7511 (A karvezetőnek a „Ne töröld el” szerint – Aszaf zsoltára, ének.) 22 Áldunk téged, Isten, áldunk téged, dicsérjük neved és hirdetjük csodatetteid! 33 Amikor majd az időt jónak látom, akkor ítélkezem, az igazság szerint. 44 Ha inog is a föld, minden lakójával, erősen tartom oszlopait. 55 A dicsekvőnek azt mondom: „Hagyd a dicsekvést!” Az istentelennek: „Ne emeld föl a fejed! 66 Ne hordjátok fenn a fejeteket, ne beszéljetek büszkén kinyújtott nyakkal!” 77 Mert nem keletről és nem nyugatról, nem a pusztából és nem a hegyek közül: 88 Nem, Istentől jön az ítélet! Az egyiket megalázza, a másikat fölemeli. 99 Mert serleg van az Úr kezében, tele van habzó borral, mámorító borral. Kiönti, s még a seprőt is föl kell szürcsölniük, meg kell inniuk azoknak, akik gonoszok a földön. 1010 Én azonban mindörökre ujjonghatok, énekelhetek Jákob Istenének. 1111 A bűnösök szarvát letördelem, ám az igazak feje fölemelkedik.
76 (75). ZSOLTÁR. HÁLAÉNEK
7611 (A karvezetőnek húros hangszerre – Aszaf zsoltára, ének.) 22 Ismertté vált Júdában Isten, nagy az ő neve Izraelben. 33 Sálemben áll a sátora, Sionban van a lakóhelye. 44 Ott törte meg az íj villámait, a pajzsot, a kardot és a háborút. 55 Jöttél, te Hatalmas, fénybe öltözötten: hegyekre szóló zsákmányt szereztünk. 66 A büszke szívek is zsákmányul estek, most már álmukat alusszák, a harcosok karja lehanyatlott. 77 Jákob Istene, harsány kiáltásod előtt megtorpantak a lovak és a szekerek. 88 Rettenetes vagy! Ki állhat meg előtted, haragod hatalma előtt? 99 Az égből kihirdetted az ítélet szavát, a föld megrendült, és csendesség lett, 1010 amikor fölkelt az Isten ítéletre, hogy szabadulást hozzon minden tűrőnek a földön. 1111 Mert az emberek haragja is megdicsőít téged: akik megmenekülnek a haragtól, azokkal felövezed magad. 1212 Tegyetek fogadalmat az Úrnak és váltsátok valóra! Mindnyájan, akik körös-körül vagytok, hozzatok ajándékot a Félelmetesnek!
77 (76). ZSOLTÁR
1313 Neki, aki a fejedelmek lelkét összetöri, aki rettenetesnek mutatkozik a föld uralkodói előtt.
EMLÉKEZÉS IZRAEL MÚLTJÁRA
7711 (A karvezetőnek a „Jedutun” szerint – Aszaf zsoltára.) 22 Istenhez száll szavam, hozzá kiáltok, Istenhez száll szavam, hogy meghallgasson. 33 Keresem az Urat a szorongatás napján; éjszaka szüntelen hozzá emelem a kezem, lelkemnek nincs vigasztalása. 44 Istenre gondolok és sóhajtozom, róla elmélkedem, és eleped a lelkem. 55 Szemem nyitva tartod, nyugtalan vagyok, s nem tudok szólni. 66 Régmúlt napokra kell gondolnom, 77 a hajdani évekre emlékezem. Az éj óráiban töprengek szívemben, gondolkodom, fürkészi a lelkem: 88 „Eltaszít az Isten egyszer s mindenkorra? Nem lesz már soha irgalmas? 99 Kegyelme örökre elveszett? Elenyészett a minden nemzedéknek adott ígéret? 1010 Isten elfeledte volna a jóságát? Bezárta irgalmát haragjába?” 1111 S így szólok: „Az a bánatom, hogy a Magasságbeli jobbja megváltozott.” 1212 Emlékezem az Úr tetteiről, gondolkozom a hajdani csodákról. 1313 Minden művedet megfontolom, minden tettedet mérlegelem. 1414 Isten, szent a te utad! Hol van olyan Isten, mint a mi Istenünk, olyan fölséges? 1515 Te vagy az Isten, aki csodát művelsz, a pogányok előtt is feltártad hatalmadat. 1616 Erős karral megszabadítottad népedet, Jákob és József fiait. 1717 A vizek láttak téged, Istenem, a vizek láttak és megborzadtak, a hullámok a mélységekig megremegtek. 1818 A felhők bőven öntötték a vizet, a felhők megdördültek, nyilaid szétrepültek. 1919 Mennydörgésed visszhangzott a forgószélben, villámaid beragyogták az egész földet, a föld megingott és megremegett. 2020 Utad átvitt a mély tengeren, ösvényeid átszelték a nagy vizeket, s lábadnak nyoma nem volt látható. 2121 Mint egy nyájat, néped úgy vezetted Mózes és Áron kezével.