1111 Gyermek volt még Izrael, amikor megszerettem, Egyiptomból hívtam meg a fiamat. 22 De minél jobban hívtam őket, annál inkább eltávolodtak tőlem: Baáloknak áldoztak, bálványoknak gyújtottak jó illatot. 33 Pedig én tanítottam meg járni Efraimot, a karomon hordoztam; mégsem ismerték el, hogy a gondjukat viseltem. 44 Puha kötelékekkel vonzottam őket, a szeretet kötelékeivel. Olyan voltam hozzájuk, mint aki arcához emeli a csecsemőt; lehajoltam hozzá, enni adtam neki. 55 Visszatér Egyiptom földjére, Asszíria lesz a királya, mert nem akarnak megtérni. 66 Kard járja be városait, megöli gyermekeit és elpusztítja erődeit.
Isten megbocsátó szeretete
77 Népem gyönge a hűtlenség miatt, Baált hívják segítségül, de az nem emeli fel őket. 88 Hogyan vethetnélek el, Efraim, hogyan hagyhatnálak el, Izrael? Elvethetlek-e, mint Admát, olyanná tehetlek-e, mint Cebojimot? Szívem elváltozott, egész bensőm remeg. 99 Nem hagyom, hogy fellobbanjon haragom: Efraimot nem pusztítom el többé, mert Isten vagyok, nem ember; a körödben élő Szent, és nem szeretem a pusztítást.
Visszatérés a fogságból
1010 Az Urat fogják követni, aki úgy fog majd ordítani, mint az oroszlán; igen, ordítani fog, és fiai elősietnek nyugatról. 1111 Mint a madár, elősietnek Egyiptomból, mint a galamb, Asszíria földjéről, és visszatelepítem őket házaikba – mondja az Úr.