Elment tehát az ifjú, a próféta legénye Rámót-Gileádba. Amikor odaért, íme, éppen együtt ültek a sereg vezérei. Ő azt mondta: »Szavam volna hozzád, vezér!« Azt mondta erre Jéhu: »Mindannyiunk közül kihez?« Erre ő azt mondta: »Hozzád, vezér!« Erre az felkelt s bement a szobába, ő pedig fejére öntötte az olajat s azt mondta: »Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Felkentelek az Úr népének, Izraelnek királyává, 7hogy kiirtsd urad, Ácháb házát. Így megtorlom szolgáimnak, a prófétáknak vérét s az Úr minden szolgájának vérét Jezabelen, 8és kiirtom Ácháb egész házát s megölöm Ácháb házából a férfit, a bezártat is s az utolsót is Izraelben, és olyanná teszem Ácháb házát, mint Jeroboámnak, Nábát fiának házát s mint Básának, Ahiás fiának házát, s Jezabelt kutyák eszik meg Jezreel mezején s nem lesz, aki eltemesse.« Azzal kinyitotta az ajtót s elfutott.
Jéhu pedig kiment ura szolgái közé. Ezek azt mondták neki: »Rendben van-e minden? Miért jött ez a bolond hozzád?« Ő azt mondta nekik: »Tudjátok, ki ez az ember s hogy mit fecseghetett.« Ám azok azt felelték: »Hamiskodás! Csak beszéld el nekünk a dolgot.« Erre ő azt mondta nekik: »Ezt és ezt beszélte nekem s ezt mondta: Ezt üzeni az Úr: Felkentelek Izrael királyává.« 13Erre mindenki sietve levette palástját s az ő lába elé tette mintegy királyi emelvényt alkotva s megfújták a harsonát s azt mondták: »Jéhu a király!«
Összeesküdött erre Jéhu, Námsi fiának, Jozafátnak fia Jórám ellen, – Jórám ekkor egész Izraellel együtt Rámót-Gileádot tartotta megszállva, Házaéllel, Szíria királyával szemben, A két király halála de visszatért, hogy meggyógyíttassa magát Jezreelben a sebekből, mert megsebezték a szírek, amikor Házaél, Szíria királya ellen hadakozott.
Akkor Jéhu így szólt: »Ha tetszésetekkel találkozik: senki szökve ki ne léphessen a városból, hogy el ne menjen és meg ne vigye a hírt Jezreelbe.« Majd szekérre szállt s elment Jezreelbe, mert Jórám ott betegeskedett; Ahaszja, Júda királya éppen lenn volt, hogy meglátogassa Jórámot.
Amint az őr, aki Jezreel tornyán állt, meglátta a közelgő Jéhu csapatát, azt mondta: »Valami csapatot látok.« Azt mondta erre Jórám: »Végy egy szekeret s küldj eléjük, s az, aki majd kimegy, kérdezze meg: Rendben van-e mindez?« Szekérre szállt és elment tehát eléje egy ember s azt mondta: »Ezt üzeni a király: Békességes-e mindez?« Azt mondta erre Jéhu: »Mi közöd neked a békéhez? Eredj mögém s kövess!« Jelentette erre az őr, s azt mondta: »A követ eljutott hozzájuk, de nem tér vissza.« Erre elküldött egy másik lovasszekeret s az is eljutott hozzájuk s azt mondta: »Ezt üzeni a király: Béke van-e?« Azt mondta erre Jéhu: »Mi közöd neked a békéhez? Eredj mögém s kövess.« Jelentette erre az őr, s ezt mondta: »Eljutott hozzájuk, de nem tér vissza; a hajtás azonban olyan, mint Jéhunak, Námsi fiának hajtása, mert hanyatt-homlok hajtat.« 21Azt mondta erre Jórám: »Fogass be a szekérbe.« Erre befogtak szekerébe s kiment Jórám, Izrael királya és Ahaszja, Júda királya, mindenki a maga szekerén s Jéhu elé mentek s a jezreeli Nábót mezején találkoztak vele.
Amikor Jórám meglátta Jéhut, azt mondta: »Béke van-e, Jéhu?« Ám ő azt felelte: »Micsoda béke? Még virágzik anyádnak, Jezabelnek paráznasága és sok varázslása.« Erre Jórám megfordult s menekült s azt mondta Ahaszjának: »Árulás, Ahaszja!« Ám Jéhu felajzotta kezével az íjat s hátba lőtte Jórámot, úgyhogy a szívén át jött ki a nyíl s azonnal összerogyott szekerén. Azt mondta erre Jéhu Bádaker főtisztnek: »Fogd meg és vesd a jezreeli Nábót mezejére, mert emlékszem, hogy amikor én és te a szekéren ülve apját, Áchábot követtük, az Úr ezt a fenyegető kijelentést tette rá: Nábót véréért s fiainak véréért, amelyet tegnap láttam – mondta az Úr –, bizony hogy megfizetek neked ezen a mezőn – mondta az Úr. – Nos tehát fogd s vesd a mezőre, az Úr szava szerint.«
Amikor ezt Ahaszja, Júda királya látta, menekülni kezdett a kerti ház irányába. Jéhu azonban üldözőbe vette s azt mondta: »Ezt is öljétek meg szekerében.« Meg is sebesítették Gáver hágójánál, amely Jeblaám mellett van, de elmenekült Megiddóba s ott halt meg. Erre szolgái feltették szekerére s elvitték Jeruzsálembe s eltemették sírjába, atyái mellé, a Dávid-városban.
29Jórámnak, Ácháb fiának tizenegyedik esztendejében lett Ahaszja Júda királya.
Jezabel halála Jéhu erre elment Jezreelbe. Amikor Jezabel meghallotta, hogy bevonul, kifestette szemét stíbiummal, felékesítette fejét s az ablakból nézte, 31mint vonul be Jéhu a kapun és azt mondta neki: »Lehet-e békessége Zimrinek, ura gyilkosának?«
Erre Jéhu felemelte tekintetét az az ablakra és azt mondta: »Ki ez?« Erre kihajolt feléje két vagy három udvari tiszt, mire ő azt mondta nekik: »Dobjátok le.« Le is dobták, s vére ráfreccsent a falra, testét pedig a lovak patája összetaposta. Amikor aztán bement, hogy egyen és igyon, azt mondta: »Menjetek s nézzetek utána annak az átkozottnak s temessétek el, hiszen király lánya.« Amikor azonban kimentek, hogy eltemessék, nem találtak belőle mást, csak a koponyáját, a lábát és a kezefejét. Visszatértek tehát s jelentették neki. Azt mondta erre Jéhu: »Az Úr szava ez, amelyet a tisbei Illés által szólt, aki ezt mondta: ‘Kutyák eszik meg Jezreel mezején Jezabel testét, s olyan lesz Jezabel teteme Jezreel mezején, mint a trágya a föld színén, úgyhogy az arra menők azt fogják mondani: Ez az a Jezabel?’«
Jegyzetek
9,1 Vö. 1Kir 19,16.
9,7 Vö. 1Kir 18,4; 19,10.
9,8 1Kir 14,10-11; 16,4; 21,21-24.
9,13 A ruhák leterítése jelzi, hogy alávetik magukat Jéhunak (vö. Mt 21,8).
9,21 Vö. 1Kir 21.
9,29 Kiegészítés, mely a 8,25-ben hibásan szereplő évszámot helyesbíti.
9,31 Zimri megölte urát, de csak 7 napig uralkodott utána (vö. 1Kir 16,10-18).
Izrael királya!
Mikor még gyermek volt Izrael,
akkor szerettem meg őt,
és Egyiptomból hívtam ki az én fiamat.
De mennél inkább hívtam őket,
annál inkább távoztak tőlem;
a baáloknak áldoztak,
s a bálványoknak mutattak be áldozatokat.
Pedig én szinte dajkája voltam Efraimnak:
karjaimon hordoztam őket,
s ők mégsem ismerték el,
hogy én vagyok az orvosuk.
Emberi kötelékekkel,
a szeretet bilincseivel vonzottam őket;
olyan voltam hozzájuk,
mint aki arcához emeli a csecsemőt;
és lehajoltam hozzá,
hogy ételt adjak neki.
Visszatér Egyiptom földjére;
Asszúr lesz a királya,
mert megtérni nem akarnak ők;
kard járja majd városait,
kiirtja fecsegőit,
és megemészti őket terveik miatt.
Népem kitart a hűtlenkedésben velem szemben;
hívják őt a Magasságoshoz,
de az nem emeli fel őt.
8 Hogy adhatnálak oda téged, Efraim?
Hogy szolgáltathatnálak téged ki, Izrael?
Hogy adhatnálak oda téged, mint egykor Adamot,
hogy tehetnélek olyanná, mint egykor Cebojimot?
Szívem megváltozott bensőmben,
és szánakozásom is felgerjedt.
Nem cselekszem haragom heve szerint,
nem rontom meg Efraimot ismét,
mert én Isten vagyok, és nem ember,
Szent, aki közötted vagyok,
és nem fogok indulattal jönni.
Követik majd ők az Urat.
Ő majd ordít, mint az oroszlán,
és ha ő ordít, remegve sietnek elő fiai nyugatról.
11 Kirepülnek ők Egyiptomból, mint a madár,
és mint a galamb az asszírok földjéről;
és visszatelepítem őket házaikba
– mondja az Úr. –
és csalárdsággal Izrael háza;
– csak Júda jár Isten mellett tanúskodva,
s a Szentségeshez hűségesen ragaszkodva.« –
Efraim vihart legeltet,
s a keleti szél után fut.
Egész nap hazugságot és pusztulást szaporít,
szövetségre lép az asszírokkal,
és Egyiptomba visz olajat.
Ezért az Úr perbe száll Izraellel,
és megbünteti Jákobot;
útjai szerint és cselekedetei szerint
fizet meg neki.
4 Már az anyaméhben félrelökte testvérét,
és férfikora erejében Istennel küzdött, angyallal mérkőzött.
5 Megmérkőzött az angyallal és diadalmaskodott;
sírt és könyörgött neki.
Bételben találta meg őt,
s ott beszélt velünk
az Úr, a Seregek Istene,
az Úr az ő neve:
»Térj vissza Istenedhez!
Tartsd meg az irgalmat és az igazságot,
és remélj mindenkoron Istenedben!«
Kánaán kezében hamis mérleg van,
szereti a csalárdságot.
És mégis ezt mondja Efraim:
»Bár meggazdagodtam és vagyont szereztem magamnak,
semmiféle munkám gyümölcse sem talál bennem gonoszságot,
melyet elkövettem volna!«
»De én, az Úr vagyok a te Istened
Egyiptom földje óta,
s még egyszer sátrakba telepítlek téged,
úgy mint a találkozás napján.
Mert én szóltam a prófétáknak,
és én adtam a sok látomást,
s a próféták által én mondtam példabeszédeket.«
12 Ha Gileád gonoszságra adta magát,
megsemmisülnek lakói;
ha a tulkoknak áldoznak Gilgálban,
oltáraik is olyanok lesznek,
mint a kőrakás a szántóföld barázdái mellett.
13 Szíria földjére menekült Jákob,
egy asszonyért szolgált Izrael,
egy asszonyért őrizte a nyájat;
14 de próféta által hozta ki Izraelt
Egyiptomból az Úr,
és próféta által őriztette őt.
Keserű haragra ingerelt engem Efraim,
de vérontása visszaszáll rá,
és gyalázatosságát visszafizeti neki Ura.
De vétkezett Baállal, és halott lett.
És ők most ismét vétkeztek;
öntött szobrot készítettek maguknak,
ezüstbálványokat saját elképzelésük szerint;
mesteremberek alkotása az egész,
és róluk mondják ők: »Ezeknek áldozzatok!«
Borjúkat csókolgatnak az emberek.
Ezért olyanná lesznek, mint a reggeli felhő,
és mint a hamar tovatűnő reggeli harmat;
mint a pelyva, melyet elragad a szélvész a szérűről,
és mint a kémény füstje.
»Pedig én, az Úr, Istened vagyok neked
Egyiptom földje óta;
rajtam kívül Istent nem ismerhetsz,
és Szabadító nincsen kívülem.
Én tápláltalak téged a pusztában,
a kietlen földön.
Minél többet legelhettek, annál jobban elteltek,
s amint jóllaktak, szívük felfuvalkodott,
és rólam megfeledkeztek.
De olyan is leszek hozzájuk,
mint a nőstény oroszlán,
mint a párduc, leselkedem az út mentén.
Megtámadom őket, mint a kölykefosztott nőstény medve,
és szétszaggatom szívük kötelékét,
és felfalom őket ott, mint az oroszlán,
s a mező vadállata szaggatja szét őket.
9 Elpusztítalak, Izrael:
ki segíthet rajtad?
Hisz hol lesz a te királyod?
Akkor szabadítson meg ő minden városodban;
És hol vannak bíráid, akikről azt mondtad:
‘Adj nekem királyt és fejedelmeket’?
Adtam neked királyt, haragomban,
és elveszem őt, bosszúságomban.
Egybe van kötve Efraim gonoszsága,
el van téve bűne.
Olyan fájdalmak lepik el őt, mint a vajúdó asszonyt,
de nem okos gyermek ő,
mert nem jön ki a kellő pillanatban
a méh száján.
14 Kiszabadítom én őket a halál kezéből,
megváltom őket a haláltól.
Halál, hol van a mérged?
Alvilág, hol a fullánkod?
De a részvét el van rejtve szemem elől!«
Bár ő kitűnik testvérei között,
rázúdítja az Úr a pusztából támadó égető szelet,
s az kiszárítja ereit és kiapasztja forrását,
és elrabolja kincsét, elveszi minden drága holmiját.
mert fellázadt Isten ellen;
kard által pusztulnak el ők,
kisdedeiket a földhöz verik,
s az áldott állapotban levőket felhasítják.
2 Térj meg, Izrael, az Úrhoz, a te Istenedhez,
hisz bűnöd miatt buktál el!
Vigyétek magatokkal e szavakat,
térjetek az Úrhoz,
és mondjátok neki:
»Végy el minden gonoszságot,
fogadd el a jót,
és mi majd ajkunk gyümölcsét áldozzuk néked.
Asszúr ne segítsen nekünk,
lóra sem szállunk többé,
és kezünk alkotásainak
nem mondjuk többé: ‘Ó, Isteneink!’
Mert te megkönyörülsz az árván,
aki nálad talál irgalmat.«
»Meggyógyítom hűtlenségüket,
és szívemből szeretni fogom őket,
mert haragom elfordult tőlük.
Izraelhez olyan leszek, mint a harmat;
virul majd, mint a liliom,
és gyökeret hajt, mint a Libanon.
Kiterjednek ágai,
és pompája olyan lesz, mint az olajfáé,
és illata, mint a Libanoné.
Visszatérnek, hogy árnyékomban lakjanak,
gabonát termelnek és rügyeznek, mint a szőlő;
hírneve olyan lesz, mint a Libanon bora.
Efraim, mi köze neki a bálványokhoz?
én hallgatom meg és gyámolítom őt;
olyan leszek én, mint a zöldellő ciprus,
és tőlem való lesz a gyümölcs,
melyet rajtad találnak.«
Utószó: 14,10
Aki bölcs, értse meg ezeket,
aki értelmes, lássa be ezt mind!
Bizony, egyenesek az Úr útjai,
s az igazak biztosan járnak azokon,
de a gonoszok elesnek rajtuk.
Jegyzetek
11,1 Isten Izrael szerető apja és anyja.
11,8 Adam és Cebojim Szodoma és Gomorra mellett fekvő városok.
11,11 A jövendölés nem teljesedett be így: Izrael nem tért haza a fogságból; ám a választott nép mégis fennmaradt.
12,1 Júdai kiegészítés.
12,4 Vö. Ter 25,22; 32,25-30.
12,5 Vö. Ter 28,10-19. A túl sötétnek tűnő Jákob-ábrázolást később kisebb kiegészítésekkel szépítik (pl. „és diadalmaskodott”).
12,12 Vö. 4,15.
12,13 Vö. Ter 29.
12,14 Izrael menekvése ma is az lenne, ha hallgatna a prófétára.
13,9 Hósea király Asszíriába hurcolása után elhangzott szavak.
13,14 Utalás Asszíria halálthozó hatalmára. Szent Pál a verset a bűn halált hozó erejére alkalmazza (1 Kor 15,55).
14,2 Későbbi kiegészítés, melynek tartalma bűnvallomás és az üdvösség ígérete.
Segélykérés a gonosz ellenséggel szemben
109 1A karvezetőnek. Dávid zsoltára.Isten, akit dicsérek, ne hallgass,
mert a bűnös szája és az álnok szája felnyílt ellenem.
Hazug nyelvvel beszélnek rólam,
és gyűlölködő szavakkal vesznek körül engem,
ok nélkül támadnak rám.
Szeretetem jutalmául rágalmaznak,
én pedig imádkozom.
Rosszal fizetnek nekem a jóért,
gyűlölettel szeretetemért.
6 Rendelj bűnös embert ellene,
és a vádló álljon jobbja felől.
Peréből ő kerüljön ki vesztesen,
s imádsága is bűnné legyen.
Kevés legyen napjainak száma,
és más foglalja el hivatalát.
Fiai legyenek árvákká
és özveggyé a felesége.
Szanaszéjjel kóborolva kolduljanak fiai,
s űzzék ki őket romos hajlékukból.
Uzsorás kutassa fel minden vagyonát,
idegenek prédálják el munkája gyümölcsét.
Ne akadjon, aki megsegítse,
s árváin ne könyörüljön meg senki sem.
Jussanak pusztulásra utódai,
egyetlen nemzedék alatt töröljék el nevét.
Legyen az Úr emlékezetében atyáinak vétke,
és ne töröltessék el anyjának bűne.
Legyenek ezek szüntelenül az Úr előtt,
hogy emlékezetük is kivesszen a földről,
mivel nem gondolt arra,
hogy irgalmasságot cselekedjék.
Üldözte a nyomorultat, a szegényt,
s a megtört szívűt, hogy megölje őt.
17 Szerette az átkot: érje hát utol!
Nem akarta az áldást: legyen hát távol tőle!
Úgy öltötte magára az átkot, mint a ruhát:
hatoljon tehát belsejébe, mint a víz,
és járja át olajként csontjait!
Legyen rajta úgy, mint a ruha, amely beborítja,
és mint az öv, amely mindenkor övezi.
Ez legyen vádlóim jutalma az Úrtól,
azoké akik rosszat beszélnek ellenem!
Velem azonban Uram, bánj nevedért kegyesen, Uram,
és mivel irgalmad jóságos, szabadíts meg engem.
Mert én nyomorult és szegény vagyok,
és szívem összeszorult bensőmben.
Elenyészem, mint a hanyatló árnyék,
olyan vagyok, mint a lerázott sáska.
Térdem a böjttől gyenge lett,
húsom az olaj híján elsorvadt.
Gúny tárgyává lettem előttük,
ha látnak, fejüket csóválják.
Segíts meg, Uram, én Istenem,
ments meg engem irgalmadban!
Hadd tudják meg, hogy a te kezed műve ez:
ezt, Uram, te művelted.
Átkozzanak ők, de te áldj meg engem,
jussanak szégyenbe, akik ellenem felkelnek,
s örvendezzen szolgád.
Öltözzenek gyalázatba, akik bántanak engem,
és palástként takarja őket a szégyen.
Hangos szóval hálát adok az Úrnak,
és áldom őt sokak előtt,
mert jobbjára áll a szegénynek,
hogy megmentse életét az ítélkezőktől.
Jegyzetek
109,1 Egyéni kérő ima, feltehetően fogság utáni.
109,6 Itt taláható a sokat vitatott „átokzsoltár”. Feltűnő, hogy ebben a részben – szemben a bevezető és az imát követő versekkel – csak egy peres ellenfelet említ. Ez annak a jele, hogy kész átokformula-szöveget illesztettek a szövegbe.
109,17 A vádak visszautasítása aszerint az alapelv szerint, hogy hasonlót a hasonlóval kell viszonozni (ius talionis; vö. Lev 24,19-20).