnak: „Fogd és dobd Nabotnak, a jiszreelitának a szántóföldjére! Emlékezz: én és te, mindketten atyja, Acháb mögött lovagoltunk. Akkor mondta ezt róla az Úr: 2626 Bizony, tegnap láttam Nabot vérét és fiai vérét – ezt mondja az Úr, s megfizetek neked érte ezen a mezőn –, ezt mondja az Úr. Fogjátok hát és dobjátok a szántóföldre, az Úr szava szerint!”
Achaszja meggyilkolása.
2727 Amikor Júda királya, Achaszja ezt látta, elmenekült Bet-Haggan irányában. De Jehu utána eredt és szólt: „Őt is!” S Jibbeam közelében Gur lejtőjén megsebesítették kocsijában. Mindazonáltal sikerült eljutnia Megiddóba, de ott meghalt. 2828 Szolgái átvitték Jeruzsálembe és a saját sírboltjában temették el, Dávid városában. 2929 Achaszja Acháb fiának, Jorámnak 11. esztendejében lett Júda királya.
Izebel meggyilkolása.
3030 Jehu most Jiszreelbe ment. Amikor Izebel megtudta, kifestette szemét, fölékesítette fejét és kihajolt az ablakon. 3131 Amikor Jehu a kapuhoz ért, odakiáltott neki: „Jól megy a sora ura gyilkosának, Zimrinek?” 3232 Erre fölemelte tekintetét az ablakra és visszaszólt: „Ki tart velem, ki?” S amikor két vagy három eunuch lenézett, odakiáltott nekik: 3333 „Dobjátok le!” Ledobták. Vére a falra és a lovakra freccsent; széttaposták. 3434 Akkor aztán bevonult, majd miután evett és ivott, megparancsolta: „Legyen gondotok erre az átkozottra és temessétek el, mégiscsak királylány!” 3535 Amikor odamentek, hogy eltemessék, csak a koponyáját, a lábát meg a kezét találták ott. 3636 Visszatértek ezért és jelentették. Azt felelte: „Ez az Úr szava, amelyet a tisbei Illés által hallott: Jiszreel mezején a kutyák falják fel Izebel testét, 3737 és Izebel holtteste úgy terüljön el a földön, mint a szemét, ne mondhassa rá senki: ez Izebel!”
1111 Gyermek volt még Izrael, amikor megszerettem, Egyiptomból hívtam meg a fiamat. 22 De minél jobban hívtam őket, annál inkább eltávolodtak tőlem: Baáloknak áldoztak, bálványoknak gyújtottak jó illatot. 33 Pedig én tanítottam meg járni Efraimot, a karomon hordoztam; mégsem ismerték el, hogy a gondjukat viseltem. 44 Puha kötelékekkel vonzottam őket, a szeretet kötelékeivel. Olyan voltam hozzájuk, mint aki arcához emeli a csecsemőt; lehajoltam hozzá, enni adtam neki. 55 Visszatér Egyiptom földjére, Asszíria lesz a királya, mert nem akarnak megtérni. 66 Kard járja be városait, megöli gyermekeit és elpusztítja erődeit.
Isten megbocsátó szeretete
77 Népem gyönge a hűtlenség miatt, Baált hívják segítségül, de az nem emeli fel őket. 88 Hogyan vethetnélek el, Efraim, hogyan hagyhatnálak el, Izrael? Elvethetlek-e, mint Admát, olyanná tehetlek-e, mint Cebojimot? Szívem elváltozott, egész bensőm remeg. 99 Nem hagyom, hogy fellobbanjon haragom: Efraimot nem pusztítom el többé, mert Isten vagyok, nem ember; a körödben élő Szent, és nem szeretem a pusztítást.
Visszatérés a fogságból
1010 Az Urat fogják követni, aki úgy fog majd ordítani, mint az oroszlán; igen, ordítani fog, és fiai elősietnek nyugatról. 1111 Mint a madár, elősietnek Egyiptomból, mint a galamb, Asszíria földjéről, és visszatelepítem őket házaikba – mondja az Úr.
Izrael vallási és politikai romlottsága
1211 Efraim hazugsággal vesz körül, Izrael háza meg hamissággal. [De Júda még ismeri az Istent, és a Szent népének nevezik.] 22 Efraim szelet terel, egész nap a keleti szél után fut. Bővelkedik a hazugságban és erőszakban, szövetségre lép Asszíriával, olajat szállít Egyiptomnak.
Jákob ellen
33 Ezért az Úr perbe száll Izraellel, megbünteti Jákobot utai szerint, megfizet neki tettei szerint. 44 Már az anyaméhben félrelökte testvérét, ereje teljében az Istennel küzdött. 55 Küzdött az angyallal és diadalmaskodott, sírt és könyörgött neki. Bételben rátalált, és ott beszélt velünk. 66 Igen, az Úr, a Seregek Istene, Úr az ő neve. 77 Te pedig térj vissza Istenedhez, maradj hűséges, tartsd meg a törvényt, s mindig a te Istenedben reménykedjél.
Izrael kapzsisága és bűnhődése
88 Kánaán hamis mérleget tart kezében, mert szeret csalni. 99 Efraim így szólt: „Nos, meggazdagodtam, egész vagyont szereztem magamnak.” De nem marad semmi javaiból, mert vétkek terhelik.
A megbocsátás reménye
1010 Én vagyok az Úr, a te Istened, amióta elhagytad Egyiptom földjét. Újra sátrakban kell majd laknod, mint a találkozás napján; 1111 szólni fogok a prófétákhoz, bőven adom a látomásokat, és a próféták által osztom a halált.
Újabb fenyegetések
1212 Gileád csupa gonoszság, tele vannak csalárdsággal. Gilgalban ökröknek áldoznak. Oltáraik ezért kőhalmazzá válnak a szántóföld barázdái mellett.
Jákob és Efraim ellen
1313 Arám mezejére menekül Jákob, asszonynak szolgál Izrael, asszony nyáját legelteti. 1414 Egy próféta által hozta fel az Úr Izraelt Egyiptomból; egy próféta legeltette. 1515 Efraim keserűen lázadozott: de a kiontott vér visszaszáll rá, az Úr megtorolja gyalázkodását.
A bálványimádás büntetése
1311 Amikor Efraim szólt, félelem támadt; nagy tekintélye volt Izraelben, de vétkezett Baállal, és elpusztult. 22 S még mindig tovább vétkeznek: öntött szobrot készítenek maguknak ezüstjükből a bálványok mintájára – kézművesek alkotása! Így szólnak hozzájuk: „Áldozzatok nekik!” Borjakat csókolgatnak az emberek. 33 Ezért olyanok lesznek, mint a reggeli felhő, és mint a harmat, amely hamar tovatűnik. Mint a szérűről tovasodort pelyva, és mint a kéményből kiáramló füst.
A hálátlanság büntetése
44 Én vagyok az Úr, a te Istened, amióta elhagytad Egyiptom földjét; rajtam kívül más Istent nem ismerhetsz, nincs kívülem más Szabadító. 55 Én tápláltalak a pusztában, az aszú földön. 66 Tápláltam őket, és jóllaktak, jóllaktak, és szívük felfuvalkodott, úgyhogy megfeledkeztek rólam. 77 Ezért olyan leszek hozzájuk, mint az oroszlán, mint a párduc, leselkedem az út mentén. 88 Rájuk vetem magam, mint a medve, amelytől elragadták kölykeit. Eltépem szívük kötelékét, kutyák falják fel húsukat, a mező vadjai tépik szét őket.
A királyság pusztulása
99 Elpusztítlak, Izrael; ki segíthet rajtad? 1010 Hol a királyod, hogy megszabadítson? Vezetőid, hogy megoltalmazzanak? Azt mondtad: „Adj nekem királyt és fejedelmeket!” 1111 Adtam neked királyt haragomban, de elveszem indulatomban.
A pusztulás elkerülhetetlen
1212 Fel van fűzve Efraim bűne, jól el van téve gonoszsága. 1313 Vajúdás fájdalmai lepik meg, de nem okos a gyermek: bár itt az ideje, mégsem hagyja el anyjának méhét. 1414 Kiszabadítom őket az alvilág torkából, megmentem őket a haláltól. Halál, hol van a mérged? Alvilág, hol a fullánkod? Elrejtőzött a részvét szemem elől. 1515 Efraim növekedni fog a testvérek között, de jön a keleti szél: feltámad az Úr szele a pusztában, kiszárítja ereit és kiapasztja forrásait, elpusztítja földjét és minden drága kincsét. 1411 Bűnhődni fog Szamária, mert fellázadt az Isten ellen. Kard élén hullnak el, csecsemőiket földhöz vágják, s felhasítják a várandós anyákat.
III. IZRAEL MEGTÉR ÉS IRGALOMRA LEL
Izrael őszinte megtérése
22 Izrael, térj vissza az Úrhoz, a te Istenedhez, hisz bűnöd miatt buktál el! 33 Hozzatok szavakat magatokkal, és térjetek vissza az Úrhoz! Mondjátok neki: „Végy el minden gonoszságot, hogy elnyerjük a jót, és ajkunk gyümölcsét hozhassuk áldozatul. 44 Asszíria nem segít rajtunk, lóra sem szállunk többé. Nem mondjuk kezünk alkotásának ezután: Te vagy a mi Istenünk! Mert az árva csak nálad talál irgalmat.” 55 Meggyógyítom hűtlenségüket, s szívemből szeretni fogom őket, elfordul tőlük haragom. 66 Izraelhez olyan leszek, mint a harmat; virul majd, mint a liliom, gyökeret ereszt, mint a nyárfa. 77 Hajtásai messze ágaznak, pompás lesz, mint az olajfa, s illatos, mint a Libanon. 88 Visszatérnek, hogy árnyékomban lakjanak, búzát termelnek, és gondozzák a szőlőt, amelynek olyan híre lesz, mint a helboni bornak. 99 Mi köze Efraimnak ezentúl a bálványokhoz? Én hallgatom meg, én viselek rá gondot. Olyan leszek, mint a zöldellő ciprus; tőlem származik gyümölcsöd.
Végső intelem
1010 Aki bölcs, értse meg ezeket! Aki értelmes, lássa be ezt mind! Mert egyenesek az Úr útjai, azokon járnak az igazak, de a gonoszok elbuknak rajtuk.
10911 (A karvezetőnek – Dávidtól, zsoltár.) Isten, akit dicsőítek, ne hallgass, 22 hisz az árulók gonosz szája tátog ellenem! Hazug nyelvvel beszélnek hozzám, 33 a gyűlölet szavával vesznek körül, s ok nélkül harcolnak ellenem. 44 Szeretetem jutalmául váddal illetnek, én azonban imádkozom. 55 A jót rosszal viszonozzák, szeretetem gyűlölettel. 66 „Bérelj fel egy gonoszt ellene, vádlóul a jobb oldalára! 77 Bűnösként kerüljön ki az ítéletről, kérése ne találjon meghallgatásra! 88 Csak kevés napot hagyjanak neki osztályrészül, hivatalát nyerje el más, 99 fiai váljanak árvákká, felesége pedig özveggyé! 1010 Fiai nyugtalan bolyongjanak és kolduljanak, űzzék ki őket elpusztult házukból! 1111 Minden java legyen uzsorások zsákmánya, munkája gyümölcsét vigye el idegen. 1212 Senki ne bánjon kímélettel vele, ne akadjon, aki könyörül árváin! 1313 Törzse induljon pusztulásnak, a második nemzedékben szűnjék meg a neve! 1414 Atyáinak bűnét ne feledjék, ősanyái vétkét le ne vezekeljék, 1515 lebegjen az mindig az Úr előtt! Az Úr törölje el emlékét a földön!” 1616 Mivel senkin sem könyörült, üldözte a nyomorult és szegény embert, s a szenvedőnek életére tört. 1717 Átkot akart, most érje utol őt, megvetette az áldást, most hagyja el. 1818 Fedje el az átok, mint a köntös, hatoljon belsejébe, miként a víz, hassa át csontjait, mint az olaj! 1919 Igen, úgy borítsa be, mint a ruha, mint az öv, amely mindig átfogja. 2020 Ez legyen jutalma az Úrtól azoknak, akik vádolnak engem, akik gonoszul szólnak ellenem! 2121 Te pedig, Uram, nevedért állj mellém, ments meg jóságodban és irgalmadban! 2222 Hiszen nyomorult vagyok, elhagyatott, szívem bensőmben összeszorul. 2323 Mint hanyatló árnyék, úgy fogyatkozom, leráznak engem is, mint a sáskát. 2424 Térdem inog a böjtöléstől, húsom sorvad a soványságtól. 2525 Gúny tárgya lettem számukra, csóválják fejüket, ha látnak. 2626 Segíts rajtam, Uram, Istenem, irgalmadban ments meg engem! 2727 Hadd tudják meg: a kezed volt az, te voltál, Uram, aki ezt művelte. 2828 Hadd átkozzanak, csak te áldj meg. Valljanak szégyent, akik fölkelnek ellenem, csak a te szolgád vigadozzon. 2929 Vádlóim öltözzenek gyalázatba, mint köntös borítsa őket a szégyen. 3030 Vidám ajakkal dicsőítem az Urat, a sokaság közepette dicsérem. 3131 Mivel melléje áll a szegénynek, hogy megmentse bíráitól.